Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-16 / 7. szám
XXII. évfol vám. Nagykároly, 1905. február 16. 7-ik szám. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Rfiegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. !i Negyedévre Fé lévre.........................4 kor. j| Egyes szám Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évié 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Szinkörépités -utcza- szabáiyozás.* Nagykároly város képviselőtestülete f. évi január hó 5-én tartott rendes közgyűlésén kimondotta, hogy a nyári szinkör felépítését szükségesnek tartja s annak felépítését ezzel elvileg elhatározta, megjelölve a szinházépités czéljaira felhasználandó különböző alapokat. A felépítendő nyári szinkör helye véglegesen nem lett elhatározva. Egyesek a Kölcsey-utcza végén kisajátítandó helyre óhajtják épiteni, inig a polgármester a Strósz-féle ház telkét ajánlotta megvételre színház helyéül. A szinkör felépítése városunk egyik legszebb utczájának kisajátítási kérdésével hozatván kapcsolatba, megvalósíthatónak mutatkozik azon eszme, melyet épp e lapokban az előtt 11 —12 évvel vetettünk fel. A Kölcsey-utcza kiegyenesitése már több Ízben szóvá tétetett s ha most e régi tervet a nyári szinkör felépítésével kapcsolatban megvalósíthatjuk, az alkalmat nem szabad elszalasztanunk még akkor sem, ha talán a színkört egy megfelelőbb, jobb helyre szeretnök épiteni. A Kölcsey- utczának kiegyenesitésével városrendezést, nemcsak egyszerű utczaszabá- lyozást végzünk s e mellett másod- rangú kérdés az, hogy a nyári szinkör * Adjuk e czikkot, mert lapunk tűre mindenkor nyitva áll az ellenvéleményeknek is ; azonban kijelentjük, hogy noha az uloza-szabályozás tekintetében ezikkiró nézetét helyeseljük, a czikknek a szinkör elhelyezésére vonatkozó nézetét nem osztjuk s arra legközelebb visszatérünk. ugyanazon utczának a közepe tájára, avagy a végére jöjjön-e. Nagyon meggondolandónak tartjuk annál is inkább, mert a Strósz-féle telken utczasoron belöl épitve a nyári szinkör mitse fog mutatni, mig a Kölcsey-utcza végén alakulandó téren szabadon épitve, megfelelő parkkal körítve, nyári színkörnek megfelelőbb helyen lenne, habár nehány házzal odébb is, A fő az, hogy nemcsak a Kölcsey Ferencz-utcza szépséghibáját fogjuk eltüntetni a kiegyenesitéssel, hanem lehetővé tesszük ezen utczának teljes kiépítését; előmozdítjuk, közvetlenné tesszük a közlekedést a piacztér felé. Az eddig történt kisajátítások város- rendezési szempontból mind szükségesek voltak, de egyik sem volt oly kihatással városunk fejlődésére, mint a Kölcsey Ferencz-utcza kiegyenesitése lenne.- Oly közszükségletet képez ez, hogy teljesen függetlenül a szinkör építésétől is meg kellene csinálni áldozatok árán is és hogy a szinkör- épitéssel együttesen csinálhatjuk meg, csak annál jobb. Más város sokkal nagyobb áldozatot hoz, hogy egy-egy utczáját rendezze, szabályozza, mi még az önként kínálkozó alkalmat is elmulasztjuk. Minden középületünk emelésénél csak azzal az egy épület elhelyezésével törődünk. — Egy-egy telket kiszemelünk, mely éppen nagyon eladó, de figyelmen kívül hagyjuk, hogy megfelel-e az a czélnak s nem-e volna inkább az a telek egyéb, megfelelőbb czélra felhasználható. Lekötünk egy nagy drága telket, mint például a polgári leányiskola telkét, holott megfelelt volna egy kisebb is és ha majd később kell egy másik középületre telek, akkor drága áron kell azt megszerezni kisajátítás utján. A kaszárnyát sem építettük megfelelőbb s olcsóbb helyre, hanem bent a városban. Középületeink emelésénél figyelemmel kell lenni már meglevő középületeinkre és arra, hogy városunk mily irányban fejlődhet a már eddig történt építkezésekből és fekvéséből kifolyólag. A kereskedelmi élet a piacztérhez s a piacztérre vezető fö-utczához van kötve. A legnagyobb hivatali személyzetet magában foglaló megyeháza, a főgimnázium és postahivatal a Kölcsey- utczában vannak s ennek megfelelően ez a legjobban beépített utcza, hol az olvasókörök is vannak és most áll épités alatt egy modem kávéház s | szálloda. A föutczát és piacz-teret a Kc'csey-utczával összekötik a Könyök-, Jókai- s Kossuth-utczák. Forgalom szempontjából legfontosabb, hogy a piacz- térre torkoló Hajduváros-utcza a Köl- csey-utczával közvetlen összeköttetést nyerjen. A Hajduváros-utcza volna első sorban hivatva a forgalmat a piacztér és Kölcsey-utcza között lebonyolítani s ebben úgyszólván közlekedési akadályt képez a két utcza között levő kiálló ducz. Ha a Kölcsey-utcza ki- egyenesitést nyer, városunk két főpontja között rövidebbé, közvetlenebbé lesz téve az azokat összekötő vonal; teljes kiépítést nyer rövid idő alatt a Kölcsey-utcza; az erős építkezésnek indult Hajduvárosban nagyobb lesz az építkezési kedv, sőt az építkezés tekintetében kihatással lesz a Tompa-utczá- tól kezdve a Verböczy-utczáig. Az utczakiegyenesitést megkívánják a díszesen átalakított megyeháza, a fürdő, az újonnan épített postahivatal, a nagy templomtól kezdve a többi ott levő középületek és végül a régi kaszinótól a Kacsó-féle házig terjedő újonnan épített csinos magánépületek. Az ezen építkezésekkel történt befektetések folytán szinte erkölcsi kötelessége a városnak a kisajátítás és hozzájárulni ahhoz, hogy az utcza teljes kiépítést nyerjen. Még ha nem nyerne is ezzel a nyári szinkör részére helyet, akkor is csekélység volna az ezzel járó áldozat a város részéröl azzal I szemben, hogy úgy középületekben, mint magáiiépületekben mily befektetések tétettek; ezt honorálni a városnak is illik. Ha jónak láttuk annak idején a postahivatalt is oda épiteni, ne zárkózzunk most el az elöl sem, hogy azt megközelithetöbbé tegyük. Ha magán emberek, a vármegye és állam áldozatot hoztak, hogy az utcza városias színezetet nyerjen, adjunk az utczának tisztességes befejező véget, mert ma a Kifli-utczávat egyenlő kanyarulattal fejeződik be, illetve vá- gatik el. Avagy mindent csak úgy ötletszerűen akarunk ebbe az utczába épiteni, most pl. a színkört is, de tervszerűen rendezni és az utcza kiegyenesitésével megközelithetöbbé tenni az ott levő középületeket már nem akarjuk? TARCZA. T SLzn.-uLá,r_* Rajz. Irta Schönpflug né Ujfalussy Amadil. A természet nyugvásának egyik hónapja ez. Hófedte tája csöndes, úgyszólván kísértetiesen szomorú, mint valami norvégjai temető. Pihennek a termőföldek. Lomhán terülnek el a puha fehér takaró alatt, noha a szél vad tánczot jár olykor rajtuk, fütyöl, tombol, haragosan duhajkodik. Mintegy megbosszankodva, hogv nem bir nyugalmukkal, neki ront a falvaknak, bontogatja a rozoga viskók nádfedeleit, a város palotái mögött kissé meghunnyászkodva futva végig és ismét kisietve a síkságra, a hol mindaddig űzi játékát, mig hegyhez nem ér. Előtte mintegy meghökken. Szakértőén méregeti a kemény ellenséget aztán kétszerezett erővel dűl neki. Hógörgeteget hajt le a csúcsról, s addig-addig kering, mig egv völgykatlanba téved s ott vergődése daczára ” is megszorul. Eleinte lelánczolt zsarnokként dul- ful. végre azonban megadja magát és kimerültén meghúzódik egy csöndes odúban. * Felolvastatolt a „Kölcsey-egyesület“ 1905. évi január hó 29-én tartott estélyén. Majd megindul megint a hóesés. Hullong, hullong a mocsoktalan pehely a szürke égből. Egyre duzzadóbban takarja a rögöket. Puha vánkosként terül el rajta. .. . Azonban a felhők, melyek Ahasverusként bolyonganak egyik vidékről a másikra, utoljára is megunják az egy helyben való vesz- teglést, föikerekednek, odább suhannak, mire kisüt a nap, mosolyával vakító csillogásba ejtve az egész természetet. Meleg nélküli világával végig fekszik a havon. Kápráztató ragyogásba hozza az egymásra halmozott tömérdek fagyos szemcsét. Sugárainak özönében úgy néznek ki a zúzmarával telitett fák, mintha fehér lomb fedné szikár ágaikat, mintha a nyári zöld levélzetet megőszitették volna a sors csapásai. Egy-egy galy tömkeleg valóságos hóiugast képez, melyben didergő verebek gubbasztanak. Egyik-másik bokor meg csudás tejüvegből készült csillárként tündököl. Érzéketlen a tél pompája, de azért hatá- ! rozottan remek! Mi sem szebb egy napfényes téli napnál. A levegő üde s tiszta mint a kristály, halványkék eget mutatva, melyen csak helyenként libeg egy-két könnyű felleg, mintha báli ruha tüllfoszlányait hullatták volna szét kaczérkodó tündérujjak. Fehérségüket visszaveri a jég. Oly simára csiszolta a föl-föl kerekedő szél zsib- basztóan hideg lehelletével, hogy tükörnek beillenék. Siklik rajta az aczél, melylvel merész kanyarulatokat, keringő hamvas sávokat ir le rá az ügyes korcsolyázó. S mig j buzgón hódol szenvedélyének ráesteledik. 1 De nein is bánja, várja a tervezett kivilágítást. Esteli jégünnepély, poézisok—poézisa ! Tarka mécsesek reszketnek a parton. Színes japáni lampionok rajzanak a jégen. Rakéták repülnek a levegőbe és rubin meg sma- ragdszinü csillagzáporban hullanak vissza. Pattogásukba méla dallamok vegyülnek. Szót a zene. Halkan zsongnak-bongnak az andalító hangok. Majd orgonaszó módjára fölharsognak, szélvészként zugnak, hogy aztán is- met megcsendesedjenek, vágyakat, édes-fájó érzelmeket fakasztva a szivekben. Szövődnek is a szerelmes idyllek s folytatódnak az izzó levegőjű, ragyogó fényű báltermekben, csábitó keringő ütemein s vértpezsditő csárdás közben. Itt is, ott is huzza a czigány kivilágos- kivirradtig. Tánczolnak a párok lankadatlan kedvvel. Szakadozik a ruhák illúziója. Törik a vonó, pattan a húr s a csintalan Ámor j dévajkodva bocsatgatja szét mérgező nyilait. Sebet ütnek, boldogságot adnak azok. Szilaj vigsággal forgatja, kormánypálczá- ját farsang apó. — Pierott és Pierette bolondos világa járja a városokban, melyek nappal is kinálgatják az örömöket. Csiliin- gelő szánkák röppennek lova. Kaczagás, lónyerités vegyül a csengők barátságos hangjába. Otthon aztán izzásig megrakott kályha várja az átfázottakat, párolgó zamatos tea. Fénykora a szalonoknak a tél. A szeszélyes alakú kecses bútorok nem hiába csalogatják puha kényelemmel a vendégeket. Csipkés selyem párnák nem hasztalan marasztgatják édes, hódító virágillattal fogódzva. Egy-egy sarokban azonban fonnyadozó báli-csokrot is lát a szem. Hullongnak a szirmok, mint az ifjúság opálcsillogásu álmai. Ezek is ép oly üdék eleinte, mint a permetezett rózsa — de valamint a bálterem forrósága elher- vasztja azt, ép úgy teszi tönkre a képzelet virágait, az élénk színes ábrándokat a könyörtelen sors fagyos lehellete. Ámde a megsemmisültek nyomán újak fakadnak —- úgy követi egyik a másikat, mint gyöngy a gyöngyöt a füzéren. Sajnáljuk a lepergetteket s mégis hamarosan újakról gondoskodunk, egyben szórakozások után futva. Kesereg az ember s mégsem húzódozik a mulatságoktól. De vájjon nem többé-kevésbbé álarcz-e az a pajzán kedv, melyet egyik is, másik is magára ölt, hogy tátongó sebeit takargassa. Ne akarjunk a vesékbe hatolni, ne rántsuk le a lepelt a vigadókról, ne tépegessük le Karnevál herczeg aranyragyogásu köntöséről a csillámokat — higyjünk a látszatnak. A farsang határozottan azt a benyomást gyakorolja ránk, mintha mindenkinek sikerült volna terheitől szabadulnia. Idős, de azért örökké fiatal herczegünk mindent el is követ, hogy könnyítsen rajtunk. Egyre azon van, hogy bufelejtöt osztogasson. Koboldjai hl FRYFnni EIKMEPT Ef Cl I CMC; nil rTrr- ; * h k.
