Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-16 / 46. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. ládja többi tagját is a legnagyobb veszélynek teszi ki?! Ne titkoljuk tehát a ragadós beteg­séget, legyünk humánusak embertár­saink épsége iránt s kövessünk el mindent, mit az orvos és hatóság ta­nácsol. Jobb módúak ilyenkor orvost hivatnak, a szegényeket pedig, — ha a betegséget bejelentik — a hatósági orvosok díjtalanul kötelesek gyógyke­zelni. Léphetnek fel még veszedelme­sebb járványok is, mint minő a mos­tani, de ha mindjárt az első eseteknél követjük az óvó rendszabályokat s később is a fentebb előadottakhoz tartjuk magunkat, sok ember életét menthetjük meg. Képviselőtestületünk közgyűlése. Városunk képviselőtestülete folyó hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott, a mely meg­lehetősen volt látogatva, mert oly kérdések voltak szőnyegen, melyek hivatva voltak ér­deklődést kelteni a képviselőtestület tagjainál. Debreczeni István polgármester délelőtt 10 órakor a közgyűlést megnyitván, üdvözölte a megjelent képviselőtestületi tagokat s át­térve a napirendre, bemutattatott a helybeli pénzügyigazgatóság abbeli átirata, melylyel ismételten felhívja a várost, hogy borital- és húsfogyasztási-adó hátralékát fizesse ki, kü­lönben a fizetés elmulasztását a szerződés nem teljesítésének fogja tekinteni, e miatt a várost a bérletből kimozdítja és a kérdéses adóbeszedési jogot a város kárára és veszé­lyére biztosítani fogja. A pénzügyi-bizottság azt javasolta a kép­viselőtestületnek, hogy előbbi «határozatát tartsa fenn és a városi tisztviselőknek to­vábbra is tiltassék meg a fogyasztási-adó megváltási összeg esedékes részletének az adóhivatalhoz leendő befizetése, hanem az továbbra is gyümölcsözőleg kezeltessék mind­addig, mig az ex-lex állapot megszűnik. A képviselőtestület Sternberg Mór és Csipkés András felszólalása után — kik közül az első a befizetés mellett, utóbbi a befizetés ellen foglalt állást — egyhangúlag elhatá­rozta, hogy korábbi határozatát fenntartja és a beíizotést megtagadja. Ezután a színkör létesítésének kérdése vétetett tárgyalás alá. Bemutattatott a lapunk­ban már ismertetett elaboratum, mely az egész kérdést felöleli, bemutattattak a szín­körre és az esetleges utczanyitásra vonatkozó rajzok és polgármester ismertette részletesen az ügy állását, kifejtette abbeli álláspontját, hogy az adott körülmények között csak a favázás színkörnek a Strósz-féle telken való létesítése ajánlatos és felolvastatolt a pénz­ügyi- és szinügyi-bizottság által elfogadott ha­tározati javaslat, mire megindult a vita, mely igen beható volt és meglehetős hosszúra nyúlt. Papp Béla amellett érvelt, hogy a színkör a Kölesey-utczabeli kisajátítások és az utcza- nyitás végrehajtásával a Kölcsey-utcza végére építtessék, mert a Kalina-féle telek kisajátí­tása szerinte nem szükséges s igy a költség- többlet csak 12,000 K lenne. Egyúttal ellene nyilatkozott annak, hogy a Jelűnek Rozália és Báthory Bertalan-féle utczanyitási alapok színkör czéljaira felhasználtassanak. Csipkés András a favázás színkör helyett teljesen téglából a konyhapiaezra kívánta építeni a színkört. Reök Gyula a Strósz-féle telek mellett érvelt. Kacsó Károly szerint az utczanyitási ala­pok felhasználhatók, de feltétlenül amellett' foglal állást, hogy a színkör a Kölcsey-utcza végén létesittessék; bárha nem tartja okvet- ] lenül szükségesnek azt, hogy a színkör mel-! lett vendéglő legyen, megvan győződve arról, hogy az esetben, ha a színkör a Kölcsey- utcza végére helyeztetik, ott nemsokára ven­déglő is létesül. A Kalina-féle telek kisajátí­tása szerinte is ezúttal nem szükséges. Bordás Imre azt indítványozta, hogy a ! színkör a nagypiaczra építtessék, még pedig úgy, hogy a létesítendő épület mellett nehány üzlethelyiség kiadható legyen. Dr. Adler Adolf lapunk szerkesztője ki-: fejtette, hogy a mostani anyagi viszonyok mellett, mikor a városi pótadó elég magas, mikor pótadóemelésbe belemenni nem aka­runk, mikor föutczáink kövezetlenek és ren­dezetlenek, a színkör kérdését utczarende- zéssel összekapcsolni nem szabad s midőn kijelenti, hogy a Kölcsey-utcza megnyitásá­nak elvben barátja s még attól sem- idegen­kedik, hogy azt már most megvalósítsák, csakis a Strósz-telken lehet a favázás szín­kört úgy létesíteni, hogy a városnak áldoza­tába ne kerüljön, mert a városnak csak a telek vételárát kell megfizetnie, még pedig 10 éven át fizetendő 2000 koronás részletek­ben, ez pedig oly csekély megterhelése a városnak, a mi alig jöhet számba akkor, mikor a színkör létesítésével a városnak egy már el nem odázható kötelezettséget kell teljesítenie. Arra az érvre, hogy a Kölcsey- utcza végén vendéglő fog keletkezni, kijelen­tette, hogy a városnak nem szabad elősegí­teni uj vendéglő keletkezését akkor, midőn most nagy áldozattal magánosok két vendég­lőt létesítettek, hanem oda kell törekedni, hogy ezek boldogulhassanak. Papp Béla újra felszólalván, azt igyeke­zett kimutatni, hogy a Kölcsey-utcza i íeg- nyitásával a városnak abban a részben %kvö utczái oly nagy fejlődésnek indutnána , a mely fejlődés mellett csekélység azon néhány ezer korona költségtöbblet, a mely színkör­nek á Kölcsey-utcza végére való helyezésé­vel állana elő. Reök Gyula ismételten a Strósz-féle telek mellett érvelt, Borody György tiszti ügyész figyelmeztetve arra a képviselőtestületet, hogy a fogyasztási-adók be nem fizetése tekinte­tében hozott határozata folytán esetleg a város egy jövedelemtől esik el, a mi a pót­adó növekedését fogja előidézni, a maga részéről újabb pótadóemelésbe belemenni nem akar, miért is csakis a Strósz-féle tel­ken létesítendő favázas színkör létesítése inellett foglalhat állást. Debreczeni István polgármester szerint a Kalina-féle telek megvétele nélkül a szabá­lyozást keresztülvinni nem lehet. Papp Béla az ellenkezőjét vitatta. Miután Csipkés András fenti indítványát visszavonta, Komódi Lajos egy halasztási indítványt tett, hogy a képviselőtestütet ne hozzon most határozatot, polgármester a vitát berekesztette, mire egyhangúlag el­határozta a képviselőtestület a Jelűnek Ro­zália és Báthory Bertalan-féle utczanyitási alapoknak a színház czéljára való felhaszná­lását s azt, hogy a minisztérium által adott segélyösszeg a város által kezelt alapokból 4"0-os kamat mellett kölcsön vétessék és a kölcsön a 2500 K éyi segélyből törlesztessék. A színkör helyére vonatkozólag polgár- mester a névszerinti szavazást elrendelvén, a nagy érdeklődés mellett megejtett szava­zás után polgármester kihirdette, hogy 75 képviselőtestületi tag közül 46 a Strósz-féle telek, 29 pedig a Kölcsey-utcza végén esz- közléndö kisajátítás által nyerendő telek mellett foglalt állást s igy 17 szavazattöbb­séggel a színkörnek a Strósz-féle telken való felépítése határoztatott el. Elhatározta továbbá a képviselőtestület, hogy a favázas színkört létesíti, az előirány­zott összegen belül az építkezés keresztül­vitelével a pénzügyi- és szinügyi-bizottságot megbízta és felhatalmazta; kimondotta azt is, hogy a város a színkör fenntartását és a tűzbizlositási dijak fizetését magára vál­lalja és a színészektől dijat szedni nem fog. Az igy meghozott határozat kihirdetlet- vcn, 15 napra közszemlére kitétetni és a felebbezési határidő eltelte után jóváhagyás czéljából a törvényhatósághoz felterjesztetni határoztatott. A Strósz-féle telekvétel kérdése a doczember hó 17-én tartandó rendkívüli közgyűlésre kitüzetett. Ezután az iparos tanoncziskola előkészítő osztályának párhuzamossá tétele tárgyában telt előterjesztés vétetvén tárgyalás alá a képviselőtestület a pénzügyi-bizottság javas­latának elfogadásával a párhuzamos osztály-1 nak a jövő évi költségvetés keretén belül a a tanoncziskola által eszközlendö megtaka­rítás terhére leendő felállítását elhatározta és az idevonatkozó költséget az 1907-ik évtől kezdve a költségvetésbe beilleszteni elhatározta. Mely határozat szintén kihirdet- tetvén. 15 napi közszemlére kitétetni és ezen határidő lejárta után jóváhagyás czél­jából a vármegyei törvényhatósághoz felter­jesztetni rendeltetett. A város nevén álló és gróf Károlyi An­tal által használt Szentmiklósi földbirtok ügyének rendezése kérdése kerülvén napi­rendre, tekintettel arra, hogy gróf Károlyi I Antal a város abbeli felhívásának, hogy az állítólagos szerzés alapjául szolgáló okiratot mutassa fel — meg nem felelt, a képviselő­testület elhatározta, miszerint a város nem adja beleegyezését ahhoz, hogy a kérdéses föld a gróf nevére átírassák, hanem a pert felveszi és utasítja a városi tiszti ügyészt a pernek felvételére és annak legjobb belátása szerinti folytatására. Vas István és szemére huzva a báránybör sapkáját, kiállt egy kissé szellőztetni magát a kapuba. Megunva a czéltalan. álldogáiást, bement a szobába és elővéve az öreg bib­liát, régi szokásához híven olvasgatni kezdte azt. Lassan olvasott, mert öreg lévén már, kissé megromlott a látása. Egyik lapot for­gatta a másik után, úgy látszott, hogy ke­res benne valamit. Végre kinyújtotta lábait az asztal alatt, kezével föltámasztva a fejét, olvasá a következőket: — A gazdag és szegény öszvetalálkoznak, mindkettőt pedig az Ur szerzi. Az eszes meg­értvén a gonoszt, elrejti magát; a bolondok pedig belé esvén, nyomorgattatnak. Ha ki­veted házadból a csufolót, együtt kimegyen a háborgás is és megszűnik a perpatvarko­dás és a szidalmazás. — végezve eme sorok olvasását Árlányos Vas István, összetette a könyvet, aztán vette a subáját, anélkül, hogy megmondta volna, miként merre veszi az útját, kiment a házból. Megindult czéltalanul a felvég felé. Sűrűn hullott pillékben a hó, betakarta a lába- nyomát. Ember nem járta az utat, ilyenkor télen behúzódik a legtöbb ember a kuczkóba, a kályha mellé. Meg aztán este is volt már a faluban, egyedül még ugyan csak a Perlisz zsidó-korcsmájában égett a lámpa, fénye ki- vetödött az útmenti hóra. Artányos Vas István gondolkodóba esett, hogy hát merre is vegye az útját? A Perlisz zsidóra haragudott régen, mert egyszer vett tőle valamikor egy lovat és csak nagy idő múltán vette észre, hogy a ló nyavalyás volt, becsapta vele őt a Perlisz. A Szekula korcsmája meg a falu messzebb való részén volt, oda meg messzinek találta az utat lebandukolni. Megállt egy jegenyefa mellett, mely a Gubáék háza előtt állott, neki támaszkodott a fának és nézte, miként esik egyre a hó. Egyszerre egy szűrös alakot vett észre, ki a széles utczából feléje tartott. Az ember a mint közelébe ért, megemelve a sapkáját, inondá: — Jóestét, apámuram! Artányos Vas István nem viszonozta a köszöntést, az ember megismételve mondá: — Talán biz' apámuram haragszik? — Haragszok hát!., majd ellágyulva mondá. Hát te mit kereső Misa erre ? — Tudja apám uram, néhány zsák bú­zám volt eladó, megvette a Perlisz zsidó, hát éjjelre nagy lévén az ut.., itt szállot­tunk be nála. Majd reggel haza megyünk, de éczczakára nem mertem a lovakkal neki vágni a nagy hónak, meg aztán a farkasok mián sem biztos az ember útja ! — Hát a Marcsa is itt van? — Itt. . . a gyerekeket a nénémre bíztuk, Rozi nénire, ü szereti a gyerekeket! — Ehen ! . .. mondá Artányos Vas Ist­ván és megindult hazafelé, a veje. Sáfár Miska ott lépdelt az oldalán.----Hát egy kissé el voltam a malomi­utc zában meglátogattam a komát! — A Vödrös Ignáczot? — Azt. Csak megvolnának, a gyerekei már nagyok. Az egyik meg mán iskolába is megy. — Megy ? Hát a tiétek ? kérdé Artányos Vas István a vejét. — A mieink ? Hát köszönettel legyen mondva, Jánoska már szinte nagy, iskolát járt az is, még lovat is tud mán rajzónyi! — Tud, lovat?... mondá Artányos Vas István és unokáiról hallván, felcsillant a 'te­kintete és, elmosolyodott. — A Mariska is már öt éves lesz. Hun- ezut egy lány az! — Hunczut? Ugy-c hasonlít az anyjára? Olyan az, mint a Marcsa? — Olyas féle!. . Most gyün ha igáz majd a harmadik! — Ugy-e? Aztán csak jó gazdákogy nekik ! — Hát ami volt megvan, aztán meg szerzünk is hozzá, — elbeszélgetve egyszere csak a Perlisz korcsmája elé értek. Sáfár Misa igyekezett betessékelni Artányos Vas Istvánt, de az nem ment be, hanem búcsút véve hazafelé vette az útját. Mikor hazaért, óvatosan ment be a házba és nehogy zavarja az alvók álmát, még vilá­got sem gyújtott. Elérkezett végre a nagy nap és Árlányos Vas István mostoha leányára Pannikára is reá virradt a nagy nap —- a lagzi napja. Artányos Vas István nem valami nagyon örült ennek a lagzinak, mert jól tudta, hogy fényesebb lesz ez az ö lányai lagzijánál és az asszony már csak azért is, hogy meg­mutassa a falubelieknek, miként az ő leánya nem a falu utolsó leánya lenne, ugyancsak ki fog tenni magáért. Napokkal előtte folyt az előkészület a lagzira és egyre-másra sürögtek-forogtak a konyhán a segítő asszonyok, kik a sok min­denféle jót összekészítették a vendégek szá­mára. Az asszony rokonsága teljes számban be­rukkolt a lagzira, ellenben Artányos Vas István családja részéről egy lélek sem jött el. Már a templomból is hazaiért a násznép a menyasszonynyal az élén, ott húzták a czigányok a kis szobába szorulton a vendé­gek talpa alá való nótákat, inig a párok a ház többi szobáiban járták a ropogós csár­A fizetetlen telepedési dijak felülvizsgál­tatván. a pénzügyi bizottság javaslatának elfogadása mellett a bevehetetlen dijak le­írattak, a bevehetök behajtása pedig elren­deltetett. Az akáczfautczai 26. sz. telekből utcza- teriilethez csatolt P65 m* terület kártalaní­tási ára 0 méterenként 50 fillérben hatá- roztatott meg. Az október hónapi pénztárvizsgálati jegy­zőkönyv bemutattatván, tekintettel arra, hogy különös intézkedést igénylő esemény fel nem merült — azt tudomásulvétel folytán irat­tárba helyezni rendeltetett. Elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hi­telesítésére Csipkés András, Csőkör Ferencz, Szabados Pál, Spitz Antal és Tömpe György képviselőtestületi tagokat felkérvén, a köz­gyűlést befejezettnek nyilvánította és bere­kesztette. HÍREK. — Az uj püspök búcsúzása. Kalocsa kö­zönségétől a múlt héten kedden vett búcsút dr. Mayer Béla az uj szatmári püspök, kit küldöttség hivott meg; a püspököt belépése­kor a közönség felállva lelkes éljenzéssel fogadott, a tanitóképezdo énekkara eléne­kelte a Hymnust, mire dr. Tarajossy Sándor a város közönsége nevében beszédet inté­zett a búcsúzó püspökhöz. Ezután a püspök mondotta el búcsúbeszédét, könynyekre fa­kasztván Kalocsa közönségét s a beszéd elhangzása után az énekkar egy üdvözlő dallal és a Szózattal zárta be a búcsú-ünne­pélyt. Ezúttal megemlítjük, hogy a közokta­tásügyi miniszter a Kalocsa főegyházmegyei tanítók háza javára tett 25,000 koronás ado­mányáért és az ottani szegény tanítók fel­segélyezésére tett 80,000 koronás alapítvá­nyáért köszönetét fejezte ki. — A honvédség köréből. Tanárky Béla őr­nagy a helybeli honvédzászlóalj ujjonnan kinevezett parancsnoka folyó hó 14-én este érkezett városunkba. Az állomáson a tiszti­kar egy küldöttsége üdvözölte. Az állomás­tól egyenesen a „Polgári Olvasókör“ ven­déglő helyiségébe mentek, hol azegybegyült tisztikar fogadta az érkező parancsnokot. Utánna vacsora volt. — Böhm Miklós szá­zados a helybeli honvéd-zászlóaljtól Szat- márra és Gundelfinger Géza hadnagy Nagy­váradról a helybeli honvédzászlóaljhoz he­lyeztettek át. — Értekezlet. A nagykárolyi róm. kath. hitközség tagjait folyó hó 12-én délután 5 órára értekezletre hitta össze Nemestóthi Szabó Antal kir. közjegyző, annak megbe­szélése végett, hogy az egyházközség régi, elavult alapszabályai miként módosíttassanak, továbbá az egyházi és iskolai szükségletek arányos kivetésére nézve egy méltányos ki­vetési kulcs állapíttassák meg. Az értekezle­ten mintegy 65-en jelentek meg. E szép szám bizonyítja legjobban azt, hogy a hit­község tagjai mily élénk érdeklődéssel kisé­rik a nagyfontosságu ügyek czélszerü meg­oldását. Az értekezleten részt vett Dr. dást és akik nem fértek be, kívül járták a tánezot a tornáczon. Mindenkinek jókedve volt, csak az öreg Artányos Vas István volt szótlan, roszkedvü és félrehúzódva a szoba egyik sarkában fel­állított asztal mellé, ivott — egyre ivott. — Aujnye, aki rozmarengja van ennek a sárgaljás világnak! — rikkantotta el magát Imre a béresgyerek, aki szintén bekerült a | tánezoló párok közé és alaposan elázott lévén már, széles jókedvében nem tudta, mikép fejezze ki jobban azt a nagy virtust, melyet a bor gőze támasztott fel benne. — Lassabban te! — szólt oda Artányos Vas István Imrének. — Hallod-e Imre, — mondá az egyik vendég-legény, — ezt nem nekem, de neked mondta a gazda! — Ujjuju! — rikkantotta el magát még jobban Imre és olyat ugrott, dobbantott a csizmája sarkával, hogy csak úgy rengett belé a szoba padlója. — A paraszt mindenit az apádnak! — kiáltotta el magát Artányos Vas István. Ne kapáljon benned annyira a lélek, mert ki­ugrasztom ám belőled ! — No lássuk hát! — mondá Imre és kivágva a mellét, odaállt szembe az asztal mellett ülő Artányos Vas Istvánnal. Lehessen ezt tnondanyi, de nehéz megtennyi ám! Én nem vagyok gazduramnak a kutyája, ha mindjárt a cselédje lennék is ! Én, ha akarja, szógálom, de ha nem akarom szógálni — e’inék ám! — Menj pokolba ebfajzal! — mondá megvető tekintettel Artányos Vas István. De nem mégy el, azt úgyis tudom, mert mi lenne akkor az asszony-anyáddal, a te szép­séges mátkáddal, a te szerelmetes tulipánod­dal ? Te . . . te . . . te kurafi! te . . . böngécz libbenlö! . . . Te csavajda ... te asszony-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom