Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-08 / 14. szám
2 Hála és dicsőség neked Idvezitönk, hogy e hitet bennünk megerősítetted; hála és dicsőség Neked, hogy a hus- vét ünnepe által alkalmat adtál nekünk, hogy a feltámadás magasztos ünnepét minden évben megünnepelhessük. Örvendezzünk hát husvét ünnepén igaz lelki örömmel, ünnepeljük meg a feltámadás hitének emlékünnepét hálás buzgósággal. Szűnjék meg az anyagi javak utáni futkosás s a helyett hitünk megerősítésén, lelki javaink érdekében munkálkodjunk. Ne legyen közöttünk senki, aki irigy szemmel nézné embertársainak boldogulását, jólétét. Ébredjen fel a szenvedő szivében egy jobb, egy boldogabb jövő reménységének hite. A szerencse kedvenczének szivéhez férkőzött dölyföt és gőgöt váltsa fel a felebaráti szeretet édes érzete s ennek melegétől áthatva a nélkülöző embertársainak legyen segítségére, nyújtson módot és alkalmat azok sorsának javítására. Némuljon el az árvák és özvegyek panasza, csillapodjék a szülőknek az elvesztett gyermekeik miatti fájdalma s sziveiket hassa át az a boldogító reménység, hogy eltemetett kedveseiket a síron túl ismét látni fogják, ismét kebleikre ölelhetik. Legyen a társadalom minden rétegében boldogság és megelégedés. Jelenlegi sorsunkban való teljes megnyugvással készüljünk a keresztény világ legszebb ünnepének a feltámadást hirdető husvétnak fogadására. Husvét reggelén a harangok hivó szózatára siessünk az Urnák templomába s Isten szolgájának buzgó imáját magunkévá téve emeljük szemeinket az ég felé s adjunk hálát a mindenhatónak, hogy szent fiát a Jézust elküldötte, aki földi élete által megmutatta az utat, melyen haladnunk kell s halála és feltámadása által megszüntette a halál félelmét s megerö- sittette keblünkben az örökélet hitét. Ezt a hitet tekintsük Isten legszebb ajándékának. Ez a hit legyen variant fénylő testük, amikor kőről-kőre siklottak. Egy-egy nyúlánk kigyó is fölütötte fejét. Kíváncsian nyújtogatta, mártogatta, majd nesztelenül elsompolygott a magas fűbe. Amott a kunyhó balján szerény rizstábla terült el. Puha ösvény szegélyezte. Kis forráshoz kanyargott, sziklahasadékból előbukkanó vizsugárhoz, amely halk csergedezéssel csalogatta a szomjazok Élénken kinálgatta magát, de a kunyhó lakója mindamellett a lehető legritkábban látogatta. Fakir volt, hindu remete, magát sanyargató vezeklő. Barázdás homloka, fakó szeme, aszott arcza, fájdalmas kínzásban lepergett évekről tanúskodtak. Szinte tobzódott szegény testének külsőleg való bántalmazásában is. Egy nagy bűnét igyekezett vele lemosni. Régen tartott már vezeklése. Beleaggott, ám azonban bele nem fáradt. A fohászkodást sem unta el. Egész nap mozgott szikár ajka akár a hitvány gyékényen, kemény fekhelyén térdelt, akár a szent fügefa árnyában húzta meg magát, vagy fáradságos bolyongással, saru nélkül az erdőt rótta. Most is, hogy a forráshoz kergette a szomját növelő dél, vonagló szavakban mormolta imáját, dicsőítette Indrát, a nap istenét. Majd szürcsölt az éltető nedvből, amit órák óta sóvárgott már s aztán ment tovább fedetlen fejjel, a tűző forróságban. * * * csillagunk földi életünkben, világitó szövetnekünk a sir sötét éjjelén át az örök boldogság hazájába. N. G. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó 3-án, vasárnap tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését. A fontos tárgysorozat iránt a képviselőtestület tagjai nem nagy érdeklődést tanúsítottak, mert azon mindössze 55-en vettek részt. A közgyűlést Debreczeni István elnöklő polgármester délelőtt 10 órakor nyitotta meg és napirend előtt bejelentette, hogy a városi számvevőség a város múlt évi számadásával a köz- ! gyűlés napjáig el nem készülhetett s igy az csak a legközelebbi közgyűlésen lesz tárgyalható. A bejelentést a képviselőtestület tudomásul vette. A tárgysorozat első pontját a polgármester eseményi jelentése képezte az 1908. évről, amely jelentés a rendes s nagyobbrészt statisztikai adatokat tartalmazza. A jelentésből kiemelendőnek tartjuk, hogy a polgármester bár elismeri a város súlyos anyagi viszonyait s daczára annak, hogy a tisztviselők részére 1909. évtől kezdve bizonyos lakbér is lett megállapítva, mégis a tisztviselői illetményeknek megfelelő rendezését tovább elodázhatónak nem tartja. Meg is indokolja ezen kijelentését azzal, hogy a mostani megélhetési viszonyok I s a drágaságok súlyos teherrel nehezednek a tisztviselőkre, hogy a mostani fizetés mellett abból tisztességesen meg nem élhetnek. A polgármester eseményi jelentése tudomásul vétetett. Elhatározta a közgyűlés, hogy megsürgeti a minisztériumnál az ingatlan forgalmi pótilleték szedhetésére vonatkozó szabályrendelet elintézését s egyben utasította a polgár- mestert, hogy az elhagyott gyermekek segélyalapjának rendezésére vonatkozólag terjessze elő javaslatát, mert az Benáresz városában élt egyszer egy hindu I legény, a szép Arim. Barna arcza sima volt, mint az őzbőr, szeme égő, heves vértől lobogó. Főképpen azonban hatalmas alakját csudálták, meg a két erős karját. Csaknem vasizmokkal birt. Erejének és veszedelmes vadászkalandjainak messze földre is hire terjedt. A leányok egész serege bolondult utána. De ő csak egyért élt-halt: Ráyáért. Remek teremtés is volt ám! Karcsú dereka párducz ruganyosságával vetekedett, picziny szája édes cseresznye mézével. Eleinte csak amufeJ hitegette Árimot. Büszke volt arra a heves szenvedelemre, amit benne ébresztett. Utóbb azonban az ő szivét is kikezdte Kama-deva, a szerelem istene. És azért, még sem lett az Arimé. Macska ügyességgel siklott ki annak öleléséből, amikor forró esdekléssel kérte legyen a felesége. Valami ürügygyei mindég odább tolta a megoldandó kérdést és olyan hízelgő, részegítő szóval fonta körül a könyörgőt, hogy amaz szinte feledte, mit is akar tulajdonképen, csupán azt érezte, hogy a hetedik égben van az imádott leány oldalán. Gyakran voltak együtt. Kijártak a Gan- gesz partjára. Messzire kimentek a városból, a gátakon is túl. Nem egyszer rájuk is esteledett. Mennyivel szerelmesebben zugott- bugott olyankor a viz, a Siva fején fakadt : szent folyó! Milyen titokzatosan beszélgettek alapnak a rendelkezésére álló összeg csekélysége miatt már is nagyobb ösz- szegíi tartozása van, amely a mai körülmények között csak mindinkább növekednék. A városi tiszti nyugdijügyi bizottság jelentése a múlt évről tudomásul vétetett, melyből közöljük, hogy a múlt évben újabb nyugdíjazás nem történt és hogy a város évi 3000 kor. hozzájárulása megszűnt, mert az alap a 40,000 koronát már meghaladja. A vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratát az állami iskola létesítése és fentartásához leendő hozzájárulás ügyében a leirathoz képest fogadta el, mely szerint a város elvállalta az épiilet- fentartás és tisztogatással járó költségeket, viszont pedig a miniszter az igazgató és tanítói lakás béregyenértéke fejében 660 koronát fog fizetni. Ezzel biztosítva van, hogy az állami iskola 1910. évi szeptember 1-én működését megkezdheti. Megbízta a képviselőtestület a polgármestert, hogy az építkezés végezhetése czéljából szükséges 160,000 K kölcsön felvétele és a telek megvétele iránt a szükséges intézkedéseket tegye meg és erre vonatkozó javaslatát a közgyűlésnek mutassa be. Dr. Vetzák Ede indítványára határozatba ment, hogy gróf Károlyi Antal felkéressék, miszerint a korparéti tanyai iskolát saját költségén állíttassa fel, a mint azt gróf Károlyi Gvuláné a Ivlára- és Szentjános-tanyai iskolákkal megtette. Á városi óvodák államosítása ügyében érkezett vallás- és közoktatásügyi miniszteri leirat, valamint a polgármesternek az építkezésre nézve árlejtési hirdetmény közétételére vonatkozó jelentése tudomásul vétetett. A bérkocsi-iparról alkotott és a kereskedelemügyi miniszter által jóváhagyott városi szabályrendelet kihirdet- tetett. A juhtartás korlátozása tárgyában alkotott városi szabályrendeletben a belügyminiszter által kívánt módosításokat a gesztenyefák. Milyen negédesen kacérkodott a szellő a holdfényben fehérlö lótuszvirágokkal. Utóbbinak száraiból egyszer kar- pereczeket is font Arim. És Raya viselte híven. Hónapokig derűben éltek. Romboló fer- geteg nem rontotta meg lelkűk összhangját. Az a kis felhő, amely olykor feléjük suhant, csak arra való volt, hogy aztán még jobban élvezhessék a mosolygást. Egy napon ellenben azt kezdte tapasztalni Arim, hogy a leány hidegül iránta fukarkodik hízelgéseivel. Növekvő izgalommal, mondhatni félelemmel leste minden szavát. Szorgosan megfigyelte és csakhamar arra a meggyőződésre jutott, hogy sejtelme nem csalt. Eleinte azonban csak hallgatott. Magába fojtotta lázongó indulatát. Várta-várta hátha megint teljes hévvel feléje tordul Ráya. De amikor belátta, hogy hasztalan vágyakozik reá, végre is kitört belőle a fékezett félté kenység. Pompás este volt. Sütött a hold. Jócskán el is távolodtak a várostól. Elmosódtak a házak körvonalai. Csak az úgynevezett aranytemplom, a Siva kultusz központja, ahova messze földről sereglenek évenként a hindu zarándokok, csillogott-villogott ki közülök. Arim és Ráya is jártak be imádkozni, sőt most is egyenesen onnan jöttek, de az istenséggel való lelkiérintkezés sem tudta
