Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-23 / 8. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. — 1 korona. Jegyek előre válthatók: Ko­vács György, ifj. Matolcsy Sándor és Vida István urak üzletében. A nemes czélra felül- íizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapi- lag lesznek nyugtázva. Kezdete este 8 óra­kor. Rendezöbizottság: Nagy Elek, Kubinyi Bertalan, elnökök, ifj. Csőkör Ferencz, Ko­vács György, Varga Imre, alelnökök. Lukács Mihály, pénztárnok. Vida István, ellenőr. Jobbágy Sándor, Lenkei Lajos, jegyzők. Csipkés Jenő, Dipold Ferencz, Fetser József, Heinrich János, Kondor Béla, tánczrendezők. Antal Miklós, Bántó Bálint, Barbur Béla, Beke Zoltán, Brugós Péter, Borbás József, Ballasch József, Barbur János, Daróczi Pál, Éles István, Fiók Lajos, Frits Béla, Fonó János, Gyerman Sándor, Győri Sándor, Grisz- háber Ignácz, Helmeczi József, Hosszú Endre, Hetey Kálmán, ifj. Heinrich János, Herman Béla, Jén László, Kisded Zsigmond, Kerekes László, Kató Árpád, Kolossá Károly, Kuk Jenő, Kaufmann Mór, Leitner János, Liteczki Lajos, Losonczy I. Szatmár, Merts János, Molnár Sándor, Morvay Pál, Nock János, Nagy Lajos, ifj. Nagy András, Nagy Gusztáv, Nemes Ferencz, ifj. Nagy L. nyomd., Nagy Bertalan, Nagy Ferencz Szatmár, Nagy Ká­roly Apa, Papp Imre, Pál Dezső, Rólh Dezső, Reszler Antal, Rózner Dezső, Reich Kornél, Serly István, Schmak István, Schnell Béla, Schnell Sándor, Sztoriádi Sándor, Steib Jó­zsef, Spillcú Gedeon, Somlvay Elemér, Schan- nen Árpád, Szilágyi Sándor, Tóth Lajos, ifj. Turenecz Lajos, Török István, Tóth László, Tóth Elek, Tóth József, Tóth Samu, Ifj. Vida Károly, Váraljai Béla rendező­bizottsági tagok. — A kik meghívót tévedés­ből nem kaptak, de arra igényt tartanak, szíveskedjenek a rendező-bizottság elnöké­hez fordulni. — Esküvő. Ekker János máramarosszigeti lakos, kereskedő, folyó hó 18-án esküdött örök hűséget Csőkör Ferencz földbirtokos, helybeli lakos kedves leányának Erzsikének. Tanuk voltak : Szalay Bálint és Vida Antal községi bírósági végrehajtó helybeli lakosok. — Tanári kinevezés. A kegyesrendi kor­mány a helybeli főgimnáziumhoz Majunka József végzett egyetemi hallgatót helyettes tanárnak nevezte ki. — Halálozás. Súlyos csapás érte Kudla Lászlót a régi kaszinó vendéglősét és család­ját. Szeretett leánya, Erzsiké folyó hó 17-én élete tavaszán 17 éves korában sírba szállt. Jó kis leány, édes anyjának segítő társát ragadta el a kérlelhetetlen halál. — Teme­tése e hó 19-én ment végbe nagy részvét mellett. — Elhunytáról családja a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében is fájdalomlelt szívvel jelentik a felejthetetlen jó gyermek, testvér és rokon Kudla Erzsikó- I nek folyó hó 17-én déli 12 órakor, életének 17-ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. — A kedves halott földi 1 maradványa folyó hó 19-én délután 3 óra- [ kor fog az ev. ref. egyház szertartása sze­rint a gyászháztól a helybeli ev. ref. sirkerlbe | örök nyugalomra tétetni. Nagykároly, 1905. február 17-én. Áldás és béke lengjen drága i porai felett! Kudla László és neje szül. Vas Mária szülök; Kudla Mariska, Margit, Gizella testvérei; Kudla János nagybátyja; Berán Ferencz, Berán András unokabátyjai; özv. Vas Lászlóné szül. Albert Zsuzsanna nagy­anyja; Vas Róza nagynénje. — Eljegyzés. Dr. Gózner Elek hely­beli ügyvéd folyó hó 19-én, vasárnap tartotta eljegyzését Szatináron Schillervein Ilonka kisasszonynyal. Gratulálunk! — Kölcsey-estely. Igen kellemes és él- vezetes szórakozásban volt része a folyó hő 19-én este 6 órakor a Polgári Olvasókör nagytermében rendezett felolvasó-estélyen megjelent nagyszámú közönségnek. Alkalma volt végig élvezni egy oly műsort, melynek összeállítása nagy gondot és fáradtságot igényel ugyan, de a melyre bátran reflektál­hattunk az idei felolvasó-estélyek elsejének sikere után, ismerve a rendező elnök tevé­kenységét. Az első számot Somossy Miklósné 'felolvasása képezte, ki „A nő a politikában“ cziinü müvét olvasta fel, általános tetszést ! keltve különösen dolgozatának azon részei­vel, melyekben hazaszerető szive nemes sugallatát követve, őszinte jó tanácsokat ad , a hölgyeknek, hogyan és mi módon kell egy nőnek hazáját szolgálnia. Érveinek súlyát, állításainak valódiságát eklatáns példákkal bizonyította. A szép felolvasást a hallgatóság lapsokkal honorálta. A szerző jóvoltából al­kalmunk nyílt e kifogástalan dolgozatot tárcza- rovalunkban közreadni. Második szám gya­nánt dr. Adler Adolfné játszott egynéhány jó magyar nótát szépen és érzésteljesen. A tapsvihar lecsillapultával — melylyel a közönség tetszésének adott kifejezést Bakó Bálintné szavalta el Szász Karoly „Angyal és ördög“ czimü örökké szép köl­teményét. A jól megértett, álérzett költe­ményt kellő hangsúlyozással és nemes pat­kóssal adta elő Bakóné s ezért tapsokat nyert jutalmul. Ezután Strobentz Gizi még fejlődésben levő, de mindamellett kellemes csengésű és fülbemászó hangján énekelte a ben fel nem épithetö, a mi nemcsak szégyen lenne városunkra, de az állam­segélytől is eleshetünk. 3- szor. A kisajátítandó terület egy kissé a város vége felé és a város belsejétől távol esik, a színkört pedig úgy kell elhelyezni, hogy az a város minden részéből könnyen megközelít­hető legyen. 4- szer. Étterem a színkörhöz közel nem lesz, a kaszinóktól, kávéháztól, vendéglőtől pedig távol esnék a szín­kör. Télen pedig mulatságokat vendéglő nélkül ott tartani nem lehetne. 5- ször. Ha ott egy parkot létesíte­nénk is, oda nem sokan járnának, mert az a város belső részétől távol esik. 6- szor. A színkör hátsó része nem válnék díszére azon utczáknak a me­lyek elé a színkör építtetnék, sőt ellen­kezőleg az disztelenitené az utczát. 7- szer. A színkör a Kölcsey-utcza végére még azért nem helyezhető el, mert az csak az utcza tengelyébe férne el, a mikor is el lenne zárva a Hajduvárossal való szabad közlekedés s igy ép nem lenne elérve az a czél, a mit a kisajátítással el akarnánk érni. Ha pedig az utcza végét nyitva akarnók hagyni, akkor a színkör csak azon térre lenne elhelyezhető a hol most a kereszt áll, az a tér pedig a színkör számára — szakértők állítása szerint, kikkel értesülésünk szerint polgármesterünk tárgyalt — nem elég nagy, tehát a színkör oda sem helyez­hető. Szóval minden a mellett szól, hogy a kijelölt telkek közül legczélszerübb a színkör helyéül a Strósz-féle telek. Szívesen vesszük érveink czáfola- tát, mert azt hisszük, miszerint mind­nyájunktól távol áll e kérdésben a magánérdek, mindnyájunk szemei előtt a közérdek lebeg s az az óhajunk, hogy egy csinos, fűthető, esetleg téli mulatságok tartására is alkalmas szín­kört kapjunk még ez év folyamán. Ha ez a czél más telken jobban elérhető, de úgy, hogy az eredmény a közér­deknek megfeleljen, mi szives készség­gel el fogjuk ismerni, hogy álláspon­tunk nem volt helyes, addig azonban fenntartjuk eddigi álláspontunkat. HÍREK. — Személyi hir. Nagy László, vármegyénk alispánja, f. hó 22-én reggel hivatalos ügy­ben Szatmárra utazott s onnan tegnap este érkezett haza székhelyére. — Választások a képviselöházban. A kép­viselőház kedden tartott gyűlésében választó- kerületünk országgyűlési képviselője Károlyi István gróf az összeférhetetlenségi bizottság elnökévé, Luby Gézát a fehérgyarmati vá­mondotta egy angol: „A ti szabadságtok, uraim, nevetség. Hiszen azért küzdőtök, hogy saját nyelveteken szólhassatok.“ Akkor fedez­ték fel azt is, miszerint 100 esztendő kell,! hogy egy tót faluból magyart lehessen csi­nálni. Idestova betelik a száz esztendő s J hány falunál nem lett elég, hányból nem lett ma se magyar falu. Ilyen súlyos körülmények között a ma­gyar nők mindig a legnemesebb hazafias irányban hatottak a közéletre. Hatottak szó­val és példával, írással és cselekedettel Működésűk asszonyosan gyöngéd. A nagy í munkából csak azt a részt tarlják meg ma­guknak, ami abban fájdalmas és fáradalmas, ami benne fényes és dicsőséges, átengedik uraiknak. így cselekszik Bornemissza Anna fejedelem asszony. Szive arany, lelke aczél, bizalma a csüggedönek, védője az elesett­nek. Csak az ö magas lelke tartja fönn a gyönge Appaffyt Erdély fejedelmi székén, de azért ő az első, megadni az illő tisztele­tet „urának“ s az ő életében ne is merte légyen senki megtagadni a gyarló embertől. A tudós Lorántffy Zsuzsánna dús alapit- ványait a maga és férje nevében teszi. Hát a legfényesebb valamennyi között, dicső Zrínyi Hona? „Nem a hírért, nem a dicsőségért“ cserélte fel karddal a rokkát. Amint asszonya volt annak, úgy ura lett ennek. Az irótollat is kitünően forgatja; szónoki beszédével a Munkács várát ostromló császári ágyuk füzében se remeg lelkesíteni a hős védőket. De minden levelében, írásá­ban, beszédében távollevő férjére hivatkozik folyton. „Az én édes uram“ igy említi min­dig. S amilyen volt nőnek, olyan volt anyá­nak. Az ő nagy szive, vére melegíti át Rá­lasztókerület képviselőjét és a vármegyei függetlenségi párt elnökét pedig a ház jegy­zőjévé választotta meg. — Egyházi közgyűlés. Az ev. ref. egyház- község február hó 26-án, vasárnap délelőtti istentisztelet után egyházi közgyűlést tart. Tárgya a gyűlésnek egyházi gondnokok és presbyterek választása lesz. A gyűlésre az adófizető egyháztagokat ez utón is meghívja Az elnökség. Wot/f/enhüber Oszkár. j A io(h nagyobb megilletődéssel és részvéttel fogadta nemcsak városunk közönsége, hanem a hová a táviró megvitte a szomorú hirt, mindenütt, hogy a helybeli kegyesrendi fögimn. tanári karnak egyik tagja: Woggenhuber Oszkár meg­halt. Nem tudunk megbarátkozni azzal a gon­dolattal, hogy ez az egészségtől duzzadó, fiatal ember nincs többé! Jóságos, mosolygó arczát, szeretettől sugárzó egyéniségét nem fogjuk többé közöttünk látni. A kinek csak jóbarátai, szerető hívei voltak s a kinek szive haragot, visszavonást, ellenségeskedést nem ismert, csak szeretni tudott mindenkit: eltűnt közülünk örökre! Mi, barátai, ismerő­sei, a kik vele érintkeztünk, őt becsültük és szerettük, mélyen érezzük azt az űrt, melyet halála szivünkben hagyott, de hogy mit ve­szítettek benne tanítványai, azt csak az ő szivük, azt csak az ő hálás, soha nem fe­ledő Jelkük érzi igazán. Gyászba borult az ifjúság, mert tudja, hogy aztajólelkü, gyön­géd, tettetett haragjában is szerető tanárt, — mert hiszen igazán haragudni nem is tudott, —■ nehezen lehet pótolni, de azt az igazi apai érzelmet, azt a végtelen szeretet­től áthatott jóságot, melyet tanítványai irá­nyában tanúsított: az a szivekbe úgy be van írva, hogy onnan kitörülni nem lehet soha! De ne is lehessen, mert az ö áldott emléke megérdemli azt, hogy az ifjúság örökké szi­vébe zárja. §oha talán az ifjúság nem állotta körül senkinek koporsóját oly mélyen meg­hatva, mint az övét. Alig volt ifjú, kinek könyek ne ragyogtak volna szemeiben! Az ő osztálya pedig, midőn egyik tanára el­vezette őket a koporsóhoz, — valláskülönb- ség nélkül— leborult a koporsó körül s hangos zokogás között küldötte fohászát az Egek urához azért, kinek ajkairól nem fogja többé hallani a gyöngéd figyelmeztetést a jóra, szépre, nemesre buzdító szavakat! — Woggenhuber Oszkár ifjan, életének legszebb évében, 35 éves korában szállt kora sírjába. Budapesten, 1870. április elsején született. Iskoláit Budapesten, az egyetemet Kolozs­várott végezte el. A kegyesrendi tanitórendbe 1890-ben lépett, áldozó-pappá 1895. júliusá­ban szentelték fel. Városunkba három évvel ezelőtt jött s csakhamar nagy baráti kör vette körül, mely az ő kedves, lebilincselő modorának, mindig kedélyes, igaz barátsá­gának hatása alatt állandó szeretettel, igaz barátsággal viseltetett irányában. Mintegy két hónappal ezelőtt betegeskedni kezdett, de senki sem sejtette azt, hogy a szomorú vég olyan nagyon közel van, annál kevésbé, mert betegségéből felépült s lassanként magához jött. Azonban egy sétája alkalmával meghűlt, influenzába esett, melynek lappangó ereje aztán egy váratlan pillanatban kioltotta éle­tét. A milyen szép volt élete, olyan volt halála is. Még pár perczczel halála elölt beszélgetett rendtársaival, kik nem is sejtet­ték, hogy mily gyászt hoznak reájuk a kö­vetkező perczek. Ápolónőjét is kiküldötte azzal, hogy aludni akar. S öt perczczel ké­kóczi lelkét, hogy hős lesz a hősök fölött, bölcs a bölcsek fölött, szent a szentek között. Mennyire megbecsülték, sőt magasra ér­tékelték már régen is az asszonyt a köz­életben, ékes példa reá Mikes. Törökországi leveleit erdélyi nénjéhez intézi, ám ez a nénje nem egyén, de typus. A szerencsétlen költő Rákóczival, imádott fejedelmével, éli a számkivetés végeszakadatian éveit „hol busán, hol szomorúan“, keserű tréfával mondja, hogy ő: „Már úgy szereli Rodostót, hogy soha el nem felejtheti Zágont.“ Vallomása szerint, ha lehelne vigasztalást venni, a nénje az, akinek igaz szív sugallta levelei­ben egyedül találhatna vigasztalást. Ez a vigasztaló igaz szív nem a képzelt erdélyi néne, hanem a magyar nők egyeteme. Az egri nők emlékét sem feledték cl azok, kiknek szivén vonul át az aranytűd, mely összeköti a kuruezot a honvéddel. Az ország függetlenségének, a nemzet önálió- ságának örök-egy eszméje hozza magával, hogyha azt megtámadják, föl kell kelni vé­delmére. Állandóan fenyegették, sokszor meg­támadták, tehát folyton kellett azt őrizni, sokszor megvédeni. Ez ismétlődő szabadság- harezok legutolsójában voltak, akik nagyon hibáztatták az állítólag túlságos befolyást, melylyel annak vezéralakjára családjának hölgyei hatoltak. Lehet, hogy a megrovás alapos. De bizonyos az, hogy a jó anya, szerető feleség, gyöngéd nővérek hü ragasz­kodása hangolta meleg kedélyét olyan mély érzésűvé. (Vége kiiv.) Somossy Miklósné. sőbb halott volt! Valószínűleg már álmában ölte meg a szivszélhiidés. Isten veled elköl­tözött jóbarál! Emlékedet megőrizzük szi­veinkben, kedves, mosolygó arezod, jóságos kék szemed, szerető barátságod nem feledjük el soha ! Pihenj, álmodjál, s őrködő szemedet ne fordítsd el azoktól, a kiket legjobban sze­rettél s a kik téged is legjobban szerettek — volt ifjú tanítványaidról, a mi gyermekeinkről! Temetése az egész város közönségének osz­tatlan részvétele mellett folyó hó 21-én, kedden történt meg. A nagy közönség mé­lyen meghatva, az őszinte gyász érzetével szivében kisérte ki utolsó útjára. A család részéről bátyja Ferencz és nővére jelentek meg, kik megtörve állottak koporsója mel­lett. A társházak küldöttei, rendtársai közül a szomorú hir hallattára eljöttek : Mármaros- szigetröl: Haller János igazgató és Pap Já­nos tanár, S.-A.-Ujhelyröl: Ambruszter Sán­dor és Freesz Endre tanárok, Debreczenböl: Jászai Rezső dr. igazgató és Holczinger Imre tanár, Rózsahegyről: Haunstädter Jó­zsef tanár. A szatmári kalh. fögimn. tanári- kara részéről Fasztusz Elek és Sándor Ven- czel tanárok. Meleg részvétet fejezte ki Spitz Mór helybeli vaskereskedő is, a ki a boldo­gult elhunylának emlékezetére 50 koronát adományozott a főgimnáziumnak iskolai ezé- lokra. -— Vidékről számosán fejezték ki részvétüket, többek közt Angyal József mi­niszteri tanácsos, Széchy Károly egyetemi tanár. A koporsó körül, melyet a koszorúk tömege borított el, állottak mélyen megszo­morodott rendtársai, kiknek szivében pótol- hallan űrt hagyott az elköltözött rendtárs. Megjelentek az összes kalh. fiú- és leány­iskolák növendékei gyászzászlók alatt. A kü­lönböző hivatalok, testületek, a honvéd­tisztikar teljes számban Barkóczy Ferencz őrnagy, zászlóaljparancsnok vezetése alatt. A koporsót boritó koszorúk feliratai követ­kezők voltak: Szeretett osztályfőnökünknek — Főgimnázium II. osztálya. Szeretőtök és hálájuk jeléül — A főgimnázium IV. oszt. tanulói. — Felejthetetlen jó tanárunknak — A főgimnázium VI. osztálya. — Szeretett tanárunknak — A VII. osztály. Szeretete jeléül — A VIII. osztály. Az elköltözött rendtársnak megilletödött szeretettel —- A nagykárolyi társház tagjai. Szeretett kartár­sának — A főgimnázium tanártestülete. Rendlársi szeretettel — A debreczeni társ­ház tagjai. Szeretett rendtársunknak — A sátoraljaújhelyi ház tagjai. Szeretett rend­1 társának — A szigeti társház. Áldott em- i léke örökké élni fog szivemben — Józsika. Feledhetetlen tanáromnak — Hálás tanítványa Toúth Géza. Szeretetük jeléül — a főgim­názium I. oszt. tanulói. Felejthetetlen bará­tomnak t— Maresch Emil. Szeretete jeléül jó barátjának — Nagykárolyi honvéd-tiszti­kar. Hálás kegyelete jeléül — Adler Ernő. Szeretett tanárunknak — A III. osztály ta­nulói. Elkésve érkezett még vidékről egy koszorú, egy névtelen tisztelő küldte. A I gyászszertartást Kosztra Ignácz csomaközi esperes plébános végezte fényes segédlettel, I s a dalárda közreműködése mellett, mely könnyekig meghatóan énekelt egy szép gyász­éneket. A koporsó beszentelése után Szalay ! Károly fögimn. tanár igen szép beszédben ! búcsúzott el a kedves halottól, ecsetelve azt a mély fájdalmat, melyet mindenki érez az ö elhunyta felelt. Majd a fögimn. énekkar énekelt feltűnő szép készültséggel Niklos János tanár vezetése mellett egy gyászdalt, mely után megindult a menet a temető felé. ■ Ideérve ismét beszentelték a koporsót, mire Falussy Alajos Vili. o. fögimn. tanuló vett örök búcsút szeretett tanáruktól az ifjúság ne­vében. Azután bezárult a kegyesrendiek sír­boltja s kedves halottunk pihenését most már nem zavarja semmi sem! Elhunytáról a helybeli társház a következő gyászjelentést adta ki: A nagykárolyi kegyes-tanitórendi társház tagjai szomorú szívvel tudatják, hogy szeretett rendtársuk Nagyontisztelendö Voggenhuber Oszkár áldozópap és főgymn. tanár, korának 35, szerzetesi életének i5-ik évében, folyó hó 19-én este 10 órakor, általános feloldozás után, szivszélhüdésben csendesen elhunyt. A megboldogultnak hült teteme folyóhó2l-én d. u. 3 órakor, fog beszenteltetni s a Mester- részi temetőben levő társházi sírboltba a feltámadás reményében elhelyeztetni. Az en­gesztelő szent-mise áldozatok a kegyesrendiek plébánia-templomában folyó hó 22-én d. e. 9 órakor fognak a Mindenhatónak bemutat- talni. Nagykároly, 1905. február 20. Nyugod­jék békében! — A „Nagykárolyi Protestáns Társaskör“ márczius hó 4-én, szombaton a polgári ol­vasókör összes termeiben tartandó téli táncz- mulatságára a meghívók a napokban leltek szétküldve. A meghívóból látható, hogy az ügyesen összeállított rendező-bizottság teljes garancziát nyújt arra, hogy c tánczmulatság méltó lesz régi hírnevéhez. — A kibocsátott meghívó igy szól: A Nagykárolyi Protestáns Társaskör saját pénztára javára, 1905. márcz. : 4-én, szombaton, a Polgári olvasókör összes termeiben zártkörű tánczestélyt rendez, melvre a n. é. közönséget tisztelettel meg­hívja a rendező-bizottság. Belépődíj: Személy­jegy 2 korona. Családjegy 5 korona. Karzat­jegy — mely a terembelépésre nem jogosít

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom