Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-02 / 35. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKÉ 3 utasítja a képviselőtestületet, hogy az elhagyott tartásdijáról megfelelőleg gondoskodjék. Elnöklő főispán javaslatára a jegyzőkönyv hitelesitőivé Debreczeni István és Kacsó Károly bizottsági tagok megválasztatván, ezzel a közgyűlés véget ért. Továbbképző tanfolyamok szervezése. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a kiképzést igénylő iparosság érdekében szükségesnek tartja az ipari tanfolyamok létesítését, amelyek hivatvák a gyakorlatban már működő iparosmestereknek és segédszemélyzetüknek módot nyújtani a továbbképzésre. A törvényhozás rendelkezésére bocsátván a szükséges anyagi eszközöket, elhatározta az iparostovábbképző tanfolyamok fokozatos fejlesztését és az érdekelt körök ez irányú messzebbmenő igényeinek is kielégítését. Ebből az alkalomból a debreczeni kereskedelmi és iparkamara megkereste a kerülete érdekeltségét, hogy a következő kérdésekre lehetőleg sürgősen, tehát oly időben válaszoljon, hogy tanfolyamigényei idejében (szeptember hó közepéig) legyenek a kamara részéről a miniszter elé terjeszthetők. 1. Minő iparágban (vagy iparágakban) volnának esti vagy vasárnapi tanfolyamok tarthatók ? 2. Az elmúlt évben minő tanfolyamok tartattak ott s hány tanuló jelentkezett s hány hallgatta végig a tanfolyamot? 3. Mutatkozik-e készség az érdekeltekben arra, hogy a tanfolyamokban jövőben is résztvegyenek és előre láthatóan hány résztvevőre lehetne számítani ? 4. Hajlandó-e a város vagy helyi érdekeltség a tanfolyam czéljaira szükséges tantermet, fűtést, viiágitást és kiszolgálást rendelkezésre bocsátani és számithat-e a miniszter egyéb tekintetben is a helyi érdekeltség részéről a tanfolyamok költségeihez való hozzájárulásra ? 5. Van-e ott helyben olyan kiválóbb iparosmester, aki megfelelő díjazás mellett a tanításban közreműködhetnék? Amennyiben a tanfolyamok iránt komoly érdeklődés nyilvánulna és azok rendezése lehető lesz, úgy azok október havában és a következő hónapokban rendeztetnek. Iparvédelem. A „Tulipánszövetség Magyar Védőegyesület“ a következő felhívást bocsátotta ki: Cselekedjünk! Szózat Magyarország pedagógusaihoz és tanuló ifjúságához. Veszni indul a hajdan erős magyar, ajtaján már a szükség kopogtat, hovatovább a nyomorúság, az elszegényedés és ínség ütnek tanyát Európa régen hires éléstárában. Nyomorúságunknak könnyelmű pazarlásunk a kutforrása. Telt marokkal szórjuk a milliókat a selejtes külföldi ipari termékekért, a magyar munkás remekét kicsinylő lenézéssel fogadjuk. Egyedül iskolaszerekért évente 23 millió koronánál többet fizetünk a külföldnek, noha hazai iparunk e téren minden szükségletünket kitűnő iparczikkekkel fedezni képes. Fogyunk, gyöngülünk! Véreink kivándorolnak, mert itthon még száraz kenyér sem jut mindenkinek. Tartsuk vissza honfitársainkat a hazában azzal, hogy állandó munkát és keresetet biztosítunk nekik. — Ha minden magyar kéz nyer foglalkozást a hazában, eljövend az idő, hogy gyengeségünknek szégyenfoltja: az az 1600 millió korona, a mit a külföldnek fizetünk árukért, eltűnik számadásainkból. A tanférfiakon múlik, hogy egy jelentékeny tétele a szégyenadónak eltűnjék mindörökre. Csak hazai iró- és tanszereket tűrjenek meg iskoláinkban, neveljék az ifjúságot közgazdasági hazafiasságra, oktassák ki a fogékony lelkű tanulókat arra, hogy minden fillérrel erősebbé teszik ellenségeinket és kétannyival szegényebbé véreinket, a mit külföldi áruért kiadnak. Rajtatok a sor, magyar ifjúság, mutassátok meg, hogy Ti vagytok a magyar nemzetnek hadserege, mely béke idejében is dicsőségteljes csatákat nyer a magyar népért, a magyar iparért. Irtsatok ki körötökből mindent, a mi idegen — ha van helyette hazai. Ne vásároljatok külföldi holmit, mert az érte kiadott pénzzel szegényebbé váltok és segittek az amúgy is gazdag külföldet még hatalmasabbá tenni. Ha csatát veszittek, mint a vércse csap árva hazátokra az erős ellenfél, hogy eltüntesse örökre a föld színéről. Bármelyik czikkre szorultok, csak akkor vásároljátok meg, ha azon magyar védőjegyet, ismertető jeleket, a védőegyesület vagy a „Sorompó“ liga védjegyét megtaláljátok. magának a földi paradicsomot. Igen, igen ! Nagy, nagy az ember! — Igen, igen ! Nagy, nagy az ember ! — Milyen csodaszép brilliáns szökőkutak csobognak a smaradszinü pázsitokon ! Milyen szépen, gyémánthoz hasonlóan ragyognak e márványfehér paloták ablakai! Milyen szívhez szóló, behízelgő dallamossággal lopóz- nak be a zene hangjai a tömeg lármája közé ! És a zene hangjait — gondoija meg csak jól, asszonyom, — az ember, épen úgy, mint az időt és távolságot, kezébe tudja ragadni és eldobja messzire, hogy ott daloljanak és zenéljenek más embereknek, olyanoknak, akik messze, nagyon messze vannak. De ugyanígy ragadja meg a saját szavainak hangját is, kalitkába csukja és benne halhatatlanná teszi, hogy tovább éljenek akkor is, amikor ő már megszűnt élni. Visszavivták a halottak számára a hang, a beszéd jogát. A sírban fekvő halottak beszélnek a földön járó élőkhöz. Ah! Milyen nagy, milyen hatalmas is az ember! — Milyen nagy, milyen hatalmas ...! — Hát azt tudja-e barátom, mondá, hogy ezen ország egyetlen bányájából évenként 300.000 bányász 75.000,000 tonnányit hoz napvilágra abból az őskori fából, mely a századok hosszú során át kőszénné változott és kap ezért 760,000 ezüst márkát; hogy ezen országnak csak két kis tartományában 140.000 pár emberi kéz foglalkozik fémolvasztással és annak formába öntésével; hogy ezekre a tartományokra évenként 13.000,000 liter sör hömpölyög ki a sörgyárak üstjeiből; hogy ezen tartományok egyetlenegy városa rövid néhány év alatt 5.000,000 márkáért építtetett magának városházat és 12.000. 000 márkáért csináltatott uj utakat; hogy egyetlenegy uradalom a Kruppa-féle 12.000. 000 ilyen márkát jövedelmez a tulaj- donossának; hogy ez a tulajdonos 2.000,000- nyit adott ebből a pénzből egy kis föidda- rabért, melyre épen szüksége volt ? Hát azt tudja-e, asszonyom, hogy egyetlenegy kiló- grammnyi rozsa, vagy jázmin-essencziáért 6000 kilogramm rózsát és 40,000 kilogramm jázmin virágot kell kipréselni. Elültetni és mig teljesen kinyílik, gondozni és ápolni ilyen rengeteg mennyiségű pompás rózsát és kellemes jázmint, hogy aztán belőle egy csep parfümöt ki lesiessen szorítani; ó, erre nem lett volna képes sem angyal, sem ördög, egyedül csak az ember volt elég eszes mindeme dolognak feltalálására és véghezvitelére ! Hát akkor az aki munkájában el tudta érni ezeket a nagy számokat és véghez tudta vinni ezeket a nagyszerű dolgokat, nem lenne nagy? Nem nagy? — De nagy, nagy! Ekkor mindaketten felemeltük fejünket. Hirtelen óriási nagy világosság özönlött ránk, körülfogva minket és mindent, ami körülöttünk volt. Olyan csodálatosan kellemes, olyan bámulatos tiszta és fényes volt ez a világosság mintha valaki összekeverte volna a napvilágnak egy negyedrészét a holdvilág háromnegyedrészével és ezt a keveréket kiöntötte volna a világra. Villany gyűlt meg ilyen hirtelen a lámpák óriási tömegében. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Péchy István, vármegyénk főjegyzője, szabadságáról visszaérkezvén, hivatalát elfoglalta. — Meghívás. 6575—1909. K. szám. Nagykároly város képviselőtestületi tagjait 1909. évi szeptember 5-ik napján d. e. 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. — Nagykároly, 1909. augusztus 30. Debreczeni István, polgármester. — Tárgysorozat: 1. Belügyminiszteri 89,279—1909. sz. rendelet Nagykároly város területén fekvő ingatlanoknak átruházása után fizetendő pótilleték tárgyában alkotott szabályrendeletre. (6529—1909. k. sz.; kj.) 2. Árokpart-utcza nyugoti oldalának a szabályozási vonala. (6445—1909. k. sz.; kj.) 3. Kaszinó-sikátor mindkét oldali szabályozási vonalának megállapítása. (6446—1909. k. sz.; kj.) 4. A nagyhajduváros-utezai 23. népsorszámu telekhez utczaterületből csatolt 6 02 m3 terület árának megállapítása. (5616—1909. k. sz.; kj.) 5. A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank kérelme a Széchenyi-utczai területből 107Y2 ma területnek kisajátítás utjáni átengedése iránt. (6576—1909. k. sz.; kj.) 6. Nyikulás Lászlónak illetősége megállapítása. (6090—1909. fj.) 7. Özv. Béni Jakabné Spitzer Johanna illetőségének megállapítása. (5661—1909. fj.) 8. Neumann Ferencz adótiszt kérelme betegsége indokából az év végéig szabadságidő engedélyezése iránt. (6303— 1909. k. sz.; kj.) 9. A nagykárolyi dalegyesület kérelme a kecskeméti hangverseny költségeinek fedezéséhez 300 kor. segély megadása iránt. (6284—1909. kj.) 10. A nagykárolyi róm. katholikus egyház kérelme a Fecser-féle kereszthely tulajdonjogának átengedése iránt. (5751—1909. k. sz.; kj.) 11. Julius havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv előterjesztése. (5432—1909. k. sz.; kj.) 12. A fazekas-utezai 14. népsorszámu telekhez utczaterületből csatolt 4‘69 m2 terület árának megállapítása. (4856—1909. k. sz.; kj.) 13. A kishajduváros-utezai 5. népsorszámu telekből utczaterülethez csatolt 13'66 m2 terület árának megállapítása. (3904—1909. k. sz.; kj.) 14. Bárczy István, a magyar városok országos kongresszusa elnökének megkeresése a bécsi országos kongresszusa városi épületek fényképének beküldése a kongresszusra belépés iránt. (5916—1909. k. sz.; kj.) 15. Győr sz. kir. város átirata „a Magyar városok országos takarékpénztáráénak részvényeiből jegyzés végett. (6173—1909. k. sz.; kj.) 16. Kassa sz. kir. város átirata a Társam a magasba emelte tekintetét. — Rendkívüli, mesés, csodaszép világosság ! Kérem, barátom, mondá, — nézzen fel a magasba! E világosság elől elmenekült az ég és a helyén feneketlen, puszta, fekete mélység nyilt meg. A csillagokat nem lehet látni: elmenekültek a hatalmas földi fény elől és kialudtak, mint valami hitvány kis gyertyalángok. Milyen nagynak kell lenni annak a teremtménynek, aki feneketlen, puszta, fekete mélységgé változtatja át az égboltozatot és úgy oltja ki a csillagokat, mint valami pislogó, hitvány gyertyalángocskákat! Milyen nagy, milyen nagy, nagy az ember! — Nagy, nagy, nagy . . . . ! E szavaknál találkozott a tekintetünk és ajkainkon hirtelen mosoly jelent meg. Mint valaha az augurok, mosolyogva néztünk egymásra, mígnem mosolygásunk hangos nevetéssé változott, amely úgy hangzott, mint valami fojtogatott torok vad sikongatása, az irónia fogcsikorgató nevetőgörcse, a kétség- beesés zokogása .... Mig társam igy nevetett, szemeiből nagy, kövér könnycseppek folytak ki és lassan nehézkesen peregtek le arczának barázdáin. Mig én igy nevettem, valami szúrt, égetett, fájt, sajgott, perzselt azon a helyen, ahol a szív dobog. És a gyönyörű Wilhelmstrassén, az ember által megteremtett földi paradicsomban égő könnyekkel a szemeinkben nevettünk mi, az ember által megteremtett földi pokol gyermekei. Lengyelből fordította: Csáky Gusztáv.
