Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-15 / 15. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly. 1909. április 15. 15. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................8-— kor. Fél é vre.................................41— „ Ne gyedévre.............................21-— „ Egyes szám.........................—’20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. ' A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond utóda. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Uj pártalakulás. Az önálló bank megvalósításának kérdése válságos helyzetet idézett elő a politikában. A háború eshetősége egyidöre leszorította a belpolitikai helyzetet az előtérről, de mióta a béke immár biztosítva van, azóta a főváros egész sajtója s a politikai világ ismét a válság megoldásának módozatait tárgyalja. Kétségtelen, hogy az országnak nyugodt és állandó kormányzásra van szüksége. Általános óhaj az, hogy a mai bizonytalanságot egy szilárd és biztos alapokon nyugvó tisztázott helyzet váltsa fel, amely biztosítja az ország fejlődését s azoknak a megkezdett és nagyarányú alkotásoknak befejezését, amelyek a magyar nemzet elhaladását, boldogulását vannak hivatva szolgálni. A közvélemény követelöleg lép fel a helyzet tisztázása érdekében s nekünk is legfőbb óhajunk, hogy végre jobbra vagy balra, de eldüljön a dolog. Abauj és Zemplén vármegyék feliratai arról tanúskodnak, hogy épen azok a vármegyék, melyek a nemzeti ellentállás terén a vezérszerepet vitték, súlyos aggodalommal nézik a mostani helyzetet és félnek azoktól a következményektől, amelyek egy esetleges kormányválság nyomában járhatnak. Félnek attól, hogy a nemzet ismét egy oly dilemma elé lesz állítva, amelyből nincs más kibontakozás, 'mint vagy a teljes lemondás, vagy pedig a küzdelmek egész sorozata. A válságnak egyetlen radikális megoldási módját egy uj pártalakulásban látják legtöbben, amely egy bizonyos kormányzati programm alapján tömö- ritené a mai koalitióban levő pártoknak jő részét s amelyre, mint biztos alapra támaszkodva, a kormány tovább vihetné a kormányzás gyeplőjét. Hónapok óta folynak a tárgyalások és kísérletezések úgy a kormányzati programm, mint a pártalakulás lehetőségének megállapítása tárgyában, úgy látszik azonban, ez ideig kevés sikerrel, mert a függetlenségi párt nagy része még nem nyugodott bele, hogy eddig hirdetett programmjának részbeni feladása mellett is egy újabb programm alapján vállaljon felelősséget a nemzet előtt s kitegye magát annak a gyanu! sitásnak, hogy pusztán a hatalom megtartása az egyedüli czélja, melynek kedvéért a nemzettel szemben vállalt kötelezettségeiről is kész lemondani. Pedig már eddig is mennyi gyanúsításban volt része és szüntelen szemére hányják, hogy elveit feladta és a nemzetet felültette. A bankkérdés sokkal jobban élére van már állitva, semhogy a függetlenségi párt erről a követeléséről lemondhatna. A nemzet ebben a kérdésben már oly határozottan és oly világosan preczizirozta kívánságát, hogy az elöl egyszerűen kitérni nem lehet. Sajnos, hogy a politikai válság mindig akkor fenyeget bennünket, valahányszor egy-egy nemzeti érdekű és jogos követelésünket akarjuk megvalósítani. Mindannyiszor elhárithatlan akadályokra kell bukkannunk, ahányszor a magyar nemzet önállóságának jövőjét megalapozni s magunkat a közösség gyámkodása alul felszabadítani kívánjuk. A 67-es politika csődjét hirdetjük és be kell látnunk, hogy annak intézményei alul magunkat mentesíteni képesek nem vagyunk. Ám legyen. Ha nem érezzük maTÁ RCZ A. INagykárolyi Somos-erdő . Nagykárolyi Somos-erdő, Te vagy bánatom tanyája! Régen meghalt kedvesemmel Itt voltam én utoljára. E fák alatt néztük ketten A ragyogó csillagokat . . . S akkor láttam viszont újra, Mikor néki harangoztak. Ahol ültünk az erdőben, * Felkeresem én a helyet, Hol a fák is felém olyan Ismerősen integetnek. S rád gondolva, bús szívemnek Nyugodalma soha nincsen! Amióta eltemettek: De meg is vert a jó Isten! . . Sállá y Lajos. Petőfi Sándor.* A magyar nemzetnek is vannak egyetemes ünnepnapjai, melyeket egy szívvel lélekkel ülnek meg Magyarország népei. Szent István napján a szent Jobb előtt hódol a hálás ivadék, október 6-án az aradi 13 vértanú szívfacsaró sorsán ontja a bánat könyeit, a fájó emlékezés drága harmatgyöngyeit. De olyan lelkes hangulattal s a hazafias felbuzdulás oly lángoló érzésével, a minővel a francziák ülik a Basztill lerombolásának évforduló napját, vagy a poroszok a szedáni világfordulat emlékét, — olyan feltörő s általános lelkesedéssel csak márczius 15-én ünnepel az egész magyar nemzet. Ámde ma már mindenki tudja, hogy márczius 15-én nem forradalmi eszmék hevítik a magyar ember lelkét, hanem kegye- letes emlékek, melyekkel a nagy korszak nagy alakjainak adózik szivének egész forró lángolásával. A mai dicső napon, a 48-as márczius idusának 61-ik évfordulóján lelki szemünk előtt újra megelevenednek szabadságharczunk fönséges hősei s ezek között tündöklő, vakító fénynyel ragyog elénk utolsó nagy nemzeti küzdelmünk halhatatlan költődének, Petőfi Sándornak megdicsőült egyénisége. * __________ * * * Elmondta Sróff Gábor kegyesrendi tanár márczius 15-ike délutánján a városházi Petőfi-emléktábla előtt. Én azt szeretném, ha a magyar nép a márczius 15-ét „Petőfi napjáénak nevezné el, mert ezt a napot ő állitá meg az égen, hogy alatta átküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harczát szabadságának ellenségeivel. Ez volt az a nap, midőn Petőfi Pest utczáin többször elszavalta a „Talpra magyar“-t az ifjú Magyarország örömujjongása között. Ettől a naptól számítja a magyar nép újjászületését, ezen a napon hullottak le a bilincsek a jobbágyok kezéről, ezen a napon lett szabaddá a magyar föld és a magyar szellem. * * + Petőfi a maga tüneményes életével csodálatot és rajongó szeretetet hagyott hátra a magyar nép lelkében, lángelméjéből kisugárzó ezer szinü költői termékeivel pedig uj, örök forrást fakasztott nemzeti költészetünkben. Jött, mint egy futó csillag az égen s mikor a zenitet elérte, ott állva maradt: nem tűnt el, nem hullott alá. Most is tündökölve ott ragyog, mint akkor . . . Petőfi a magyar lira legnagyobb teremtő szelleme, mert az ő költöszete kora hangulatának hü tolmácsa s a magyar népköltés eszménye. Petőfi a lírában halhatatlan munkásságával uj alapot rak le, uj irányt jelöl ki: utat tör a népies nemzeti szellemnek, a magyar nép nyelvét irodalmi értékre emeli, a nemzeti sajátságokat, a gondolat erejét s
