Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)

1908-08-06 / 32. szám

*>

nek ilyet tanácsolnának az ország lapjai.

Az a hibánk, hogy túlságos nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy a mi tótjaink és oláhjaink mit Írnak és mit hazudoznak össze a külföldi sajtóban. Azok a lapok, amelyeket jó pénzért egy-egy magyarellenes czikk elhelyezésére és közreadására vállalkoznak, teljes tudatával bírnak annak, hogy az igazsággal homlokegyenest ellenkező dolgot müveinek, de teszik ezt mégis részint gyűlöletből, részint anyagi érdekekből, részint pedig azért, mert kitűzött czéljaiknak ez a modor felel meg.

Nem sajtó-akczióra van nekünk szükségünk és nem a külföld szimpátiájára. Ezek segélyével nem fogjuk mi sohasem kivívni sem az önálló vámterületet, sem pedig az önálló jegybankot. A befelé erős nemzeti államot nem azzal fogjuk megteremteni, ha oláhjaink és tótjaink henczegö czik- keinek ellensúlyozására százezreket fecsérelünk el, hanem azzal, ha oly intézményeket létesítünk, amelyek ennek a czélnak elérésére alkalmasak.

Neveljük az ifjúságot magyarrá. Iparkodjunk kereskedelmünket, iparunkat erőssé, hatalmassá tenni, mezőgazdaságunkat fejleszteni. Javítsuk köz- igazgatásunkat s igyekezzünk az ország lakosságának sorsán könyiteni, megélhetését lehetővé tenni. Létesítsünk iskolákat és a túlontúl elkapatott nemzetiségeket szorítsuk a kellő korlátok közé. S ha igy azután megalkottuk az egységes, erős és hatalmas magyar nemzeti államot, akkor majd reáérünk arra a fényűzésre, hogy a külföld véleményére is adjunk valamit, de addig kár minden tollvonásért.

Nagykároly r. t. város szabályrendelete a hordár vagy bérszolga iparról.

1. §. Hordár vagy bérszolga iparra az iparengedély úgy egyes egyéneknek, mint vállalkozóknak adható.

Engedélyt azonban — még vállalatra is — nem nyerhet oly egyén, aki nyereségabbahagyja a csárdást, melyet a prímás hegedűjéhez hajoltan járt. Lecsapja zsebkendőjét a czimbalomra s kitörő keservvel odaszól a czigánynak — Szomorút huzz, szivet rázót, bánatost.

Aztán leül a czimbalom elé. Félkarjával rákönyököl. Jó darabig némán, megtörtén mereng maga elé. Majd az ö lágy hangján énekelni kezd.

Néhány tiszt föláll az asztaltól és melléje szegődik. Hadnagy barátja elébe lép. Telt pezsgős poharat tart feléje. Jutalmul nektárt kinálgat. Főhadnagya meg egyenesen átöleli nyakát. Kissé bizonytalanul kisérni iparkodik énekét. Az őrnagy tenyerébe hajtja fejét, úgy hallgatja. Az ezredes — aki ismert mulatós ember még — a félholdas czigarettát is leteszi, hogy mi se zavarja kegyeltjében való gyönyörködését. Szereti azt a fess gyereket, aki épp oly jó tánczos, kellemes mulattató, mint kifogástalan katona. Szereti, mintha tulajdon fia volna.

Nem egyszer mulatgatott vele. S mindég örömest hallgatta énekét. Pihenni is alig engedte.

A felsőbb parancsra rendületlenül fújni kellett a kis tiszthelyettesnek. Sokszor egész éjen át, kivilágos kivirradtig, vagy amig csak birta a torka.

De most annyira túlontúl telt a szive

N A GYKÁROLY É S VI DÉ K E

vágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért büntetve volt, vagy a hatóság előtt mint megbízhatatlan egyén ismeretes.

2. §. Az üzlet biztosíték tétel kötelezettségével van egybekötve és pedig a vállalkozó által leteendő biztosíték minden általa alkalmazott egyén után 50 koronában, azon egyénre nézve pedig, ki saját személyében kívánja ez üzletet gyakorolni, 25 koronában állapittatik meg.

A biztosíték az engedély kiszolgáltatása előtt készpénzben vagy biztosítékul elfogadható értékpapírokban a hatóság pénztárába befizetendő.

3. §. Minden egyén részére kiállított engedélyért, engedély dij fejében 5 korona fizetendő a város pénztárába.

4. §. A szolgálatukat ajánlható hordárok vagy bérszolgák száma 6-ban állapittatik meg.

5. §. Minden hordár vagy bérszolga, akár vállalkozó szolgálatában áll, akár pedig saját személyére nyert engedélyt, köteles a rendőrhatóság részéről nyert sorszámát feltüntető módon fövegén viselni.

6. §. A hordár vagy bérszolga csakis rendőrhatóságilag kijelölt helyén állomá- sozhatik.

7. §. A hordárok vagy bérszolgák állomásaikon rendesen öltözve tartoznak megjelenni, állomáshelyeiken való tartózkodásuk idejének megállapítása a rendőrkapitányi hivatal által eszközöltetik.

8. §. A szolgálatért a következő dijak állapíttatnak meg:

a) a város belterületén egyik helyről a másikra, vagy a vasúti állomáshoz, avagy a vasúti állomástól a város belterületére levéllel vagy 10 kg-ot meg nem haladó súlyú csomaggal egyszeri utért 40 fillér;

b) az a) pont alatti utakért 20 kg-ot meg netn haladó súlyú csomaggal 60 fillér;

c) a város belterületéről a szőlőbe vagy a szőlőből a város belterületére 10 kg.-ot meg nem haladó súlyú csomaggal egyszeri utért 60 fillér;

d) a c) pont alatti utért 20 kg.-ot meg nem haladó súlyú csomaggal 80 fillér.

A hordár vagy bérszolga köteles e díjszabályt több példányban magával hordani s annak, ki szolgálatát igénybe veszi, kívánatra egy példányt átadni.

9. §. Minden hordár vagy bérszolga az 1884. évi XVII. t.-cz. 99. §-a által előirt munkakönyvön kívül még egy személyleirását tartalmazó, a rendőrhatóság által láttamo- zott igazolványi könyvecskével ellátandó. Ezen igazolvány a szolgálatból kilépő hordártól, ha ez vállalkozónál szolgált, az üzlet tulajdonosa által elveendő, ha pedig saját személyére birt engedélyt, a kiállító hatóságnak vissza szolgáltatandó.

nyomasztó érzelmekkel, hogy hangja hamarosan fölmondja a szolgálatot. Megcsuklik, zokogásba fül.

— Kadett... Lieu, mi lelt ? — kiáltoznak mind rendre társai.

— Mintha fájna kicsikét a szivem ! — jegyzi meg nagy keserűen.

— Szerelmes a gyerek — dünnyögi az ezredes.

— Magam is úgy gondolom — bólogat szokrateszi bölcseséggel az őrnagy.

— Sose busulj, légy vig. S ami fő, igyál — nógatja hadnagy barátja.

De Licu nem bir keservével. Egyenesen ráborul a czimbalomra. Piros selyem zsebkendőjébe takarja arczát. Szörnyen neki adja magát a busulásnak. Busul, ahogy csak szerelmes, de csalódott, éretlen kadett tud talán.

Végre is megunja a nyalka huszárkapitány a dolgot. Csárdást huzat. Duhaj jó parázs nótát, amely kedvre térit.

Licu is fölocsudik bánatából. De nem tánczol többet. Csöndesen czigarettázik. Egykedvűen társalog, ha belekötnek. Néha lehunyja szemét.

Reggel felé azonban, amikor elszélednek társai, fölvillan tekintete. Hamarosan odaszól a czigánynak, hogy kövesse. És viszi őket egy mellékutczába, ahol egy csinos ház előtt

10. §. Az intézeti tulajdonos a hordár vagy bérszolga nevét, valamint minden személyváltozást az iparhatóságnál és a rendőrhatóságnál bejelenteni tartozik.

11. §. A hordárok vagy bérszolgák részére a számot a rendőrhatóság szolgáltatván ki, erről nyilvántartást vezet, a számozás folytatólag s nem egyes intézetek szerint történik.

12. §. Az üzlettulajdonos a hordár vagy bérszolga által okozott károkért első sorban biztosítékával s ezen felül egyéb vagyonával felelős.

13. §. A hordár vagy bérszolga tartozik a reá bízott teendőt pontosan teljesíteni, szolgálatában becsületesen és lelkiismeretesen eljárni.

A reá bízott tárgyért felelős, mulasztás rongálás, elvesztésért stb. anyagi kárpótlással tartozik.

14. §. Az a hordár vagy bérszolga, aki a jelen szabályrendelet 5., 6., 7., 8. és 9. §§. intézkedései ellen bármiként vét, a rendőrhatóság által 40 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel büntetendő.

15. §. Az a hordár vagy bérszolga, aki a megállapított díjszabásnál magasabb dijat követel, az 1884. évi XVII. t.-cz. 156. §. b) pontja értelmében az iparhatóság által 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

16. §. Az a vállalkozó, aki a 9-ik §. intézkedését meg nem tartja a rendőrhatóság által 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

17. §. Azok, akik a hordár, vagy bérszolga ipart az 1884. évi október 1-je előtt szerzett jogosítvány alapján űzik, üzletük gyakorlásánál jelen szabályrendelet határozatait szintén megtartani kötelesek.

171—1907. kgy. sz.

Elfogadtatott és megállapittatott.

Kelt Nagykárolyban, a város képviselőtestülete által 1907. évi deczember hó 1-én tartott közgyűlésen.

Néma Gusztáv, Debreczeni István,

közig, jegyző. polgármester.

Keresk. m. kir. miniszter. 48634—VI—A. sz. Jóváhagyom azzal, hogy a szabályrendelet 14. és 16. §-aiban az 1879: XL. t.-cz. 16. §-ára való tekintettel a pénzbüntetés maximumát 100 korona helyett 40 koronában állapítottam meg. Budapest, 1908. év junius 15. A minister helyett Szterényi, sk. államtitkár. (P. H) 99—1908. kgy. szám. Kihirdettetett. Nagykároly város képviselőtestülete által 1908. évi julius hó 26-án tartott közgyűlésen. Debreczeni István, sk. polgármester. Néma Gusztáv, sk. közig, jegyző. (P. H.)

„halt“-ot vezényel. Azután huzatja rendre a szomorúbbnál szomorúbb nótákat.

Ö meg nekidől a gyalogjáró mellett sorakozó, nyírott akáczfák egyikének. Sápadt arczczal, dobogó szívvel mered föl a csukott ablakra, megtestesült fájdalomként áll ott, mialatt a lelkűket is majd kijátszák nagy igyekezetükben a czigányok.

De egyszerre csak átváltozik a Licu arcza. Szelíd szemében dacz villan meg. Ajka büszke, egyben gúnyos mosolyra nyílik. Nyomban ráhuzatja azt a bolondos, de kellemes ütemü dalt, amely nem egy boldogtalan szerelmesnek szolgált már vigaszára:

Nagy a feje, búsuljon a ló Elhagyott a semmirevaló.

Gombház, ha leszakad

Egy helyébe

Száz is majd akad ...

A néptelen, csöndes utczán keserves vigassággal hangzik végig.

S játszatja egyre-másra. Végre elindítja a bandát. De huzatja tovább szakadatlanul. Elől megy s fújja hozzá daczos kedvvel:

Egy helyébe Száz is majd akad.

*

* *

A gazdag ezredes lakása villamos fényben úszik. Derüre-borura tánczolnak a tágas