Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-07 / 36. szám
XXII. évfolyam. Nagykároly, 1905. szeptember 7. 36-ik szám. f Társadali^ai, szé^ir©c3-gil:E3Q.i és isirr^eretterjesizit;© Dn.@tilaop. NAGYKÁROLY VÁROS HI VATALOS“ HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. ij Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. fl Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzik és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-irtcla 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk eL Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Képviselőtestületünk közgyűlése. Városunk képviselőtestülete f. hó 3-ik napján tartotta meg ez idei őszi rendes közgyűlését. Debreczeni István polgármester délelőtt 10 órakor az igen gyengén látogatott közgyűlést megnyitván, (a közgyűlés kezdetén a 154 képviselőtestületi tagból 40-en voltak jelen) üdvözölte a megjelent képviselőtestületi tagokat s mindenekelőtt bejelentette, miszerint a törvényhatósági közgyűlés utasította a várost, hogy az állami és a fogyasztási-adókat ne szolgáltassa be az adóhivatalba, hanem helyezze el gyümölcsözöleg valamely pénzintézetbe, miért is a fogyasztási-adó czi- men fizetendő összeget tényleg gyümölcsözöleg elhelyezte, úgy, hogy azt csak a város közönsége vehesse ki. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette. Ezután áttérve a napirendre, tárgyalás alá vétetett az 1906. évi házi pénztári és a községi közmunkára vonatkozó költségvetési előirányzatok s a költségvetéssel kapcsolatos egyéb előterjesztések és kérelmek. Dr. Lúcz Ignácz általánosságban szólott a költségvetéshez. Nem tett kifogást az egyes tételek ellen, csak azt konstatálta, hogy a pótadó czimen elöirányzandó összeg nem teszi ki az állami-adó 83 százalékát, csak 81 és 3/io százalékot, miért is szerinte az előirányzott többletet valamely czimen bevételként kellene előirányozni. Polgármester erre kijelentette, hogy a pótadót törtszámokban nem lehet kivetni, illetve előirányozni, s ha több jön be, mint a mennyi a szükséglet, az pénztári maradványt fog képezni, de még eddig sohase történt meg az, hogy az egész előirányzott összeg befolyt volna, s igy biztosra vehető, hogy az előirányzott összeg most sem fog befolyni. A rovatok miniszterileg vannak megállapítva s ettől eltérni nem lehet, miért is elfogadásra ajánlja a költségvetési előirányzatot. A képviselőtestület — tekintettel arra, miszerint a költségvetési előirányzat kinyomattatott és a képviselőtestület tagjainak megküldetett — azt felolvasottnak tekintette és a pénzügyi bizottság által átvizsgált költségvetési előirányzatot általánosságban egyhangúlag elfogadta és aztán pontonként letárgyalta. Dr. Nemestóthi Szabó Albert a régi városházából is némi jövedelmet óhaj-, tott volna felvenni a bevételi rovatba, azonban polgármester hivatkozva arra, hogy ö tárgyilagos költségvetési előirányzatot óhajt s nem biztos, hogy a régi városháza épületéből lesz-e egyáltalán s ha igen, mennyi jövedelem, e czimen a költségvetési előirányzat bevételi rovatába mitsem akar felvenni. A képviselőtestület polgármester álláspontját tette magáévá. A kertészetnél Bordás Imre nehezményezte, hogy 2000 K 94 fillér kiadással szemben csak 500 K a bevétel. Polgármester erre felvilágosításul előadta, hogy a mezörendörségi törvény faiskola felállítását rendelte el, hogy az elemi iskolai növendékek az oltás és egyéb kertészeti munkát gyakorlatilag elsajátíthassák. A költség tehát, mely a lehető legkisebb, ki nem kerülhető, de ha a csemete eladás emelkedni fog, több lesz a bevétel. Most is több lett volna a bevétel, ha több lett volna az eső, mert elvetettek mindennemű kerti veteményt, de már két éven át az eső hiány miatt nem kelt ki semmi termés s a kertészetet mégis kénytelenek vagyunk fenntartani. Ifjú Nagy Antal szólott még a tárgyhoz, ennek megtörténte után e tétel egyhangúlag megszavaztatott. A vásárvám kérdésénél Dr. Adler Adolf ismét azt ajánlotta a képviselőtestület figyelmébe, hogy a vásárvám- ! ból az uradalom illetőségét a város vegye meg, mihez Komódi Lajos azon óhaját fejezte ki, hogy a város ezután a vásárvámot házilag kezelje. Polgár- mester hivatkozva arra, hogy a bérlet 1906. deczemberben jár le s jelezve, hogy az uradalommal a vétel tekintetében folytatott tárgyalások eredményre nem vezettek, kijelenti, hogy a vétel kérdését nem fogja elejteni, hanem annak idején a tárgyalásokat újra megindítja. Felszólaló ezen kijelentésben megnyugodott. Ezután felolvastatott Demidor Ignácz rendőrkapitánynak a rendőrség tisztviselői és a rendőrségi legénység létszámának szaporítása tárgyában tett előterjesztése, melyet lapunk már ismertetett. Polgármester erre előterjesztette, hogy a pénzügyi-bizottság és a tanács elismerik, hogy a rendőrség szervezetét javítani és a létszámot emelni kell, de nem lehet ezúttal elzárkózni a pénzügyi kérdés nehézségétől, annyival is inkább, mivel remény van arra, hogy a rendőrséget államosítani fogják, ezt tehát be kell várnunk. Azonban vannak bizonyos kötelezettségek, melyek elöl ki nem térhetünk, s ilyen az, hogy a bűnügyi nyomozásnál jegyzőkönyvvezető alkalmazandó, azonban fogalmazói állást nem tudunk rendszeresíteni, mert qualifikált embert kellene alkalmazni s minthogy ezt nem lehet keresztül vinni, még egy dijnoki állást véltek rendszeresíteni s ennek dijjazását a költségvetési előirányzatba már be is illesztették. Ugyanezek miatt a fizetésemelést sem lehet keresztülvinni, hanem legfelebb csak drágasági pótlék czimen lehetne valamennyire a javadalmazást felemelni. A csendörség behozatalát — minthogy az ' sokkal többe kerülne — nem javasolja, különben ez a kérdés még beható tanulmányozást igényel. A javaslat tehát az, hogy a rendőr- tizedes javadalmazása évi 600 koronáról 700 koronára, az állandósított rendőröké 480 koronáról 600 koronára, a próbarendöröké 400 koronáról 480 koronára felemeltessék, illetve a magasabb összeg a rendőröknek pótlék czi- mén adassék. A költségszaporitás ellen szólalt fel Komódi Lajos és nem fogadta el a javaslatot. Dr. N. Szabó Albert a csendörséTARCZA. A jutalom. ii. (Hirtelen eszébe jut valami. Az Íróasztalához siet, kihúzza a fiókját s annak az alján kotorász.) — Most jut eszembe: van nekem egy régi ezüstórám, ez épen úgy megteszi, mint az arany. Sőt jobban. Ha el találják tőle lopni: nem nagy érték s legalább nem fogja siratni. (Az órát diadalmasan előhúzza az iróasztalfiók fenekéről.) Hoplá! Megvan. Az én diákköri órám. (Megrázza, a füléhez tartja.) Nem jár, az igaz, de ki lehet tisztittatni s ismét pompásan ketyeg. Csinos darab . . . (Nézegeti.) A becsületesség jutalma! . . . (Csengetnek.) — Aha! Ö jön. (Belép a bérkocsis.) — Isten hozta barátom! Azonnal ráismertem a fizimiskájára. Tehát maga az? Derék, igazán derék. Hogy is talált rá a tárczára ? — Amikor be tetszett szaladni a kávéházba azután a nöszemély után, visszafordultam s mentem a standra. Leszállók, pipára gyújtok, akkor szól Pudli, a kocsimosó, hogy aszondja: János, itt van egy bürbül való zacskó, osztán tele van bankóval. Megszemlélem, látom. Rögtön a kocsira kapok s viszem a rendőrségre, ahol megadták az uraság czi inét. így. — f(JY) igy- Igazán nagyon szép magától. Persze nincs családja? — Hét gyerekem van. — Hét? Pfü! Hogy is mondjam csak... az . . . az . . . — sok. — Nagyon sok. — No látja. De az Isten is úgy akarta, hogy családos ember találja meg a pénzem, mert ezt az órát szántam neki. (Felmutatja.) Igazi tula és ezüstből van. Ettől a percztől a magáé s ha meghal, ráhagyja a fiára. Van fia? — Öt, nagyságos ur. — Helyes, nagyon helyes. Akkor az óra a családban marad örök emlékéül a mai napnak. (Ünnepélyesen.) Itt van tehát . . . (Hirtelen meggondolja magát.) Maga, ha jól értettem, pipázik ? — Igenis, nagyságos ur. — De szivarozni is szokott ? — Ha kapok, nagyságos ur. — Pompás! (Ismét kotorász az íróasztal- fiókban s elővesz egy szivarszipkát, amelynek a vége le van törve.) — Nézze, ugy-e pompás darab ? Látja ezt az izét az oldalán ? Találja ki, hogy micsoda? Ez egy török, barátom, egy csibu- kos török, ügy van ez kifaragva. Hires művészek csinálják drága pénzért. Látott már ilyet? — Igenis, nagyságos ur. — Hol? — Ehun-e. (Kivesz a zsebéből egy szivarszopókát) két hete vettem három hatosért. — Hihetlen. (Zavartan.) De ez nem olyan mint az enyém ... Az enyém tudniillik . . . — Törött. — No igen, úgy értem, hogy a minősége más. Különb, finomabb, drágább ... (Megint ünnepélyesen) és én ezt, a mai nap emlékéül magának adom. A kocsis átveszi, forgatja, nézegeti a szivarszipkát, aztán zsebre dugja. — Nem bánom. (Áll és vár.) — Akar még valamit? — Igenis, nagyságos ur. — Mit? — A béremet. — Én megfizettem magának a kocsibért. — Óh, igen. De mikor a pénzt bevittem a rendőrségre, egy jó órát eltöltöttem hiába s azt most rajtam veszi meg a gazdám. — Hallatlan szemtelenség! Ez tisztára kizsarolása . . . — Én kérem . . . — Ne szóljon közbe! (Dühösen.) így zsarolja ki a töke a védtelen munkást . . . (Hunyorgat.) Nézze, édes barátom. — Két forint az egész . . . — Mi-micsoda? Két forint egy órára? Hát mit gondol maga? Hát lopom én a pénzem, vagy az utczán szedem fel? (Észreveszi, hogy elszólta magát.) No, igen, a más zsebéből? így pumpolni az embert, ez még sem járja! (Kidob az asztalra egy koronát.) Ez a magáé. Most elmehet. — Azt a!... Még három koronát kérek ! — Mi az? Még fenyegetőzni mer? Rendőrt hivatok azonnal! A szipka és a korona ... — Süsse meg a szipkáját. (A földre dobja, a másik felveszi, gondosan rnegtörli és visszateszi a fiókba.) — Ezt fel fogom jelenteni. Érti ? Becsukják, bedunklizzák. Hogy mer zsarolásra vetemedni ? — Üssön bele a ménkű! (A kocsis kifelé indul.) — Hohó ! Most már a koronát sem adom! Csak vissza vele! — Hát kinek kell a maga koronája? Ott van az asztalon. — Azért . . .-— No megállj! (Átmegy az előszobán. Blank óvatosan kikiséri s becsapja utána az ajtót.) — Piszkos, utálatos népség! Könnyen a kezéhez ragad valami, ha az ember nem vigyáz. (Kabátját felveszi a földről s gondosan keféli, miközben nagyot sóhajt:) — Nincs mai napság igaz, becsületes ember. Sárándy István. Mussthy Zoltán Kossiitli-iitcza 5-ik szűnni sajat hazánál Ks“ kizárólag1 e czélra épített gyönyörű szép műterme — öltözöszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal — teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
