Nagykároly és Vidéke, 1908 (25. évfolyam, 17-53. szám)
1908-10-08 / 41. szám
•> számosainak is tűrhető helyzetet teremtett. Az állami iskolák számának fokozatos szaporításával a nemzeti irányú fejlődés biztosítékait látjuk a költség- vetésben akkor, midőn az 1909. év folyamán is több állami iskola felállítása terveztetik, És bár ideális állapotnak azt tartanók, ha az egész vonalon, az ingyenes, kötelező elemi népoktatást az állam kezében látnok, de meghajolva a szükség előtt, egyelőre az Apponyi féle törvénynyel a közoktatás- ügy jelenlegi állapotát kielégítőnek tartjuk. A másik fontos lépés az ország fejlődésében a közegészségügy rendezése. Évtizedek óta egyik fájó sebét képezte a közigazgatásnak legelhanyagoltabb ága a közegészségügy. Mig katonai czélokra csakúgy dobálóztunk a milliókkal addig a milliók legközvetlenebb érdekét, a testi egészséget érintő ügy teljesen elhanyagoló- gott. A körorvosok helyzete valóban nem volt irigylésre méltó. Anyagi javadalmazásuk annyira silány volt, hogy alig 4—500 forint volt az az összeg, amelyre a körorvos, mint biztos fizetésre számíthatott. Természetes, hogy ily körülmények között az orvosi diplomával bírók nem igen vállalkoztak körorvosi állásokra és inkább a városokban tömörültek s az országban állandóan 3—400 körorvosi állás vakan- cziában volt. Hogy ennek azután mily következményei voltak, csak azok képesek megmondani, akik ily helyeken lakván, orvosi segélyre szorultak. És bár a közvélemény hangosan feljajdult és sürgette ezeknek a tűrhetetlen állapotoknak rendezését és szanálását megint nem volt pénz erre a czélra. És ime most Andrássy Gyula erős keze ezt a kérdést is némileg rendezte. Mert bár a közegészségügy terén nagyon is sok tenni és alkotni való van hozta ezt egyrészről a fajfentartás ösztönéből származó anyai szeretet, másrészről a gyermeki tehetetlenség és ösztönszerü ragaszkodás az ápolóhoz. — Hozzá csatlakozott aztán a férfi is, gondoskodva az asszonyról és magzatokról, védve azokat külső veszélyek ellen. Ilyen a vérrokonság által egybefüzött csoportokból keletkeztek a csordák, tudományosan : hordák. Még mindig kis számú seregei a közös származás folytán összetartó embereknek. A hordában a szó helyes értelmében vett anarkhia uralkodott. Törvények, szerződések nem valának, s nem is volt azokra szükség. Szabadon, függetlenül élt abban mindenki. Egymás ellen nem harczoltak s ha mégis összeczivakodtak, ismét kibékültek. Egymással nem sokat törődtek és szorosabban csakis a külső és nagyobb veszély idején egyesültek. Összetartotta őket a szokás, a hagyomány, az önállótlanság, s az a tudat, hogy igy életűk inkább biztosítva van. És ime ez lett volna az a régi boldog „aranykor“, amit a klasszikus költők annyiszor dicsőítettek, s amikor az ember még nem nyögött a törvények járma alatt. * * * A horda kezdetben még egészen egyöntetű. Nincs benne társadalmi elkülönülés, munka- megosztás, s csak ideiglenesen emelkedik abban egyegy vezér a többiek fölé. Később a tagok megszaporodása, kényszer, szükség, érdek, czélszerüség stb, több hordát egyesit, s keletkezik a törzs és ennek keretén belül keletkeznek a szorosabb vérségi kötelékben lévő NAGYKÁHOL Y É S VIDÉKE még, de a körorvosok anyagi helyzetének javításával már is annyira jutottunk, miszerint remélni lehet, hogy legalább az orvos hiány javarészt megfog szűnni. Az állam tisztviselökara illetményeinek rendezése, az igazságügyi modern alkotások, Darányi telepítési politikája, Kossuth beruházási javaslata, Wekerlé- nek munkáslakások építkezésére vonatkozó akcziója, mind oly biztató jelek, melyek az állam beléletének intenzív fejlesztését a legnagyobb mértékben helyes irányban terelik és elősegítik. A számok beszélnek! Ezeket letagadni nem lehet! Lehet, hogy a most előtérbe tóduló politikai kérdések, különösen az általános választó jog megalkotása, a kormány eredményes működésének folytatása elé gátakat fog emelni. Lehet, hogy a megkezdett munkát nem annak megkezdői fogják betetőzni, mert a minden oldalról előtörő ellenségek viharos támadásai elveszik kedvüket a további munkától, de bármiként legyen is a jövőre, annyi tény, hogy szebb költségvetés még nem került a parlament elé, mint a most előterjesztett 1909. évi költségvetés, mely ennek a kormánynak mindenkor dicsőségére fog válni. Erkölcsös szinlapok. Heves Béla szinikerületünk igazgatója eddig már két szinlapon vastagon nyomtatott betűkkel figyelmeztette a közönséget, hogy a „Nincs elvámolni valója“ és a „Szobaleány“ czimü színdarabok előadása alkalmával ne vigyenek fiatal leányokat az előadásra. Ez az udvarias előzékenység nagyon is helyes, mert bizony a múlt színi szezon folyamán is megtörtént, hogy egyik újdonság előadása alkalmával -— amelyet a közönség nem ismert — nemzetségek, genusok. Számtalan példával igazolható ez a történelemből; ám itt legyen elég csupán Izrael közismert tizenkét s a magyarság két törzsére utalnunk. A nemzetiségeket illetőleg pedig jusson eszünkbe például a Szemere de genere Huba ma is divatozó jelzés. A nemzetiség feje rend szerint annak legidősebb s igy legtapasztaltabb tagja a pátriárka, ezek legméltóbbika pedig a törzsfőnök. Az előbbi méltóság atyáról fiúra vagy más rokonra örökösödés utján száll, az utóbbira pedig választás által juthatni. Háborúban ez az intéző, a vezér, mig békében a háttérbe lép vagy legfeljebb a nemzetségek fejeivel együttesen bíráskodik. Méltósága különben esetleg örökölhető is. * * * A törzsek olykor, közös czél, védekezés, támadás okáért egyesülnek. Tették ezt valamikor a görög-törzsek a perzsák elleni háborúban, a germánok a rómaiak — a magyarok a bolgárok elleniben. Az ilyen ! egyesülés csak alkalmi, nem végleges. Ha állandó, keletkezik a nép, a nemzet. Így legtöbbször csak a közös eredetű, ugyanazon nyelvű, vallásu és szokásu törzsek szoktak egyesülni, s rendesen akkor, ha állandóan megakarnak települni. Háború és idegen törzsek leigázása nélkül azonban ez sohasem történik. A hódítók rendszerint a legyőzőiteket is maguk közé fogadják, vagy legalább is maguk közt megtűrik. A legfőbb hatalomra ekkor valamelyik szép számmal voltak jelen fiatal leányok is a színházban, s maga a darab annyira erősen borsos, illetve mondjuk meg a maga nevén, drasztikus volt, hogy azt nemcsak fiatal leányoknak, hanem jóizlésii felnőtteknek sem volt kellemes megnézni. Hogy azonban ezek az erkölcsös szinlapok egyrészről reklámnak is jók voltak, bizonyítják a telt házak, melyek különösen a színpadon látható, talán legnagyobb drasztikum a „Nincs elvámolni velója“ előadására összegyűlt. Az igazgatónak a maga szempontjából tökéletesen igaza van. A mi közönségünk anélkül sem nagyon látogatja a színházat s a legszebb és legújabb darabokat üres házak előtt adják. Pedig a társulat elég jó. Különösen ami az előadások összevágóságát, egyöntetűségét illeti, igazán mi kifogásolni valót sem tudunk felhozni. De hát a közönség szeszélyes és sokszor teljesen érthetetlen. Most úgy hozza a kedve, hogy ne járjon színházba. Ezen segíteni alig lehet, kárba vész úgy a direktornak, mint a sajtónak minden igyekezete. Ha, mondjuk a direktor ilyen körülmények között színre hozta a „Nincs elvámolni valója“ czimü drasztikumot, nem tudjuk érette kárhoztatni. Utóvégre, ha a közönség az ilyen darabot elfogadja, annak előadását a szintigyi bizottság nem kifogásolja, miért legyen épen a színigazgató az erkölcsöknek legfőbb őre. De azért még sem tudunk általános erkölcsi szempontokból belenyugodni abba, hogy ennek a színdarabnak szinre- hozatalát egyáltalán megengedik. Igaz, hogy a mai ultramodern világban úgyszólván semmi sincs ami az embert pirulásra késztetné. A bűnöknek, a hazugságoknak, a legjobban takargatott szennyeknek felszínre vitele, a nyilvánosság előtt való tárgyalása annyira napirenden van, hogy alig letörzsfő jut, mint valamikor Árpád a magyarok között. Együtt kormányoz ugyan a többiekkel, de azért közöttük a legtekintélyesebb. Feje valamennyinek, s azért fejedelem. Sziikebb körben, s némi tekintetben intézkednek ugyan a törzsfők, sőt a nemzetségek fejedelmei is ; az egész nemzetet érdeklő ügyekben azonban uj és megfelelő megállapodások keletkeznek, amelyeknek alá van vetve mindenki. A közigazgatásnak ezen fejlettebb alakja, továbbá a törzsek elhelyezke- tése állandó telepeken, némileg már állami jellegű s még tovább kialakulva megvan tényleg az államban is. A legegyszerűbb élő lény az egyetlen és átlag egynemű sejtből álló amoeba. Mint egész táplálkozik, kiválaszt, mozog, lélegzik, érez anélkül, hogy ezen működésekre külön szervei lennének. Az infuzóriumnak már van kezdetleges szájnyílása, bele; még a magas- sabb rendűek meg már a szervek egész csoportjával bírnak. Vannak élő és mozgató szerveik, veséik, idegeik, izmaik, gyomraik, beleik, nemi szerveik. Mert a fejlődés éppen abban áll, hogy a különféle működés és a munka megosztás kedvéért az alacsony és egyszerű szervezetekből a szervek elkülönülése folytán magasabbak, összetettek keletkeznek. És ekként fejlődött és fejlődik a társa-: dalom is. Abban is a munkamegosztás okából uj meg uj foglalkozási ágak s ezekhez uj meg uj szervek keletkeznek. A hordában még nincs munkamegosztás, minden tag mindenféle munkát végez. Aztán keletkeznek a
