Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-22 / 51. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. megszokott művészi előadásban bemutassa. A közönség éljenzéssel és tapssal adott kifejezést elismerésének. Majd Csics Lajosné vagy mint a szatmári lapok nevezték „a kis csalogány“ ült a zongorához, hogy önmagát kísérve, gyönyörű szép, terjedelmes, remek hangján elénekelje í Weisz Vilmosnak „Ne nyúlj hozzám“ czimü dalát, melynek bevégeztével a szűnni nem akaró taps és éljenzés következtében egy igen szép magyar dalt adott elő, mit ismét tapssal és éljenzéssel hálált meg a műértő közönség Majd Kerekes Irén és Puskás Elek László adták elő „Az apósok“ czimü vígjátékból „A hipnotismus“ czimü részt Gabányitól dialogképen. Ez egy igen kedves jelenet, melyben egy fiatal orvos szerelmes egy leánykába, de nem meri szerelmét megvallani, a leány kéri az orvost hogy hipnotizálja, az orvos nehezen, de teljesiti a kérést s ekkor meg akarja tudni, hogy a lány szereti-e öt, kényszeríti hogy feleljen kérdésére, majd j mikor megtudja, hogy a leány őt szereti, ö is szerelmet vall, azt hívén hogy a leány hipnotikus álomba van merülve, de ekkor a leány felnyitja szemeit és az orvos meg van fogva. A szereplők igen jól oldották meg feladatukat és a hipnotizált leányka igen kedves médiumnak bizonyult; elismerő tapsokat bőven kaptak a szereplők. Ezután Németh Jenő ököritói földbirtokos neje ült a zongorához s alig érintette meg a billentyűket felismerte a közönség, hogy egy művésznővel van dolga, ki úrnője, parancsolja a billentyűknek, mert azokat a szószoros értelmében uralja. Templomi áhítattal hallgatta meg a közönség Ghopinnak „Preludium“-át, majd Synding „Cherzo“-ját, mit Chopin ,,Berceus“-e követett, majd mikor a közönség frenetikus taps és éljenzése szűnni nem akart Liszt átiratában Raff „Pastorale“-jál végül Schuhmann „Romance“- ját élveztük gyönyörködve oly művészi játékban, a milyet még a fővárosban is ritkán van alkalom hallani. Németh Jenöné remekül, ügyesen kezeli a zongorát és a rendkívül nehéz darabokat mind kotta nélkül játszotta, technikája bámulatos, előadása tiszta, finom, pianoi gyöngédek, fortéi erőteljesek, játéka csupa érzés. Természetes dolog, hogy minden egyes szám után frenetikus és szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel adott ki-1 fejezést a hálás közönség kiváló elismerésének, a rendezőség pedig hálás köszönetét mondott a nyújtott kiváló műélvezetért. Kemény Emil hegedüjátéka következeit | ezután, ki testvére Borhely Ferenczné remek zongorakisérete mellett igen szépen, kiváló j technikával és érzelemteljesen adta elő Beriot- nak „Variatiók“ czimü müvét, a közönség pedig szintén tapssal és éljenzéssel adott i kifejezést elismerésének. Végül Boér Endre magyar dalokat adott elő zongorán. Boér Endre zongorajátékát régóta ismeri közönségünk, de valahányszor halljuk, mindannyiszor újat vélünk hallani. Magyar nótát kevesen tudnak zongorán úgy előadni, mint Boér Endre, mert a billentyűk sírnak, panaszkodnak, vágyat, óhajt, reményt fejeznek ki, majd vigságba, a rakonczátlan-! ságig való jókedvbe csapnak át újjai alatt s azt hinné az ember, hogy egy egész zene- j kar játszik, oly erőteljes a játéka. A „Csak j egy kis lány van a világon“ czimü J dalba j annyi érzést, annyi érzelmet, annyi bánatot tudott beleönteni, hogy a lelkes elismerést nyilvánító frenetikus taps és éljenzés nem akart megszűnni, úgy hogy játékát többször meg kellett toldani és a hangverseny csak 9 óra tájban ért véget. Ezután a közönség theához ült, a leányok és gazdasszonyok pedig kiszolgálták a jobbnál jobb hideg étkeket: őz- és fáczánpecse- nyéket és tésztákat, majd azok elfogyasztása után a meleg ételeket; a nagymennyiségű étel és ital hamar kifogyott s ekkor megkezdették a jux-tombolát s egyes nyereménytárgyak nagy derültséget keltettek. Ennek bevégeztével a fiatalság tánczra perdült, a férfiak egy része a kaláber-aszta- lokhoz ült és kártyázott, egy másik része „Bachus“-nak hódolt s kedélyesen folyt a mulatság. Az első négyest 30, a második négyest 20 pár tánczolta s az igen sikerült mulatság — melyen Fátyol Józsi vigan húzta a talp alá valót — úgy a rendezőség, mint a jelenvoltak megelégedésére csak reggel 6 órakor ért véget. A mulatságon a következő hölgyek vettek részt: Dr. Ááron Sándorné, Dr. Adler Adolfné és leánya Margit, Andrássy Jenöné és leányai Anna és Ilonka, ifjú Andrássy Jenőné, Balázsy Józsefné és leánya Judith, özv. Balogh Bertalanná és leánya Margit, Báthory Istvánná, özv. Báthory Miklősné, Balogh Terka, Barkóczy Ferenczné, Boér Endréné és leánya Sarolta, Borbély Ferenczné, Budai Aladárné, Boross Jánosné és leánya Bella, Csaba Adorjánná, Gsits Lajosné, Csanádi Lujza, Damokos Ferenczné, Debreczeni Istvánné, Elbel Ilonka, Gáspár Pálné, özv. Hajagos Benőné, özv. Jánossy Józsefné, özv. Jakobovits Józsefné, Jékey Sándorné, Kacsó Károlyné és leányai Mariska és Erzsiké, Kálnay Gyuláné és leánya Ilonka, gróf Károlyi Istvánná, Kaufmann Mártonné, Kemény Alajosné, Kerekes Irénke, Dr. Képessy Lász- lóné, Killer Nándorné, Dr. Kovács Dezsőné, Dr. Kőszeghy Andorné, Kristóffy Józsefné és leánya Miczi, özv. Kőszeghy Gyuláné és leánya Erzsiké, Laurenczné Gziple Jolán, Maresch Emiiné, Moson Györgyné, Nagy Ada, Nagy Lászlóné, Nagy Tinka, Németh Elemérné, Németh Jenőné, Nonn Gyuláné, Papp Béláné, Péchy Ilonka, Péchy Lászlóné és leánya Ilonka, Rába Lászlóné, Rooz Sa- muné, Róth Károlyné, Sántha Dezsőné és leánya Evelin, Dr. Serly Gusztávné, Schiff Józsefné, Schiffbeck Mátyásné, Dr. Schön- pflug Béláné, Suránszky Jánosné, Dr. Sternberg Gyuláné, Sternberg Sándorné és leánya Anikó, Stróbentz Péterné és leánya Gizi, N. Szabó Pálné és leánya Magda, Thanhóffer Szeréna, Toóth Sándorné és YVieser Mik- lósné. HÍREK. — Lapunk olvasóinak, barátainak és munkatársainak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. —- Meghívás. A képviselőtestület t. tagjait 1904. évi deczember hó 28-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghivom. Nagykároly, 1904. decz. hó 20-ik napján. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. Belügyminiszter ur 66,306— 1904. számú leirata a város cziinere és pecsétje ügyében. (9271—1904. k. szám; kj.) 2. Előterjesztés az 1905. évi költségvetés végrehajtása tárgyában. — Személyi hirek. Kristóffy József vármegyénk főispánja f. hó 19-én a reggeli gyorsvonattal Budapestre utazott s onnan ma az esteli gyorsvonattal fog hazaérkezni. ;— Károlyi István grófi, hó 11-én a fővárosba utazott s onnan csak újév után érkezik vissza városunkba. — Károlyi György gróf választókerületünk országgyűlési képviselője f. hó 17-én a déli gyorsvonattal hazaérkezett s f. hó 18-án visszautazott a fővárosba. — i Károlyi Istvánné szül. Csekonits Margit grófnő f. hó 20-án a reggeli gyorsvonattal leánya Károlyi Gyuláné szül. Károlyi Melinda grófnő I látogatására Mácsára utazott. —- Barkóczi Ferencz őrnagy, szabadságidejének letelte folytán f. hó 15-én ismét átvette a helybeli honvédzászlóalj paracsnokságát. — Karácsonyi istentiszteletek. A róm. Icath. templomban : Szombaton éjjel 12 órakor ünnepélyes énekes mise. Karácsony első I napján d. e. 9 órakor ünnepélyes szent | mise, utánna ünnepi szent beszéd, tartja Tímár Péter k. r. házfőnök; 11 órakor csendes mise. Délután 3 órakor vecsernye. Karácsony másodnapján 9 órakor énekes mise, utánna szent beszéd, tartja Boross Antal k. r. tanár, 11 órakor csendes mise. Délután 3 órakor vecsernye. —• Az ev. ref. templomban: Vasárnap, ünnep első napján, délelőtt fél 10 órakor istentisztelet, egyházi beszédet tart: Nt. Asztalos György lelkész, ágendázik Uj- laky Miklós s. lelkész. Délután 3 órakor egyházi beszédet tart: Lukács Mihály tanító. Ünnep másodnapján d. e. fél 10 órakor istentisztelet; egyházi beszédet mond : Uj- laky Miklós s. lelkész. Délután fél 3 órakor prédikál: Ujlaky Miklós s. lelkész. — Az ág. ev. templomban: Karácsony első napján d. c. fél 10 órakor veszi kezdetét az istentisztelet és szent beszéd, tartja Boross János lelkész. Utánna az Ur szent vacsorája osz- tatilc. Délután fél 3 órakor kezdődik az isten- tisztelet, szent beszédet tart Nagy Sándor tanító. Ünnep másodnapján d. e. fél 10 órakor kezdődik az istentisztelet; szent beszédet tart: Boross János lelkész. Délután rendes könyörgés. — Látogatás a népkonyhában. Károlyi Istvánné szül. Csekonits Margit grófnő, Seriy Móritz Ilka és Péchy Lászlóné társaságában f. hó 15-én délelőtt 11 és fél órakor megjelent a helybeli népkonyhában, végig nézte hogyan ette vagy 100 szegény két csoportban a gulyáshusleves és mákos tésztából álló ebédet és beszédbe ereszkedett a szegényekkel. A grófnő elmenetele előtt a tapasztaltak felett megelégedésének adott kifejezést. — Közgyűlés. A Nagykárolyi Protestáns Társaskör nyolczadik évi rendes közgyűlését 1905. évi január hó 8-án, vasárnap délután 3 órakor a Társaskör helyiségében fogja megtartani, melyre az egylet tagjait tisztelettel meghivom. Nagykároly, 1904. deczember 15. Tisztelettel Lukács Mihály, elnök. —- A közgyűlés tárgyai: 1. A választmány jelentése az 1904-ik évről. 2. Pénztárnok számadásának bemutatása s részére a felmentvény megadása. 3. Költségvetés megállapítása. 4. Az alapszabály 11. §-ának f) pontja értelmében netán benyújtott indítványok tárgyalása. 5. A lemondás folytán megürült elnöki, egyik jegyzői s esetleg még üresedésbe jövő tisztviselői állások betöltése s az alapszabály 13. §-a értelmében a választmány egyharinad részének megválasztása. — Ha a közgyűlés január 8-án megtartható nem lenne, ez az alapszabály 12. §-a értelmében ezen meghívás érvényessége mellett január hó 15-én d. u. 3 órakor fog megtartatni. — Esküvő. Rázel József, az aradi állam- épitészeti hivatal segédmérnöke f. hó 19-én d. e. 10 órakor vezette oltárhoz Tóth Erzsikét, volt állomásfőnökünk szép leányát Deb- reczenben a róm. kath. templomban. Tanuk voltak: a menyasszony részéről Hám József főgimn. igazgató, a vőlegény részéről sógora Leinvatter Gyula vasgyári igazgató Borossc- besről. Esküvő után gazdag villásreggeli volt a menyasszony szülőinél, melyen számos toaszt hangzott cl az uj házastársakra, akik reggeli után azonnal lakóhelyükre Aradra utaztak. Kisérje állandó boldogság a szerelemből kötött frigyet! — A „Nagykárolyi Kör“ Budapesten decz. 10-én tartotta harmadik bizottsági és közgyűlését. A jegyzőkönyvek felolvasása és hitelesítése után alelnök, pénztáros és könyvtáros tettek jelentést a félévi működésről, illetőleg a pénz- és könyvtár állományáról. Ezután Ember József indítványozta, hogy Gróf Károlyi Istvánnak üdvözlő iratot küldjön a Kör, azon alkalomból, hogy a folyó hó 7-én tartott vármegyei közgyűlésen, nemzeti alkotmányunk megsértése ellen oly rendületlen erélylyel síkra szállott. A Kör nagy lelkesedéssel tette magáévá az indítványt s lelkesen megéljenezte a hazafias érzésű grófot. Az üdvözlő irat megszerkesztésére háromtagú bizottságot választott, elnök, alelnök és főjegyző személyében. A gyűlés utolsó pontjaként elnök indítványozta, hogy a „Nagykárolyi Kör“ szokásos mulatsága 1905. január 7-én tartassék meg Nagykárolyban, mit a Kör elfogadva, a gyűlés véget ért. — Lapunk zártakor arról értesülünk, miszerint a Nagykárolyi Kör bálbizottsága tánczmulatsággal egybekötött műkedvelői szinielőadást rendez, mely alkalommal Herczegh Ferencz „Kéz kezet mos“ czimü 3 felvonásos vigjátéka kerül színre. — Pásztorjáték. A nagykárolyi kath. legényegyesület f. hó 26-án d. u. 6 órakor a Polgári olvasókör nagytermében pásztor- játékot rendez. Előadásra kerül: „A győzedelmes szeretet“. Bibliai színjáték 4 felvonásban. Irta: Erdösi K. Személyek: Gárdonyi G. Karácsonyi álom czimü betle- hemes játékának prológját szavalja: Patay Etelka. Mária — Frast Annuska, József — Kricsfalusi Károly, Heródes — Kiss János, Gáspár — Gindele István, Menyhért — Ki- rilla Lajos, Boldizsár — Héb György, Zsidó főpap — Paái Dezső, Henoch öreg pásztor — Spilka Ignácz, Achim, Noémi, Abigail gyermekei — Gergely Mihály, Mécz Mariska, Balog Margitka, Tertilla római nő — Pen- czel Teruska, Afer, Cassio, Rufus, római katonák — Papp László, Kerezsi Izidor, Bo- lemann I. Helyárak : Páholy 8 korona. Zártszék az I——VI. sorban 1 korona 60 fillér, a többi sorban 1 korona. Földszinti állóhely 60 fillér. Karzati ülőhely 80 fillér. Karzati állóhely 40 fillér. Jegyek válthatók: Niklos János egyesületi m. elnöknél és Papp István egyesületi alelnöknél, este pedig a pénztárnál. Milyen boldogok voltak az első három éven keresztül. A második évben megjött a kis Pétiké. Bearanyozta a házat mosolygó kis pufók arczocskájával. El-elnézte a feleségét, a mint gyügyögött kis fiacskájával, eljátszott vele órák hosszáig. Ilyenkor elgondolta magában, hogy mégis csak neki volt igaza, mikor nagyon szegény leány létére elvette az asszonyt, nem törődik az senkivel, csak a családjával. Büszke volt a szép | asszony feleségére s még csak eszébe sem jutott féltékenynek lenni, pedig elegen jártak körülötte. Az a vékony, sovány emberke igazán boldog volt. Ha a feleségét szerette, — a kis fiacskáját rajongásig imádta. Nem volt annak a kis porontynak o’yan lehetetlen kívánsága, a mit meg nem tett érette. Képes volt mindenre s valóságos gyermekké vált kis fia mellett. Szivének minden dobbanása, lelkének -minden gondolata kis fia és felesége volt. És mégis . . . És mégis elkövette vele az asszony azt, hogy minden ok nélkül elhagyta öt és magával vitte kis fiacskáját is! Mikor egy délben hazajött az irodából, nem találta otthon sem a feleségét, sem a kis fiát. Hanem talált az asztalon egy levelet, melyben felesége tudatja vele, hogy elment s nem jön többet vissza. Ne is keresse őt, mert úgy sem tudta szeretni soha, s elmegy ahoz, a kié szive, a kié a lelke. Szegény Pétert ez a váratlan csapás rendki viil lesújtotta. Mert igazán, őszintén szerette az asszonyt. De az a tette, hogy kis fiacskáját, az ö imádott kis Petikéjét is elvitte, elvitte ahoz a férfiúhoz, a ki az ő életének megrontója, boldogságának megrablója volt: az végtelenül felháborította. Mint az örült futkosott a szobában, kis fiacskájának nevét kiabálva. A kezébe akadt játékszereket ezerszer összecsókolta s azt hitte, hogy a szive meg fog repedni fájdalmában. Majd búsan, leverten ült le az üres házban, hol nem hallatszott a kis Pétiké megszokott vidám nevetése, tipegő apró lépteinek nesze. Minden perezben hátrafordult, azt hivén, hogy az egész csak egy rósz tréfa s a következő perezben karjai közé repülnek majd szerettei. Pedig azóta már félesztendő telt el cs még csak nyomára sem akadt az eltűnteknek. Kereste őket szüntelenül, de hiába! Minden este, ha lakásába hazatért, megújult fájdalma. Nappal a hivatalos élet gondjai, dolgai közepette, egy-egy perezre elfeledte baját, de a pihenés órái annál inkább kínozták. Lassanként halt ki szivéből a felesége iránt érzett szeretet, melynek helyét oltha- . tatlan gyűlölet foglalta el. Úgy érezte, hogy egész higgadtan megtudná ölni őt. Nem tudott sehogy se mentő körülményt találni felesége részére, azért, hogy őt megfosztotta fiától. Ha gondolataiban elképzelte, hogy talán az ö édes kis porontya azóta meg is halt s nem fogja többé látni soha: fájdalmában valósággal felorditottésökölbe szorultak kezei. A gond és bánat egészen megöregitette. Szemei beestek s alig 40 éves kora daczára haja egészen megőszült. így élte le napjait. Az az egyetlen remény tartotta benne az életet, hogy talán reá fog akadni elrabolt kis gyermekére, még egyszer hallani fogja édes hangját. Most karácsony estéjén, ezen a szent ünnepen kétszeresen érezte az egyedüllét fájó keservét. A kandalló tüze már régen kialudt s a hideg érezhetővé vált. Nem bírta már tovább kiállani a magánosságot. Vágyott ki az utczára, a néptömeg, a zsibongás közé, mely talán egy perezre elvonja gondolataitól. Magára öltötte kabátját s kifelé indult. Len a néptömeg meg egyre hullámzott. A fényes kirakatok elölt bámész csoportok állottak, vágyó, irigy megjegyzéseket téve az ott felhalmozott gyönyörű tárgyak láttára. Most, hogy ott volt az embertömeg zajában, elvágyott onnan. Bántotta, ha gyermeket látott szüleivel. Siető léptekkel vonult egy csendesebb utcza felé. A mint lassan czéltalanul ment az aszfalton, egyszerre megdöbbenve állott meg. Egy ifjú pár jött vele szemben. Az asszonyka fél hangosan beszélt. Kálmán Péter nem akart a füleinek hinni. Ez a hang az ő feleségének a hangja. Ugyan az a lágy, behízelgő hang, mely annyiszor megdobogtatta az ő szivét. Sietve húzódott egy kapu aljába. A pár gyanútlanul haladt el mellette és Kálmán Péter megismerte a feleségét. Csakugyan ö volt! Azt hitte, hogy szive megreped az izgatottságtól. Indulatának első hevében reá akart rohanni, hogy megfojtsa a hűtclenf. a mikor eszébe jutott a kis fia. Pillanat alatt járta át agyát a gondolat, hogyha rátalált az anya nyomára, úgy csak követnie kell öt, hogy gyermekét feltalálja. Lassan, óvatosan követte őket nyomról- nyomra, vigyázva, nehogy meglássak őt. Alig birt magával. Azok pedig mitsem sejtve, gondtalanul járlak. Egyszer azután észre vette Kálmán Péter, hogy egy kapun bemennek. Rögtön ott termett ő is. Majd megörült arra a gondolatra, hogy eltalálja veszíteni őket szemei elöl. Nem. Hallja az asszony hangját, a mint ! felmennek az emelet lépcsőin. Óriási léptekkel három-négv lépcsőt ugorva siet utánok s minden kopogtatás nélkül beront abba a szobába, a hová belépni látta őket. A váratlan berohanásra a bentlevők ijedten ugrottak fel. De Kálmán Péler nem lát semmit, csak azt, hogy az ö kis Petikéje mindene, boldogsága, élete ott játszik a szoba padlóján. Odaugrott, ölébe kapja a hozzá simuló gyermeket, kinek ajkai lágyan suttogják: „apuka, édes apuka"! Lerántja magáról téli kabátját, bclela- karja a kis fiút s a megkövültén álló anyára egy pillantást sem vetve, megy, rohan, kalapját elhagyva le az utczára, s -inig szorosan magához szorítja visszanyert gyermekét: érzi, tudja, hogy nincs többé földi hatalom, mely tőle elszakíthatná azt az édes drága terhet. S örömében, boldogságában ajkai öntudatlanul suttogják: — Babukám, édes kis babukám! Shnkó Géza.
