Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-21 / 3. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE igazolásra. így miden vevő saját maga ellenőrzi a hazai áruk származását. Milliók kezében ez a legsikeresebb békés fegyver ama 900-tól 1200 millió koronáig menő összeg visszaszerzésére, mit ma a külföld viszen ki lölünk — szükségtelenül évenkint. Sajátos pénzügyi helyzetünkben koronája ezen mélyreható uj hitelszervezetnek a kamatnélküli kölcsön. A mikor mintegy 1000 millió K kénytelen a takarékpénztárakban 3°/0-i'a vagy 3'2°/0-ra tétlenül heverni, mivel a tökével birók jövedelme is megcsappant, s vásárló képességük is csökkent. A nemzet legnagyobb része épen- séggel nem tud jogos hitelhez jutni. Ezen milliók tömegére a kamatnélküli kölcsön igazi megváltás. Sajnos, hogy idáig minden pénz- és hitelművelet a tömegek kizsákmányolásának elvén alapult. így állott elő a nagy szegénység, s igy torlódott össze a sok nagy töke. Ezen uj hitelszervezet forduló pontot jelent. Fötörekvése a társadalom széles rétegeinek is juttatni vagyont ama sürü 5°/0-os megtakaritás és a kis embernek is a kamatnélküli kölcsön utján. A gyárosok, iparosok és kereskedők eddig is kiadták ugyanezen engedményeket, — sőt többet, — de nem a közvetlen fogyasztók javára, ezért érdekeik nem voltak megvédve, mit folyton rontott az osztrák verseny. Mostan maguknak is, a vevő közönségnek s a fogyasztók millióinak is javára szolgál ezen uj hitelszervezet, — különösen mint részvényeseknek. A mit a törvény a megrendelés gyűjtés eltiltásával használni vélt, az — áruforgalomban rontott. Ezt is re- parálja alaposan az uj hitelszervezet. A kamatnélküli kölcsön tehát megvalósítható. Általa nyer a fogyasztók és vevők milliónyi rétege; nyer a hazai gyáros, iparos és kereskedő és nyer a részvényes pénzes ember, mert ma az elérhető 6%-os kamatot sem állam, sem bank, sem papír nem nyújtja. Egyszerre felszabadulhat ama lekötött 1000 millió hazai töke nagy része, mely ha az iparpártolás részére fordítható, vele ilyen módon a leg- fokozottabb hiteligények is kielégíthetők. Ezen az utón lehet boldog és független a magyar! Ezen tőkegyűjtés legyen alapja az önálló magyar nemzeti banknak! HÍREK. — Személyi hirek. Hugonnai Béla gróf vármegyénk volt főispánja folyó hó 19-én a déli gyorsvonattal városunkba érkezett. —: Debreezeni István városunk polgármestere Illés József városi mérnök társaságában a villanyvilágítás kérdésének megoldása czél- jából folyó hó 17-én a fővárosba utazott. j — Uj vármegyei bizottsági tagok. A mérki választó kerületben Hrabovszky István mérki r. kath. plébános, az aranyosmeggvesi választó kerületben Marosán Kornél aranyosmeggyesi lakos állami népiskolai igazgató választatott meg vármegyei bizottsági tagnak. — A kath. legényegyesület évi közgyűlése. E hó 10-én volt a helybeli r. kath. legényegyesület rendes évi közgyűlése. A tagok szép számban jelentek meg és lelkes hangulatukkal az egyesület iránt való buzgó érdeklődésüknek adták tanujelét. Az elnök megnyitván a gyűlést, röviden előadja az egyesület szellemi és anyagi helyzetét; kéri a tagokat további kitartásra és felhív mindenkit, hogy a tisztviselők megválasztásánál tartsák szem előtt az egyesület érdekeit és szavazataikkal a legérdemesebb egyéneket tiszteljék meg. Az alapszabályok értelmében alelnököt is választottak. Ez .alk'lommal is az eddigi buzgó alelnököt, P ipp Istvánt választották meg egyhangú lelkesedéssel. A többi tisztviselők is nagyobbára a régiek maradtak, csak a titkári és könyvtárnoki állásokat töltötték be újakkal. Az indítványok letárgyalása után az elnökség éltetésével oszlott szét a közgyűlés. — Köszönetnyilvánítás. Nagykároly város tekintetes polgármestere a városi képviselőtestület által megszavazott 300 korona népkonyhái subventiót szives volt kifizetésre utalványozni és midőn ezen összeg átvételét e helyen is nyugtázom, egyben hálás köszö- netemet fejezem ki a kegyes adományért. —- A nagykárolyi Keresk. és Iparbank a vezetésem alatt álló népkonyha részére pedig 40 koronát adományozott, mely szives adományért hálás köszönetét mondok. Kaufmann Mártonná, a nagykárolyi izr. nőegylet elnöke. — A „Protestáns Társaskör“ hetedik évi közgyűlését folyó hó 17-én, vasárnap délután 2 órakor tartotta meg Lukács Mihály elnök vezetése mellett, kinek a Kör működéséről előterjesztett évi jelentéséből megemlítjük a következőket: A lefolyt 1903. évben több mint 200 tag talált a Kör helyiségében napi fáradalmai után szellemi táplálékot és üdítő szórakozást. A vezetőség szellemi tekintetben — eddigi működéséhez híven — igyekezett oly táplálékot nyújtani, mely a tagok igényeit minden tekintetben kielégíthette. A felolvasó-estélyek rendezésével kettős czélt kívánt érni el, u. m. : a tagoknak és az azok által bevezetett vendégeknek hasznos szórakozást nyújtani és az ismeretterjesztő felolvasásokkal a közművelődésnek szolgálni. Ezenkívül megünnepelte a Kör nemzeti újjászületésünk kezdetét, márcz. 15-ét is. Az olvasóterem asztalán 15 hírlap állott az olvasó közönség rendelkezésére. Ä könyvtár, mely ma 452 kötet müvet számlál, ez évben 43 kötettel, 222 K 80 f értékben gyarapittatott. Az anyagi ügyek állásáról is a pénztár forgalma elég kedvező képet nyújt, amennyiben a számvizsgáló-bizottság az 1903. évi összes bevételt 5296 K 55 f, a kiadást 5210 K 49 f s a maradványt 86 K 06 f-nek, a számadást helyesnek találta. Megemlité elnök, hogy a fent irt kiadásból 1771 K 02 f mint egyleti tőke a Takarékpénztárban lett elhelyezve s ott gyümölcsöztettetik, továbbá, hogy a Kör ingó vagyona — leltári értékelés szerint — 3000 koronán felül áll. Végül, hogy a Kör helyiségének tervbe vett kifestése a tavaszon eszközöltetett, a második, régibb tekeasztal 500 korona kiadással ujjáalakittatott és a kertbe 300 kor. költséggel egy második fedett lpiglizó is állíttatott. Az elnöki évi jelentés örömmel vétetett tudomásul s Dr. Lucz Ignácz indítványára a közgyűlés a vezetőségnek buzgó ténykedéséért elismerését és hálás köszönetét jegyzőkönyvileg is kifejezte. Ezután Lenkey Lajos pénztáros számadása mutattatott be s a számvizsgáló-bizottság javaslata alapján pénztáros részére a felmentvény megadatott. Majd az 1904. évre elnök által 2260 kor. bevétel s ugyanannyi kiadással előterjesztett költségelőirányzat fogadtatott el. Végül az időközben megüresedett tisztviselői állásokra a választmány által helyettesitetteket véglegesítette a közgyűlés és pedig a pénztárosi állásra Lenkey Lajost, a jegyzői állásokra Fejes Istvánt, Dienes Istvánt és Jobbágy Sándort, könyvtárosnak Ujlaky Miklóst, a taggyüjtőbizottság elnökségére Szabó Jánost. A választmány 1/3-ad részének választása is közfelkiáltással eszközöltetett s rendes választmányi tagok lettek : Csőkör Lajos, Csőkör István, Debreezeni István, Feifer Ede, iíj. Kovács György, ifj. Kovács József, Dr. Lúcz Ignácz, Nagy Károly, Néma Károly, Papp Imre, Török István ; póttagok lettek : Brugós Péter, Mészáros Károly, Kaufmann Mór. — Közgyűlés. A nagykárolyi kereskedőtársulat évi rendes közgyűlését folyó hó31-ón, vasárnap délelőtt 11 órakor a Kereskedelmi és Iparbank tanácstermében tartja meg, melyre az érdekeltek figyelmét ez utón is felhívjuk. — Vármegyei bizottsági tag választás. Városunk IV-ik választókerületében a f. hó I 15-én megejtett választás alkalmával vár- I megyei bizottsági taggá 150 szavazattal Dr. Róth Ferencz törvényszékünk köztiszteletben álló elnöke választatott meg. Gratulálunk úgy a megválasztottnak, mint a választó- j kerületnek! — A „Protestáns Társaskör" február 6-iki tánczmulatságának rendező-bizottsága január 17-én tartotta alakuló gyűlését, Jeney Géza elnöklete alatt, amikor is a 65 tagból álló rendezőség tisztikarát a következőleg alakította meg: Elnök: Jeney Géza. Alelnökök: ifj. Kovács György és Varga Imre. Jegyzők : iíj. Andrássy Jenő, Ujlaky Miklós és Jobbágy Sándor. Pénztáros: Vida István. Ellenőr: ifj. Csőkör Ferencz. Tánczrendező: Pucser Károly. Az alakuló gyűlés lelkesedéssel jelentette ki, hogy a mulatság teljes sikere érdekében egész odaadással működik s a további részletes teendők megbeszélése és megállapítása végett f. hó 21-én, csütörtökön este fél 8 órakor a Társaskör helyiségében értekezletet tart. — Kinevezés. Talián Béla földmivelés- ügyi miniszter 1904—1906. évre a hatósága alatt működő országos vízügyi műszaki tanács tagjává Péchy Lászlót, az ecsedi-láp lecsapoló társulat igazgató-főmérnökét kinevezte. — A szatmárnémeti-i ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy. Dr. Gózner Elek és Dr. Sternberg Zoltán ügyvédeket „Nagykároly“ székhelylyel és Dr. Fuchis Jenő ügyvédet „Mátészalka“ székhelylyel a kamaránál vezetett ügyvédek névjegyzékébe bejegyezte. — A helybeli kath. legényegyesület f. hó 17-én házépítési alapja javára a polgári olvasókör helyiségében rendezett énekkel, szavalattal és előadással egybekötött zártkörű tánczmulatsága igen szépen sikerült. A mulatság azzal vette kezdetét, hogy Haun- städter József elnök bevezetésképen ecsetelvén az egyesület szerény keletkezését és megerősödését, köszönetét mondott Dr. Her- mann Antal egyetemi tanárnak és Demidor Ignácznak előlegesen a közreműködés elvállalásáért, a szép számban megjelent közönségnek érdeklődéséért és áldozatkészségéért. Ezután az egyesület énekkara Dipold Kálmán vezetése alatt csinosan adta elő az előbbi által Dr. Hermann Antal tanár tiszteletére szerzett üdvözlő dalt, majd Nagy Margit k. a. szavalta el szépen és érzelemteljesen Vörösmarty Mihály „Szép Ilonkája" czimü művét. Ezután a műsor egyik kiváló pontja következett Dr. Hermann Antal egyetemi tanárnak „Az iparos és a boldogság“ czim alatt tartott remek szabad előadása. Azzal kezdette, hogy ő nem szeret műsoron lenni, csak a szent czél vezette ide, mert nem akar tetszeni, csak egy pár régi, de nem ismert igazságot akar előadni. Ezután áttért a boldogság meghatározására s boldogságnak a teljes harmonikus jólétet állapítván meg, a közélet munkafeladatára tért át, ecsetelve a középosztály és a városi polgárság állását és ezeknek az iparoshozi hivatását. Szerinte a haza önállósága és függetlensége a magyar ipar fejlődésétől függ, mert most a külföldi iparnak fizetett vám többre megy annál, a mit a hadseregre költünk. Ezután ecsetelte a munka utáni nyugalom élvezetét, melyet a gazdag csak úgy szerezhet meg, ha sportot űz, hogy elfáradjon és a fáradság után pihenhessen s megszerezhesse magának azt, a mit az iparos a munka által nyer meg. Kifejtette továbbá, hogy a haza mindnyájunké, mert nemcsak a rög, a mi telekkönyvileg nevünkön áll, hanem a miénk az egész haza, a hol születtünk, nevelkedünk, a melynek természeti hogy hivatásához híven, a szépnek és nemesnek, válamint a művelődésnek fejlesztése által a társadalomra nemesitőleg s össze- forrasztólag hatott,, mely irányt most is követi, méltán hivatkozhatik oly múltra és működésre, mely az egész város közönsége közmegelégedésével találkozott. Ezenfelül tudvalevő, hogy nem volt közéletünknek nevezetesebb mozzanata, melynél ne szerepelt volna. Főispánok beiktatása, országgyűlési képviselőválasztások, egyházlátogatások, bevonulásokba hatóság és testvéregyesületek ünnepségei sohasem folytak le a Nagykárolyi dalegyesület közreműködése nélkül, úgyszintén nem egyszer zengett gyászdalt elhunyt tagjai s a városban és vidéken elhunyt érdemesebb polgárok sírjánál s nem egyszer visszhangzott dicsőitő zsolozsmájától a templom szentélye. S ime a hazaszeretet, a vallás, a kul túra, a humanizmus, a polgári erények valamint a kedélyesség ilyetén ápolása, s az emberi méltóságnak ilyetén emelése által elért mindezen eredmények művelője dalegyesületünk volt. Ekkép lelki szemeink elé idézvén a rövideden vázolt múlt azon emlékeit, melyek a polgári társadalom egyik magasztos feladatának felkarolásához fűződnek, azokról sem szabad megfeledkeznem, kik 25 évre terjedő működésünk főbb tényezői voltak. Az eszme megindítói, kik 1878. év jan. 24-én értekezletre összejöttek a következők voltak: Pálfy Gyula, Alemann István, Jármy Béla, Medvey Lajos, Tröszt János, Patay Ferencz, Pokomándy Alajos, Makay József, Strósz Géza, Kerekes Bertalan, Báthory Sándor és Basánth Gusztáv. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint, ezen értekezleten csupán az képezte megbeszélés tárgyát, miszerint lehetne-é Nagykároly városában egy dalárdát alakítani és ha igen, hajlandók-e a jelenlevők ezen eszme megvalósításában közreműködni és hogy elfogadás esetén mi legyen a további teendő? Ezen feltett kérdésre a jelenvoltak egyhangúlag hozzájárultak a dalárda megalakításához s a további teendők végzésére egy bizottság küldetett ki azon utasítással, hogy a dalárda megalakítására mielőbb egy rendszeres tervezetet állítson össze s azt az alakuló közgyűlés elé terjeszsze. Ezen tervezet elkészülte után az alakuló gyűlés február hóban össze is hivatott, melyen a dalárda megalakítása kimondatott. Az alakuló gyűlésen a kor és ideiglenes elnöki tisztet Pálfy Gyula viselte ; első rendes elnöke az egyesületnek Jékel István volt, ezt követte Papp Sándor, Zanathy Ferencz, Dr. Serly Gusztáv, B. Kovács Jenő, Dr. Schönpflug Richárd, Debreezeni István és a mai napig csekélységem. Az egyesület alelnökei a következők voltak: Báthory Sándor, Medvey Lajos, Hetey Ábrahám, ismét Medvey Lajos, Demidor Ignácz, Rozmanits Timóth, Boross Antal, Letlinger Béla, Kerekes Bertalan, Csóti Mark és Simkó Géza. Egyesületi ügyészek: Borody György, Bródy Lajos és Baudisz Jenő. Egyesületi pénztárnokok: Medvey Lajos, Zajúk Antal, Baborszky Antal, Schuszler János, Serly György és Feiffer Ede. Egyesületi jegyzők: Adler Adolf, Pokomándy Alajos, Jármy Béla, Fink Ignácz, Görbe Géza, ismét Pink Ignácz, Vigh József, Kínál Antal, Piánk Ferencz, Szolomájer Gusztáv, Nagy Elek, Kubinyi Bertalan, Tömpe Károly, Csernus József és Horvát István. Mint karmesterek a következők működtek: Dalmann Ferencz, Meder Mihály, Man- del Erhárd, Lang Zsigmond, Huber Miksa, Letlinger Béla, Matolcsy Pál, Kun Miksa, Szabó Miklós és Réti László. Elődeink lelkesedése azonban az eszményi világ érdekei iránt nemcsak a működők szellemi emelkedettségéről, de arról is tanúskodik, hogy azon kicsi, de lelkes közönség, melynek áldozatkészsége az egyesületet már egy negyedszázad óta kiséri s minden alkalommal nagylelkűen megnyilatkozott, a magasztosság iránt fogékonysággal és tiszta önzetlen műizléssel bir. (Folyt, köv.) emloerek. v. A rétháti lelkész. Gyönyörű holdas este van, milliárd csillag ragyog az égen, reszketve siklik át a holdsugár a fák megsárgult lombkoronáin. Csend mindenfelé, alszik a természet. Az altató csendet siető léptek nesze zavarja meg, a mint csaknem futva megy a kis falu föve- nyes utczáján egy elkésett vándor, hátra sem tekint, mint kit üldöznek, úgy halad utján, csak midőn a kis csöndes plébániához ér, áll meg pillanatra lélekzetet venni, azután besiet a rácsos kiskapun, minden akadály nélkül jut be a házba, nem állja útját semmi, egy ajtó sincs bezárva, jó ember nem fél senkitől, ki bántalmazhatná azt, kinek csak jót köszönhetnék, kitől csak jót várhatnak? Füredy Béla olt ül szobája ablakában, melyen beragyog a holdsugár, fejét kezére hajtja, elmerül lelke a múlt emlékein, a jelen örömeit megkeseríti szive gyötrelme. A szoba-ajtó egy heves rántásra feltárul s a másik pillanatban egy fehérbe öltözött alak ingadozva lép elébe, csöndes, színtelen I hangon szólva neki. — Itt vagyok Béla, eljöttem, hogy segélyét kérjem, könyörüljön rajtam. Az ifjú a meglepetés pillanatában csak ezt volt képes elrebegni, óh Magdolna mitörtént, az égre? Miért hagyta el a kastélyt ily szokatlan időben? Hosszú, kinos szünet ált be, azután I Magdolna elfolytott zokogással beszélé: Endrődy gróf már három Ízben esengett kezemért, én azonban mindannyiszor visszautasítottam öt, noha anyám nem szűnt meg mindannyiszor rábeszélni, hogy fogadjam el a gróf ajánlatát; most negyedszer jött hozzánk, s anyám minden könyörgéseim daczára kijelentette, hogy nem tűr több halasztást, el kell fogadni a grófot jegyesemül, holnapra lett kitűzve a jegyváltás napja, én tehát e válságos órában eljöttem ide hozzá, hogy elmondjam, a mi oly régóta gyötör, a miért nem lehetek a gróf jegyese, nem szeretem őt, nem szeretek senkit, csak téged Béla ezen a világon, végzi be lázasan. F'üredyt mintha a villám sújtotta volna e vallomásra, arcza halott halvány lett, ajkai keserűen vonaglottak, s iszonyú felindulásában kezeivel elfödte arczát. Hát nem elég neki a maga gyötrelme, de még azt is meg kellett tudnia, hogy a rajongva szeretett kedves leány, kiért szívesen feláldozná életét, ő is igy szenved miatta; sejtette ő, hogy szerettetik, de hinni nem merte volna e nagy boldogságot, mely egyszersmind a maga reménytelenségével kétségbeejtővé tette helyzetét. Magdolna folytatá: — Kérlek Béla, ne taszíts el magadtól, hisz tudom, hogy le is ép úgy szeretsz engem, ne is igyekezz megczáfolni ez állításomat, rég időtől fogva minden tekinteted, minden telted egy élő szerelmi vallomás; jöjj velem s mond el anyámnak, hogy szeretsz és te akarsz magadnak, atyámnak már mindent megvallottam és ő beleegyezését is adta — bár nehezen — hogy a tied lehessek, csak a te akaratod hiányzik még, azután együtt boldogok leszünk, itt hagyod ezt a kis templomot, ezt a rideg magányos életet örökre. (Vége köv.) L
