Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-15 / 15. szám
2 NAGYKÁROLY ES VIDÉKE. gunkat elég erőseknek ahhoz, hogy követeléseinket keresztül is tudjuk vinni, ha nincs elég bátorságunk arra, hogy számoljunk azokkal a következményekkel, amelyek kívánságainkhoz való ragaszkodásunk nyomában járnak, — akkor igyekezzünk mielőbb és oly megoldást találni, amely a nemzetre nézve legelőnyösebb s legalább az uj pártalakulás kormányzati program injában annyit biztosítani javunkra, amennyit csak lehetséges. De a függetlenségi pártnak számolnia kell a saját válságával is. A bankkérdés elejtése esetén nincs más hátra, mint vagy megalkudni a körülményekkel és a nemzet döntésére bízni, vájjon helyeslőé újabb politikai állásfoglalását, vagy pedig ellenzékbe menni és az ellenzéki padokról hirdetni, hogy nem szűnik meg követelni azt, amihez a nemzetnek törvényes és elvitázhatlan joga van, amelyeket feladni nem fog sohasem. A közel jövőnek meg kell hoznia a döntést és mi bízunk abban, hogy mégis csak sikerülni fog oly megoldást találni, mely a függetlenségi pártot is kielégíti s a mai bizonytalan helyzetnek is véget vet. Rövid ismertetése az Esperanto segédnyelvnek. A minden téren tapasztalt gyors előrehaladás állandóan felszínen tartja a világnyelv feltalálásának eszméjét is. Az egész emberiség számára ki- mondhatlan horderejű lenne annak megvalósítása, hogy az anyanyelven kívül csupán egy nyelvnek az elsajátítása révén az embernek nemzetre s fajra való tekintet nélkül, tudhassanak érintkezni egymással. Nincs emberi alkotás, mely a kezdetlegesség, a próbálgatás korszakán át ne haladt volna. Ugyanez áll a világnyelv életrekeltésének nagy munkájára is. Hosszú évszázadok óta fáradoznak a különféle nemzetek nagy gondolkozói a világnyelv megteremtésén. Emez úttörő munkák közben kialakult az a helyes alapelv, hogy a nemzeti féltékenység miatt világnyelvvé nem lehet egyetlen nemzeti nyelv sem. Egy olyan nyelvről kellett hát gondoskodni, amely a nemzeti anyanyelvek mellett mindenkinek könnyen második nyelvéül válhatik s ezen a kölcsönös érintkezés, a némzeti féltékenységek kizárásával, általánossá válhatik. Ezen a téren is átéltük már a legnagyobb ku- darczot, a volapük bukását. Már-már azt lehetett hinni, hogy eme közös érintkezési nyelv eszméje is afféle — örökmozgó idea marad. Kiemelte azonban ebből a helyzetből az Esperanto feltalálója Dr. L. Zamenhof, orosz orvos. De hát valóban igaz volna, hogy az Esperanto igényt tarthat afféle világnyelvi elterjedtségre ? A volapükkel történt csalódás után mindenki jogosan teszi ezt a kérdést. Azonban rendkívül merész ember az, aki előbb válaszol erre akár • önmagának, akár másoknak, amig nem ismeri a világnyelv legszükségesebb feltételeit. Legelső s talán egyedüli kelléke a világnyelvnek, hogy könnyen lehessen megtanulni, mert csak az • számíthat nagy elterjedésre. A követők nagy száma bizonyíték a jósága mellett. Szépség, jóhangzás stb. stb., mind mellékes körülmények, hiszen hány nemzeti nyelv van, amely vadabb hangzású mint sok sok állati hang, mégis milliók használják. Az itt kiemelt fökellék t. i. a könnyűség, az esperantó részére több oldalról biztosítva van. 1. Minden nemzetközi kifejezést magában foglal, ami által biztosította önmagának a korral haladó fejlődést. 2. Szavai a müveit nemzetek nyelveiből vannak összegyűjtve oly módon hogy azokat a tőszókat fogadta el, amelyeknek sonans elemei több nemzeti nyelvben benne vannak. így a kiejtés alkalmával már a fül számára ismerősekként csengenek. 3. A fölösleges szótanulást kiküszöbölte alkalmas képzők segélyével. Pl. Az egyenes ellentéteknél nem kell a két szót külön tanulni, hanem egyikből a „mal“ képző segélyével előállíthatjuk a másikat. így lesz bela-ból (szép) a malbela (csúnya) stb. stb. Ezzel a rendszerrel a nyelvtanulásnak legnehezebb, legfáradságosabb része a szóanyaggyüjtés a lehető legkisebbre redukáltatott. Nyelvtana bámulatosan egyszerű s ami minden nyelvnél hiányzik, az itt igen kidomborodik : nyelvtani szabályai alól nincsenek kivételek. Hangzása is kellemes. Leginkább az olaszhoz hasonlít. Ilyen rövid ‘ismertetés keretében lehetetlenség bővebben szólanunk róla. Még csak azt említjük fel, hogy 22-ik éve, hogy a nyilvánosság elé lépett vele a szerzője s ma már ugyszólva az egész világgal érintkezést lehet fen- tartani ezen a nyelven. Akik bővebben akarnak megismerkedni e nyelvvel, forduljanak felvilágosításért a „Magyar Esperantisták Társasága“ titkári hivatalához Budapest, VTL, Alpár-utcza 8. sz. Ne maradjunk el a külföld müveit népeitől! Tanuljunk esperantóul! * Az egyesület tagjai díjtalanul kapják a „Hungária Esperantisto“ hivatalos folyóiratot, amelynek előfizetési dija évi 4 korona. A titkári hivatalnál a következő es- peranto nyelvtanok kaphatók: Török P.-féle (legújabb) . . 3 K. Barabás A.-féle .......................3 K. Altenb urger A.-féle (10 leczke) 1 K. A levelezésekhez válaszbélyeg kéretik. HÍREK. — Egyházmegyei közgyűlés. A szatmári református egyházmegye f. évi tavaszi közgyűlését Szatmáron ma és holnap tartja meg. az érzés igazságát fejezi a genie mélységével s a költői ihlet melegségével. * * * Midőn városunk falai között megtalálja valódi, sírig tartó szerelmének eszményképét, mikor szive megtelik szerelemmel, költői képzelete mennyországgá varázsolja ezt a földi világot. Ugyanaz a lant ellopja a villámtól a dörgésnek s a csalogánytól az epekedő sirásnak hangját. A napsugár nem törik meg annyi színre, mint a hányat az ő költői lelkének szerelemlángja szertelövel a j boldogságtól a kétségbeesésig, a haldokló i vágytól a kitörő örömujjongásig. S ugyanaz a megfékezhetetlen óriási erő, mely trónokat ostromol és lánczokat tördel szét, ott térdel imádott bálványa előtt megkötve egy hajszál selyem fonalával s akinek szűk tér volt az egész világ, a nagy mindenség, eltud veszni önként a maga teremtette kis [ világban. * * * De a gyöngéd szerelem mámorából Petőfi szilaj lelke egyszerre csak a pusztákra szabadul, az alföldi róna végtelenjén ringatózik, hogy a legszebb tájképeket tükrözze elénk. Dalt mond a falu leányainak, benéz a kunyhókba, mereng a csárda romjain, vigad bor mellett czigányzenével, fölkeresi szüleit, megemlékszik gyermekkori napjaira, utazik széles e hazában, melyen kivül számára nem létezik semmi érdemes és értékes s erős honszerelmével átöleli a magyar népet s mintha a népszellem múzsájává válnék, ott zeng dalaiban minden, mi a magyar nép kedélyében és szivében, képzeletében és gondolkozásában, lelkében és életében költői. Itt található meg az a kulcs, mely megfejti azt a nagy hatást, melyet külföldön és hazájában tett. Lánglelke, müvei százezer számban azért terjedtek el széles e hazában s. otthon vannak a főur dísztermének mozaik asztalán épen úgy mint á földmives mestergerendáin. Petőfi versei ezért mentek át az oczeánon túl az újvilágba, meglátogatták Japánt és Chinát és minden földön, melyet bejártak, hirdetik a magyar teremtő lángész örök dicsőségét. A magyar ember a maga kedélyvilágának visszazengé- sét hallja Petőfi dalaiban, a külföldi előtt pedig egy uj, ismeretlen tündérvilág tárul föl . . . * , * * * Es midőn Petőfi a szerelemben eléri a boldogságot s a költészetben az országos hírnevet, akkor égő honszerelmében megdicsőülésre vágyik. E halhatatlansági vágyából és népe iránt lobogó szerelméből sar- jadzik föl bűvös bájos hazafias költészete s a százszor szent égi szabadság imádása. Volt ugyanis egy varázsálomra bűvölt magyar nép, melynek nem volt szabadsága s amely nem érezte azt, hogy nincs szabadsága. A szellem kezén kilincs volt, a nép nyakán járom. Szabadságon csak a nemesi kiváltságokat értették. Ezt a népet mély álmából fölébreszteni, a mindenkivel megosztott szabadságot törvénnyé emelni, támad egy Petőfi, ki maga is nemesi család sarjadéka, kinek nincs szüksége a felszabadításra, mert maga sohasem szenvedett szolgaságban. A rabbilincsek széttörése, a nemesi kiváltságok megdöntése, az emberi és polgári jogok egyenlő megosztása, a magyar nemzetnek fölébresztése mély álmából, — ezek a nagy gondolatok jóslatokat adnak a költő ajkára, melyek csodamódon beteljesednek. Lelke előtt megjelennek az óriási harczok, melyeket a népek küzdenek majd a szabadságért s azok között legeiül és legtovább mindig az ő imádott nemzete. S e prófétai jósszavakkal mindig együtt jár saját végzetének sejtelme: fölcserélni a lantot a karddal s ott fejezni be nagy müvét a csatatéren. * * * Petőfi a szabadságharczban, az utolsó nagy és veres nemzeti védekezési küzdelmünkben elemében volt, mint a viharmadár. Neki ott kellett élnie s elesnie. Végzete egyéniségének, személyének porhüvelyét annak a kornak romjai alá temette, melyben élt s működött, de káprázatos emléke kitörölhetetlenül belevésődött a magyar nép szivébe és leikébe, lángelméjének örök értékű termékei; gazdag és változatos költészete pedig mindenkor a nemzeti szellem leghübb tolmácsa marad . . . * * *
