Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-23 / 8. szám
TáreadLeblaacLi, szépiroáalrai és isx^xeretterjesiZLtő ixetila/p. NAGYKÁROLY VÁROS- HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fii], Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferenci-fér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Szinkörépités - utcza- szabályozás. (r.) Lapunk előző számában Sch. K. ur ezen lapnak régi, egykor igen szorgalmas, most is lelkiismeretes és a város érdekeit szivén viselő munkatársa a fenti czim alatt irt czikkében a mellett foglalt állást, hogy a Kölcsey- utcza kiegyenesitése feltétlenül szüksé- séges, miért is a kisajátítást keresztül kell vinni és az építendő színkört a Kölcsey-utcza végén kisajátítandó helyre kell felépíteni. Mindazt, a mit czikkiró a Kölcsey- utcza görbe végének kiegyenesitésére vonatkozólag, a kiegyenesités szükségessége, czélszerüsége és az ez által elérendő előnyök tekintetében mond, szóról-szóra aláírjuk. Mi is azt tartjuk, hogy a városnak fontos érdeke kívánja, miszerint a piacztérre torkoló Hajduváros-utcza a Kölcsey-utczával közvetlen összeköttetést nyerjen, mert ez az utcza volna elsősorban hivatva a forgalmat a piacz- tér és Kölcsey-utcza közölt lebonyolítani s ebben közlekedési akadályt képez a két utcza között kiálló ducz. Hogy a kiegyenesités nemcsak a Kölcsey-utczának válnék előnyére, hanem a Hajduváros, a Tompa-uleza és a Verböczy-utczának is s hogy a kiegyenesités ezen utczák építkezésére is előnyös kihatással lenne, az természetes. Ép ez az ok lebegett szemünk előtt akkor, a mikor lapunk már évekkel ezelőtt állást foglalt a kiegyenesités mellett és mindanynyiszor ezen eszme keresztülvitele mellett foglalt állást, valahányszor utczarendezésröl és kisajátításokról szó volt; sőt azt tartottuk, hogy ezen kisajátítást akkor is keresztül kell vinni, ha az a városnak anyagi áldozatával jár, bárha abban a nézetben vagyunk, hogy a kisajátítás a városnak nem kerülne sokba, mert a kisajátítási összeg nagy része az eladható telkek vételárából visszatérülne, miért is a kisajátítás folytán szükségessé válandó kiadás csak átmeneti jellegű lenne, tehát a szükséges összeget, ha máskép nem lehet, kölcsön utján is elő kell teremteni. Azonban szerintünk a Kölcsey- utcza megnyitását illetve kiegyenesité- sét nem lehet és nem kell a szinkör- épitésével összekapcsolni, mert ez két külön álló dolog, amennyiben szerintünk a színkör czélszerüen csak a Strósz-féle telekre helyezhető el s annak a Kölcsey-utcza végére való helyezése ellen több érv hozható fel. Nevezetesen mellette" szól annak, hogy a színkört a Strósz-féle telekre építsük: 1- ször. Az, hogy ez a telek azonnal rendelkezésre áll s az építkezést kora tavaszszal meg lehet, sőt meg is kell kezdeni, mert a színkört legkésőbb f. évi aug. hó elejére feltétlenül fel kell építeni, lévén az államsegély „conditio sine qua non“-ja az, hogy a segélyt csak akkor kapjuk meg, ha a színtársulat az ez idei szini-idényen át a színkörben játszhatik. 2- szor. Hogy az államsegélyt évi kétezer koronás részletekben kapjuk, s a telek vételárát is ily részletekben kell fizetnünk, a telekvételre pedig pénzünk nincs. 3- szor. Mert a Strósz-féle telek inkább a központon fekszik s minden városrészről könnyen megközelíthető, már pedig azon kell lennünk, hogy a közönségnek kedve legyen a színházba járni, a nagyon távol lakók pedig nem igen keresik fel a színkört. 4- szer. A színkört úgy óhajtjuk felépíteni, hogy az fűthető legyen s hogy — minthogy mulatságok tartására alkalmas nagy termünk nincs — a mulatságok tartására alkalmas hely is legyen. Azt óhajtjuk, hogy ha a szinikcrületnek elsőrangú társulata lesz — télen is 4 — 6 héten át naponként Szatmárról átrándulva itt előadásokat tartsanak. Már pedig úgy a mulatságok, mint aféle szinielöadások megkívánják azt, hogy a színkör közvetlen közelében, vagy vele kapcsolatosan, vagy mellette étterem legyen. A Strósz- féle telken pedig esetleg a régi épületből kikerülő anyag felhasználásával egy éttermet is lehet építeni, vagy a jogot a polgári kaszinó vendéglősének bérbeadni s a színkört egy fedett folyosóval a polgári kaszinóval összeköttetésbe hozni, a mikor is az étterem kérdése is meg van oldva. Ha ehhez vesszük azt, hogy a színkör mindkét oldalról vendéglőhöz, egy építendő csinos, modern szállodához és kávéházhoz közel lesz, azt hisszük, hogy a színkör fekvése elég kedvező leend. 5- ször. Városunk belsejében a vendéglőket kivéve nincs egy kis park, nincs egy kis árnyas hely, a hol nyáron a közönség esténként összegyűljön, egy kis fagylalt vagy más hüsitö ital élvezete mellett csekély költséggel egy estét ellölthessen. Ha a Strósz-féle telek elö- részén egy csinos kis parkot alkotnának s ott egy buffetet állítanának fel, az a hely nyári estéken még akkor is alkalmas összejöveteli hely lenne, ha a színtársulat még nem is volna városunkban. 6-szor. Különösen figyelembe veendő még az, hogy a nyári színkör nem olyan mint egy rendes köszinház, mert bár a színkörnek elörésze csinos, díszes, de a hátulsó része az elörész- hez képest aránytalan magas, azt csinosítani nem szokták, tehát a hátulsó rész dísztelen, miért is a színkört rendszerint úgy szokták elhelyezni, hogy annak hátulsó része az udvarra illetve a kertbe jöjjön s lehetőleg legkevésbbé legyen látható. Ennélfogva a színkör legjobban az ilyen telken helyezhető el, a minő a Strósz-féle telek, a melynek hátsó része egy másik beltelek mellett fekszik. A színkörnek a Kölcsey-utcza végén való elhelyezése ellen pedig a következő érvek hozhatók fel: 1- ször. Hogy a kisajátítandó telkekért — ha a kisajátítás békés utón keresztül is vihető lenne, a vételárat azonnal le kell fizetni, holott e czélra pénz rendelkezésünkre nem áll. 2- szor. Lehet, hogy a kisajátítás békés utón keresztül nem vihető s akkor hosszas kisajátítási eljárást kell folyamatba tenni s a színkör ez évT ARCZ A. ♦3XS-* A no a politikában. Tisztelt hölgyeim és uraim! A „Kölcsey-Egyesülel“ irodalmi szakosztályának igen tisztelt elnöke megnyitó prog- rammbeszédjében kifejtette, minő jelleget kivan adni a kéthetenkinti estélyeknek. Eszerint az estélyek sokban hasonlítanának egy szép könyvhöz. Nemes és vonzó programra, de vájjon elég érdekesnek is fogja-e találni, ez a társaság, mely igen nagy részt hölgyekből, nevezetesen fiatal leányokból áll'? Mi nyújthat ezeknek elegendő kárpótlást azért az önmeglagadásért, hogy félóra hosszat hallgatva üljenek s ugy tegyenek, mintha figyelnének a felolvasásra. Hiszen olvastak, hallottak, sőt írtak már elég novellát, amelyekben csak az a különbség, hogy egyikben a nő csalja meg a férfit, másikban a "hős a leányt. Az olyan elbeszélés, melyben a szerelő szivek hívek is maradnak, inár sokkal ritkább, mert a hűség a szerelemben a log- eszinényibb motívum; az eszményiség pedig nem divatos többé! Nem volna-c tehát indokolt, ha szép könyv helyeit inkább igyekeznénk hasonlítani — legalább egy kicsit — egy jó újsághoz. Bocsánat! Hátra kell néznem, hogy vájjon Varjas elnök ur nem kerget-e le ezért a szóért ? Pedig csakugyan vannak jó újságok is. Mondjuk például egy időszaki folyóirat, mely egészen akadémikus formában tárgyal valamely kérdést. Hírlapírói ártatlanságában tehet-e róla, hogy az a kérdés éppen nagyon aktuális ?! Az aktualitás az, ami kívánatos. De miben áll az mai napság? A kész felelet lebeg mindenkinek ajkán, de ki fogja kimondani, mikor az — tiltott tárgy. Alapszabályaink kizárják a politikát. Nem jut azonban eszükbe kizárni a történelmet, legyen az bár a ma és holnap, a jelen és a jövő története, holott a történelem nem egyébb mint a múltak politikája, a politika a jelen története. E phrasis ösvénye szépen rávezethetne a nagy országúira s alapszabály cs elnöki programúi nem 1 lenne megsértve, csak egy kis formahiba esnék, egy kis emlékezés a vármegyei tiszt- ujitások régi jelszavára: „Üsd agyon, de ne nagyon !“ Hanem tőlem távol legyen minden tiltott szándék! Olyan szelíden és óvatosan kívánom kezelni a felvettem súlyos tárgyat, hogy a végén még némi csalódással soroznak majd azok közé, akikről hajdan azt jegyezték meg: „Nagy tűznél kis pecsenyét süt.“: Aki nemcsak beszélni, de hallgatni is tud, megfigyelheti, miről társalognak az emberek hajón, vasúton? Angol beszél üzletről, olasz művészetről, német irodalomról, fran- czia mindenről: a magyar politikáról. Ez mindenkit érdekel s mindenki többé-kevésbbé ért hozzá. Mélyen járó oka vagyon ennek. Másutt lehet a politika magasabb sport, vagy mint falun mondják, az urak hunezulsága, minálunk ez az isteni szikra, melytől a lélek lángja lobog. Idegen népek politizálnak pártoskodásból, érdekből vagy hajlamból, mi' magyarok : hazaszeretetből! Azért folytatjuk azt nemcsak a kaszinóban és a malom alatt, de a társaságban és a családban is. Magyar politikát történelmi alapon csinálnak kicsinyek és nagyok. Ezért kell a magyar hölgynek nemcsak érdeklődnie iránta, de érteni is hozzá, hogy minden anya szivének hevével melegítse át fiának tudását. Iskolai tankönyvéből a fiú és a leányka megtanulhatja az események évszámait, de egy se fogja belőle megérezni a lelket, amely elevenít. A tankönyvek fás ridegségü előadása mintha egyenesen elleplezni akarna minden mozzanatot, mely a fogékony ifjú kedélyre lelke- sitöleg hatna. Még szerencse, hogy vannak ebből a dudvából is nemes mézet szűrni tudó méhek. A mindig hazafias piarista rend —- mely a branyiszkói papot adta — sokat fáradozik és nem is hiába. De igazán csak az otthon nevelhet bele a haza fogalmába. Iskola azt nem tanítja, tanár annak meg nem magyarázza, ki szive mélyén nem erezi: Miért zug a Sajó vize ? Mi susog a Mátra erdejében ? Rákos mezejének mi lengeti aszú füvét ? Mért sir a szélkakas Mátyás templom tornya tetejében? És oh! miért: „Szomorú a magyar nóta, háromszáz esztendő óta ?!“ Kivételes állapot az, hogy egy nemzet oly hosszú időkig kövesse ugyanazon irányt. 400 esztendő óta áll egyetlen vezéreszme a magyar közélet ködös láthatárán, mint sarkcsillag a borult egen. Indiákon járt utazók mesélnek egy rejtelmes szörnyű méregről. A neve: dri. Egyszerű barna pornak látszik. Az ember gyanútlanul beveszi egy pohár borban, egy csésze kávéban. De a sima por nem egyéb, mint milliónyi életképes spóra, mely azután kihajt, bosszú vékony szálat ereszt, belenő az áldozat tüdejébe, szivébe, behálózza egész testét. Felolvadnak egymásba. Utoljára nem | tudni többé, hol végződik az élösdi, hol kezdődik az ember. Nehéz idők rossz órájában ilyen szörnyű mérget öntött a népek végzete a magyar nemzet balsorsának poharába. És a sátán vetése buján nő. A dri mérge belevette már magát velejébe, vérébe. Csak a szive maradt j épen: a nö. S ahol a szív épen dobog, nincs ott halál, nincs ott pusztulás. Minden emberöltőn újabb nemzedéket neveltek az anyák. Nevelték féltő gonddal, szorgos szelettel. És azután odaküldték, ahol karddal űzték a politikát, vérrel Írták a történetet. Oh! bizonnyal minden hölgy spártai hölgy ott, ahol az anyáról, ki honfiharezban elesett gyermekét gyászolja, úgy emlékszik a költő, hogy :„.... ha maradt még egy fia, s kívánta a haza tőle, Az egyiket nem siratta, A másikat oda adta . .. .“ Sokat emlegetik a franczia nők politikai , működését s igaz is, hogy Madame Rolandtól Michel Lujzáig van miről emlékezni. De maradjunk csak itthon, ahol nincsenek politikai szalonok. Az az egy pár kegyelmes asszony is, aki legújabb időkben ilyen párisias szereplésre vágyott, kicsinyes cselszövésekben merült el. Ott ám lehet a politika a szalonok játékszere, mert akár fennáll a köztársaság, akár hóditó császár vagy alkotmányos király követi az „elnök urat“ azért az ország állam marad és a nemzet franczia marad. Nem úgy itt e földön, ahol egy nevezetes országgyűlést az aulikusok úgy gúnyoljak : „Morgó, zsibongó sessió.“ E morgó, zsibongó gyűlések idejében a mi Kölcseynknek
