Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-09 / 15. szám

'Társe.dLsuLr^.i, szépirodalmi és ismeretterjeszto ItLetilarp.

NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

TÁRCZ A. Húsvétban.

(Húsvéti ajándékul Debreczeni Istvánná Biró Klára úrnőnek.)

„Elmúlt a gyász, megszűnt a jajszó", S reánk mosolygó nap ragyog;

Mert a sírjában halva alvó:

Megváltó ma -— feltámadott!

Öröm fénylik fiivön s virágon ... Hozsánna zeng át a világon, Millióknak ajkán zeng ma ének A menny cs föld bölcs Istenének.

Nincsen halál! — nincs végenyészet, Lelkünk csak más hüvelyt cserél... Az eszmék, tettek, vágyak élnek,

Mi nem földi —• a lélek él!

Hozsánna néked óh! nagy Isten! Tarts meg minket e boldog hitben: Hogy megnyugvást ebben találva: Adjunk magunk a Golgotára!

Feltámadás hite, reménye Minket az éggel összeköt;

Nem hullunk többé esve térdre Jajgatva a sírok között.

Hitünk horgonyát átkarolva:

A szenvedőkhöz lehajolva,

Vigasztal Jézus, bölcs vezérünk,

O mi bennünk; — mi benne élünk!

F földi lét „az élet álom“ !*)

Hitünk fénye ragyogja hé ...

Minden múlandó a világon Csak az örök: mi Istené.

Mi tőle a lelkűnkbe szállá:

Szeretet, szellem, hit s a hála... Buzgó szív hangja csengő ének,

Zengve ajkunkról szent nevének.

Áldott Jézus! — hozsánna néked! Mert újra élsz s nem vagy halott... Te ,harmadnapra“ mint Ígérted:

,Felépitéd a templomot“ !**)

Felépitéd, hogy mi belátva... Lelkűnknek csak menny a hazája,

S nem maradunk vigasztalan Ott lessz szivünk, hol kincse van!

(Mező-Tur). Kása Ede.-*S><£+

I3I\dsT7-étloam_

lm' itt vagy ismét drága ünnepünk! Mint egy dicsőbb, szebb élet hirdetője :

Te eljösz hozzánk változatlanul,

Bár hitünk napja vagyon lemenőbe . . . Mi fölcsillan még, csak halvány sugár, Nagyobb az árnya, mint a fénye már.

*) Calderon spanyol költő, gyönyörű költészettel írott színművének czime.

**) Jézus mondta : „Rontsátok el a templomot, ■ én harmadnapra felépítem azt“ 1

Pedig hit nélkül meg nem állhatunk,

Hisz minél inkább bánt a földi élet:

Annál kiváhatosb a hit nekünk,

Mert abban van csak biztató Ígéret:

Hogy a földön túl lesz egy szebb hazánk — Hol boldogságnak telje vár reánk. . .!

S ki ne vágynék több boldogság után ? Mint mennyiben a földön része lehet:

Hol néha él csak egy-egy oly napot — Amely ne hozna valamely keservet ...

Ha szépen kél is a nap hajnalon,

Öröm közt ritkán száll le alkonyon . . .

Az élet képe mindinkább borul,

Nincs rajta semmi, ami még ragyogna . . .

És új fénynyel nem vonja be egyéb — Mint a hit napjának nyájas sugara.

Tudás, bölcseség mind lehet a földön,

De csak a hit adhat vigaszt örökkön . . !

Jer hát szebb élet drága ünnepe!

Te hozz hitet, fényt a sivár világba,

Hitesd el, hogy valóban betelik .4 szenvedők bús életének álma:

Mely ott szövődött fájó lelkűken,

Egy jobb világban mind váló leszen.

Dénes József.

Pro X-iIToerta/te I

Irta és felolvasta Somossy Miklósné úrnő a Polgári Olvasókör dísztermében 1903. márczius hó 15-én tartott ünnepélyen.

II.

Nyolcz esztendeig tartott a szabadság- harcz, melyet a bécsi udvar eleinte csak i holmi parasztlázadásnak akart tartani. Való- 1 ban maga a nép kezdte azt, midőn minden j felszólítás nélkül összeseregleni kezdett, a felvidéki erdők rejtőkéibe menekülve megszállott városaiból, fölégetett falvaiból, elviselhetetlen elnyomatásából. Első fegyvereseik az úgynevezett „Bujdosók“ valának. így nevezték ugyanis a Thököli harczosainak maradványát, akik kénytelenek voltak külföldre menekülni a hatalom üldözése elől. A nép szive együttérző fájdalommal kisérte örök bujdosásra kárhoztatott fiainak útját; szomorú áldását énekelte utána:

„Amerre jár lova lába,

Búsul az erdő utána . . .

„Az az árnyék elfedezzen,

Az az ösvény elvezessen,

Szived minket elfeledjen :

Hogy ne fájjon, emlékezzen !“

De amint hire futott, hogy Rákóczy elfogadta a nép bizalmától fölajánlott vezérletet s katonai fővezérnek nagytekintélyű,

Remek kivitelű fény képnagyítások!

r

Eletnagyságu SSsssa iügiüi mellkép 9 frt 80 kr. ^pír.k.eur.?.= 9 fri 80 kr.

1896. kiw- kitüntetve szakkiállításon, -»s 1896. Egyes alakok, gyermek-képek, családi,

TX TT ^TTjV^ A T m 4 XT testü,etí’ stb’ ciopurtfényképek

HUb/lHl ZOLI AN a szokott, természetim,

kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban.! gondos kivitelben.

<£í^' MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! \ Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb.

f v vU -A-» 1. \J

XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. április 9. . - ££) 15-ik szám.

Előfizetési árak:

Egész évre

................8 kor. íj Negyedévre..................2 kor.

Fé

lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill.

Kö

zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák Ferencz-tér 4. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben).

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.

2H£“a.ST7-ét_

„Jézus pedig reggel, a hét első napján föltámada. S ime, nagy földindulás lön: mert az Ur angyala leszálla a mennyből és odajárulván, elhengerité a követ és reá üle“. (Máté 28. 2—4.)

A Nagypéntek komor fájdalmára, sötét némaságára fel-feltörö harangzúgás : a kínszenvedésre ünnep; a halálra feltámadás.

A gyalázat jele: a kereszt latrok bitója volt — és felragyog a büszke dómok ormán, hatalmas királyok fényes koronáján.

Egy elvakult hatalmas tömeg vad kiáltozására csak a római százados ihletett hangja mondja: „Ez valóban Isten Fia volt!“ — Nem a gúnyolódó tömegnek, de a pogány centuriának volt igaza.

... A harangok fölzengö, diadalmas hangja lopózzék szivünkbe és a kifakadó rügygyei, a fölpattanó virágbimbóval higyjünk ebben a föltámadásban, az örök renaissance-ban.

Ti kicsinyhitüek, akik zokogó jajjal, hulló könynyel temettétek el reményeiteket, vessétek le a gyászruhát!

Ti, akik keresztet hordoztok össze- sebzett vállal, megvérzett lábakkal, ne gondoljátok, hogy a Golgotha köves,! tövises útja örökké tart!

Gyújtsátok meg a sírokon a hit mécsét és a miket már eltemettetek: reményt, erőt, bizalmat, lelkesedést, hitet, higyjetek azoknak föltámadásában.

Ti jók, ti nemesek, akik annyi szent igazságot, örök ideált láttatok már eltemetni, akik láttátok romokba dönteni

a hit templomait, akik elboruló szemmel láttátok, mint hányják a sir sötét mélyébe az erkölcsöt, a családi élet tisztaságát, a haza szent zászlaját: hagyjátok el e domboruló sirhalmokat. „Resurrexit. Non est hic!“ — »Föltámadott. Nincsen itt!“

*

* *

Jól esik hinni ebben a föltámadásban, amikor még most a nagypénteki tömeg „Feszítsd meg!“ kiáltozásáthallom. Golgothát látok, emelkedő keresztfát, ostort, szegeket, lándzsát — de észreveszem azt a rómait is, aki Nagypénteken már látja a Husvétot, a halálban a föltámadást, a sírban az újjászületést.

Még Nagypéntek van.

A morál visszavonult a katekizmusokba s azokat csak a kis gyermekek tanulják.

Az egyesnek előrenyomulása hideggé : tette a lelkeket a közös, az általános eszmék iránt. Az önérdek fojtogatja az altruismust.

Mennyi nyomor és mekkora fényűzés! Az általános szegénység mellett a legféktelenebb pazarlás. Az Assisi szt. Ferenczek még nem vették magukra az egyszerűség ruháját, mert nem látják a koldusok szakadozott rongyait.

A törvényhozás paragrafusai aj családi tűzhely fényes lángját oltogat- ják. És nem hallják még se Franczia- ország rémület-kiáltását, a hol félelmesen fogy a népesség száma.

Érzéki hangok a művészetben. A Nolre-Dame oltárán újra a forradalom

festatt hölgyét imádják. A templom az orgilk helye.

színművészet nemzeti hivatást re a vérnek kultuszával, a lázongó tűznek pusztító lángjával sem- meg azt a női becsületet, a mely- tt van ez az iinádatos név is : anya. ^költészet, a szépirodalom szeny- világot rajzol. A magyar élet, ilkozás zománczos szépsége helyett buja virágainak bóditó illatával irosit el. Petőfinek, Vörösmarty- Intjáról lepattant minden húr.

1 Ne folytassuk! rypéntek sötét homálya terjeng lütt. A kereszten haldokló Isten, te a farizeusoktól vezetett tudat- Paz a római centurio észreveszi lalvány, derengő fényt, a mely ztfáról mind erősebben sugárzik. Ti Fausztok, nem halljátok a ás zsolozsmazengést, a harangnak ürifíepies, zugó „Te Deum“-ái?

Ti szomorkodók, kételkedők, összetörtek, nézzetek és higyjetek!

A napsugár először csak a hóvirágot csalja ki — utána az egész rét virágpoinpába öltözik.

A római már szól: „Ez valóban Isten fia volt!“

A képiró Munkácsy, a szt.-Péter korát megfestő Sienkiewicz, a hangok mestere Perosi, a drámairó Sudermann nem elég nektek? A sötét Nagypéntek egyetlen feltámadást hirdető katonájával szemben nem hisztek most ennyinek ?

— Higyjetek!

A keresztre feszitett Isten feltámad diadalmasan. Varjas Endre.

A képviselőtestület közgyűlése.

Városunk képviselőtestülete f. hó 5-én vasárnap, délelőtt tartotta meg negyedévi rendes közgyűlését a városháza .tanácstermében ; a gyűlésen mintegy 80 képviselő- testületi tag vett részt.

Debreczeni István polgármester d. e. 10 órakor a gyűlést megnyitván, napirend előtt bejelentette, hogy Őfelsége Meszlényi Gyula szatmári püspököt valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki, miért is indítványozza, hogy a kitüntetés alkalmából a város a megyéspüspököt küldöttség utján üdvözölje. A képviselőtestület Meszlényi Gyula szatmári megyéspüspöknek valóságos belső titkos tanácsossá való kineveztetését örömmel vette tudomásul s kitüntetése alkalmából küldöttség utján leendő üdvözlését elhatározza s a küldöttség tagjaiul polgár- mester vezetése mellett Csipkés András, Demidor fgnácz, Hám József, Dr. Jékel László, Kacsó Károly, Dr. Kovács Dezső, Palczer Ernő, Papp Béla, Dr. Serly Gusztáv és Vetzák Ede képviselőtestületi tagokat kérte fel.

Ezután polgármester bejelentette, hogy Kőszeghy Gyula, a népnevelési-egyletnek éveken keresztül volt elnöke meghalt, mire a képviselőtestület Kőszeghy Gyula volt népnevelési-egyleti elnök elhunyta felett érzett részvétét jegyzőkönyvében megörökíteni rendelte.

Bejelentette továbbá a polgármester, hogy Schek Jakab adóvégrehajtó meghalt, minek következtében a képviselőtestület Schek Jakab volt adóvégrehajtó elhunyta felett érzett részvétét jegyzőkönyvében megörökíteni rendelte.

Végül polgármester bejelentette, hogy Vaday Lajos Il-ik kerületbeli választott városi képviselőtestületi tag a városból elköltözvén, képviselőtestületi tagsági jogáról lemondott s helyette Luczay János sorrendben következő póttag hivatott be 1905. év végéig terjedő megbízatással; a képviselőtestület polgármester ezen bejelentését tudomásul vette.