Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-08-06 / 32. szám
XXV. évfolyam. Nagykároly, 1908. augusztus 6. 32. szám. NAGYKÁROLY És VIDÉK Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykároiyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. r L Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Wegj elenik minden! csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .............................8‘— kor. Fél é vre.................................4-— „ Ne gyedévre.........................2-— „ Egye s szám.........................—-20 „ Köz ségi jegyzők és tanítóknak egész évre G kor. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Az „Iparügyek“ rovat vezetője: Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. A külföld. A fővárosi sajtó túlsókat foglalkozik azzal, hogy mit mond rólunk és a mi viszonyainkról a'külföld. Ha valamelyik középszerű német, angol, vagy franczia lapban egy czikk jelenik meg arról, hogy nálunk a nemzetiségek milyen elnyomott helyzetben vannak, vagy hogy Hlinka András uram milyen nagy nemzeti mártír, akkor a fővárosi sajtó azonnal felsziszszen és hasábokon keresztül igyekszik bebizonyítani, hogy annak a lapnak nincsen igaza és hogy Hlinka uram tényleg hazaáruló. És ebben a megtiszteltetésben nemcsak a nagyobb, számottevő nemzetek lapjai részesülnek, hanem még a tót, román, sót a cseh lapok förmedvényeit is a legnagyobb figyelemre méltatják, holott lehet, hogy ezeket a kedves ujságocskákat otthon nem is olvassa senki. Igazán nem tudjuk megérteni, hogy mire való ez a nagy buzgalom? Azt még kevésbbé értjük, hogy akadnak oly komoly lapjaink is, amelyek a külföldi sajtó helyes informá- czióját immár sürgősebb feladatnak tekintik még talán az általános választói jog megvalósításánál is. Nem riadnának vissza tetemes anyagi áldozattól sem, csakhogy a külföld véleményét a mi javunkra változtassák át, hogy a „gulyásén“, „betyárén“ nemzet a külföld előtt necsak a paprikájáról és töltöttkáposztájáról legyen ismeretes, hanem a kultúrájáról is. A nemzeti sovinizmusnak ily mértékben való megnyilvánulása — bármilyen tiszteletreméltó — de helyeslésünkkel nem találkozik. Mert mi az egész sajtóakcziót felesleges dolognak tartjuk és kár lenne minden fillérért, amelyet erre a czélra fordítanának. Nem élünk már abban a világban, hogy a mikor valaki Londonból Budapestre akart elmenni hát először végrendeletét készítette el, hanem a gőz és villany korszakát éljük, amely megszüntette a távolságokat, közelebb hozta egymáshoz a nemzeteket és a kényelmes express vonatok 24 óra alatt át- röpitik az utazót a ködös Albionba. Kereskedelmünk, iparunk, sót gyáriparunk is van, már olyan a milyen, a mely közvetlen összeköttetésben van a müveit külfölddel s nem egy kereskedelmi czégünk világhírnévre tett szert. Művészeinket ismerik mindenütt és nem egy magyar művész vagy bajnok dicsőségesen diadalra vitte a magyar színeket a külföld versenyterén. A legközelebb lefolyt Olympiai versenyeken a világbajnokság pálmáját hozták haza athletáink, a magyar főváros évenként hányszor látja vendégeiül a hozzánk sereglö külföldieket. Pénzünket, terményeinket nagy örömmel fogadja a müveit franczia, a bölcselkedö német és a számitó angol. Sok sok millió vándorol külföldre ipari termékek és divatczikkekért s az a külföldi gyáros vagy kereskedő, ki a mi pénzünkön megvagyonosodik, bizonyára nem hiszi, hogy Magyarország az a barbár ország, amely Björn- son fantáziájában él. Miért lenne szükséges tehát nekünk oly sürgősen a külföldi sajtó véleményének irányítása? Törödik-e azzal a német, angol vagy a franczia sajtó, hogy milyen véleménye van a magyar sajtónak a lengyelek elnémetesitéséröl, a transzváli burok elangolositásáról, úgy a marokkói franczia katonák barbár kegyetlenkedéseiről ? Egyik nemzet kormányának sincsen eszeágában sem, hogy a magyar sajtót anyagi áldozatok árán a maga czéljainak megnyerni igyekezzék s bizonyára nagyot nézne az az angol, franczia, vagy német államférfiu, akiTARCZ A. ■+3Í&*Holdvilágos... Holdvilágos illat terhes Csillagfényes este Óh de sokan járnak henned Valakire lesve. Barna legény, szőke kis lány Gyönyörű virágom. Mért oly forró szivetek, mért Kerül el az álom ? Titkot rejtő erdő mélyén Forrás vize csobban Halk madárhang, csőkcsattanás Hallik a bokorban. Barna legény, szőke kis lány Járnak arra éppen. Mindeniknek kéj, boldogság Ragyog a szemében. * * * Óh de sokan járnak-kelnek Valakire lesve Üdvös csókos holdvilágos Csillagfényes este. Tóth Erzsiké. Egyért százat. Irta: Ujfalussy Amadil. . Az utczák már néptelenek. Szinte kihaltnak látszik a kis mezőváros. Csak elvétve sompolyog a házak mentén egy-egy hazasietö alak. S gyors léptének kopogásával veri föl az éj csöndjét. Némán merednek a templomtornyok a sötét égnek. Mélységes nyugalom üli meg a többi épületet is. Csupán a főutcza sarka hangos és világos. Az étterem lefüggönyözött ablakain át villamos fény szűrődik ki az éjszakába. Hosszú fehér sávban fekszik végig a gyalogjárón. De a zene lágy hangjai is kitódulnak s édes rezgésbe hozzák az álmos levegőt. Olykor énekszó, duhaj fölkiáltás is hallatszik. Huszártisztek mulatnak ott bent. Bátorságosan csoportosulnak egy nagy asztal körül, melyen poharak, pezsgős pa- laczkok hevernek szanaszét. Sok már üres. Némelyikben azonban még javában gyöngyözik a vértpezsditö nedű. Mikor a drótozott aranynyakon a pohárba fut, széles jókedvvel habzik ki belőle és sajátszerü térképet rajzol az abroszra. Füst gomolyog a teremben, szembántó füst. Meg is tompája a villamos fényt. De az átható, kellemetlen szagon, olykor mégis átérzik egy-egy vígan lebegtetett zsebkendő illata. A czigányok előtt csinos tiszthelyettes tánczol. Karcsú dereka ütemesen hajlong a zeneszóra. Ezüst sarkantyúja majd halkan, majd csengőén peng, a szerint szelidebben vagy fölbuzduló hévvel veri össze lakcsizmájának sarkát. A vállzsinórba tearózsa van fűzve. Hervadt értéktelen kis virág. Neki azonban kincsesei fölér. Mulatozása közepeit ábrándosán rá-rámosolyog s álmodozó szeméből köny is gördül olykor alá. Most is amikor odapillant arra a rózsára, zokogás kezdi szorongatni torkát. Hirtelen
