Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-05 / 31. szám
2 fest. Elmegyünk a román falvakba, az állami iskolák vizsgáira: gyönyörködve hallgatják: milyen szépen verselnek a kis nebulók magyarul. Még a Hymnust is elénekelik. Teljes lelki megnyugvással hagyjuk ott a falut abban a szent meggyőződésben, hogy itt már sikerült a magyar nemzeti eszmének egy kis csiráját elültetni s most már várhatjuk, hogy mikor fog az terebélyes fává fejlődni. Gyönyörködünk ha végignézünk a falun és halljuk, hogy a gyermekek magyarul köszöntik az idegeneket. Igazán nagy, nemes és szép munkát végeznek a szegény tanítók, akiknek bizony hosszas fáradságába került, amig ezt az eredményt el tudták érni! De azután ? ... Tessék meghallgatni a tanítók nyilatkozatait. Akiknek mély lelki fájdalommal kell látniok, hogy évek fáradtságos munkája mint válik semmivé rövid egy-két év alatt. Akiknek látniok kell, hogy az alig legénysorba felcseperedett 12—14 éves fiú, vagy ugyanily korú leányból már harapófogóval sem lehet egy magyar szót kiszorítani. Bármennyire is erőlködik a tanító, hogy tud az illető magyarul, bizony letagadja azt és inkább kész bármely hátrányt eltűrni, de mégsem beszél magyarul még akkor sem, ha talán kényszeritenék reá. Tudunk oly helyet vármegyénkben is, hol az állami iskola már több mint emberi méltóság jogának megadását kívánja s ezen a réven a magyar nemzet megerősítését hirdeti. A hazafias érzés, a humánus világnézet és a liberális gondolkozás terméke „Testvérszózat“-a is, amelyben ódái szárnyalással és lángoló tűzzel figyelmezteti a hor- vát népet, hogy ne hallgasson a bujtogatók szavára, hanem otthon ápolja nemzeti érzését és nyelvét, de politikai jogai érvényesítése idején országgyűléseinken magyar nyelven beszéljen s a nemzetiségek szabadságát biztositó magyar állammal a közös történelmi múltra támaszkodva érzületi egységbe olvadjon össze. — „Szvatopluk“ czimü tragédiájában pedig költészetünkben először hívja föl a magyar nemzet figyelmét a pánszláv törekvések veszedelmes jeleire s nem- zetgyöngitő, káros hatására. De Gaal éles szeme a rendi alkotmány korszerűtlenségét és elavultságát is észreveszi. És amikor br. Kemény Zsigmond a „Korteskedés és ellenszerei“ czimü politikai tanulmányában, br. Eötvös József „A falu jegyzőjé“-ben a megyei rendszer visszaéléseit támadja, ugyanakkor Gaal Józsefet az „Ölmos botokéban az ólombotos, „nem adózom“ s az „eszem-iszom“-ért mindenre kész tyukodi, csengeri és gencsi boeskoros köznemességben az egész ország köznemességének nagyhangú, léha természetét, elmaradottságát és megvesztegethetőségét szati- rizálja. „Tyukody uram borzasztó éjszakája“ czimü prózai elbeszélésének s a „Vén sas“ czimü bohózatának szintén ez az alapeszméje. (Folyt, köv.) egy évtizede áll fenn és sajnos, ma sem vagyunk előbbre, mint voltunk tiz év előtt. És ha kutatjuk ennek a szomorú állapotnak okát: igen könnyen reá 1 jövünk. A román nép alapjában véve szolid és türelmes. Igényei egyáltalán nincsenek. Csekély szükségleteit földje megtermi és ki van elégítve, ha tengerije és olaja van. — E mellett rendkívül vallásos. Vallásának minden szigorát a legnagyobb megadással és türelemmel viseli. És ebben a rendkívüli vallásosságban rejlik a nemzetiségi erő. A papja feltétlen befolyással bir reá és hogy ezt a befolyását mily irányban használja fel, bizonyítják a következmények. Sajnos a román papságnak közismert viselkedése — tisztelet a kivételeknek — kerékkötője minden oly törekvésnek, mely a nemzeti állam és összetartozandóságnak kialakulását czélozza. Ettől ma is épen oly távol állunk, mint állottunk tiz évvel ezelőtt és valószinüleg fogunk állani tiz év múlva is. Az az intelligenczia, mely a román nép kebeléből kerül ki, legnagyobb részben kész ellensége mindennek, ami a magyar nemzeti eszme megszilárdítására vezetne és a román népet nem társadalom, hanem politikai utón kívánja érvényesíteni. Külföldön panaszkodik az elnyomatás miatt, itthon pedig gondoskodik arról, hogy mindig legyen egy-egy martirja, akinek esetét azután jól felfújva tálalhassa a világ elé. Letagadhatatlan tények ezek. Hiszen csak nézzük el Nagykároly város heti piaczait. Még 10—15 évvel ezelőtt alig félannyi román sző hangzott itt el, mint elhangzik ma, pedig azóta már hány állami iskola létesült és a magyar államnak hány százezer koronája tűnt el a semmiségbe hatástalanul. A román papok kongrua kiegészítése is bizony sok százezret elnyel, a melynek ugyan vajmi kevés, vagy talán semmi hasznát sem látja a magyar állam. így fest bizony a nemzetiségi kérdés más vidékeken is és hogy mikor lesz másképen, a jó Isten tudja csak. Addig semmi esetre sem, mig erélyesebb kezekkel nem nyúlunk bele ebbe a darázsfészekbe. A nemzetiségi kérdés megoldása a jövő nagy feladata, amelynek alapját az az eszme kell, hogy képezze: letörni a politikai érvényesülési vágyat és a széthuzási törekvéseket. Hatásosabb ellenőrzési jogot biztosítani az államhatalomnak az egyházi ügyekben, erélyesebben ellenőrizni a NAGY KÁROLY ES VIDÉK papok működését s visszaszorítani őket a szószékre valódi hivatásukhoz, . a népet pedig a helyes útra vezetni. Ehhez bátorság és erély szükséges, nem pedig alkudozás és türelem. Gróf Károlyi István emlékezete. (Emlékbeszéd.) A nagykárolyi Polgári olvasókör által 1909. évi augusztus 1-én tartott leleplező diszgyülésen tartotta: Papp Béla orsz. képviselő. 1891-ben épült a nagykárolyi Polgári kaszinó. A minden szép és nemes eszméért hevülő gróf Károlyi István nemcsak figyelemmel kisérte városunk egyik kultúrintézményének azt a törekvését, hogy a polgárság önképzésére szolgáló állandó csarnokot létesítsen, de segédkezet is nyújtott annak létesítéséhez, amennyiben az építési terveket saját építésze Maining Antal budapesti mű- épitészszel felülvizsgáltatta, a tervezeten czél- és stylszerü módosításokat eszközöltetett s ekként a kaszinónak segítségére volt oly irányban, hogy kultur czélokra szolgáló épülete berendezés tekintetében a kivánalmaknak megfelelő legyen, szépészeti szempontból pedig a városnak díszére szolgáljon. Az igy épülő Polgári kaszinó első alapkövét gróf Károlyi István sajátkezüleg fektette le, mely alapkő letételi ünnepélyen a Károlyi-család tagjai s a város előkelő közönsége teljes számban részt vettek. Tizenhét év telt el azóta, a nemes gróf befejezte eseményekben és hazafiui érdemekben egyaránt gazdag földi pályafutását s megtért őseihez. Az emberi élet hasonló a színpadhoz. Ha befejezést nyer a szereplés és legördül a függöny, a feledés tengerébe merülnek el annak eseményei. Közös sorsa ez az emberiségnek, mely alól ritka a kivétel. Ilyen kivétel a gróf Károlyi István élete. Az ő emlékét a nemzeti géniusz őrzi. Szükebb környezete, Nagykároly város polgársága pedig a hála és kegyelet virágaiból fon emlékére koszorút. A hála és kegyelet megnyilvánulása mai ünnepélyünk is. A hála és kegyelet indította a Polgári olvasókör egyik az ismeretlenség homályában maradni akaró tagját arra, hogy a nemes gróf arczképét megfesttesse s maradandó örök emlékül a kaszinónak ajándékozza. A kép eredetijét Richier Herman franczia festő készítette, annak előttünk lévő repro- ductiója pedig Vitlich Eperjessy Károly budapesti festő-művész sikerült alkotása. Ez a kép nem élettelen. Él, beszél Nagykároly város polgáraihoz. Tüneményes regéket mond el magyar becsületről, áldozatkészségről, hazaszeretetről. És most, midőn halála után két évvel megjelenik közöttünk gróf Károlyi István — képmásában, emlékezzünk meg mi is róla azzal a kegyelettel, azzal a rajongó szeretettel és azzal a tisztelettel, melylyel életében körülöveztük. Ősrégi nemzetiségnek volt utóda. Annak a nemzetiségnek volt méltó tagja, mely mindég kimagasló szerepet töltött be nemzetünk történetében. Ötödik fia volt gróf Károlyi Györgynek, vármegyénk egykori főispánjának, a magyar tudományos akadémia megalapítójának és hőslelkü nejének, a szabadság dalnoka által is megénekelt lelkes honleánynak, Zichy Karolina grófnőnek. Budapesten 1845. február 2-án született a történelmi nevezetességű Károlyi palotában. Az alig 4 éves HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatásil a műtrágyáK sohasem pótoljáK. A szárított hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BCJDRPEST-KŐBRNYRI TRRGYRSZRRirÓG/RR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a Bosányi, Schietrumpf és Társa cégtől Budapest, IX., llf4i-ít 21 s<á.n.
