Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-21 / 3. szám
XXI. évfolyam. 3-ik szám. T&xsslcLslIxxxI, israeretterjesztő ixetilsL^p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre.................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. jj Egyes szám ..... 20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferenczttér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyiittér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A kamatnélküli kölcsön. A legújabb szocziális eszme: a kamatnélküli kölcsön. Első pillanatra ez hihetetlennek látszik, — épen napjainkban, a midőn az egész hitelművelet a kamatozáson alapszik. Ha ez megvalósulhat, ez az uj korszaknak legfontosabb szocziális vívmánya. A mai anyagias korszakban nehéz elképzelni azt, hogy kölcsön egyáltalában kamat nélkül legyen. De ha ez- mégis lehetséges: óriási jelentőségű dolog. Sajnosán tapasztaljuk a mai hitelezés nehézségeit. Régen töl fogva érthetetlen volt az agrikultur Magyarországon, hogy míg az ingatlannal bíró gazdák s birtokosoknak nem volt hitele, vagy csak nagy nehezen tudta hitelét kielégíteni, ugyanakkor a kereskedő világ minden tagjának, — bármilyen vagyontalan is lett légyen, — ha czimtáblája volt, azonnal hitele is volt. Ezen hitellel éltek a félreeső falvak kis szatócsai is, a midőn az ottani birtokos vagy épen a parasztgazda, vagy a kisebb emberek hitelhez nem juthattak. Nagyot kellett a földnek fordulnia, hogy ma már a kamatnélküli kölcsön eszméje áll előttünk, s vannak, a kik meg valósi tani törekednek. Ezen kamatnélküli kölcsön eszméjét a Magyar Védő Egyesület (Budapest, József-körut 19.) — ezen hazafias, önzetlen szervezet kívánja a hazai mezőgazdasági és ipari termelés előmozdítására és védelmére életbeléptetni és megvalósítani, mivel egész közállapotainkat javítaná. A Magyar Védő Egyesület teljes tudatában van annak, hogy a hazafias felbuzdulás mellett bármely nagy nemzeti czélok csak akkor lesznek állandóak és maradandók, ha azok mellett az anyagi érdekek is kielégítést talál- ,nak. Ezért nagy nemzeti czéljainak megvalósítására egy országos iparpár- tolási bankot kivan létesíteni részvényekre, a mely részvények a tiszta- jövedelemből 60/0-os kamatot élveznek. Ezen iparpártolási bank a hazai ipari termékek vásárlására — minden postatakarékpénztár utján, vagy a központban — vásárló lapokat — áru- cseket ád készpénz ellenében, melylyel minden vevő a hazai árut készítő gyárban, iparosnál vagy kereskedőnél teljes értékben vásárolja be szükségleteit a legalkalmasabb, megfelelő időben. Ezen vásárló lapok után az egyletbe belépett gyárosok, iparosok és kereskedőkkel való egyezmény alapján a vevők 5%-os pénztári engedményt nyernek. Vagyis ezen 5"/o tiszta megtakarítás olyan előny, mit készpénzvásárlás mellett sem érhetünk el, de különösen nem — a kicsiben vásárló és vidéki nép. Hogy a hazai áru vásárlását az egész vonalon országszerte előmozdítsa a Magyar Védő Egyesület, vagyishogy a hazai áruforgalmat nagyban emelje és kiterjessze: azon vidéki feleknek, fogyasztóknak s vevőknek, a kik azonnal a megfelelő készpénzzel nem ren- j delkeznek a vásárló lapok megszerzésére: kamatnélküli kölcsönt nyújt egy félévi időtartamra, ha a fél hitelképessége két jótállóval — váltófedezet mellett — igazolást nyer. A kölcsön havonkénti részletekben fizettetik vissza. Olyan vásárló feleknek, a kik 6 hónapon túli hitelt óhajtanak, a vásárló lapok 3'7o kamatfizetés mellett nyujta- tik a megfelelő hitelbiztosítás ellenében, esetleg betáblázás mellett. A kiadott vásárló lapokat a Magyar Védő Egyesület országos iparpártolási bankja — nyomban a bemutatáskor — készpénz ellen váltja be a kötelékébe lépett gyárosoktól, iparosoktól és kereskedőktől 8u/o-os levonással. Vagyis 3%-ért vállalja át a Magyar Védő Egyesület iparpártoló bankja a koczkázatot a gyárosok, kereskedők és iparosoktól, a mivel ezek a hitelezéstől és a vele járó kellemetlenségektől s a kiiilévőségek behajtása és költségeitől menekülnek meg; inig ellenértékűi uj és nagy vevő közönséget nyernek, mindazokat, a kik mint a Magyar Védő Egyesület tagjai, — hazai árukat és a fenti kedvezmény mellett akarnák vásárolni. A kamatnélküli kölcsönt élvezők, bár nem részesithetök az 5°/o-os pénztári engedményben: mégis hitelszükségletük eddig el nem ért, soha nem álmodott előnyökkel nyer kielégítést. Azon tény, hogy egy nagy rétege a fogyasztóknak áruszükségleteit, vagyis háztartásának és gazdaságának kellékeit kamatnélküli kölcsönnel képes minden időben, vagy épen akkor, a mikor arra szüksége van, vagy mikor annak ára neki a legmegfelelőbb, olyan előnyösen beszerezni: olyan vívmány, hogy ez valóban megragadja minden ember s minden szocziologus figyelmét, mert teljesen alkalmas arra, hogy a magyar termelők és fogyasztók táborát egyesítse és a magyar, pénznélküli gazdáknak a kellő pillanatban a vásárló képességet megszerezze. * Méltó arra, hogy mindenki e nagy eszme megvalósítására siessen s hogy a bankba az elérhető 6 70-os jövedelem mellett minél többen részt véve — ama milliók álljanak ezen valóban nemzeti iparpártolás szolgálatára, melylyel a népünk erőgyűjtése biztosittatik. Az áru-csek kibocsátása egymagában is óriási jelentőségű dolog a hazai iparpártolás emelésére. Az áru-csekkel kapcsolatban a legszerencsésebb gondolat, a magyar származású árukat a Magyar Védő Egyesület védjegyével — mint országos és egyöntetű védjegygyei ellátni és megjelölni. Ezen védjegy a régi vitézségi érem, a hajdani Védegylet jelvénye, hármas halmon kettős kereszt, cserkoszoruval övezve. Ha minden vevő ezen védjegyre figyel, s csakis az ezzel ellátott magyar származású áruknak ad előnyt a külföldi előtt, hazai iparunk, mezőgazdaságunk fejlődésének javára meg van mentve. Azon kereskedők, iparosok és gyárosok, a kik ilyen magyar származású árukat előállítanak s forgalomba hoznak kirakati üzleti táblákkal lesznek ellátva a vevő közönség előtt való TARCZ A. A vándor búja.*) Ismét szülöhonomba érkezem, Hol minden régi, megszokott nekem; A dal, amelyet szellő hoz felém., A lég, amely fönntartja életem. A csacska csermely ismerőn cseveg, Erdőn a lomb barátikig köszönt; Ha jő a holdas éj, csillgsereg Kisér utamra szórva fényözönt. De fájdalom, kicsiny házunk előtt, Ahol mosolylyal várt a jó anya : Ki sem fogadja már az érkezőt, Nincsen, ki pár igaz szót mondana! Úgy érzem, mikéntha mondanák, El innen, érkezésed bút szerez; Akit szerettél, biztató szavát Nem hallva, száműzés, nem élet ez!! Nádor Béla. *) Mutatvány, szerzőnek „Költői zsengék“ czim alatt megjelent verskötetéből. A nagykárolyi dalegyesület története 1878-tól 1903-ig1, irta és a nagy károlyi dalegyesület működő testületé által 1904. évi január hó o-én, az egyesület 25 éves fennállásának emlékére rendezett örömestélyen felolvasta Demidor Ignácz egyleti elnök. Huszonöt évvel ezelőtt, teljesen zajtalanul s a viszonyok kecsegtető reményével indult meg azon mozgalom, mely a szépért I és művészetért buzgólkodó néhány lelkes dalügvbarát kezdeményezésére léteit adott a „Nagykárolyi dalegyesület‘‘-nek. A milyen szerény körülmények között indult meg a megalakulás, ép oly küzdelemteljes volt az egész élete, ezen különben jobb sorsra érdemes egyesületnek; pedig azon nemes és magasztos czél, melyért küzdött és a melyet zászlójára irt, nagyobb elismerést ésmelegebb pártfogást érdemelt volna a nagyközönség részéről, mint a minőben részesittetett. Azonban az egyesület vezetősége és működő testületünk ezen közönyösség miatt nem esett kétségbe, hanem küzdött, fáradt, áldozatot hozott és a legnagyobb kitartással igyekezett a kitűzött czél megvalósítására; és habár nagyon sokszor volt kénytelen tűrni, a nagyközönség részéről megnyilatkozó részvétlenséget, pártolás hiányt, mellőzést, közönyt, mégis meg- aliott helyén, mert azon ludat vezérelte, hogy a dalművészet szivet, lelket nemesítő táborában elődeihez méltó akart lenni. Múltban van kezdete és alapja a jelen- i nek, a kezdet pedig és az alapvetés mindenkor nehézségekkel jár; éppen azért csak a saját értékét növeli egy társaság, ha méltányolja a küzdelmeket, melyeket alapitói gyakran a. nagytömeg lesújtó közönyével vágy- metsző gunyjával szemben, kiállottak, ha megbecsüli azokat az eredményeket, melyek reá az elődöktől örökségképen szállottak s ke- j gyelettel emlékezik meg minden alkalommal, az'alapítóktól örökölt érdemekről. Ilyen és ehhez hasonló eszmék hatása j alatt állottak a dalegyesület vezetősége és müködőtagjai, midőn elhatározták, hogy az egyesület 25 évi fennállásának emlékére örömestélyt rendeznek, beigazolva ezen té- nyök által is azt, miszerint azon kis család, mely a dal szolgálatába szegődött, hiven és rendíthetetlenül kitart zászlója alatt és hogy elődeik példáit tántorithatatknul követik. De beigazolta ezen állítást azon körülmény is, miszerint az átélt 25 év küzdelme és fáradsága nem riasztotta vissza az ifjabb nemze- J dókét sem, mert hódol a dalnak, ezen szivünket és lelkünket gazdagító Istenségnek. Mert hiszen ini nyújt több tápot a szivnek, mi költi fel 'jobban a kedélyt, mint a dalnak a szívből j fakadó és oda vissza szálló édes hangjai! S mi szenteli fel jobban bensőnket, mi nemesíti legjobban erkölcseinket, mi tesz any- nyira fogókonynyá a szépre, igazra és nemesre,, mint a dal! Egy művészet sem ébreszti fel annyira az érzelmet, egy művészet j sem festi le annyira a lélek szemei előtt a természet varázsát, a gondolatvilág kéjérzetét, a népek szellemét, a szenvedélyek viharát, a gyötrelemnek, fájdalomnak, reménynek, félelemnek, lelkesülésnek, hitnek, kétségbeesésnek, fenségesnek és a bánatnak mélységét, mint a dal, — gyúrható anyag, puha viasz az emberi szív a dal kezében. A dal a szivnek éltető légköre, melegítő napja, mely nélkül hideg az emberi kebel, puszta, kihalt sivatag a szív, hol nem tenyész virág, nincs iidilő vándorutunkban lelkünket felelevenítő forrás. Az égnek adománya ő, hű, résztvevő barátként vigaszul, kisérőtár- sul adva az emberi nemnek a bölcsőtől a sirig, hogy bánatunkat, keservünket szétoszlassa, hogy lelkűnkbe — szóljon bár az öröm vagy fájdalom hangja — édes enyhet, nyugalmat öntsön, hogy az élet érdes útjait sima pályára változtassa. Azért helyesen mondja a költő: „A hol édes, bájló hangok, érző szívből zengedeznek, — oda siess — zordkedélyek dalra soh’sem emelkednek“. E magasztos érzelmet ápolta negyedszázadon át a nagykárolyi dalegyesület is első sorban szülőföldjén: Nagykároly városában, de létjogosultságáról többször tánubizonysá- got tett, az országos dalünnepélyeken való közre müdésévei is. Egyesületünk közelisrnerése és általánosan méltatott szereplése nem csak abban nyilvánult, hogy az általa rendezett hangversenyek, estélyek és kirándulásokon előadott darabok daimüvészeti szempontból minden tekintetben sikerültek, de és különösen az által nyert teljes elismerést, hogy akkoron e helyütt kevésbé kultivált nemzetidal fejlesztésével utat tört a nemzeti közérzület ébredésének és terjedésének, mely alapvető munkájával, a nemzeti kultúra s a magyar állameszme azon védőbástyájának kiépítéséhez s megszilárdításához is hozzá járult, melyre a hazának e helyütt is szüksége volt, s mely jelenleg az összes közönség szeplőtlen hazaszeretetének aegise alatt nem csak véd, de hódit is; végül ha fontolóra vesszük,
