Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-10 / 19. szám

— Czukorgyár Szatmáron. Egy német czukorgyáros a szatmári gazdasági egyesü­lettel tárgyalásokat folytat egy czukorgyár felállítása tárgyában. — Névmagyarosítás. Szűcs Traján hely­beli lakos vezetéknevének Szigeti-re leendő álváltoztatását a m. kir. belügyminisztérium engedélyezte. — Uj lap vármegyénkben. Nagysomkut— Erdőd Vidéke czim alatt f. hó 5-ikén Nagy- somkuton egy hetenkint egyszer, szombaton megjelenő társadalmi, közgazdasági és szép­irodalmi hetilap indult meg, melynek főszer­kesztője Bottlik Géza, felelős szerkesztője Szüts Gyula, kik egyúttal kiadók és laptulaj­donosok is. A lap előfizetést ára egész évre 8 korona. — Tulipán jelvények árusítása. Miután, sajnos, akadnak kereskedők, kik nem a valódi tulipán jelvényeket, hanem hamisítványokat árulnak, itt közöljük azon kereskedők név­sorát, kik a valódi tulipán jelvényeket áru­sítják. Nagykárolyban: Brichta Miksa, Csókás László, Eigner Simon, Jakobovics József, Kepets Herman, Liebhauzer Ferencz, Pucser Károly, Rózner Testvérek, Szabó Kálmán és Varga Imrénél. Szatmáron: Győry Károly, Halász Mór, Ingük József, Lövy Miksa, Páskuj Imre, Reizer Jánosné és Szlavik Zsigmodnál. Felhívjuk olvasóink figyelmét tekintettel a hazafias czélra, csupán az elsorolt kereskedőknél vásároljanak tulipán jelvényeket és minden más üzletben azokat mint hamisítványt utasítsák vissza. — Hirdetmény. A hegyközség 1906. évi rendkívüli szükségleteinek fedezésére, április hó 29-én megtartott közgyűlés által pótkölt- ségelöirányzat állapíttatván meg, ezen költ­ségelőirányzat május 10-től 25-ig a szám­vevői hivatalban közszemlére tétetett ki. Miről a hegyközségi birtokosok azzal értesit- tetnek, hogy a költségelőirányzat általok betekinthető s az elleni észrevételeiket május hó 25-ig Írásban beadhatják a hegyközség elöljáróságához. Nagykároly, 1906. május hó 9-én. Marián Ferencz. — Milyen lesz a május? A Meteor május hóról a következőket Írja: május igen válto­zatosnak ígérkezik, igy kellő mennyiségű csapadékot hoz. Veszedelmes csomópontja a 16-iki, amennyiben hideg jellegű, amelyet azonban a napkitörések oda módosíthatnak, hogy a fagy helyett hövös esőt, vagy szelet hoz. A fagyos szentekre közvetlen nem esik roszjellegü csomópont s igy remélhetőleg jól fogják magukat viselni. Legmelegebb része még e hónapnak az utolsó harmada s leg­állandóbb az eleje. — Külföldi szappan importálása. A magyar- országi szappangyárosok egyesülete — mint lapunknak Írják — szomorú iparpártolást tapasztalt a múlt esztendőben. Ugyanis a beterjesztett jelentés szerint, a múlt esztendő­ben mintegy 80.000 métermázsa szappant importáltak Ausztriából Magyarországba körül­belül ötmillió korona értékben. — A házinyultenyósztós országos szer­vezése. A Magyar Mezőgazdák Szövetkeze­tének az a terve, hogy nagyobb arányokban meghonosítja a házinyul tenyésztését, álta­lános érdeklődésre talált országszerte. A szövetkezett rövidesen rátér a kivitel módo­zatainak megállapítására, nevezetesen meg­felelő tenyészállatok beszerzésére és kiosz­tására. Gondja lesz főleg arra, hogy meg­felelő arányban húsnyul és prémnyul is tenyésztessék. Színészet. * Színtársulatunk a lefolyt héten is igen jó műsorral állott elő. Egymásután hozzák színre a fővárosi színházak legjobb újdonságait. Igaz, hogy vannak ezek között selejtes darabok is, de vannak igen értékesek is, melyek azután vonzák a közönséget a színházba. A hölgyek ellen azonban egy panasz merült fel. Igaz, hogy mi még nagyon kis vidéki városka vagyunk, a hol — mucsai szokás szerint — sok minden megjárja, de hogy a legújabb divatu nyári kalapoknak épen a színház legyen a bemutatója, az még Mucsán sem konveniál. Egy-egy ilyen kalap valóságos forradalmat idéz elő a hátsó pad­sorokban, kettő-három pedig egymás mellett annyit jelent, mint a színpadból semmit sem látni. Ha a közönség egyes tagjának nincs annyi belátása, hogy magától megszüntesse ezt a kellemetlenséget, az igazgatónak kellene arról gondoskodni, vagy pedig a közönség azon részének, kiket a feltett kalapok pén­zével megfizetett élvezetében akadályozzák, kellene a kalapok letételét erélyesen köve­telnie, — éhez joga van. A lefolyt hét előadásairól a következők­ben referálunk: Szerdán, május hé 2-án, Martos Ferencz három felvonásos operettjének, „A legvitézebb huszár“-nak volt a bemutatója. Báró Simonyi Józsefnek, a hires huszárezredesnek egy sze­relmi kalandját tárgyazza éz a darab. Igaz, hogy a történelem és a hős ezredes jelle­Melléklet a „Nagykároly és Vidéke“ 1906. május 10. — 19. számához. mének hátrányára, de azért mégis kedves és mulattató. S ha már egy Operette kere­tében okvetlenül szükséges történelmi hős alakjainkat szerepeltetni, inkább szívesen néz­zük meg ezt a darabot, mint például Apaffyt a „Leánykádban. Maga az előadás elég jó volt. A vitéz Simonyi szerepét Váradi Már­ton, a társulatnak egyik legjobb erője ala­kította. Határozottan sikert ért el nemcsak ! csinos énekével, hanem erőteljes, értelmes játékával is. E szerepet nagyon jól fogta fel s az egész előadáson keresztül következetes is maradt. Özv. Des Tournelles Louise mar- quisné szerepében B. Fábián Linkának is szívesen elismerjük, hogy játékával igyeke­zett a közönségnek élvezetet szerezni. Ellene csupán azt a kifogást emeljük, hogy arcz- játéka kissé hideg s erre több gondot kell fordítania. Éneke azonban, mint mindig, úgy ez alkalommal is kifogástalan volt. Kedves volt Komáromi Gizella mint Juliette szoba­leány s a második felvonásbeli igazán sike­rült jelenetéért élénken megtapsolták. Nagyon jó volt Tihanyi (Gyuri) s a „Tulipán“-kuplét zajosan megtapsolták s többször meg is is­mételtették. Kovács (Dőry), Szilasi (Yvotné) jók voltak. Tisztái Bressean polgármester szerepében sokat mókázott. Csütörtökön, május hó 3-án, „A legvité­zebb huszár“-t ismételték meg. Pénteken, május hó 4-én, „János vitéz“ ! vonzott ismét nagy közönséget a színházba. Szombaton, május hó 5-én, egy szellemes, bár erősen pikáns ízű franczia bohózat „A három Ajax“ került szinre. A darab a házas­ságtörések annyiszor megénekelt jelenetei körül mozog s alapjában véve az egész egy j semmiség, melyet azonban a szerzők ügyesen tudnak négy felvonáson keresztül színen tar­tani, úgy, hogy a közönség — bár az alakok már mind ismerősök előtte — jól mulat a darabon. Kár, hogy az előadás egyöntetűsé­gét nagyban zavarta a szerep nemtudás és a súgónak ismét a leghatalmasabb szerep jutott. Az előadás sikerének legnagyobb része Radó Rózsit illeti meg, ki Suzanne Radig- naist igazán kifogástalanul játszotta meg. Oly otthoniassággal és annyi természetesség­gel játszott, hogy méltán megérdemelte a több Ízben felhangzó tapsokat. Minden újabb j szerepével beigazolja, hogy elsőrangú tehet­ség. Nagyon kedves volt Szilasi Juliska Colette bájos kis epizód szerepében. Úti Gizella pedig Virginie mester szerepében egy helyesen fel- j fogott alakítást nyújtott. A három Ajax Ti-1 hanyi, Barna Andor és Váradi kifogástalanul játszottak s különösen Tihanyi értelmes, elő­kelő játékát és Barna Andor élénk, figyelemre­méltó alakítását kell kiemelnünk. A többi j szereplők is jól megállották helyüket s a! közönség sokat nevetett és jól mulatott. Vasárnap, május hó 6-án, a bájos „Giil- Baba negyedszer is telt házat vonzott s a kifogástalan jó előadás színészeink előnyére vált. B. Fábián Linkát tisztelői egy szép csokorral lepték meg. Hétfőn, május hó 7-én, „ Arany virág“ ment; zónaelőadásban. CSARNOK. Tavaszszal. Ha szétszakad a tél bilincse S virággal van a rét behintve: Nincs a földnek oly érző lénye, Hogy édes örömben ne égne. A megszabadulás, az élet Közös öröm mindenikének. Népek, kik éltek magyar földön, Vad vihar jött, hogy összetörjön, Mindnyájunknak szép termő fája Volt megtépve, halálra vágva; Mindnyájunkra jött az enyészet . . . ... De ime vége van a télnek. Szép termő fánk virágot hajtott, Fény ragyog bé hegyet és halmot. — Oh, legyen hát egygyé a lelkünk: Jertek, közösen ünnepeljünk! G. Diószeghy Mór. . > . rózsa,. Irta : Pozsonyi Gábor. Az embernek szépérzéke az, mely nyu­godni nem hagyja a virágok királynéját távol keleti hazájában, hanem világkörüli útra hurezoita magával, hogy virítson és illatoz­zon neki minden ég alatt. És e hódításra termelt szép virág nem ellenkezett, mert ma már mindenkitől- dédelgetve, megszám- lálhatlan mennyiségű változatban ékesíti a parkokat és kerteket, a szalonokat s a szo­bák ablakait. A régi görögök a rózsának még csak 4 faját ismerték, Plinius római természetbúvár 18 száz év előtt már 10-et, Linné, a füvé- szet atyja 17-et, Curt Sprengl 115-öt, Tratti- nick 240-et, ma pedig szédületes a rózsa­fajok száma, még ha azt a sok izetlen nevet figyelmen kívül hagyjuk is, melyeket a rózsa- tenyésztők a teremtés eme remekére év­tizedek óta ráaggattak. Kezdjük meg a rózsa útját a „fölkelő nap országában“. Brauns japáni utazásában azt mondja, hogy ott a rózsának egyik faja szép, nagy piros virágaival és átható kelle­mes illatával julius hóban hosszú vonalon, át ékesíti a partvidéket; első virágzása májusban indul meg, a második októberben. De van ott egy másik dúsan virágzó rózsa is, melynek szokatlan sürü nyitása miatt „sokvirágu“ (multiflora) nevet adtak; sajátos azonban, hogy illata nincsen. Átkelve a „mennyei birodalomba“, a hires thea-rózsákkal (rosa fragrans, r. odoratis-1 sima, r. chinensis, r. thea) találkozunk, me­lyek kivált illatukkal hódították meg Európát.1 Közülök 4 féle jött 1825-ben Angliába. Szin­tén Kínából honosult meg a ladrence vagy liliput-rózsa (r. minima), mely kivált cserép­ben való tenyésztésre alkalmas. Kínai eredetű­nek tartják azt a banksia rózsatőt is, melyet 1813-ban Bonpland küldött Dél-Franczia- országba a touloni tengerészeti palota park­jába ; ennek a törzse ma 95 cm. vastag, futó indái elborítanak egy egész falat, mely 6 in. magas, 23 m. hosszú. Olyan dúsan hajt, hogy 4—5 m. hosszú, indáit évenkint lenyesik; április—májusban virágzik és van rajta gyakran ötvenezer kinyílt rózsa egy­szerre. Keletindia is rózsaország. A r. indica 1698-ban jött onnan Európába, a bengáliai rpzsát Kér hozta Cantonból 1780-ban a revi angol királyi kertbe, a mindig virágzót (r. semperílorens) 1789-ben. Nevezetes azonban Soynti arab utazó rózsája Keletindiában. E jámbor muzulmán ott egyik városban olyan rózsát látott, melynek sziromlevelein fehér betűkkel e szavak voltak olvashatók: „Nincs más isten, csak Allah és Mohamed annak az apostola, Abu Bekr nagyon igazság­szerető, de Oman rágalmazó.“ Sőt mint mondja, a még ki nem feselt bimbók is, melyeket megnyitott, mind e föliratot visel­ték. Ez már aztán igazi felekezeti rózsa volt, amilyent gyaur szem nem láthat. A kashrniri hegyek lejtőinek is pompás a rózsája és sok olajat szolgáltat. Azt mond­ják, hogy önkényt válik ez ki annak rózsa­vizéből, mit ott töménytelen mennyiségben készítenek és kögödrökben hagynak magától elpárologni. Szó fér e mondáshoz, mert az illó-olaj csak oly könyedén elrepül, mint a vizpára. Csak úgy lepárolás utján nyerik ott a rózsaolajt mint az arrak-szeszt, mert gyakorolják az európai ember műfogásait a primitiv kultúrájú népek is, de nem oly ügyesen és nem oly tökéletes eszközökkel. A középázsiai Tienschan hegység északi lejtője lábánál a sziklatorokban gránitkő­ágyon fehérvizü csermelyek csörögnek s partjaikon sárgaszinü csipkerózsák (r. pim- pinelli folia) pompáznak. A mai Belch és a régi Baktra mellett Messav közelében Ali sírjánál látta Vámbéry a csodatevő rózsákat; erről a piros rózsafajról, melyet ott güli surch- nak neveznek, azt látja ott az izlam hívei-' nek mondája, hogy nem tenyészik másutt, csak Ali sírján, miért elhonosilásával nem is próbálkoztak meg. Középázsiai rózsa mel­lett nagyon hires Perzsiában a százlevelü (r. centifolia), melyet még 1322-ben vittek Angliába és ahol ma belőle bőven 1V8 ezer változatot müveinek. Szíriából hozták a Szentföldön járt keresztes vitézek 1100 körül a damaskusi rózsát (r. damascena), melyből a keletiek a kedvelt sörbet-italt készítik. Nálunk ennek a rózsának „hónapos“ a neve. A Hóreb hegyi csipkebokor, mely égett, is- í meretes a bibliából. Afrika nem gazdag rózsákban, de ami j e tekintetben van, nem mindennapi. Ilyen | a bourbon-rózsa (r. borbonica), melyet Bréon fedezett föl 1817-ben Reunion szigetén és ez a déli félgömb egyedüli rózsája. Észak- j Afrikában gyakori a szép pézsmarózsa (r. moschata), de a csipkerózsák általában csak fehérek. Egyptom népe már az őshajdanban j szerette és művelte a virágokat, mint három | és fél ezer éves emlékei bizonyítják és a rózsa tenyészete mégis viszonylag későn, Kr. e. csak 631 év körül terjedt ott el. Mi­letus, Paestum, Praeneste, Uj-Kartágo váro­sok szintén híresek voltak az ó-korban ró­zsáikról, de ma már romjaik körül is alig látni. Európában a rózsa szabad ég alatt talán sehol sem tenyészik szebben, illatosabban és nagyobb számban, mint a Balkánhegy­ség déli vidékein. A Sipka-szoros nevét a rózsa-csipkétől nyerte. Már a hason nemű falunál, a Balkán­szoros déli torkában kezdődnek a rózsalige­tek, kellemes illatot árasztva mindenfelé. És mint Délspanyolországban az olajfa, ná­lunk a szőlötő, nagy táblákban terül a rózsa­ültetvény egész Kazanük városig, sőt azontúl, úgy, hogy be nem látja a szem a hegyolda­lukon, lejtőkön, völgyeken végigboruló rózsa- szőnyeg végét, melyet- csak itt-ott szakit meg lombos erdő, madárdaltól zengő liget s a fák alól fehéren kikandikáló falu kertjei­vel, rétjeivel és kevés veteményes tábláival. A többi mind csupa rózsa, a vakító fehértől a haragos vérpirosig, Jarkázva sárgával s a rózsaszínnek száz meg száz árnyalatával. Az örökké nyiló thrácziai rózsát (r. semper- virens) a déli domblejtőkön úgy tenyésztik itt, hogy szabályos sorokba ültetve, karók­hoz kötözik már kora tavaszszal, gondosan megmetszik s ápolják júniusig, mikor kez­dődik a rózsaszüret. Itáliában a Tiberis folyónak szent szigete (isola sacra) hajdan Venus szigete volt s rózsáiról hiresedett el, — hogy az olasz fél­sziget vadon növő sárga rózsája (r. eglan- teria v. lutea W.) volt-e túlsúlyban ott, ma meghatározni nem lehet. Firenzében, a szent Márk kolostor kertjének damaskusi rózsa- bokra a történelemé, annak árnyékában tartá beszédeit Savonarola. A Como-tó akkor pompázik ünnepi me­zében, mikor szegélyén a kertfalakról rózsa virágfürlök, egész szövetek folynak alá s almanagyságu tearózsák vesznek fürdőt tiszta habjaiban. Különösen sok ott a Louv. de Maimaison, a gloire de Dijon és Solfataire, a Bourbon-rózsák közül a la reine, a sötét színűek közül a general Jacqueminot. Dél- francziaországban Provencenak saját rózsája (r. provinciaiis) van, Svájczé az árva.-rózsa (r. alpina.) (Folyt, köv.) 522—1906. végrh. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel köz­hírré teszi, hogy a nagykárolyi kir. járás­bíróságnak 1905. évi 933/4. V. számú vég­zése következtében Dr. Adler Adolf ügyvéd által képviselt Cognac-ipar Részvénytársaság javára Schwarcz Adolf ellen 145 K s jár. erejéig 1906. évi január hó 3-án foganatosí­tott kielégítési végrehajtás utján le- és felül­foglalt és 640 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: egy tekeasztal, egy kassza tükörrel, hat kerek márványasztal, nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járás­bíróság 1905. évi 933/4. V. sz. végzése foly­tán 145 korona tőkekövetelés, ennek 1905. október hó 16-ik napjától járó 6% kamatai, V/o váltódij és eddig összesen 37 korona 2Ó fillérben biróilag már megállapított költ­ségek erejéig Nagykárolyban alperes lakásán leendő eszközlésére 1906. évi május hó 16-ik napjának délutáni 4 órája határidőül kitüze- tik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságo­kat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagykárolyban, 1906. évi április hó 24-ik napján. Bakó Bálint, kir. bir. végrehajtó. 521 —1906. vh. szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel köz­hírré teszi, hogy a nagykárolyi kir. járásbíró­ságnak 1905. évi 813/4. V. számú végzése következtében Dr. Adler Adolf ügyvéd által képviselt Szölőssy Tivadar javára Schwarcz Adolf ellen 154 K s jár. erejéig 1905. évi deczember hó 9-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 640 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: egy tekeasztal, kassza tükörrel, hat asztal márványlappal, nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagykárolyi kir. járás- bíróság 1905. évi 813/4. V. számú végzése folytán 154 K tőkekövetelés, ennek 1905. évi október hó 18-ik napjától járó 5°/0 kamatai, V/« váltódij és eddig összesen 50 koronában biróilag már megállapított költségek erejéig Nagykárolyban adós lakásán leendő eszköz­lésére I9Ö6. évi május hó 16-ik napjának délutáni 3 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzés­sel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. ij-ai értelmében készpénzfizetés mellett a legtöb­bet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságo­kat mások is le- és telülloglaltatták s azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen arveies az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagykárolyban, 1906. évi április hó 25-ik napján. Bakó Bálint, kir, bir. végrehajtó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom