Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-08 / 2. szám
'Táresuő.alirsz.i, szép>iroc3_£Llrmi és ismeretterjesztő Ito_etila/p_ NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. | Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Deák Ferencz-tér 4. szám. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. (A római kath. elemi iskolával szemben). Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Ki a felelős? (—ó.) Lapunk múlt számában részletesen megírtuk, hogy a helybeli adóhivatalba miként törtek be s a már megállapított leltár szerint kétszázezer koronát meghaladó értéket emeltek onnan el. A betörés konstatálása alkalmával önkénytelenül felmerül a kérdés, vájjon nem terhel-e valakit a felelősség a köteles elövigyázat és óvintézkedések elmulasztása miatt? Mert utóvégre is az adóhivatalnál, különösen a bírói letétek között oly értékek kezeltetnek, melyeknek kellő megőrzése, biztonságban létele, egyeseknek kiszámithatlan kárt okozhat. Az, hogy az anyagi érték tekintetében az állam kellő garancziát nyújt, még nem elég, mert sokszor nemcsak az anyagi érték az, mely egyes magánfelekre nézve döntő. Ha tekintetbe vesszük, hogy az adóhivatal helyisége hol van, inár magában ezen körülmény elég arra, hogy méltó aggodalmat keltsen. A nagy- piacztéren, a magánlakásoktól csaknem teljesen elszigetelve, őrizetlenül, úgy áll ott az az épület, hogy valóban csodálkozunk azon, miszerint még eddig nem történt ott betörés. Az ablakok egy valóságos pusztára nyílnak. A mi kisvárosias csendéletünk mellett alig akad ember, aki az esteli órákban arra járjon s bizony ott bátran és kényelmesen dolgozhat a betörő. Igaz, hogy az ablakok vastáblákkal vannak ellátva, maga a pénztári helyiség vasajtóval van elzárva, de ezzel az óvintézkedés ki is van merítve. Úgy tudjuk, hogy midőn Kaffka miniszteri tanácsos 1899-ben a vármegyénél vizsgálatot foganatosított, a vármegyei pénztárhelyiségét sem találta kellően biztosítottnak s elrendelte, hogy az ablakok vastáblákkal, a pénztári helyiség vasajtóval láttassanak el, pedig a vármegyeháza a város kellő közepén, a legélénkebb forgalmi ponton fekszik, az ablakok erős vasrácscsal voltak ellátva s a vármegyeháza nem egy elhagyatott hely, hanem ott lakik a főispán, alispán, várnagy, a börtönörök s azonkívül még állandó éjjeli őrizet is van berendezve. Mindezek daczára az elrendelt óvintézkedéseket foganatosítani kellett. A pénzügyigazgatósági épület teljesen lakatlan s csupán az udvaron van egy kis lakása az egyik szolgának. Az ablakokon vasrács egyáltalán nincsen, a vastáblát pedig egy feszitövassal egész könnyen fel lehet törni, sőt mint a betörök munkája beigazolta, még az ajtókon is könnyen be lehetett jutni. Az adóhivatal kezelő főtisztjei Kir- ner János adótárnok és Fejes István ellenőr, kiket mint a legpontosabb és lelkiismeretes tisztviselőket ismerünk, sohasem mulasztották el mindazon teendők pontos teljesítését, melyeket a kezelési utasítás kötelezöleg előír, sőt nemcsak ennek tettek eleget, hanem belátva azt is, hogy az adóhivatal helyisége annyira ki van szolgáltatva a betörök jóakaratának, hogy a legkényelmesebb alkalom kínálkozik a tettre, több ízben jelentették, hogy a helyiséget egyáltalán nem tartják alkalmasnak, a pénztárt nem látják biztosítva. Ök megtettek mindent, amit tehet-1 tek, tehát őket a felelősség nem terheli. Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató, í midőn állását elfoglalta, csakhamar belátta, hogy a főtiszteknek igazságuk van. De nemcsak a biztonság, hanem egészségi, kényelmi szempontból sem alkalmas az az épület arra, hogy a pénzügyigazgatóság helyiségéül szolgáljon. Mert eltekintve attól, hogy a közönségre nézve mily kellemetlen az, hogy a pénzügyigazgatóság mindenféle más hivatalos helyiségtől távol esik s ha valakinek a vármegyeházánál vagy a járásbíróságnál s a pénzügyigazgatóságnál is dolga van, csaknem két kilométernyi utat kell megtennie, mig oda juthat; egészségi szempontból sem megfelelő. Az egyes hivatalos helyiségek nem is szobák, hanem valóságos odúk, s egy-egy ilyen odúban két-három, sőt több tisztviselő szorong. Alig van annyi helye, hogy megfordulni tud s elképzelhető, hogy milyen egészséges lehet az a levegő, melyet a szegény tisztviselőnek naponként hét órán keresztül szívnia kell. Ha valamelyik referensnél háromnégy eihbernek dolga van, akkor legalább kettőnek a folyosón hidegben, szélben várakoznia kell, mert oda ugyan két embernél több nem fér be. A szél akkor jár be a szobákba, a mikor neki tetszik, mert azon a nagy puszta piacz- téren az épület teljesen ki van szolgáltatva a léghuzamnak s a tisztviselők, ha egymással érintkezni akarnak — és kénytelenek a folyosón végig menni, mindannyiszor kiteszik magukat a meghűlés veszélyének. Agilis pénzügyigazgatónk mind belátta ezt s a helyzet tarthatatlanságát közölte a pénzügyminisztériummal. Sőt tovább ment. Tervet készíttetett, mely szerint a város kellő közepén, egy emeletes, modern épület, ellátva egészséges szobákkal, hol az összes pénzügyi hivatalok teljes elhelyezést nyertek volna, lett volna építendő s ez az épület belekerült volna 90,000 koronába. Meg lett volna szüntetve minden panasz, városunk s a vidék adózóinak jogos kívánalmai kielégítést nyertek volna s végre városunk egy modern, díszes épülettel lett volna gazdagabb. És a mi legfőbb, a kincstár alig áldozott volna valamit, mert az évi haszonbér maga törlesztette volna le az építési költséget. És mi történt? A miniszter a tervet nem fogadta el. Hiába volt tehát minden kísérlet, megtört az, a minisztérium szűkmarkúságán. És most kétszázezer koronával kell megfizetni azt, a mit úgyszólván ingyen lehetett volna elkerülni. Kit terhel tehát a felelősség? Sajnos, hogy az állam nemcsak a saját, hanem tisztviselőinek érdekeit is annyira negligálja. És ha már eddig be nem látta a tarthatatlan állapotokat, reméljük, most már mégis csak figyelmet fog fordítani a nagykárolyi pénzügyigazgatóság érdekeire. Sőt határozottan megköveteljük az adózó polgárság érdekeinek szempontjából is, hogy a tűrhetetlen állapotoknak véget vessen és gondoskodjék egy tisztességes és minden tekintetben megfelelő helyiségről. . __ TAR CZ A. Ösz felé. i. Tépjetek virágot inig virul, Jön az ősz a levél már sárgul. Hiszen amit le nem tépnek is, Hervad magátul. Mert a virágnak úgyis mindegy, Így is, úgy is csak egy a vége: A hervadás, — akár a tövén Akár letépve. II. Tavaszszed is el-elsárgid Egy-egy falevél az ágon: Amikor nem is gondolnád, Akkor hágy el egy-egy álom . . . Mikor virulnak reményid. Gondolj rá a hervadásra —• Tavaszszal is láttam én már Hervadt virágot a sárba’! III. Ablakom előtt az eper fa Már is hullatja levelét, Beterítve áll a fa alja, Mig szél zilálja szerteszét. Majd az udvar piszkos sarába Tapossák durva lábnyomok, Hej pedig a rügyzés korába Tudom, mind szépet álmodott! Mikor én is utamra keltem, Virágok nyíltak utamon, Vágyakkal volt telve a lelkem Bern is oly rég — a tavaszon. És jött az ősz, a rideg éjek ■— Halomra hullva annyi vágy, Sorsuk, mint a hervadt levélnek, Mit durva lábnyom sárba vág. G. Diószegiig Mór. % színésznő albumába. Festett világnak szép, fehér virága, Te szent, mosolygó, tiszta gyötrelem, Nevetsz, ha szíved a bú összerágja, Dalolsz, kaczagsz, ha úgy kell szüntelen I Pirulnod, hogy ha sóvár férfiszembül A vad, mohó vágy ajkadra tapad, Pirulnod, ha a szó szívedbe csendül, Pirulnod, sírnod néked nem szabad! Te csak dalolsz, kaczagsz, ha csupa átok, Csupa gyötrődés éri lelkedet . . . Felharsan a taps, hullnak a virágok, És minden lélek hódol teneked! ... »S' talán, ha már a függöny is legördül Mosolygó arczod csupa kong lepi . . . És álmodozol békés, szent gyönyörrül, Mi lány szívedet be nem szennyezi. Hiszen leány vagy, tiszta, mint a többi, Te is bejárod az ábránd honát, Szeretne lelked sírni és örülni, Hogy áhítattal nézzen férfi rád! Hogy szűzi, égi légyen édes álma, Ha áldott szívedet idézi fel. . . 8 imádság, nem csak bűn legyen a vágya, Ha szíve szent szerelmet ünnepel! És felmerül előtted hófehéren Egy csöndes ház, sugaras, egyszerű: A rengetegnek titkos rejtőkében, Mihez a vadvirág, a rózsa hű! És benne a szerelem, béke lebben, S ajkadnak épen csak egy szava van, Oh! nem lehet jobb, mint itt, fenn a [mennyben, Én édes, jő, parancsolom, uram! Hossz vagy, suttogják . . . hiszen szép az [arczod, Csodás hajad . . . ragyogó a szemed . . . Amerre jársz, titokba, lopva hallod, Még nem is élt és már is elveszett! S a publicum kaczagna, hoggha ajkad Reszketve szólna: higyjetek nekem: Szerelmet, álmot lelkem is sóhajthat, 'A tisztaság, az ábránd mindenem! De nem . . . te nem szólsz, csak' kaczagsz [továbbra, Sokan vagyunk és a kenyér kevés . . . Ha eljönnél miközzénk a homályba, Mi lenne sorsod, tán az éhezés!? Nem hiszi senki, hogy a te világo d Igaz és szent és nem csak előre tréfa, Nem hiszi senki, hogy van tiszta álmod, Legfeljebb egy pár bús, kopott poéta! És csak kaczagsz, tánczolsz.. . óh szőr nyen [éhes A publicum, ez a nagy szörnyeteg, Ha ma, egy pereznek miivé, tán szeszélyes, Magasztos lelked még kézcsókra megy! S alázatos mosolyigal kérve-kéred, Irgalmazz nékem, hisz rabod vagyok ... És mig a gyötrelem majd összeéget, Megszólalsz: ime szebben kaczagok ! És látlak csöndes, kis leányszobádban, Te vergődő, te bánatos leány! És látlak sírni, szívszakadva, lázban, Soh álmot hintő, holdas éjszakán . . . Töröld le könnyed, aki hisz a jóba, . A szentbe, szépbe, csak azé a bú . . . Van itt a földön úgyis annyi, annyi Homályban élő, néma vértanú . . . Eltesz Henriit. Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyság!! Sa| 9 frt 80 kr 1896. ÚSW KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -«B 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. S0T- MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! ^ Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb,
