Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-09 / 15. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. Áttérve a napirendre olvastatott polgár- mester eseményi és statisztikai jelentése az 1902-ik évet illetőleg, mely jelentést a kép­viselőtestület tudomásul vette. Ezután a tanács bemutatta a számvevő és a pénzügyi bizottság által meg, illetve fe­lülvizsgált múlt évre szóló s az összes ala­pokra vonatkozó kellőleg közszemlére kitelt, meghirdetett, de észrevételekkel meg nem támadott zárszámadásokat. A képviselőtestü­let a számadást elfogadta, megállapította j pénztárnoknak és pénztári ellenőrnek, mint felelős számadóknak a felmentvényt — a netán később felmerülhető hiányok és ki­fogások fenntartásával — megadta s a száma­dást és összes mellékleteit végleges jóvá­hagyás czéljából — a felebbezési idő lejárta után — a vármegyéhez felterjeszteni s a behajthatatlan követeléseket leírni és törölni rendelte. Jóváhagyta ezután a képviselőtestület a hegyközség felülvizsgált számadásait, a gyám­pénztári számadást és számadóknak — a szokásos fenntartással — a felmentvényt meg­adta. Ezután a képviselőtestület az 1886. évi XXII. t.-cz. 14. §-a s a városi szervezeti szabályrendelet 10. §-a alapján a 4 év óta a városban lakó itt adózó s a községi ter­hiekhez hozzájáruló városi polgárokat a város kötelékébe tartozóknak elismerte, települte- ket a községbeli illetékesek nyilvántartásába felvétetni rendelte s 10—24 korona telepü­lési díjnak 15 nap alatt különbeni végre­hajtás terhe mellett a városi szegényintézeti pénztárba leendő befizetésére kötelezte. Ezek után a képviselőtestület tudomá­sul vette polgármester azon bejelentését, hogy Szatmár-Németi, Eperjes, Beregszász, Nagykároly és Kis-Várda városok egyelőre 3 évi időtartamra színi kerületté egyesültek s egy közös szintársulatot tartanak fenn, — valamint azt is, hogy a városunkban felépí­tendő nyári színkör építési költségeinek rész­beni fedezésére a vidéki színészet országos felügyelője által 6 éven át évi 2000 korona államsegély megadása kilátásba helyeztetett, azonban a nyári színkör felépítésének ügyét a képviselőtestület ezidő szerint a napirend­ről levétetni rendelte s utasította polgár- mestert, hogy egy városi szálloda létesítésé­vel kapcsolatban egy megfelelő téli színház- helyiség felépítésére vonatkozólag is terjesz- szen a közgyűlés elé javaslatot s csak ha a városi szálloda, vagy az azzal kapcsolatban építendő téli színház helyiség létesíthető nem lenne, az esetben a nyári színház létesítése ' érdekében terjesszen a közgyűlés elé javas- j latot. Tárgyaltatott ezután a pénzügyi-bizottság | előterjesztése a várost terhelő 341,000 és 300,000 koronás kölcsönöknek konvertálására vonatkozólag s a képviselőtestület kimondotta, hogy a konvertálást szükségesnek tartja, miért is felhatalmazza polgármestert, hogy ezen ügyben a felkérendő és ajánlatot tevő pénz­intézetekkel tárgyalásba bocsátkozzék s az e tekintetben elkészítendő szerződést elfoga­dás, illetve jóváhagyás czéljából terjessze a közgyűlés elé. Ezek után a képviselőtestület felhatal­mazta polgármestert, hogy a néhai Zaják Antal által tett hagyományoknak lehelő biz­tosítása czéljából a folyó évi május hó 30-án megtartandó árverésen az elárverezendő há­zas beltelket a város részére vegye meg s a szükséges bánatpénzt a szegényintézeti pénz­tárból kiutalhassa. Egyidejűleg a képviselő- testület megbízta polgármestert, hogy a Veres Róza nagykárolyi lakos által néhai Zaják Antal végrendeleti hagyományosai ellen indí­tott perben tiszti ügyész által a város érdekeit képviseltesse. Néhai Kirilla Tivadar hagyatéki ügyében az ösztöndíjalap létesítése tekintetében a végrendelettől eltéröleg az örökösökkel meg­kötött egyezséget a képviselőtestület tudomá­sul vette, az alapítvány kezelését elfogadta és utasította a tanácsot, hogy annak idejében az alapitó oklevelet készítse el s jóváhagyás végett mutassa be. A nyugdijügyi bizottságnak a nyugdíj­ügyekről s a nyugdij pénztár állásáról elő­terjesztett évi jelentését a képviselőtestület tudomásul vette. A képviselőtestület utasította polgármes­tert, hogy a kövezetvámdijtételek érvényének 1904. évi deczember hó 31-ig leendő meg­hosszabbítása iránt a város nevében intézzen kérelmet a kereskedelemügyi m. kir. minisz­terhez azért, mert az uj vámdijszedáft 3 gyakorlati év eredménye alapján a tényjr jes szükségletnek megfelelő módon lesz tr sg- állapitandó, a 3 évi eredmény pedig L ;ak 1903. évi október havában állapítható r eg. Ezután a képviselőtestület a Czehaj'. ’e- rencz szőlőutczai telkéhez utczai kerítés h£ay- vonalának megállapítása folytán az nizzai területből csatolt 64 Q méter területjjM’át Q méterenként 1 koronában állapította ipjg. A február 26-án és márczius 30-án/ítör- tént váratlan pénztárvizsgálatról felvett jer ijzö- könyvek — minthogy különös intézkedés szükségessége fel nem merült — tudon/ásul vétettek. A Singer & C. varrógép részvénytársaság kérelme folytán képviselőtestület felhatal­mazta a tanácsot, hogy nevezett czég részére a városháza nagytermét egy havi időtartamra az ingyenes mühimzési tanfolyam helyis* beül díjmentesen engedje ál azon kikötéssel,Mogy kérelmező a termet tisztán tartani ésTbár- mely előfordulható kárt a város részéreP^eg- tériteni lesz köteles. Ezek után polgármester előterjesztésére a tárgysorozat 17-ik pontja alatt felvett jigy tárgyalását megelőzőleg az indítványok tár­gyalása elhatároztatván, Baudisz Jenő kép­viselőtestületi tag indítványára a képviselő­testület határozatilag kimondotta, hogy a helybeli dalegyesületet 25 éves jubileuma al­kalmával erkölcsileg támogatja s a jubileumi ünnepély költségeinek fedezésére 1904. évi költségvetésében 1000 korona segélyt fel fog venni s utasítja a városi tanácsot, hogy ezen segélyösszeg fedezetéről az előterjesztendő 1904. évi költségvetés keretében gondos-! kodjék. Végül Debreczeni István polgármester az elnöklést Hetey Ábrahám h. polgármesternek átadván, tárgyaltatott a pénzügyi-bizottság és a városi tanács javaslata, a városi ható­ság kezelése- alatt álló pénzeknek gyümöl­csöző kezelésére vonatkozólag s az elrendelt és megejtett névszerinti szavazás eredménye szerint 21 szóval 5 ellenében elrendelte a képviselőtestület, hogy a város kezelése alatt álló gyámpénztári-, házipénztári- s a külön­féle alapok pénztárában levő, egyszóval a városi hatóság kezelése alatt álló minden­nemű gyümölcsöztetendő pénzek elsősorban magánosoknál teljes biztosíték mellett helyez­tessenek el; az igy el nem helyezhető össze­gek kamatára nézve a m. állam által bizto­sított. értékpapírok vétele után gyümölcsöz-1 tessenek. A gyámpénztár részére szükséges forgó tőke. valamint a házi pénztár-készlet s az alapok és alapítványi pénzek oly összege, melyek értékpapirokhajn el nem helyezhetők, ; valamint a forgalomra szükséges összegek a helybeli négy pénzintézetben egyenlő arány­ban helyeztessenek el. Ezen határozat egy i évig, illetve az 1904. évben e tárgyban j hozandó ujabbi határozat jogerőre emelke­déséig érvényes. Ez a véghatározat kihirdet- tetvén, 15 napi közszemlére kitétetni rendel­tetett. Ezen ügy tárgyalásában s a határozat- hozatalban a képviselőtestület azon tagjai, kik a helybeli pénzintézeteknél igazgatók vagy felügyelő-bizottsági tagok, részt nem vettek. A közgyűlésnek több tárgya nem lévén, tekintettel arra, hogy polgármester az elnöki széknek helyettes polgármester részére való át­adása előtt Csipkés András, Kaufmann Jakab, i Lukácsovits János, Serly Ferencz és Szalai Bálint képviselőtestületi tagokat a jegyző­könyv hitelesítésére már felkérte, helyettes polgármester ugyanezen képviselőtestületi ta­gokat a jegyzőkönyv hitelesítésére szintén felkérvén, a gyűlést befejezettnek nyilváni-; tóttá. / Építsünk szállodát. A „Nagykároly és Vidéke“ utóbbi két számában foglalkozik a városunkban létesí­tendő szálloda kérdésével; előre bocsátva azt, hogy az eszmét szerény nézetem szerint is nagyon helyesnek s a kivitelt halasztást nem türönek tartom s egyet értek a czikk- iró (—r.) ur véleményével, mindazáltal a legfontosabb részével czikkének nem értek egyet, t. i. a hely megválasztása kérdésében. Részemről a Szokolovszky és Grúsz-féle tel­ket, a nagy zsidóházat kicsinek tartom. A Kalafoni-féle telket erőnkhöz képest drágá­nak; a Wéber-féle telket kicsinek, a Magyar király kávéház telkét szintén meg nem fele­lőnek tartom, keskeny frontjánál azon oknál fogva, hogy egy esetleg ott felépített szálloda, kávéház, színház monumentális épülete helyé­nél fogva nem járulna kellőleg hozzá váro­sunk szépítéséhez. Véleményem szerint legalkalmasabb hely­nek tartanám a Nagykárolyi Takarékpénztár­egyesület tulajdonát képező telket, amely ugv nagyságánál, mint a város egyik legszebb helyén s központon fekvésénél' fogva leg­jobban megfelelne a kivánalmaknak. Azon esetben, ha a Takarékpénztártól sikerülne a városnak e telket megvenni, kettős czélt érnénk el, mert kényszerítve lenne a Takarékpénztár is egy modern inté­zeti helyiséget építeni, a mi szintén nem kis mértékben járulna hozzá városunk szépí­téséhez. Ezen véleményemre talán azt mondhat­nák egyesek, hogy közvetlen a leányiskola mellett lévén e telek, nem alkalmas szálloda építésre, ezen aggodalmat azonban igen köny- nyen eloszlathatnánk, ha kikötné a város, hogy a Takarékpénztár köteles a szállodával egyenlő stílusban a leányiskola mellé építeni fel a hivatalos helyiséget, — esetleg emeletre — s csakis ily feltétel alatt megy bele, mél­tányos árért a vételbe. A dolog financziális oldalát (—r.) czikk- iró ur igen szépen megvilágította, amit szin­tén teljes mértékben magamévá teszek, csak felhívására s az „Audiatur et altera pars“ elvénél fogva óhajtottam véleményemet vita tárgyává tenni. — (Hámpel.) HÍREK. — Lapunk olvasóinak, munkatár­sainál’«• és barátainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk! — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja folyó hó 6-án a dél­utáni gyorsvonaton székhelyére érkezett; 7-én elnökölt a vármegyei rendkívüli köz­gyűlésen s e hó 8-án délután Budapestre utazott. — A nagykároly—mátészalka—csapi helyi­érdekű vasút kiépítése érdekében az elő­munkálatok lassan bár, de fokozatosan halad­nak előre. A vasút engedményesei Gregersen G. és Fiai budapesti vállalkozó czég nagy actiót fejtenek ki a vasút vidékén, hogy a hiányzó törzsrészvénytőkét magánjegyzések gyűjtése által pótolják. A kereskedelemügyi minisztérium a czéghez intézett leiratában a vasút részére a legmesszebb menő forgalmi kedvezményeket biztosította és kilátásba he­lyezte, hogy az állami szubvenczió tekinte­tében is rövid időn belül nyilatkozni fog. Városunknak fejlődése szempontjából kiváló érdekkel viseltetünk e vasút iránt és óhajtva várjuk, hogy városunk természetes vidékével Mátészalkával és a felszabadult ecsedi-láp területével végre vasúttal köttessék össze, miért is városunk minden lakosának érde­kében áll e vasút létesítését tőle telhetőleg előmozdítani. — Eljegyzés. Dr. Lénárd István eljegyezte Litteczky Erzsikét, Litteczky Endre leányát, Szatmáron. előkelő s ritka műveltségű barátját, a gazdag főur: gróf Bercsényi Miklóst nevezte ki, a nemesség is sietett a „két magyar“ zászlója alá s csakhamar az egész nemzet ott volt a kurucz-táborban. A bécsi udvar rémülettel tapasztalta, mi lett a lekicsinyelt néplázadás­ból s most már sietett kiegyezést ajánlani. Evégből jött össze a szécsényi gyűlés; de az annyiszor megcsalatott nemzet nem hitt többé a százszor megszegett eskünek és hit­levélnek s csak úgy volt hajlandó az ígére­tekben megbízni, ha a külföldi uralkodók is jótállanak azoknak megtartásáért. Megérdein- lett, de szörnyű megaláztatás volt ez a kíván­ság. A jótállást kérni szégyelte-e Leopold, vagy félt, hogy még meg is tagadják; csak­hogy nem lett belőle semmi. Tovább folyt a szabadságharcz s már negyedik éve tartott, mikor összeült az ónodi országgyűlés. Tízezernyi kurucz-sereg, az összes nemes­ség, a „Szövetkezett Rendek“ a fejedelem fényes udvari kíséretével, Bercsényi és tábor­kara s a külföldi megbízott követek ültek együtt az ónodi gyűlésen, mely a maga hatal­mas erejében egyetlen hires-nevezetes, ős­eredeti mondással hirdette világgá az ország visszaállított függetlenségét, egy hangon, egy értelemmel fölkiáltva: „Eb ura fakó! Mától fogva József nem királyunk . . !“ József azonban többet tudott, mint Leo­pold. Tudta, hogy az arany erősebb a vasnál. Elszörnyed az ember meghallani, milyen hit­vány díjért hajlik árulásra annyi gyönge ember. Pár ezer aranyért, egy jószágért, kamarási kulcsért, egy fokkal magasabb kato­nai rangért, szép asszony csókjáért, kicsinyes sértődésért sorra hullanak a tisztek. S a gróf­ságért, a Rákóczi-féle családi drágaságok és birtokok egyrészéért még egy kurucz generalis is. A beállott csüggedés mélységes fájdalmát híven tolmácsolja a lantos; hallatára könybe- borul szemünk: „Halálos nehéz köd Mindent busán beföd; Jobb is, ha nem látja : Mert csak szive fájna — Tán meg is szakadna . . . Dobos már dobolhat, Rákóczi unszolhat . . . A tábor, a tábor Zászlóit lehajtja A rnajthényi páston. Szegény kurucz tábor 1“ Prófétikus keservvel zokog tovább a költő : Eljön még az idő, Szegény Magyarország — Megátkozod te még E keserves órát . . 1 Idegen nemzetnek Beh súlyos a járma : Régi vezérének — Tulajdon vérének — Sírva néz utána.“ Hajh! mennyire sírva néz utána! Mindhiába! „A merre tenger zúg, A merre a szél jár, Csillag lehanyatlik .. .“ Ott nyugoszik ő már. A kifáradt bajnokok pihennek. Szegen függ a súlyos fringia s rozsda emészti a pengéjére vésett jelszót: „Ne bántsd a magyart!“ A szabadság eszméje aluszik, de hogy meg nem halt, azt bizonyítja a prag- inatica sanctió, a mely nem is annyira tör­vény, mint egy újabb kötés a nemzet s az szabadságharcz nem egy dicső harcznak uralkodó-család között. Egyik fél elfogadja a j leány-ág örökösödését és az Ausztriával való kapcsolatot, a másik fél ismételten esküvel j fogadja az ősi jogok tiszteletben tartását s Magyarországnak önálló és független állam gyanánt, csak saját törvényei szerint való [ kormányzását. Következett a példátlan nagylelkűség j jelenete, melyben a magyar mindent feledve, egy szép asszony kérő szavára, sietett meg-! ■ menteni a Habsburgok végveszélyben forgó trónját. Hát hiszen Mária Terézia hálás is { volt érette. Küldött ajándékba Pálffy nádor­nak egy gyűrűt, kardot, paripát. A krónikás keserű gunynyal jegyzi meg rá: „Avval az egy gyűrűvel lekötötte magának az egész országot; azért az egy kardért fegyverre kelt, az egész nép; avval az egy lóval, felültette az egész nemzetet.“ Fia, a nagy lelkű, de két balkezü, sze- j rencsétlen II. József, ki megkoronázva nem lett s azért „kalapos királynak“ csúfolták, már összeütközésbe jön' az alkotmánynyal s ’ csak a halál menti meg a készülő kitöréstől, i Az uj királylyal szemben is legsürgetőbb­nek tartja az összehívott országgyűlés, meg-1 újítani a pragmatica sanctióban erősen ki­kötött közjogi alapot; különösen az osztrák örökös tartományoktól való teljes független­ség törvényét. Alig 30 évre reá tanácskoznak először a bölcs és korszerű reformok fölött, a melye­ket azután az 1848-iki országgyűlés létesített egyhangú lelkesedéssel. Az uralkodó V. Ferdinánd április 11-én szentesité a márcziusi törvényeket s azokat átadván — akárki adta a szájába — de valóban királyi szavakat intéz István főher- czeg nádorhoz: „Hű magyar nemzetemnek szivemből óhajlom boldogságát, mert abban találom a magamét is. A mit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve ezennel által is adom neked, kedves öcsém s általad az egész nemzetnek, úgy, mint kinek hűségé­ben leli szivem legfőbb vigasztalását s gaz­dagságát.“ így nyujtá át a nemzetiszin szalaggal át­kötött szentesitett törvényeket, melyeknek záradékában királyi szavát köti le azok meg­tartására. Április 11-én volt ez. Április 20-án —- csak kilencz nap múlva! — indítják meg a sötét hatalmak Jellasich-al az irtó háborút ugyan­azon szentesített törvények, ugyanazon kegyelt nemzet ellen. A szabadságában, birtokában, életében megtámadott magyar: védekezett. Tisztán ön­védelmi harcz volt az, melyben a csodaszerü vitézségnek hőstetteit művelték a vezérek s a névtelen hősök egyaránt. A nagy idők kez­detén senki nem sejtette, mit hoznak a követ­kező napok. Nem készült itt senki a debreczeni függetlenségi nyilatkozatra. — Az események kényszerítő ereje hozta azt magával. Nem is volt az egyébb, mint az „eb ura fakó“ más szavakkal való ismétlése, mely kimondja, hogy: „A Habsburg-Lotharingiai ház, a ma­gyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása miatt, a nemzet nevében trón­vesztettnek, kirekesztettnek és számüzöttnek nyilvánittatik.“ Ha eszerint oda kellett jutnia a honvé­deknek, a hol állt a kurucz, — mi követke­zik abból? A történelem logicája beszél. És ha mi hallgatni akarnánk, a kövek támadnának fel szégyent kiáltani a gyáva nemzedékre, mely behunyja szemét, hogy ne lássa meg a maga igazát. Mert az igazság az, hogy a 48-iki AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.

Next

/
Oldalképek
Tartalom