Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-26 / 30. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

A közkórház évi összes bevétele 31,399 K 70 fillér, kiadása 30,379 K 16 fillér, igy pénztármaradványa 1020 K 54 fillér volt.

A közkórház tiszti személyzetét képezik: Dr. Sternberg Géza igazgató-főorvos, Dr. Dobi Zsigmond másodorvos és ellenőr, Dr. Blum József másodorvos, Nagy Elek gondnok és pénztárnok.- Rendes szolgálatban áll: egy felügyelő-főápoló, egy ápoló, egy főápolónő, három ápolónő és egy bába. (§.)

T7-ds_

A „Magyar Védő-Egyesület Nagykárolyban“ választmánya folyó évi aug, 4-ik napján, szombaton délután 5 órakor Nagykárolyban a városházánál, a polgár- mesteri hivatalos helyiségben

RENDES ÜLÉST

tart.— Nagykároly, 1906. julius 28-án.

Néma Gusztáv,

titkár.

Debreczeni István,

elnök.

Politikai hírek.

A képviselőház a héten folytatta a költség- vetési vitát, melynek folyamán letárgyalta a földmivelésügyi, kereskedelemügyi, honvédelemügyi és pénzügyi tárczák költség- vetéseit.

Mivel nincs kilátás arra, hogy a f. évi költségvetés e. hó végére törvényerőre emelkedjék, tekintve, hogy a kormánynak az indemnitása a hó végével lejárt volna, YVe- kerle Sándor miniszterelnök mint pénzügy- miniszter törvényjavaslatot nyújtott be, mely szerint az indemnitás egy hóval meghosz- szabbittatik. A képviselőház a költségvetési vita megszakításával a törvényjavaslatot f. hó 24-én sürgősen letárgyalta és 25-én harmadszori olvasásban is elfogadta.

HÍREK.

— Személyi hírek. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja, a folyó ügyek elintézése czéljából kedden székhelyére érkezeit. —- Dr. Adler Adolf ügyvéd, lapunk társszerkesztője, nejével f. hó 24-én nehány heti tartózkodásra Karlsbadba utazott,

— Elmaradt városi közgyűlés. A folyó hó 29-ére tervezett városi közgyűlés — közbejött okok miatt — elhalasztatott.

— Zászlószentelés. A nagykárolyi Kossuth-asztaltársaság zászlószentelési ünnepélyének 120 tagú rendező-bizottsága folyó hó

21-én Dr. Kovács Dezső elnöklése mellett gyűlést tartott, melyben az elnökség bejelentette, hogy Dr. Falussy Árpádné szives volt a zászlóanyai tisztet elvállalni. — Koszorús- lányi tisztet következő hölgyek vállalták el: Katz Leona, Mangu Gizi, Péchy Helén, Irsik Miczi, Gyurovits Mariska, Fülöp Margit, Patay Etelka, Fülöp Ilona, Janitzky Margit, Janitzky Irma, Adler Margit, Kacsó Mariska, Vetzák Lujza, Varga Erzsiké, Hetey Blanka, Weisz Piroska, Tooth Jolánka, Sternberg Anna,

Schnell Jolán, Serényi Erzsi, Meszesi Erzsi, Bródy Bella, Katz Sári, Kerekes Anna, Tátorján Anna, Dukász Anna, Feifer Erzsi,

' Feifer Kata, Berkő Etel, Pengász Erzsi, Győrffy Matild, Győrffy Ilona, Csipkés Jolán,

1 Karaszka Margit. Következő hölgyek koszorúslányoknak való felkérése folyamatban van: í Wagner Irma, Mercs Rozi, Nemestóthi Szabó I Magda, Friedl Anna, Pápai Anna, Lőrinez Mariska, Kurtyán Erzsi, Hágen Róza, Nagy leányok, Tomsa Mariska, Kerekes Erzsi (Ber- | tálán leánya), Kovács Emma, Szenik Ilona, Szűcs Juliska, Stöttner Róza, Hágen Mariska, Széchenyi Ilona, Csőkör Rozi, Nagy Emma, Keszi Etel, Sándor Erzsiké, Turóczi leányok, Vida Erzsi és Weinberger Ilona. — A nagykárolyi fiatalsághoz főispánjáé Öméltósága az alábbi felhívást intézte:

Igen tisztelt Uram!

A „Nagykárolyi Kossuth-asztaltársaság“ folyó év szeptember hó első napjaiban zászlószentelési ünnepélyt rendez, mely ünnepélyen a bizottság felkérésére a zászlóanyai tiszt betöltését elvállaltam.

Felkérem ennélfogva, szíveskedjék lehetőleg sürgősen közölni, szives volna-e elvállalni a zászlószentelésnél közreműködő nyoszolyóleányok egyikénél a vöfélyi tiszt teljesítését.

Örömömre szolgálna, ha ebbeli kérelmem kedvező elintézést nyerne.

Elhatározását szíveskedjék hozzám, Dr. Kovács Dezső rendező-bizottsági elnök, avagy Simkó Aladár rendező-bizottsági jegyző urnái szóval vagy Írásban közölni.

Nagykároly, 1906. julius hó 20-án

Honleányi üdvözlettel Dr. Falussy Árpádné.

Elhatározta továbbá a bizottság, hogy az ' esetleges kellemetlen időtől s az ezzel járó j következményektől a hölgyközönséget meg-1 kímélni óhajtván, a mulatságot nem, mint tervezve vólt a Somos-erdőben, hanem) a polgári kaszinó összes helyiségeiben tartja meg. Egyben megválasztotta a végrehajtó-1 bizottságot még az elnökön és jegyzőn kívül, mely a következő tagokból áll: Bálintffv József, Bárth Gyula, Dr. Gózner Elek, Nemestóthi Szabó Albert, Fülep Imre, Kohn Már- kusz, Kalina Ferencz, Varga Imre, Maíolcsy Sándor, ifj. Guílárt Antal, ifj. Kaufmann lg- nácz, ifj. Némethy Sándor, Kovács György, ifj. Kirilla Adolf, LuczayJános,Troppert János, Szendrei Jenő és Griszháber Albert! A bizottság a zászlószentelés napját szeptember

2-ára állapította meg.

— Távozó házfőnök. Dr. Schweig- hoffer János volt házfőnök — ki városunkban való rövid tartózkodása alatt a vele érintkezők szeretetét és becsülését érdemelte ki — folyó hó 24-én a reggeli gyorsvonattal Budapestre utazott, minthogy az uj házfőnök Dr. Tietz Antal már megérkezett és állását elfoglalta. A távozó házfőnököt az uj főnök, Cseh Lajos igazgató és számos rendtársa kisérte ki a vonathoz, kik mindannyian érzékeny búcsút vettek a szeretve tisztelt rendtárstól.

— Kugliverseny. A „Nagykárolyi Protestáns Társaskör“ folyó hó 29-én, vasárnap délelőtt 9 órától kezdve kugliversenyt tart, melyen úgy a tagok, mint a tagok által: bevezetett vendégek részt vehetnek. Jutalom négy darab értékes tárgy lesz, a melyek a kör felügyelőjénél megtekinthetők.

— Választmányi ülés. A helybeli kath. legényegyesület választmánya folyó hó 22-én ülést tartott, melynek tárgyát az egyesületi tagoknak rendkivüli közgyűlés összehívása iránti kérelme képezte. A választmány a rendkivüli közgyűlés napját augusztus hó 5-ére tűzte ki, melyen az egyesületi helyiségnek a keresztyén szoczialista gyűlés részére történt átengedésének ügyét is tárgyalni fogják. A választmány foglalkozott továbbá Papp István egyleti alelnök és Gergely Mihály dékán kijelentett lemondásának ügyével is s mig az utóbbi lemondását elfogadta, addig az alelnök lemondásának el — vagy el nem fogadását a rendkivüli közgyűlésnek tartotta fenn.

— A debreczeni kereskedelmi és iparkamarának folyó hó 12-én tartott rendes közgyűlésén Szávay Gyula kamarai titkár előadást tartott az országos csatornatervezésekről, a melyek szerint a készitendő csatornák között első volna a Szolnok—budapesti irányú Duna—Tisza csatorna, a Maros, Kőrös, Szamos és a felső Tisza mellékfolyóinak szabályozása, ezt követné a Budapest— fiumei csatorna, a Száva és Kulpa rendezése, ezekkel egyidejűleg a Szatmár—Nagykároly—- Debreczen—Nagyvárad—Gyoma, valamint a Tokaj—Debreczen—Nagyvárad-Arad—Temesvár városok között létesítendő csatornák.

— Uj találmány bemutatása városunkban. A „Szatmármegyei gazdasági egyesület, fogyasztási és értékesítő szövetkezet“ folyó évi julius hó 29-én délután 3 órakor egy fölötte értékes uj találmányt fog bemutatni a nagypiacztéren, mely tűzveszedelmek alkalmával azok lokalizálásához igen aikal-1 más. A készülék neve „Minimax“ kézi tűz-j oltó. Véleményünket a találmány praktikusságát illetőleg csak a bemutatás után mondhatjuk el.

—- Áthelyezés. A király Bakó József dr. debreczeni Ítélőtáblái bírónak a budapesti Ítélőtáblához saját kérelmére leendő áthelyezését megengedte.

— Kérelem. A „Nagykárolyi Kossuth- asztaltársaság“ zászlószentelési ünnepélyének végrehajtó-bizottsága tisztelettel felkéri mindazon urakat és hölgyeket, a kik tévedésből koszoruslányi, illetve vőfélyi tisztre meghívást nem nyertek volna s azt elvállalni szívesek lennének, szíveskedjenek ebbeli elhatározásukat Dr. Falussy Árpádné Öméltósága zászlóanya, Dr. Kovács Dezső elnök, avagy Simkó Aladár rendező-bizottsági jegyzővel szóval vagy írásban közölni.-— A Hortobágyon a sáskák még mindig nagy pusztításokat visznek véghez. Debreczenbői a napokban nagyobb deputatio utazik Darányi földmivelési miniszterhez, hogy egy memorandumot nyújtsanak át, melyben a sáskairtásnak törvényhozásilag való elrendelését kérik.

— Jótékonyczélu tánczvigalom.

Emii tettük már lapunkban, hogy a nagykárolyi ipartestület az elaggott és munkaképtelenné vált iparosok alapja javára, a Lövölde-kert- helyiségében folyó évi augusztus hó 5-én tánczvigalmat rendez. Ezen nyári mulatság, tekintve a nemes czélt,— melynek javára rendeződik — nagyon megérdemli, hogy a közönség teljes pártfogásában részesítse, annyival inkább, mert a rendezőség bőven gondoskodik a közönség szórakoztatásáról. Lesz tombola, nemzetközi világposta, tűzijáték, versenykugli- zás stb. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság 12-én fog megtartatni.

nem kérd senkit. Sebes szárnyakkal repül felettünk. Mi Európa drága pillanatait nem akartuk elszalasztani. A perczekben évtizedeket kell keresztül élni!

A márcziusi ifjak fődicsősége az, hogy kebleikben meg vannak érve a szabadság eszmék. Sőt azt hitték, miszerint eljött az idő, melyben az igazság eszméi megtestesüljenek ...“

E gondolat fénye végig világol részletes fejtegetésén s ez a befejezés, melyet igy ir meg:

„Aesop meséjében a szolgálók megölték a kakast, hogy ez ne kukorikoljon, ne költse fel őket, hanem szabadon alhassanak. A kakas nem költé fel őket: de felriasztá az öreg asszony, kinél laktak s kisérteti hangjával már éjfélkor fellármázta őket.

Ha mi, barátaink, honfitársainktól nem akarunk ébresztő szót hallani: majd füleinkbe dörgi az ellenség. De akkor már talán késő lesz!“

Feltűnő vonása Vasvári jellemének a beható értelem meleg szive s költői kedélye mellett. Mintha egy államférfi esze laknék egy művész lelkében. A nemzet egységét sürgeti folyton s mindent elkövet a belső bajok orvoslására, hogy nemzete szilárd egységben állhasson ellene a külső, a halálos nagy ellenségnek. Maga is lemegy a kolozsvári nagy nemzetgyűlésre s hathatósan elősegíti az erdélyi Unió kimondását. Azután fölkeresi Abrudbányán az oláhok első vezérét, Janku Ávrámot. Föl akarja őt világosítani politikájának szörnyű tévedése felől. íme a

magyar országgyűlés minden kivívott jogot, szabadságot, testvéries egyenlőséggel kíván megosztani a románnal, tóttal, szerbbel. A bécsiek czéljáról pedig kitanit a történelmi okulás. Mindig az volt a bécsi udvar politikája : egymás ellen ingerelni az együtt lakó különfaju népeket s ha egymás öldeklésében kimerültek, szorosabbra kovácsolni rajtuk a közös rablánczot. A magyar nemzet azonnal és ingyen kínálja azt, a mit az osztrák csak a harcz után jutalmul igér, de megadni nem fog soha.

Az oláh néptribun lelkére már akkor előre veté árnyékát tébolyának sötét réme. Meg- illetődött a nemes ifjú lelkes bizalmától, megrendült az elébe rajzolt jövendőtől, — de az őrültek konok makacsságával ragaszkodott gyilkoló rögeszméjéhez. Utolsó szava is az volt a magyar ifjúhoz: „Viszontlátásra a csatatéren !“ Zavarodott lelkére mégis igen mély benyomást hagyott ez a találkozás. A bekövetkezett viszontlátáskor a csatatéren, sírva borult az elesett hős véres tetemére, sírva kiáltott föl: „Az életemet adtam volna érte, ha ezt a fiút megmenthetem.“ Az oláhok dühöngve fenyegették s elűzték onnan az őrültet, a letűnt nagyságot. Már akkor a haramialelkü Axentye volt a vezérük.

De még addig esztendőnél több idő telt.

! Még most békén távozott Vasvári a szép Erdélyből, tán maga se sejtve, hogy öntudatlan végzetterhes jósigét mond önmagára, midőn a gyalui havasokat bámulva jegyzé meg: „Itt szeretnék eltemetve lenni.“ •

A nagy időkben Vasvári Pál három emberszámba szolgálta hazáját: szavával, tollával, kardjával. Őrnagy volt már s a kormányzó futártisztje, midőn az Erdélyből kelt rémhírek verték fel az iszonyat viszhangját széles a világon. Abrudbánya, Nagy-Enyed, Zalatbna

__ne beszéljünk róla! Talán megbá

nták utóbb a véres irtózatot, azok is a kik csinálták, azok is a kik rendezték. Hiszem, hogy megbánták: mert hiszek az ember jobb természetében és hiszek a józan belátásban, a melynek mégis csekély lehetett a nyert jutalom. Annyi lélekmardosó gyilkolásért, annyi hitszegö kötésért, annyi láng- és annyi vérért, mi lett az erdélyi román népnek dija? Egy furulya a szegény őrült Janku Avrám kezébe s egy Ferencz József- rend a rabló Axentye mellére.

Vasvári Pál a pesti s részben a bécsi egyetem müveit ifjaiból alakított halálfejes légióval sietett a veszendő Erdélybe, a vérben gázoló fölkelők ellen. Hatvány őrnagy nem- zetőr-csapatjához csatlakozva, annak vezérlete alatt indulnak a havasok közé húzódott oláhok őrtüzei után. Gyanútlanul hatolnak be a Dupa-Piatráig s teljesen váratlanul hallják e helyen felharsogni a halálos csata- kiáltást. Tízezernyi golyó repül a szűk helyen összeszorult magyarokra s elől-hátul a sziklák mögül, körös-körül az erdőből, sőt a fatetőkről omlik rájuk a gyilkos tüzelés. A meglepett csapat siet hadirendbe sorakozni. De a honvédtisztek csakhamar belátják, hogy a szoros sziklák között még harczolni sem lehet és egyetlen utjok van csak: utat törni visszafelé. Vasvári Pál vállalkozik feltartóz— A vármegyénél előfordult nagy sikkasztás ügyében a kártérítés dolgában folyamatba tett perben a napokban kézbe- sittetett az érdekelteknek a szatmárnémeti-i kir. törvényszék ítélete, mely szerint Czerjék Ferencz 20,508 korona 50 fillér tőke és járulékai megfizetésében elmarasztaltatott, ellenben a többi alperesekkel szemben a kereset elutasittatott és a vármegye a költségek megfizetésében is elmarasztaltatott.

— A Protestáns Társaskörnek jövő hó 4-én a Polgári Olvasókör helyiségében tartandó nyári tánczmulatsága iránt városunk társadalmi köreiben nagy érdeklődés mutatkozik, úgy, hogy a mulatság sikere már biztosítva van. A rendező-bizottság is serényen agitál s mindent elkövet, hogy a megjelenő. közönség jól mulasson s hogy a kör tánczestélyét a legsikerültebbek közzé lehessen sorozni.

— Díszpolgári oklevél átadás. Felsőbánya város díszpolgári oklevelét a múlt napokban adta át egy küldöttség Farkas Jenő polgár- mester vezetése alatt Andrássy Gyula és Apponyi Albert grófok, valamint Darányi Ignácz és Kossuth Ferencz minisztereknek. A küldöttség ezután dr. Wekerle Sándor miniszternél, a város régi díszpolgáránál tisztelgett.

— Egyházmegyei hir. Kompusz Antal segédlelkész Kálmándról Vilmára, Rökk István segédlelkész Mezőpetriből Tiszaujlakra helyeztetett át, Körösi Károly ujmisés pedig Kálmándra küldetett segédlelkészül.

— Ujmisés áldozár. Vilmos Endre ujmisés múlt vasárnap mutatta be első áldozatát szülőhelyén Vállajon, minek bevégezte után a szülői háznál ebéd volt, melyen a környék lelkészsége és növendék papsága is részt vett.

— A „Budapesti Egyetemi Hallgatók Nagykárolyi Köre“ augusztus hó 11-iki mulatságának védnökségét vármegyénk főispánja Dr. Falussy Árpád elvállalta, sőt a mulatságon való részvételt határozottan megígérte. A rendezőség rendkivüli tevékenységet fejt ki egy érdekes és vonzó conczert- műsor összeállítására. Az előjelekből Ítélve a mulatság nagyszabású és szép sikerű lesz.

— Áthelyezés. Az igazságügyminiszter Szentpétery Lajos fehérgyarmati járás bírósági írnokot a halmi-i járásbírósághoz, Hau- sotter Gyula beszterczei és Kádár Ferencz szatmárnémetii törvényszéki írnokokat kölcsönösen áthelyezte.

— Felvétel tanitónőképzőbe. A szatmárnémeti ev. ref. tanítóképző intézet I. osztályába oly leányok vétetnek fel, a kik 14 életévöket már betöltötték, s annyi előképzettséget igazolnak, a mennyit a polgári leányiskola, felsőbb leányiskola és leánygimnázium alsó négy osztályának sikeres elvégzése nyújt. — A felvételi kérvények az ig. tanácshoz intézendők s az intézeti igazgatóhoz küldendők, a kérvényhez csatolandók: a keresztlevél, • iskolai bizonyítvány az . előző isk. évről, a himlőoltási és orvosi bizonyítvány arról, hogy a folyamodó alkalmas-e a tanítónői pályára s érzékszervei épek. Az egész évi tandíj a járulékkal együtt 80 kor., ebből a beiratáskor fizetendő 26 korona, októbertől kezdve 6 korona havonként.

— Lopás. Vakarcs Juli többszörösen bün- I tetett tolvaj, folyó hó 23-án a piaristák háI záből több tárgyat ellopott. A rendőrség a I tolvajt letartóztatta.

tatni az előre özönlő tábort, hogy a honvédség menekülését lehetővé tegye. A nehéz harcz után szabaduló nemzetőrök visszatekintenek a legközelebbi hegytetőről. Még áll a kis sziget, a háromszáz főnyi halálfejes légió, az ellenség zajgó tengerében. Egytől- egyig ott verték őket agyon; kegyelmet nem kért, nem is kapott egy se.

Rémes diadalorditás veri föl a hegyeket. Vasváry Pál lándzsával átszűrt paripája elesik s azon pillanatban Tógya Szimon oláh paraszt fejszéjével nyakához vágva, halálos sebet ejt rajta.

1849. julius 6-ika volt s évtizedek múlva készül csak a hálás méltánylat emlékét emelni ott, a hol a gonosz gyűlölet utói nem érheti. Önfeláldozó hősi halála helyén — a funti- neli fensikon —- nem hágy nyugtot sírja keresztjének a havasok népe. Legyen szobra a szép Nyirvidéken! Szülőföldje hirdesse I nagyságát a már-már feledésbe induló dicső- i nek. Hontársai kebelének alig jut egy áldó | sóhajtása az áldozat emlékére, mig a gyilkos ! vagyont, czimet, rangot nyert jutalmul. Hajh ! ; A császárok jobban fizetnek, mint a nem- ; zetek.

Hanem hát mindegy az!

Vasvári Pál nem azért adta életét, hogy szobrot nyerjen holta után. Azért volt nagy, mert nem tudott kicsiny lenni. Nem ő neki, nekünk kell a szobor, hogy tanítson nemzetünkért élni, a hazáért halni.

Áldott legyen Vasvári Pál, dicső emléked !

Somossy Miklós né.