Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-10 / 19. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. érdekei megteremtésében, kultúrája és anyagi ereje fejlesztésében. Ha a gondviselés mindenható kegyelme erőt és időt ad hozzá, azt hiszem, hogy az én törekvésem és munkálkodásom az önök és polgártársaim szives támogatása mellett nem lesz eredménytelen. Ettől a reménytől és hittől áthatva ismételve fogadják szeretetök ily impozáns meg-'j nyilatkozásáért hálás köszönetemet. A beszéd után felhangzó lelkes éljenekről meggyőződhetett a főispán arról, hogy a mi városunkba hazajött, a hol szerető szivek, tárt baráti karok fogadták. Azután megkezdődött a bevonulás. Elől a lovasbandérium, utána a főispán Debre- czeni István polgármesterrel a város kocsiján, melyet a főispánná követett Dr. Kovács Dezsővel, Jékey Zsigmond nagybirtokos gyönyörű négyes fogatán. Utána a végtelen kocsisor. Körülbelül 80 kocsi vett részt a bevonulásban s különösen Szerdahelyi Ágoston vetési nagybirtokos remek négyese keltet feltűnést. A menet a Kálmánd-, Széchenyi- és Jókai- utczákon át vonult a vármegyeház elé. Az utczákon mindenütt ezernyi lelkes éljenző nép. A róm. kath. templom előtt a főgimn. | ifjúság, a polgári leányiskola előtt ennek növendékei, a zárda és a kath. fiúiskola előtt az elemi iskolák tanulói állottak sorfalat, s a gyermekajkakról felhangzó éljenzés bizonyára kedves emléke lesz a főispánnak. III. A vármegyeházán. Szatmárvármegye ősi, gyönyörűen restaurált székháza ünnepi szint öltött magára. Nemzetiszinü drapériákkal volt díszítve az erkély, a kapuban diszruhás hajdúk, a lépcsőházban a már akkorra megérkezett bizottsági tagok nagy számban s a tisztikar Ilosvay Aladár alispánhelyettessel élén várakozott. A lépcsőházban elhelyezett emléktáblának azon részét, melyen Kristóffy József és Nagy László nevei vannak felírva gyászlepellel vonták be. S midőn a lépcsőház ivlámpája felgyűlt, remek látványt nyújtott az élettől nyüzsgő előcsarnok. A megérkező főispán neje kíséretében, kit Jékey Zsigmond volt országgyűlési képviselő, nagybirtokos vezetett karján, a tisztikar nevében Ilosvay Aladár üdvözölte, azzal a meleg, rokonszenves szeretettel, melynek őszinteségét oly nemes szavakban tudta a főjegyző kifejezésre juttatni. ígérte, hogy a tisztikar a főispánt a vármegye javára irányuló munkájában mindenkor a legnagyobb odaadással fogja támogatni s egyben kérte a maguk részére a főispán jóindulatát. A főispán erre a következő választ adta: Szatmárvármegye helyettes alispánjának üdvözlő szavait hálás köszönettel fogadom, mint őszinte és igaz megnyilatkozását annak, hogy nem tekint idegennek akkor, midőn ez épület küszöbét átlépem. Tíz év óta vagyok vármegyénk bizottsági tagja és ezen idő alatt mint egyszerű köz- harczos ugyan, de mindig azoknak a sorában igyekeztem küzdeni, a kik a közigazgatás vezetésében a hazafiság szellemét beoltani törekedtek és a kik a közigazgatás tisztaságának, mint a valódi autonómia legfőbb attribútumának szükségességét hirdették. Midőn vármegyénk fórumának küszöbét átlépem, ezek az eszmék és törekvések hatják át lelkemet, abban a hitben és reményben, hogy a legutóbb lezajlott sötét korszaknak minden szennye és gyalázata eltűnt e százados dicsőséget látott politikai templomunk csarnokaiból és ismét vissza fog térni amaz idők sorozata, a midőn a romok elta-1 karitása és a tisztítás munkája után becsületes erőink egyesitésével az állandó alkotások építéséhez hozzáfoghatunk. A beszéd nagy hatást gyakorolt itt is s gyakorta megszakították a felhangzó éljenzések és helyeslések. IV. Faklyasmenet. Városunk polgársága este 8 órakor fáklyásmenetet rendezett, uj főispánja tiszteletére. Ha egész útja egy diadalmenetnek volt tekinthető, úgy a fáklyásmenet alkalmánál a polgárság részéről megnyilatkozó bizalom és szeretet annak koszorúját képezi. Soha im- pozánsabban meg nem nyilatkozott városunk lelkes, hazafias polgárságának öröme. A fáklyásmenet a városházától indult ki s a Széchenyi- és Kölcsey-utczán át vonult a vármegyeháza elé. Száz fáklya és ugyanannyi piros, fehér, zöld lámpion fénye világította be azt a sok ezernyi néptömeget, mely ellepte a Kölcsey-ulczát. Ujongó tömeg, mely lelkesedéssel üdvözli a vármegye első emberét, a nemzeti kormány bizalmának letéteményesét, lélekemelő látvány, különösen a letűnt szomorú korszak után. Ünnepélyes csendben hangzott fel egyszerre a magyarok fohásza, a „Hymnusz“, a dalegyesület tagjainak ajkáról. Fenn a vármegyeház erkélyén a főispán nejével, körülvéve a város szine-javától, lenn a lelkes néptömeg mindannyi levett kalappal hallgatja a fenséges nemzeti ima hangjait. Majd Dr. Vetzák Ede ügyvéd, nemzeti küzdelmünk egyik lelkes bajnoka üdvözli a főispánt a polgárság nevében. Erőteljes, messze csengő hangon mondja el a következő tartalmú szép beszédet. Méltóságos Főispán Dr!. Lobogó fáklyafénye mellett zengzetes ének és muzsikaszóval jöttünk üdvözölni Méltóságodat a nemzeti ébredés hajnalhasadásán, mint az alkotmányos és parlamentáris kormány képviselőjét ebben az ősi, kuruez vármegyében. Nehéz idők viharzottak el felettünk, mig e nevezetes eseményig eljutottunk. Államiságunkért, nemzeti önállóságunkért heves csatát vívtunk. S a hosszas küzdelemben akadtak már, a kik azt hitték, hogy egy ezredéven át annyi gonddal, szeretettel és sokszor vérrel megőrzött alkotmányunk felett megkondul a halálharang csengése és hogy e sokat szenvedett nemzetre újból reáborul az absolutizmus sötét éjszakája; de azok, kik ismerték az utolsó négy évszázadnak véráztatta történelmét: bíztak a nemzet jövőjében s tudták azt, hogy eljön az idő nemsokára, midőn újból fényesen fognak ragyogni a nemzet jogai, — fényesebben, mint valaha. És hitükben nem- csalódtak, mert a kereszténységnek nagy ünnepén, — a feltámadásnak ünnepén leborulva adhatott már hálát a nemzet a gondviselésnek, hogy létrejött a béke királyával. És e béke áldásaként üdvözölhetjük Méltóságodat, a nemzeti küzdelem lelkes harezosát a főispáni székben. Szatmárvármegye törvényhatósága, a melynek élén fog állani Méltóságod, derekasan kivette részét a nemzeti küzdelemből, —; mintha a régi nagy teremben elhelyezett csataverte zászlók által jelképezett kuruez szellem rohant volna végig a törvényhatósági bizottságon, mintha a majtényi sik felől kuruez tárogató lelkesítő hangja rázta volna fel a megye jobbjait, — mint egy ember siettek az alkotmány védelmére. Méltóságod, ki kora ifjúságától kezdve a függetlenségi zászló alatt küzdött tántorit- hatatlanul az osztrák politika zsoldosai ellen, a törvényhatóság e lelkes küzdelmében az első Csatasorokban harczolt és a hazafias ellenállás fenntartásában nagy érdemeket szerzett. Ezért üdvözöljük olyan lelkes, hazafias, igaz örömmel Méltóságodat a főispáni székben és bízvást reméljük, hogy az a kuruez szellem, a mely a nemzeti küzdelemben a törvényhatóságot uralta — Méltóságod fő- ispánsága alatt nem fog csökkenni sohasem. E pillanatban azonban nemcsak az öröm és remény érzete telíti keblünket, hanem büszkévé is tesz bennünket az a ludat, hogy Méltóságoddal városunk egy jeles fia jut Szatmárvármegye ősi főispáni székébe, mert bár Méltóságod bölcsője nem e város falai között ringott, mégis magunkénak tartjuk, mert itt élte le gyermek-s ifjúkora ábrándos éveit és édes atyjához a város független polgárságát az érzelmi közösségnek ezer láncza fűzte. Méltóságod felé tehát nemcsak mint újonnan kinevezett főispán felé, — hanem mint városunk jeles fia felé is kiáltjuk: Isién hozta! Isten éltesse ! A beszédet szűnni nem akaró éljenzés követte, melyre a főispán válaszolt. Különösen hangsúlyozta, hogy az ő czélját a polgárság szeretetének és bizalmának megnyerése képezi, mert azoknak, kik közpályán működnek, küzdelmüknek legméltóbb jutalmát ennek megszerzése képezi. 0 a népjogoknak mindenkor a leglelkesebb harezosa lesz. S midőn, úgyszólván a végső perczek- ben, alkotmányos királyunk rossz tanácsadóitól megszabadulva, megértette hű népének kívánságát és bizalmának embereit a nemzet vezéreiből választotta ki, midőn Kossuth Lajosnak fia, a király minisztériumában helyet foglal, az azt jelenti, hogy a nemzetre nézve szebb napok fognak felvirradni s épen ezért háláját tolmácsolja az alkotmányos király iránt. Felkéri a polgárságot, hogy legyen hozzá bizalommal, melyre mindenkor érdemesnek fog mutatkozni. 0 előtte mindenki személyválogatás nélkül egyforma lesz s programmját az igazság s a törvény megvédése fogja képezni. A szívből jövő, őszinte lelkes éljenzés, mely a főispán beszédét követte, bizonyította azt, hogy a főispán eltalálta azt a hangot, melylyel a polgárság szivéhez férkőzött. Majd a dalárda énekelte el a „Szózat“-ot, mely után a tömeg lassanként eloszlott. Az első nap programmját a „Magyar Király“-kávéház helyiségében megtartott ismerkedési estély fejezte be, melyen nagyszámú és előkelő közönség vett részt. A főispán nejével együtt sorba járta az asztalokat és kedélyesen elbeszélgetett. Megjelent gróf Károlyi István is, kit a szeretetnek és nagyrabecsülésnek számtalan jelével halmozták el. Az ifjúság tánezra is perdült s a I kedélyes mulatságnak csak a hajnali órák vetettek véget. V. A beiktató közgyűlés. Régen látott Szatmárvármegye székháza oly előkelő közönséget együtt, mint folyó hó 8-án, kedden, mely összejött, hogy tanúja lehessen a nemzeti kormány által kinevezett főispán eskütételének s meghallgassa az általa kifejtendő kormányzati irányelveket. Ott volt a vármegye előkelősége, megjelentek a bizottsági tagok teljes számban s nagyszámú érdeklődő közönség, úgy, hogy mintegy 6—700 ember szorongott a nagy teremben. A karzat s az alispán!lakás bejáratának két ajtaja telve a vármegye és város szép asszonyaival és leányaival. A bizottsági tagok sorában ott láttuk gróf Károlyi Istvánt, gróf Teleki Gézát, Kende Zsigmondot díszmagyarban, Jékey Mórt, Jékey Zsigmondot díszmagyarban, Domahidy Istvánt és Sándort, Kölcsey Antalt, Világossy Gáspárt, Boer Endrét, Szeőke Sándort, Böszörményi Zsigmondot, Cholnoky Imrét, Papp Géza szatmári polgármestert, dr. Kelemen Samu képviselőt díszmagyarban, Szunyogh Mihály orsz. képviselőt stb. 'stb. Városunk és a vidék bizottsági tagjait pedig teljes számban. A szomszéd törvényhatóságok képviseletében jelenvoltak : Kricsfalussy Sándor főjegyző Mármarosból, Debreczen város képviseletében Vécsey Imre főjegyző, Király Gyula, Oláh Károly tanácsossal, mindannyian díszmagyarban. A körjegyzők közül Bodoky Béla kismajtényi és Nagy István érendrédi jegyzők díszmagyarban jelentek meg. A közgyűlést pontban 11 órakor nyitotta meg Ilosvay Aladár alispánhelyettes főjegyző s jelentette, hogy a mai gyűlés tárgyát az újonnan kinevezett főispán esküjének kivétele képezi. Majd Mangu Béla aljegyző felolvasta a királyi kinevezést tudató belügyminiszteri leiratot, melyet zúgó éljenzésekkel fogadtak. Azután Domahidy Sándor vezetése alatt egy küldöttséget kért fel, mely a főispánt esküjének letétele czéljából a közgyűlésbe meghívja s inig ez megtörténik, addig agyülést felfüggesztette. Pár perez múlva ismét megnyitván, Domahidy Sándor jelentette, hogy a küldöttség megbízatásának eleget tett s a főispán azonnal meg fog jelenni. Tüntető, lelkes, szűnni nem akaró taps és éljenzés hangzott fel, midőn Falussy Árpád főispán délezeg alakja, gyönyörű díszmagyarban az emelvényen megjelent. Komoly, ünnepélyes pillanat volt, midőn Mangu Béla olvasása után a főispán az eskü szavait elmondotta és mindenki érezte, hogy ez alkalommal egy mélyen átérzett és szent fogadalom hangzik el. A letelt esküt kisérő tetszés-zaj lecsillapulla után Ilosvay Aladár üdvözölte a főispánt egy minden ízében remek beszéddel. Nem szükséges — úgymond — ez alkalommal bajainkat, helyzetünket, kívánalmainkat ecsetelni a főispán előtt, mert hiszen jól ismeri azokat, mert e vármegyének fia ö. ki együtt küzdött a törvényhatóság hazafias bizottsági tagjaival éveken át. Ismeri jól azt a helyzetet, melyben e vármegye van s az ö munkás tevékenysége meg fogja találni a helyes utat, melyen haladva a vármegye boldogulását elősegítheti. A letűnt szomorú korszak alatt sok tapasztalatot szereztünk arra nézve, hogy a hatalom túlkapásai és erőszakoskodásai a törvényhatóságok hazafias ellenállásán megtörik s épen azért kéri a főispánt, a vármegye önkormányzati jogát ne érintse s tartsa tiszteletben épen úgy, mint a vármegye tiszteletben fogja tartani az ő jogait. Abban a reményben, hogy a főispán működése e vármegyére áldásthozó lesz, szive teljes melegével üdvözli akkor, midőn főispáni székét elfoglalja. A főispán erre gyakori helyeslésekkel, éljenzésekkel megszakítva elmondotta székfoglaló beszédét. Egyes kijelentései alkalmával, különösen midőn kijelentette, hogy ő ide nemcsak építeni, hanem gyomlálni is jött, elementáris erővel tört ki az éljenzés és taps. A gyönyörű székfoglaló alapelvei a következők : A hála és köszönet szavával kezdette beszédét azért a lelkes és szép fogadtatásért, melyei szeretett vármegyéje részéről nyert, valamint azért a meleghangú üdvözlésért, mely a vármegye főjegyzőjének ajkairól elhangzott. Érzi csekélységét, igénytelen tehetségét, s midőn a kormány bizalma fel- I séges Urunk hozzájárulásával e vármegye | főispáni székébe ültette, érzi, hogy azok a | feladatok, melyek ezen előkelő, nagy kultu- ! rával bíró vármegye kormányzásából fölyó- I lag vállaira nehezednek, súlyosak. De nem ! riad vissza attól, ha száz és száz akadály is gördül útjába, hogy maga elé tűzött feladatának megfeleljen. Építeni jött ide, de egyszersmint gyomlálni is egy szomorú korszak után, melyben csaknem másfélévig tartott a kalózuralom. A százados falak között még nevét sem kívánja kiejteni azon embereknek, kik segítették letiporni az alkotmányt s a vármegyei tisztikar díszeit csendőrszuronyok között vezettették ki hivatalából. E vármegye dicsőségesen végigküzdötte az alkotmányvédelem nagy harczát a kalózuralommal szemben, s az alkotmányos jogok megvédése iránt folytatott küzdelem egy táborba hozta az egész vármegyét, úgy hogy ma, midejn a honszeretet nagy eszményének diadalünnepét üljük, együtt láthatja és üdvözölheti az egész vármegyét, mint az alkotmányos rendnek és alkotmányos állapotnak élő kifejezését. A nagy harezot végigküzdötte a vármegye tisztikara is. Fájdalom, akadtak köztük azonban olyanok is, kik megfelejtkeztek az ősi alkotmány iránt tartozó hűségről és letett esküjükről, de a legnagyobb rész becsülettel megállotta helyét. Most, midőn helyreállott a törvényes rend, s a nemzet szívós kitartása, nagynevű vezéreink hazafisága és uralkodónk bölcsesége megtalálták a kivezető utat a chaoszból, s ő, mint az alkotmányos kormány képviselője e helyen áll, legelső kötelességének ismeri köszönetét kifejezni azon férfiaknak, kiknek becsületes és elszánt ellenállásán tört meg a törvénytelen uralom hatalma. Elhozta magával politikai elveit is, mely elveknek szolgálatában kíván maradni tovább is. Elhozta azokat az elveket is, melyeket a vármegye szolgálatában érvényesíteni szándékozik s ezek a munka, szorgalom és becsületesség. S mig ö ezen elvektől eltérni nem fog soha, addig elvárja a vármegye tisztikarától, hogy ezen elveket magukra nézve irányelveknek tekintsék. Á vármegye autonómiájának nemcsak hive, de minden erejével arra fog törekedni, hogy az erősiltessék és kiszélesittessék, mert a legközelebbi múlt idők meggyőzhettek mindenkit arról, hogy a magyar alkotmány védelmére első sorban a vármegyei autonómia védőbástyája szolgál. A közigazgatásban a jogegyenlőséget keresztülvinni egyik szent kötelességének tartja. S ettől nem fogja őt sem rokon, sem barát, sem esetleges klikk, de még felsőbb hatalom sem eltántorítani. Mert mindig a népszabadság hive volt s a népjogok védelmezői között harczolt. A jog, törvény és igazságnak minden terén diadalmaskodnia kell! A vármegye háztartásának terén a szigorú. takarékosságot akarja behozni, hogy az elmúlt korszakban felhalmozott adósságok minél hamarább letűnjenek. A tanügy terén oda fog hatni, hogy a magyar állameszme mindenütt érvényesüljön s az iskolák vezetésében a törvényes követelmények betartassanak. A nemzetiségeket mindaddig, mig működésük nem irányul az egységes magyar állameszme ellen, szívesen engedi érvényesülni, de kérlelhetetlenül lesújt reájok, mihelyt ezen szent eszme ellen támadnak. Oda kíván hatni, hogy vármegyénk határszélén a negyven év előtti állapotok álljanak vissza s ennek leghathatósabb tényezői a közművelődési intézmények és az iskolák. A közlekedés, kereskedelem, forgalom biztosítása czéljából az utak építésére nagy súlyt kiván helyezni. Beszédének további részében különösen gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Kifejtette, hogy a jövendő Magyarország számára munkálkodni kell már jóelőre. Az önálló vámterület megvalósítása esetére már előre berendezkednünk kell, nehogy a mezőgazdaság esetleges válságba kerülhessen. Épen azért arra fog törekedni, hogy ipari telepek, gyárak létesiltesscnek. E nagy munkájához kérte a törvényhatósági bizottság támogatását. A beszéd elhangzása után Jékey Zsigmond szép és magvas beszédben biztosította a főispánt arról, hogy programújának megvalósítására a vármegye törvényhatósága szívesen nyújt segédkezet. Miután még a főispán Dr. Kovács Dezsőt tb. föügyészszé, Dr. Szabó Albertet, Dr. Vetzák Edét, Dr. Jármy Bélát és Dr. Vass Gyulát tb. ügyészekké, Sepsy Sándor, Kovács Sándor, Bay Miklós, Izik Kálmán és Gulácsy Tibor szolgabirákat tb. főszolgabirákká, Kende Péter közig, gyakornokot tb. aljegyzővé, Pa- vella Zsigmondot, Kállay Szabolcsot és Jékey Istvánt tb. szolgabirákká kinevezte, — a közgyűlés véget ért. VI. Küldöttségek tisztelgése. A közgyűlés befejezése után kezdetét vette a küldöttségek tisztelgése és pedig a j következő sórrendben : 1. A róm. kath. papság Kosztra Ignácz esperes, csomaközi plébános vezetése alatt, 2. a nagykárolyi ev. ref. egyház megye, t Berey József nagyecsedi lelkész, 3. a nagykárolyi román hitközség Arde- | lean Coriolán főesperes, 4. a nagykárolyi gör. kath. magyar hitközség Somossy Miklós hitközségi elnök, 5. a róm. kath. hitközség Dr. Schweig- hoffer János elnök, G. a nagykárolyi ev. ref. egyház Debrc- ezeni István főgondnok, 7. a nagykárolyi ág. ev. egyház Dr. Lucz Ignácz főgondnok, 8. a nagykárolyi status-quo izr. hitközség Fürth Ferencz főrabbi, 9. a nagykárolyi orth. izr. hitközség Schvarcz Jakab rabbi, 10. a kegyestanitórendi lársház, Dr. Schweighoffer János házfőnök, 11. a m. kir. honvédség és csendőrség tisztikara Tanárky Béla őrnagy, zászlóaljparancsnok vezetése mellett,
