Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-08 / 14. szám
XXVI. évfolyam. Nagykároly, 1909 április 8. 14. szám. NAff KARÓI? ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Ví Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8-— kor. Fé l évre.......................................41— „ Negyedévre.........................2‘— „ Eg yes szám............................—'20 „ A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: I Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) : Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. í Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond utóda.: Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Húsvéti gondolatok. A természet örök törvénye szerint e földön minden alá van vetve változásnak. Öröm és bánat, boldogság és boldogtalanság, szerencse és szerencsétlenség, csüggedés és reménység egymást váltják fel. A borit után derű következik s viszont. És ez nagyon jól van igy. Mert mi lenne ama szenvedőből, aki heteken, hónapokon, sőt éveken át kóros állapotja miatt ágyhoz van szegezve, ha a reménység nem kecsegtetné azzal, hogy maholnap ismét jobbra fordul állapotja, ismét visszanyeri régi jó egészségét, gyönyörködhetik a szép természet pampájában s élvezni fogja mindazon örömöket, melyeket az élet egy egészséges embernek nyújthat. S viszont mivé lenne az az ember, kit — miként mondani szokták — a szerencse tenyerén hordoz, kinek minden vállalata sikerül, minden reménysége teljesedik; jólét, gazdagság és fény veszi körül, ha nála is a derűre ború nem következnék. Elbizakodnék, dölyfös és gőgös lenne, szegényebb sorsban lévő embertársait TÁRCZA. +<$r* nDictió. A tisztelt, szép társaságot igen nagyon kérem: Megengedjen, hogy versekben mondom el beszédem! * Wekerle pénzügyminiszter őkegyelmessége Kemény Alajost áttette Besztercze megyébe. Falussy Árpád főispán ur Öméltósága Gondolt nagyot s felutazott a budai várba. A budai várban elment a magas kormányhoz S kért ott pénzügyigazgatót, aki jól kormányoz. Necsak tudjon kormányozni a pénzügyi téren, De a mellett igaz magyar s jó hazafi légyen, így lett aztán Plachy Gyula oly főnökünk nekünk, Kinél jobbat s alkalmasbat hiába keresünk. Bölcseséggel vezet minket s nekünk jó példákat Hivatalos dolgainkban ő maga szolgáltat. Kern vezet ő minket soha semmiféle bajba, Mindnyájunkkal úgy bánik, mint gyermekkel a dajka. A kiküldetéseket is mindenkor úgy osztja : Mindnyájunknak legyen meg a jó bora s jó kosztja. Tudja ő : ha a magyarnak bor s búzája nincsen, Akkor annak minden dolgát megverte az Isten. Van búzánk és van jó borunk! Dolgozunk is érte. Kzért már a hatóságunk elismerés érte. Plachy Gyula mindenkivel szemben, előzékeny, Igyekszik ő segíteni mindig a szegényen. Szegény adófizetőknek — ha kell — ad halasztást Addig, amig elvégzik az aratást s kaszálást. lenézné, megvetné s a társadalomban nemhogy szeretet és tisztelet venné körül, de kikerülné minden jobb érzésű embertársa s végre maga-magát gyűlölné meg s be kellene látnia, hogy élete czéltalan és önmagára nézve is teher. Nem szabad tehát a szenvedőnek elcsüggedni, nem szabad a boldognak elbizakodni, mert a sors kereke hamar fordul a sötét felhők mögül feltűnik a biztató szivárvány s néha a csillagos égen is villámok czikázuak. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak engem most, midőn csak pár nap választ el a husvéttól, a feltámadás öröm- ünnepétöl. Nagypénteken, e gyászos emlékű napon úgy tetszett mintha a zsarnokság, nyers erőszak diadalt aratott volna az ártatlanságon; úgy tetszett mintha a Jézus halálával elnémult volna örökre az igazság szava s a hirdetett magasztos Igék minden nyom nélkül elhangzottak volna. Negypénteken, Jézus halálának órájában az ég elborult s a fájdalommal telt sziveket is kétségbeejtő sötét érzelmek fogták el. De harmadnapra husvét reggelén, j így a szegény akkor fizet, mikor már learat, j A kecske is jóllakik és káposzta is marad. J Alig jött Szatmármegyébe — mint Julius Casár — Elmondhatja : „jöttem, láttam és győztem is én már !“ Rósz adófizetőinket nagy lojalitása Meghóditá s most kevés vár a végrehajtásra. Ha borra nem jut a pénzük, isznak inkább vizet, A kincstárnak adót mégis ma mind önként fizet. A községek jó jegyzőit nagyon is kedveli, Ha akarom bírságolni, nehezen engedi, így szól: „Édes, jó Tamásom, sürgesd meg még egy- Az a jegyző nagyon munkás, becsületes ember !“ [szer ! így aztán a birság helyett csak sürgetés lészen. No, de a sürgetésekből bőven kijut részem I Az észszerű vezetésnek már megvan a haszna, Mert az adórestántia le van már apasztva. Hogy mily Igaz és milyen nagy a hazafisága, Azt megyénkben minden ember jól tudja és látja. Nagy érdeme eljutott a királyunk fülébe S Őt királyi tanácsossá kinevezte érte . . . Ezért megy le gégémen most ez a nagy pohár bor, Remélem, hogy most én velem tart az egész tábor. Még azok is inni fognak, kik nem isznak máskor. Iszik Madarassy Gyula, iszik Aáron Sándor. — Kívánom, hogy Plachy Gyulát bánat sohse érje, Örömben és boldogságban bőven legyen része. Pályáján, mint egy üstökös, nagyon gyorsan fusson! Minél előbb még egy nagyobb, szebb állásba jusson I Hazánknak és vármegyénknek javára s díszére S mindnyájunknak legigazabb s édes örömére, Erőben, jó egészségben s megelégedésben, Szép nejével s gyermekivel nagyon soká éljen! Nagy Tamás. nemcsak kiderült az ég boltozatja, nemcsak dicsfénynyel ragyogott a nap, de feltámadt a mi Idvezitönk is, kikelt sírjából s vele együtt az Ige, az Eszme is — mintegy újjá születve — széles e világon elterjedt s csaknem mindenütt tért hódított és diadalt ült. íme a ború után mily fényes derű következett. Jézus feltámadása dicsfényt szórt életünk egére, mert az örökélet hitéhez nemcsak reményt nyújtott, de abban meg is erősített minket. Meggyőzött minket arról, hogy a sir nem a megsemmisülés helye, hanem csak átmenet a földi életből egy szebb, egy dicsőbb hazába. Ezt jelenti s erre figyelmeztet Jézusnak ama tanítása is : Én vagyok a feltámadás és az élet, aki énbennem hiszen, ha meghal is él. “ Ne csüggesszen hát el a halál gondolata, ne ejtsen kétségbe kedveseink elvesztése, mert Idvezitönk az ö halála és feltámadása által minden kétséget kizárólag bebizonyította halhatatlanságunkat. A halál után csak a test válik porrá, de az isteni rész — a lélek — visszatér ahhoz, aki adta volt, Istenhez. Egy fakirról. — Irta: Ujfaiussy Amadil. — Az égbetörő Himalaya vidékén, szelídült ormok átfonta, vadregényes völgy ölén magányos kunyhó tapadt egy hatalmas és meredek sziklához. Felettébb megkapó volt egyszerű közvetlenségében, valósággal festő ecsetjére illő. Bősz vihar ellen alig-alig menedéket nyújtó falaira hízelgő liánák kúsztak föl. Csalfa keringéssel olvadtak egybe a fogyatékos fedelére hajló czédrussal. De onnan ismét lecsavarodtak és körülszőtték tolakodó indáikkal a közeli bokrokat is. Azok is mohón nőttek, sűrűsödtek. A kövér vesszőket hajtó dús ágak meghitt ölelkezéssel simultak egymáshoz és lomha áthatolhatatlan lombot öltöttek. Valóságos csirázási lázban látszott lenni az egész természet. Az üde éjszakák friss harmatától fölbuzdultan, ujjongó erővel szívták magukba a déli nap részegitő melegét. Andalító bogárzümmögést is fakasztottak az aranycsillogásu sugarak. Nagy, színes legyek, gömbölyded méhek zsongtak. Egyikmásik mámorosán csapott neki az útjában álló fatörzsnek. Megszédült a váratlan akadálytól. Bosszúsan durozsolt, aztán tovább folytatta szertelen röpködését. Lent a gyepen, karcsú gyikok futkároztak. Meg-megvil-
