Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-21 / 47. szám
XXIV. évfolyam. Nagykároly, 1907. november 21. 47-ik szám. NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . * ........................................8.— korona. Fé l évre....................................................4.— „ Ne gyedévre................'................................2.— „ Eg yes szám....................................................—.20 , Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Városi párt. A nemzeti küzdelem ideje alatt megalakult városunkban az úgynevezett „városi párt“, melynek bevallott programmja volt: egyrészről a nemzeti küzdelem támogatása, másrészről pedig a város ügyeinek a képviselőtestületi üléseket megelőzőleg való megbeszélése, hogy a képviselőtestület tagjai a tanács által határozathozatal czéljából előterjesztett ügyek miben- állásáról teljes tájékozódást nyerjenek és szavazatukat nyugodt lelkiismeretességgel adhassák le meggyőződésük szerint. A városi párt megalakítását mi a magunk részéről annak idején helyeseltük, mert a párt zászlajára irt programmal mindenben egyetértettünk és reméltük, hogy működésének helyes irányba való terelésével ennek a városnak különösen anyagi viszonyain, egy ilyen egyesülés keretén belül könnyebben lehet segíteni, ha a képviselőtestület tagjaiban megvan a komoly igyekezet arra, hogy ezekkel a tervekkel foglalkozzanak. Amitől azonban féltünk, tényleg bekövetkezett. Alig 2—3 értekezlet megtartása után a párt, mint ilyen megszűnt létezni s csaknem két éven keresztül hallgatott úgy, hogy már jóformán el is felejtettük létezését. A múlt képviselőtestületi közgyűlés előtt ismét életjelt adott magáról, összeült és szünetelésének okairól tartott bevezető beszéd után elhatározta, hogy ismét megkezdi működését és pedig két irányban. Ezen irányelvek: 1. a 98%-os pótadócsökkentése; 2. a jelenlegi nem épen kedvező TARCZ A. +30Ősszel. Nemcsak a virágfakasztó tavasz, És a kalászos nyár szép napjain Emelkedem tehozzád Istenem! Téged dicsérnek most is ajkaim: Midőn merengek hervadt ősz felett, Mely minden szépet kedvest eltemet..! Nem tartanak mindig a szép napok, De az élet sem, csak egy ideig: Nincs maradása itten senkinek, Ki halandó anyától születik. Örök törvényed ez s az is marad, Csak Te nem atlasz e törvény alatt. De mert a törvény bölcs és jó nekünk, Nem zúgolódhatunk mi ellened: Ha hetven-nyolczvan évig fáradánk, S erőnk nem birja már a terheket, Smi szép volt, mindannak csak romja vár, Jobb akkor innen elköltözni már..! politikai viszonyok között leendő — esetleges — állásfoglalás. Ami a 98%-os pótadónak csökkentését illeti, e tekintetben igen helyeseljük a „párt“ állásfoglalását és magunk részéről is a legmesszebb menő támogatásunkról biztosítjuk minden oly törekvésben, mely a város polgárságának vállaira nehezedő teher könnyítését czélozza annál inkább, mert hiszen mi voltunk azok, kik évek hosszú során keresztül kisértük aggódó figyelemmel a városi pótadónak szertelen mértékben való növekedését és nem egyszer előre megjósoltuk a mai tarthatatlan állapot bekövetkeztét. Nem egyszer figyelmeztettük a képviselőtestület tagjait arra is, hogy gondoskodni kell bevételi források nyitásáról, a mind nagyobb mértékben megnyilvánuló és a város pénztárát terhelő igények mérsékléséről. Sürgettük a legnagyobb takarékosságot, de hiába, a minek eklatáns tanúbizonysága a mai 98%-os pótadó. Épen lapunk szerkesztője volt az, ki megkísérelte a város anyagi viszonyainak javítását s e czélból több pontból álló programmot is nyújtott be a képviselőtestülethez, hogy azonban ezek a komoly tervek mily fogadtatásban részesültek, mindenki előtt ismeretesek. Részünkről csak örvendeni tudunk annak, ha a „városi párt“ kezébe veszi a város anyagi viszonyai felett való gondoskodást, mert hiszen a „több szem többet lát“, elvénél fogva — komoly akarat mellett — lehet, hogy sikerülni fog oly eszközöket találni, melyek meghozzák a várva-várt megkönnyebbülést és ennek a városnak adózó polgárságát a párt iránt örök hálára kötelezi. Ami azonban a pártnak bevallott politikai programmját illeti, az ellen határozottan tiltakoznunk kell. Tiltakozunk pedig függetlenségi és 48-as pártállásunknál fogva. Hogyan ? A párt „a mai nem épen kedvező politikai viszonyok között“ kíván a képviselőtestülettel esetleg állást foglaltatni? Mit jelent ez? Akkor, amikor a függetlenségi és 48-as párt végrehajtó-bizottsága már állást foglalt a kiegyezés ügyében, midőn a függetlenségi és 48-as párt tagjai mindegyikének arra kell törekednie, hogy a kormánynak anélkül sem kellemes helyzetét, ha nem könnyítheti, legalább ne súlyosbítsa, kissé furcsa színben tűnik fel nekünk, hogy a városi párt épen most akar politikai tekintetekben „esetleg“ állást foglalni. A városi képviselőtestületnek tagjai nagy részben a függetlenségi és 48-as párt híveiből állanak és ennek a pártnak tagjai is. A függetlenségi és 48-as párt tagja nem lehet más politikai pártnak tagja, mint csakis olyannak, mely az ö elvei alapján áll, mely az ö politikai hitvallását követi. Amig a nemzeti küzdelem ideje alatt nem volt politikai pártkülömbség és a nemzet egésze állott szemben a darabont uralommal, a „városi pártnak“ politikai állásfoglalása teljesen jogosult volt s annak keretén belül a külöinbözö pártállásu tagok a nemzeti küzdelem támogatására aggodalom nélkül egyesülhettek. De ma másképen áll a dolog. Ma már a politikai elvek éles határvonalat húznak az egyes pártok között s a vezető szerepet csakis a többségben levő függetlenségi és 48-as pártnak kell vinnie s ennek elvei kell, hogy irányadók legyenek minden politikai ténykedésünkben. A függetlenségi és 48-as párt tagjai részére politikai tekintetben leendő állásfoglalásra véleményének nyilvánítására nem a „városi párt“, hanem a függetlenségi párt az egyedül kompetens hely, mert ellenkező esetben a párt- hűség elve teljesen illuzoriussá válnék. A mai politikai viszonyok között nagy óvatossággal kell fogadnunk minden politikai színezetű kísérletet, s minthogy a „városi párt“ programm- jának kidolgozására kiküldött bizottság tagjai nagy része nemcsak hogy nem függetlenségi és 48-as párti ember, hanem határozottan a volt szabadelvű párt tagjai közé tartoznak, sőt azok közül egyik, mint lapszerkesztő a mai kormány nyiit ellenzőinek táborába tartozik, azért részünkről már jó előre tiltakozunk minden oly politikai Programm ellen, mely a függetlenségi és 48-as párt hozzájárulása sőt előzetes helyeslése nélkül állapíttatnék meg s ha ilyen programra állapíttatnék meg függetlenségi ember a városi párt tanácskozásaiban részt venni nem fog. Van elég tér a város ügyei körül való lelkiismeretes munkára, itt már találkozhatunk és vállvetve dolgozhatunk, de politikai téren csakis a mi elveinknek szabad diadalmaskodnia és függetlenségi ember nem lehet tagja az olyan politikai pártnak, melynek nem a függetlenségi elvek képezik programmja alapját. kül való jókedv italával üdítették fel a munkában elfonnyadt lelkeket. Az élet szigorú, komor arczát forditja felénk s apró, gonosz kis fájdalmak őrlik meg életörömünket. Kevés ember van, aki meglátja, hogy mi van a dolgok másik oldalán, kevesen vannak a bölcsek, akik meglátják, hogy a keserű életnek egy másik, egy mosolygó arcza is van s az apró gonosz kis fájdalmak csupa ne- vetnivaló, groteszk, bolond furcsasággá válnak, ha egyszerűen a másik oldalukra fordítjuk őket. Az élet mosolygó arczát fátyol födi, misztikus párafátyol, amin csak a bölcsek tekintete hatolhat át és a legtöbben örökre meg volnánk fosztva a nagy, a szívből fakadó kaczagás malasztjától, ha nem volnának önfeláldozó emberek, akik egész lelkűket áldozzák arra a munkára, hogy megmutassák nekünk az élet mosolygó arczát. A kaczagás prófétái ők, elsimitói a fájdalmas redőknek s ezek közül való Pál- may Ilka, az operett minden időkben egyik legnagyobb művésznője. Aki őt hallotta, annak fogalma lehet arról, hogy egy vidám kis dal, amely egy poéta életének valamely boldog, önfeledt pillanatában született, milyen örökéletü hatásokat rejt magában, ha egy szinészmüvész lelkén át eleven valósággá támadt. Örökéletü tűz van az ilyen életre lelkesített dalokban és lángra lobbantja a mi örömünket is és mi is érezzük egész izzó tartalmát annak a pillanatnak, amely boldog szenzáczió volt Lám a természet, hogy ha elvirult, Meghal panaszszó nélkül, csendesen: Nyugodtan várván a feltámadást, Mely bubájával bizton megjelen... S nem bizton várhatjuk-e mi is azt, Hogy elhozod reánk is e tavaszt...! Mit bánom én ha hervadoz a táj, S leszen mindinkább puszta, szomorú, A dal elhallgat, tova száll a fény, S ellep mindent mosolytalan ború: Nem rendíthet meg engem semmi sem, Mert megmaradsz Te s ez elég nekem..! Dénes József. ♦30Pálmay Ilka. Az operett egy idő óta veszíteni kezdett hiteléből s kezdett leszállani arról a magas művészi nívóról, ahova Offenbach emelte. Jött az angol operett, amely a librettót tette tönkre s aztán a zene züllött el egy kicsit: jóravaló karmestermuzsika lelt belőle, ösz- szeszudett — egységtelen halmaza absolute össze nem függő táncz és kuplémuzsikának és az egész művészet hovatovább egyes primadonnák hiányosságaihoz kezdett idomulni. Szinte az operett csődjéről lehetne beszélni, ha igazán nagy művészek minden erejükkel ellene nem szegülnének ennek a kártékony áramlatnak. A klasszikus operett termékeny hagyományait ápolgatva egy pár igazi művész eleven szemrehányásképen áll a publikum előtt s a brettli felé züllő ízlést becsületes művészettel igyekszik kigyógyitani ebből a tunya lázból, ügy látszik, sikeres lesz az a heroikus munka: a jó muzsikusok újra kedvet kapnak, látván, hogy színészi feladatokra képes talentumok is akadnak a hangtalan primadonnák és az analfabéta hiszt- riók közölt. Talán a legnagyobb érdeme Pálmai Ilkának, hogy soha egy jóttát sem alkudott és soha el nem szánta magát arra, hogy csak egy keveset is léhábban fogja fel művészetét és ezzel az erősítő, felüditő példaadással bizalmat, kitartást, kemény elszántságot ébresztett más művészekben is, akik j az ő nemes munkája nélkül talán utánna | sűlyedtek volna a krízisbe jutott operettnek. Nemcsak Magyarországra: az egész világra szóló a Pálmai Ilka jelentősége, azok közül való ö, akiknek vidám életörömet, kedves, megnyugtató, egészséges pillanatokat köszönhet az ember s akik apró pénzre váltották fel a lelkűk gazdagságát, hogy mentői több szegényt részeltessenek benne. Azok közül való ő, akik emberszeretettel a szivök- ben nehéz küzdelmes utakat jártak meg és a tiszta humor, az ősi, keserű mellék iz nél-
