Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-07 / 1. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

Előfizetési íelliivás.

Lapunk az újévvel XXI-ik évfolyamába lépett.

A közönség támogatása tette lehetővé azt, hogy ezt a szép időt elérnünk sikerült, hogy a közérdek szolgálatában annyi éveket tölthettünk.

Lapunk mindenkor különösen Nagykároly város és vidékének érdekeit szolgálta és kivánja szolgálni jövőre is. Felemeltük és felemeljük szavunkat mindenütt, a hol városunk jóléte és elö- haladása követeli s a közönség érdekeinek megvédése mellett városunk elöhaladásán kivánunk munkálkodni és lapunk múltja biztosíték arra nézve, hogy minden magánérdek vagy befolyástól menten, egyedül a közérdeket szolgáljuk.

Lapunk irányán jövőre sem fogunk változtatni, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a helyes utón haladunk.

Szépirodalmi közleményeink az eddigi irodalmi színvonalon fognak állani, s hírrovatunkban igyekszünk az eseményeknek hü képét adni.

Hogy feladatunknak megfelelhessünk, kérjük a közönség további támogatását s egyben jelezzük, hogy az újévvel lapunkra előfizetést nyitunk.

Előfizetési árak:

Egész évre .... 8 korona.

Félévre

..................4 korona.

Ne

gyedévre ... 2 korona.

A „NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE1'

szerkesztősége és kiadóhivatala.

HÍREK.

— Személyi hírek. Hugonnai Béla gróf főispán múlt hó 31-én érkezett vissza a fővárosból. —- Nagy László alispán folyó hó

3-án a délutáni gyorsvonattal a fővárosba utazott s onnan folyó hó 5-én este érkezett vissza. — Dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő és Dr. Varságh Zoltán gyógyszerész és hirlapiró folyó hó 2-án este városunkba érkeztek, hogy a függetlenségi és 48-as párt állását és a képviselőválasztási ügyben a párt hangulatát megtudják. Nevezettek, kik lapunk szerkesztőjének voltak szívesen látott vendégei, folyó hó 3-án a délutáni gyorsvonattal a fővárosba utaztak.

— A választókerületünk függetlenségi és 48-as pártja kiküldött kijelölő bizottsága folyó hó 3-án tartott értekezletén — melyen Dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő is részt vett — Dr. Adler Adolf pártelnök jelentést tett arról, hogy Károlyi György gróf a függetlenségi és 48-as párt azon kikötését, „hogy mindaddig a meddig a hadseregben a nemzeti nyelv jogának érvényesítése köi’ül jelentékenyebb eredményt a szabadelvű párt fel nem mutat, ezen párt kötelékébe be nem lép“ el nem fogadta, miért is a párthatározat értelmében jelölt állítandó. A végrehajtó-bizottság a jelöltség elfogadására a párt elnökét kérte fel, ki megköszönve a bizalmat kijelentette, hogy a jelöltséget ezúttal el nem fogadhatja. A párt végrehajtó-bizottsága elhatározta, hogy kapott utasításához képest feltétlenül állít jelöltet s az e tekintetben szükséges intézkedések megtételére az elnökséget bízta meg. Dr. Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő is felszólalt s igyekezett a Kossuth-párt magatartását megindokolni, de a népszerű képviselő és jeles szónok nem tudta paralizálni a nyomott hangulatot, melynek a jelenlevők többszöri közbeszóllással adtak kifejezést.

— Újév a pénzügynél. A helybeli kir. pénzügyigazgatóság tisztikara újév alkalmából testületileg tisztelgett őszintén szeretett főnöke Kemény Alajos pénzügyi tanácsos, kir. pénzügyigazgató előtt. A tisztelgők szónoka Barthos Zsigmond pénzügyigazg.-helyet- tes volt, ki meleg szavakban adott kifejezést azon érzelmeknek, melyek a tisztikart nem a szokásos tisztelgés miatt, hanem az őszintén szeretett és nagyrabecsült főnökkel szemben kifejezendő jókívánságok tolmácsolhatása végett vezette az igazgató elé. Biztosította őt, hogy mint eddig, úgy ezután is a tisztikar a legmelegebb és odaadó tisztelet és | szeretettel fogja őt körül venni s úgy az ő,, mint kedves családja részére a legjobbakat j kivánja. Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató válaszában ép oly meleg hangon biztositotta j a tisztikart, az ő igaz barátságáról s meg- j köszönve a kifejezett jókívánságokat, a tisztikar tagjainak is boldog újévet kívánt. Azu- ] tán a tisztikar minden egyes tagjával kezet j fogva, a tisztelgés véget ért. Ä pénzügy- j igazgatóság mellé rendelt számvevőség tiszti- j kara is tisztelgett szeretett főnöke Obholczer Gyula számtanácsos előtt, kiknek nevében Nagy Antal számvizsgáló fejezte ki jókívánságaikat.

— Oltáregyesületi kiállítás. Az irgalmas nővérek iskolájának díszterme pompázó képet mutatott január 3-án. Virágkeretben az egyházi ruhák egész raja kápráztatta a szemlélőt. Ekkor mutatta be az Oltáregyesület buzgó tagjainak rövid két hónap alatt készített, de egész esztendő eredményének beillő sokféle kézimunkáját. A hozzáértő, de a laikus szemet is egyaránt gyönyörködtető miseruhák, palástok, kar- és miseingek, oltárvánkosok, térítők, kehelytakarók és törlők, csipkék, antipendiumok ízléses elrendezésben lepték meg a nézőt. A csodálkozás és el-! ragadtatás hangjai hallszottak minden oldalról, mikor két rövid hónapnak ezt a varázslatos munkáját megpillantották a sűrűn látogatott kiállítás szemlélői. Pompás kép is volt ez a nagyterem; a szem elfáradt, mig j végig gyönyörködte a változatos látnivalókat. — A kiállítás délelőtt 10 órakor nyílt meg, a mikor is megérkezett az egyesület védőasszonya, Hugonnai Béláné grófné férjéyel együtt. A grófi párt a választmány fogadta a lépcsőházban, n.ajd Varjas Endre, oltáregyesületi igazgató, köszöntő beszédében felkérte a grófnőt a k ,.ás megnyitására, a mit a könnyekig megnatott védöasszony az érzés meleg hangján elmondott beszédben meg is tett. A grófi pár másfél órát időzött a kiállításon, a melyet az érdeklő- j dők folyton változ . sürü tömege látogatott délután 5 óráig, a mikor a fényes eredményű

tisztult némileg a bútól és csöndes búsongás váltotta fel a lélek küzdelmét.

De csalódott, ha azt hitte, hogy itt a falu csöndjében háborithatlanul élvezheti a sóvárgott magányt, szépsége és gazdagsága mágnesként vonzotta azokat, kiktől szabadulni igyekezett.

Az ódon kastély megnépesedett, megélénkült s ritka hét volt, melyen egy-egy kikosarazott kérő ne hagyta volna oda a' széles, jegenyés utat.

Magdolna nem akart férjhez menni. — Én nem szeretek senkit és nem fogok szeretni soha senkit — mondta atyjának, ha az kérdőre vonta álhatatosságáért; nem megyek férjhez soha, nem vágyom senkire és semmire ezen a világon.

És csakugyan nem szeretett volna még ? Nem is tudna szeretni soha senkit?

Azok a mély sóhajok, melyek oly gyakran szállnak el meghalványult ajkairól; az átvirrasztott, átsiratott éjjek az ellenkezőről tanúskodnak.

De térjünk vissza történetünk hőséhez,j Füredy Bélához, mi lett az ifjúból?

Mint apátián, anyátlan árva mondhatat-1 lan nélkülözéssel, de lázas szorgalommal küzdötte át a tanítói éveket. Akaraterejét megedzette az élet nehéz küzdelme, jelleme megsziládult, mint a vas a tűzben; a jó öreg nagybácsi a rétháti plébános segítette olykor azzal, hogy ami szerény tehetségétől tellett, kevés volt az egész, főként abban

nyilvánult, hogy a nyári nagy szünidőt ren- j desen ott töltötte nála az ifjú és megnyu- j godott ott kissé a szerény papiak födele alatt. De csak akkor volt megnyugvása tel- j jes, csak akkor érezte magát némileg boldognak, midőn elvégezte az áhitatteljes i theológiai éveket s a szent kenet érinté i homlokát.

A jó nagybácsi mintha csak erre várt volna, mihelyt pártfogoltja felszentelt íel- készszé lett, csöndben lehunyta szemeit és elköltözött egy jobb hazába, Füredy Béla unokaöcscsére hagyván a kis plébániát.

Ezután az ifjú minden törekvése oda irányult, hogy hivatásának szigorúan megfeleljen, mi sem volt rá nézve kedvesebb, mint a szent vallás hiv betöltése, mely égő j szövétnekként világitá be rideg, magányos j életét. A vallás adta meg lelkének az édes j megnyugvást s szentelő meg mindazon szép és magasztos 'eszméket, melyekért lelkesült.

Könyörületes jó szive embertársainak valódi jóltevő szellemévé avatta őt, nem egy szegény árvának törölte le keserű könnyeit, nem egy szomorodott szív talált nála vigasztalást ; jótékonyságot gyakorolt mindenütt Isten szolgája, lelkész ő a szó legnemesebb értelmében.

De nem tarthatott soká ez a csöndes, nyugodt, elégedett élet; mert az életnek ezer változata van és jönnek olyan körülmények, melyek úgy felzavarják a lelket, mint vihar a tenger habjait.

kiállítás véget ért. A kiállított tárgyakon a j következő adományozók és készítők neveit; olvastuk: Almássy Ignáczné, Aquila irgalmas- nővér, Balogh Kálmánná, Balogh Terka, Bartha Antalné, Báthory Istvánná, Cs. Tattay Irén, Dörfler Rudolfin, Gyurovits Gyuláné, Hugonnai Béláné grófné, Illosvay Bella, Kovács György, Kuk Marcsa, Kurcz Erzsébet, Lochmájer Teréz, Mangu Gizella, Maresch Emilné, Mórentné, Nagy Gáborné, N. Szabó Hedda, Péchy Lászlóné, Pósz Vendelné, Pucser Károly, Rubletzky Ignácz, Tóth Kálmánná, Véber Veronka, Yachter Emma és Veronka.

— A vármegyei központi választmány f.

hó 6-án délelőtt tartott ülésében az országgyűlési képviselőválasztás határnapjául f. hó

13- ik napját, szerdát állapította meg, mivel

14- én a gör. katholikusoknak újévük van: a választást ezen napra tenni nem lehetett. A községek ugyanazon beosztás szerint fognak szavazni, mint a múlt általános képviselőválasztás alkalmával. Választási elnök: Iiosvay Aladár vármegyei főjegyző lesz. Helyettese Rooz Samu ügyvéd a második szavazatszedő küldöttség elnöke. Jegyző lesz : Péchy István vármegyei Il-od aljegyző. A harmadik szavazatszedő küldöttség elnöke: Dr. Kovács Dezső ügyvéd, helyettes elnökök: Berger Ármin, Csipkés András és Vetzák Ede pénzintézeti elnök, illetve igazgatók. Jegyzők : Néma Gusztáv városi I-ső aljegyző és Dr. Kőszeghy Andor pénzügyigazgatósági segéd- titkár. Helyettes jegyzők: Dr. Gózner Elek ügyvéd, Schiffbeck Mátyás földbirtokos és Madarassy István közigazgatási gyakornok.

— Tánczestély. A m. kir. államvasuti altisztikar e hó 9-én, szombaton tartja meg tánczestélyét a polgári kaszinó összes termeiben. A rendezőség fáradtságát bizonyára fényes siker fogja kisérni, mert a tánczestély a közönség nagy érdeklődésével találkozik, mit úgy az ügyesen összeállított műsor, mint az előző évek hason mulatságainak jóhirneve nagyon is megérdemel.

— A Központi Takarékpénztár Részvénytársaság folyó hó 17-én délelőtt 10 órakor saját helyiségében tartja meg 9-ik évi rendes közgyűlését, melynek tárgyai a szokásos tárgyakon kívül a tisztviselők és szolga fizetésének és nyugdijának rendezése, valamint a megbízás lejárta folytán elnök, vezér- igazgató és 10 igazgatósági tagnak 3 évre való megválasztása. Az igazgatóság jelentése a forgalom és jövedelem emelkedéséről tesz tanúságot s tekintettel arra, hogy az intézet ingatlanait is sikerült kedvező árban eladni, az igazgatóság azon kedvező helyzetben van, hogy noha kétes követelések czimén 12831 K 49 fillér leírását javasolja, mégis részvényenként 24 korona osztalék adását, ennek február 1-én leendő kifizetését, a tartaléktökének 6000 koronával való dotálását s igy a tartalék és veszteségi alapnak 54,200 koronára való emelését hozhatja javaslatba.

— lubiláris-estély. Dalegyesületünk 25 éves fennállásának emlékére folyó hó 5-én kitünően sikerült házias jellegű estélyt rendezett a régi kaszinó helyiség nagytermében, melyen mintegy 120-an vettek részt. A működő testület az egyesület volt és jelenlegi tisztviselőit, választmányát s általában azokat, kik az egyesület érdekében működtek, vendégül látta. —- A vacsorát egy műsor előzte meg, mely „Isten magas nevére“ czimü férfikar eléneklésével vette kezdetét, melyet a működő testület kiváló preczizitással adott elő, zajos tapsokat nyerve jutalmul. Majd Demidor Ignácz egyesületi elnök olvasta fel az egylet 25 éves történeMidőn tavaszszal a grófi család a rétháti kastélyba megérkezett, Füredy volt az első, ki tisztelgett náluk; az öreg gróf szives barátsággal fogadta, a grófné, mint rendesen, hideg maradt s Magdolna a viszontlátáskor nem titkolhatott el kevés elfogultságot; azután ismét a régi bizalmas barátnő lett, de a méla bús kifejezést, mely arczára ült, a vidám beszélgetés sem űzhette el.

Azután ismét együtt töltötték csaknem minden szabad idejüket, felelevenítve ilyenkor a kedves gyermekkor gondtalan, boldog napjait, melyeknek az emléke oly élénken megmaradt náluk. Együtt látogatták meg betegeiket, törölték le a szenvedők könnyeit s gyakoroltak jótékonyságot, a hol csak lehetett.

Csoda-e hát, ha a két rokoniélek feltalálva egymásban mindazon szép és nemes tulajdonságokat, melyekért lelkesült — megszerette egymást.

És lehet-e kárhoztatni az ifjú lelkészt, ha az a mély rokonszenv nála, melyet a gyermek Magdolna iránt érzett szerelemmé fajult, lehet-e kárhoztatni, ha azt hitte, hogy a sötét papi öltöny a szív dobogását is korlátozza, hogy az a „nem szabad“ a sziveknek is bilincs és pánczél — és hitében csalódott, mert a szív nem ismer korlátokat, ha szeret és viszont szerettetni akar.

(Vége köv.)

Tóth Erzsiké.

tét, melyet nagy gonddal és hűséggel irt meg. — Nemcsak a történeti események hű csoportosítása, hanem a legkisebb részletekre kiterjedő gondosság jellemzi a művet, melyet lapunk legközelebbi számában kezdünk meg közölni. — A nagyértékü felolvasást a közönség rendkívül érdeklődve hallgatta meg s végeztével jól megérdemelt tapsokkal jutalmazta meg az irót. Azután ismét a működő testület szerepelt, mely Hopeé Rezső „Magyar népdal-egyveleg“ czimü művét adta elő, szépen, szabatosan. A negyedik számot Patay Ételka k. a. szavalata képezte, ki „Oh nem vagyok féltékeny“ czimü monológot adta elő. Helyesen és kedvesen szavalt. A monológban rejlő hatásos részleteket meglepő ügyességgel emelte ki, nagyon reászolgálva a felhangzó tapsokra. A kisasszony szereplésével bebizonyította, hogy egyike legjobb műkedvelőinknek. A rendezőség egy szép csokorral lepte meg. Befejezte a műsort a dalárda éneke, mely Hacke—Fáy „Rákóczi induló“-ját énekelte el. Valóban meglepte a közönséget az a szép összhangzatos előadás, melylyel e rendkívül nehéz darabot előadták s melylyel bebizonyították, hogy a dal művelése terén mily magas nívón állanak. A műsort a va- ! csora követte, melynek folyama alatt egymást | érték a pohárköszöntők. Először Demidor I Ignácz elnök emelt poharat az egylet alapitó és pártoló tagjaiért. Debreczeni István polgár- mester a dalegyesület összetartására, Simkó í Géza Demidor Ignácz elnök és nejéért, Dr. Adler Adolf a működő testület és családjaikért, Kerekes Bertalan az egylet fennállása óta működő tagokért: Demidor Ignácz, Medvey Lajos és Patay Ferenczért, Kubinyi Bertalan a dalárdáért, mint a város társadalmi életében fontos tényezőért, Schnébli János Letlinger Béla igazgatóért, Letlinger Béla a nagykárolyi hölgyekért, Kerekes Bertalan Réti László karmesterért és arájáért, Réti László a dalegyesületért emeltek poharat. Még több pohárköszöntő is hangzott el a kedélyes társaságban, melynek ifja a hajnali órákig járta a tánczot. A vacsorát Kudla László kitűnő konyhája szolgáltatta, beigazolva jó hírnevét. A mulatság csak a reggeli órákban ért véget.

— A Kölcsey-egyesület igazgató választmánya folyó hó 6-án délelőtt fél 12 órakor ülést tartott, melynek tárgya az irodalmi szakosztály elnökének megválasztása lett volna. Tekintve azonban, hogy az egyesület ápril hónapban tartja meg közgyűlését, ez alkalommal nem töltötte be ez állást, hanem Nagy László elnök volt szives az ideiglenes vezetést magára válalni, ki legközelebb egy estélyt szándékozik rendezni. Majd kiutalta az egyleti szolga fizetését, s ezzel az ülés véget ért.

— Kinevezés. A főispán Nemestóthi Szabó István nagykárolyi járási közigazgatási gyakornokot tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki.

— Tiszti orvosi képesítés. A múlt hó folyamán Budapesten megtartott tiszti orvosi vizsgán Dr. Cukor Lajos járásorvos, tb. megyei főorvos — tiszti orvosi képesítést nyert.

— A választókerületek rendezése. A miniszterelnök rendeletet bocsátott ki, melyben felhívja az alispánokat, hogy a választó- kerületekben a múlt év folyamán történt változásokról, átkapcsolásokról szóló adatokat juttassák tudomására, miután a belügyminisztériumban a kerületek uj beosztása tekintetében törvényjavaslatot készitenek.

— A régi kaszinó-egyesület alapszabályaihoz híven, évi rendes közgyűlését Vizkereszt napján tartotta meg, Debreczeni István elnöklete alatt. Elnök a gyűlést megnyitván, minthogy a jegyző hivatalos elfoglaltsága miatt távol volt, a jegyzőkönyv vezetésére Simkó Gézát kérte fel. Az 1902. és 1903. évi számadások megvizsgálására s a jan. hó végén tartandó rendkívüli közgyűlés elé leendő terjesztésére a közgyűlés Vetzák Ede, Csipkés András, Madarassy Gyula és Dr. Jékel László tagokból álló bizottságot küldött ki. Az 1904. évi költségvetést 7030 K szükséglettel, ugyanannyi fedezettel elfogadta. A kilépő 10 választmányi tag megválasztását a legközelebbi közgyűlés elé utalta. A hírlapok részbeni elárverezése után elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Péchy László és Vizer Miklós tagokat felkérve, a közgyűlés véget ért.

— Felolvasó-estély. A „Protestáns Társaskör“ igen sikerült felolvasó-estélyt rendezett vasárnap, e hó 3-án saját helyiségében, nagy számmal megjelent közönség érdeklődése mellett. Az estélyt Fülöp Lajos szavalata nyitotta meg, ki Gyulai Pálnak „Pókainé“ czimü költeményét szavalta el sok érzelemmel és szép hanghordozással. Majd Simkó Géza ült a felolvasó asztalhoz egy érdekes és vonzó stílusban megirt regét olvasott fel, a közönség nagy érdeklődéssel kisérte a felolvasást s lelkes tapsokkal jutalmazta meg a felolvasót. Ezután Gyulai Pál „Mi hallik az erdőn“ czimü költeményét szavalta el Márton Margit k. a. sok hévvel és sok érzéssel, a közönség sürü tapssal, a figyelmes rendezőség egy szép virágcsokor-