Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-19 / 12. szám
Elek szavalta el a tőle már megszokott hévvel és preczizitással a „Talpra magyart.* Majd Kovács Klárika k. a. szavalata következett, ki Farkas Sándornak „Márezius 15-én“ czimü hazafias érzéstől duzzadó, szép költeményét adta elő, helyes, szabatos előadásával lelkesedésbe hozta a közönséget, mely sárii tapsokkal adott kifejezést elismerésének a szép szavalatért. Az emlékbeszédet Veres Gusztáv ilki ev. ref. lelkész helyett, ki közbejött akadályok miatt az ünnepélyen nem jelenhetett meg, Lukács Mihály a kör buzgó elnöke tartotta meg. Eszmékben dús, tartalmas beszéd volt, melyben vázolta az 1848-iki márcziusi eseményeket és ezeknek előzményeit. A közönség lelkes éljezéssel és szánni nem akaró tapssal honorálta a valóban élvezetes emlékbeszédet. A műsor következő száma Szabó Matild k. a. szavalata volt, ki Ábrányi Emilnek „Mi a haza“ czimü gyönyörű költeményét teljesen átérezve, lelkesedéssel és kitűnő hangsúlyozással adta -elő. A szép szavalat annyira megragadta a hallgatóság figyelmét, hogy annak végeztével sűrű tapsokban és éljenekben adott kifejezést megelégedésének és elismerésének. Azután Kubinyi Bertalan adta elő mély érzéssel, lelkesen és szépen Tóth Kálmánnak „Előre“ czimü költeményét. Úgy ő, mint Lenkey Lajos, ki Petőfinek „A hazáról“ czimü költeményét szavalta el a közönség meleg elismerésével találkoztak. Az ünnepély a közönség által elénekelt „Szózat“-tal ért véget. IV. A kath. legényegyesületben. A Kath. Legényegyesület hazafias ünnepélye este 6 órakor folyt le saját helyiségében. Itt is nagy közönség gyűlt össze s nagy élvezettel hallgatta meg a minden részében sikerült műsort. Lőrincz Gábor, az egyesület érdemes elnöke pár szóval megnyitván az ünnepélyt, Sallay Lajos elszavalta a „Talpra magyar“-t lelkesedéssel és helyes hanghordozással, reászolgálva a sűrűn felhangzó tapsokra. Az emlékbeszédet Haunstádter József főgymn. tanár tartotta. Hazafias szép beszéd volt, melyet a tanár ur elmondott és igaz! Kifejezést adott annak, hogy a mai ünneplésbe sok hamis hang vegyül s az ünneplés nem viseli magán a teljes őszinteség jellegét s ezt mégis indokolta. Figyelmeztette a hallgatóságot az igazi, hazafias érzelmű ünnep-1 lésre, mely méltó a nagy nap emlékéhez, j Fejtegetéseit a közönség nagy érdeklődéssel hallgatta meg s szűnni nem akaró éljenzé- j sekkel adott kifejezést tetszésének. Azután Popovits Rezső szavalta el az Apotheozist értelmesen és ügyesen, mire Deák Sándor szavalata következett, ki Ábrányi Emilnek „Hang a Petőfi sírjából“ czimü gyönyörű költeményét adta elő hatásosan. Majd Pólyák István énekelt hazafias dalokat, mely annyira tetszett a közönségnek, hogy azt megismételtette. Műsoron kívül a kis Fetzer Jolánka és Fetzer János szavaltak igen ügyesen és bátran, sűrű tapsokat nyerve jutalmul. Még Popovits Rezső szavalta el „Ötvenöt év előtt és után“ czimü saját szerzeményű költeményét, mire a hazafias ünnepély a közönség által elénekelt „Hymnusz“ és „Szózat“ hangjai mellett véget ért. V. A Polgári Olvasókörben. A polgárság által rendezett ünnepély este 7 órakor vette kezdetét a Polgári Olvasókör nagytermében, melyet egészen megtöltött az érdeklődő közönség, kik között hölgyek is nagy számmal voltak. A színpadon Kossuth Lajosnak arezképe függött nemzetiszinü szalagos keretben. Ä műsor a dalárda énekével csatarendbe sorakozott hajóról bömböl rá a büszke jelentés: Hier! Itt vagyunk mind. Egy se hiányzik közülünk. A csatahajók tehát megjöttek mind, hanem a hajósok közül hiányzik egy néhány. — Hol van „Nussi“ zászlós? a minden tengerészek legherczigebb, legszerelmesebb sorhajó zászlósa. — Úszik. — Hol van „Beppó“, a lócsiszár? a Monarchia egyedüli lovas tengerésze, a. ki Pólában pompás paripákat tartott. —. Iszik. A jó fiukat, a vig czimborákat, a kiknek talán még -az epéjük sem volt keserű, valahol a chinai vizeken megölte az epeláz, s most aztán tengerész hivatásukhoz híven, úsznak és isznak. Erre már aztán a bajtársak is isznak. Két lepecsételt palaczk kerül elő, melyeket baráti kezek töltöttek meg a tenger vizével — ott, a hol az sírjukká vált. — Vignettáikon egy kereszt, egy név, egy nap, a szélességi és hosszúsági fok, egyéb semmi. Egy-egv cseppnyi keserűség kerül ezekből a jó barátok boros poharába, de kerül abba égy-egy cseppnyi a baráti fájdalom mélységes tengeréből is. A poharak előbb az égre emelkednek, azután összecsattannak: — Hurrá Nussi! — Hurrá Beppó! S ezzel tengerész szokás szerint meg volt tartva a két nagy útra ment jóbarát rekviemé. (Foiyt. köv.) I vette kezdetét, mely Réti László karmester I kitűnő vezetése mellett egybevágóan, szabatosan énekelt, tapsra ragadva a közönséget, i Azután Kubinyi Bertalan szavalta el Tóth Kálmánnak „Előre“ czimü költeményét oly ! hatással, hogy a közönség szűnni nem akaró tapsokkal hívta vissza az emelvényre. A fel- | olvasást „Pro libertate“ czim alatt Somossy ; Miklósne úrnő tartotta. Első eset városunkban, hogy ily hazafias ünnepen nő tartsa az alkalmi felolvasást s mondhatjuk, hogy örvendünk ezen. Mert ő nagysága igen szép és háladatos thémát választott felolvasása tárgyául. A Rákóczy-korszak s a kuruczvilág történelmi eseményeinek tárgyalása mindig kedves a magyarnak és szívesen hallja. —- A kuruczvilág előidézésének történelmi eseményei nagyon hasonlítanak a márcziusi események előzményeihez s a felolvasó úrnő azt igen csinosan tudta vonatkoztatni is. Felolvasásából a Rákóczy-korszak alapos tanulmányozása, szeretete s a történelmi események teljes ismerete tűnt ki s a közönség feszült figyelemmel hallgatta azt meg s végűi szűnni nem akaró tapsával adott kifejezést elismérésének. A rendezőség pedig egy szép csokorral kedveskedett neki. A szép felolvasást legközelebb alkalmunk lesz a közönséggel megismertetni. Majd Nagy Elek szavalta el a „Talpra magyar“-t hatásosan, mire a műsor a dalárda által előadott uj Kossuth-nóta hangjai mellett ért véget. Nyolcz óra után kezdetét vette a közvacsora, a melyen az idén sokkal kevesebben vettek részt, mint máskor, mert a polgári kaszinóban csak 70-en voltak a résztvevők, a régi kaszinóban vagy 40 személy — többnyire hivatalnokok — külön társasvacsorát rendeztek. Az első pohárköszöntőt Nagy László alispán mondotta a királyra, hangsúlyozva azt, hogy nehéz politikai küzdelemben van ma az ország, s ha nincs is az ellenzékkel egy párton, mert ő mindenkor kormánypárti volt, lehetetlen azt a fellob- banást, a mi ma az országban van, nem méltányolni minden magyar embernek, a ki a nemzeti eszmének hive, s ha a nemzet nem érvényesült eddig úgy, a mint kell, annak oka maga a nemzet; ezért a márezius 15-ét nagyobb körben és jobban kell megünnepelni, minden házat fel keli lobogózni, nehogy a nemzeti szellem évekig pihenjen és elaludjék. A nemzeti eszméket kell ünnepelnünk a királylyal együtt. Éltesse az Isten — úgymond — a királyt erőben és egészségben soká és adja az Ég, hogy a Nemzet és Király egy legyen! Ezután lapunk szerkesztője a „Szabadság, Egyenlőség és Testvériség“ szent eszméinek megvalósításáért, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szelleméért ürített poharat. Nagy Elelc a rendező-bizottság nevében a közreműködőket és különösen Somossy Miklósné úrnőt és a dalárdát éltette. Csipkés András a Kossuth-szobor mielőbbi megteremtését óhajtotta, a szoborbizottság egészségéért ivott, mire ismét Nagy László alispán szólalt fel, kijelentve azt, hogy noha a belügyminiszter a vármegye azon határozatát, melylyel a városunkban felállítandó [ Kossuth-szobor alapja javára adományozott 4000 K megszavazását jóvá nem hagyta, a szoborbizottság ne essék kétségbe, teljesítse továbbra is kötelességét, mennyire ö ismeri a vármegyét, biztosra veszi, hogy a vármegye az egyszer megajánlott összeget meg fogja adni. Debreczeni István polgármester a város közönsége jólétéért emelt poharat, végül Kubinyi Bertalan Nagy László alispánt, mint lelkes hazafit éltette. Ezzel a pohárköszöntők sora befejezést nyert, azonban a kis társaság kedélyes beszélgetés mellett 11 óráig maradt együtt, söl egy részét még a hajnal is a fehér abrosz mellett találta. A „Nagykárolyt Vívó- és Torna- Club“ tagjai a club folyó évi márezius hó 22-én délelőtt 11 órakor a régi kaszinóban megtartandó V. évi rendes közgyűlésére tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Jelentések tárgyalása. 2. "Számadások megvizsgálására 3 tagú bizottság kiküldése és a felmentvény megadása. 3. Az 1903. évi tagságdij meghatározása. 4. Az évi költségvetés megállapítása. 5. Indítványok. 6. Az igazgató-választmánynak (elnök, igazgató, titkár, pénztáros, ügyész, szertáros, orvos és 8 választmányi tag) és 4 választ I mányi póttagnak a legközelebbi rendes közgyűlés időtartamáig való megválasztása. Az alapszabályok értelmében a személyes kérdések titkos szavazással döntetnek el. Nagykárolyban, 1903. márezius hó 17-én. Péchy László, Bubregh Béla, elnök. titkár. HÍREK. Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja folyó hó 18-án a déli gyorsvonattal székhelyére érkezett. — A honvédség köréből. Szentmihályi Clair Gyula altábornagy, kassai honvédkerületi parancsnok, Barancsi Józsa Győző őrnagy vezérkari főnök kíséretében f. hó 16. és 17-én városunkban volt és a honvédzászlóalj felett szemlét tartott. — A vármegyénkben folyó miniszteri vizsgálatnak már megvannak a következményei, a mennyiben a csengeri járás főszolgabíróját Böszörményi Endrét és a járási irnoj kot Boros Györgyöt állásuktól az alispán felfüggesztette, a főszolgabíró, Képessy László ! szolgabiró és a járási írnok ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte. Egyidejűleg az alispán a szolgabirói hivatal átvételével és vezetésével Komoróczy Iván volt íszolgabirót bízta meg. — Özv. Gróf Károlyi Györgyné elhunyta j alkalmából a vármegye által a f. évi február hó 13-án tartott rendkívüli közgyűlésből Károlyi István grófhoz intézett részvétiratot bár kissé elkésetten, de mégis ismertetni kívánjuk, miért is azt ezúttal közöljük. A részvétirat igy szól: Méltóságos Gróf Ur! Talán szokatlan, hogy egy vármegye részvéte nyilatkozzék meg egy nő halála felett, de Szatmár vármegye nem maradt volna hű régi hagyományaihoz, ha szótlanul engedné át özv. gróf Károlyi Györgyné földi maradványait az enyészet ölének. Meg kellett volna semmisülni lelkűnkben az őseink által érzett hazaszeretet utolsó parányának is, ha fájdalmunk, részvétünk csak annyi volna, hogy azt üli, kiket a rokoni kötelékek gyanút keltő nyűge nem köt le, egy egyszerű koszorút téve a koporsóra, már kifejezettnek tekinthetjük. Énnél mi a halottnak többel tartozunk s nekünk kötelességünk e tartozást nyilvánosan elismerni. Nem szabadságharczunk emlékei kényszerítenek erre, mert nagy küzdelmek izgalmai közt a lélek működése lázas, sőt múltat és jövőt is megtagadható lehet, de jobban s talán egyedül kényszerít erre az, hogy egy hosszú élet minden tettét, gondolatát átható, megvilágító honszeretetnek fényes és kétségbevonhatatlan dicsfénye ragyog felénk a megdicsőiilt alakjáról. Áz értelem világát az apa, az érzelem világát az anya' teremti meg a gyermekek lelkében. Az értelem világa az élet harczaiban árnyalato-1 kát vesz, mely a gyermekeket szétválasztja, de j a tiszta érzelmeknek megalkuvást nem ismerő hármas szentsége az Isten, a haza és a , becsület szeretete nemcsak gyermekeket, de nemzeteket is egygyé tesz, összeköt. Óhajtjuk, hogy indokolatlan legyen az aggodalom, melylyel gyászoljuk az elhunytban főként a honleányt, a ki nein pillanatokra lángolt fel \ a hazáért, a ki nein- hiúság által vezéreltetve j akarta a történet lapjaira nevét bevésni,1 hanem családtagjainak leikébe beoltva a haza- J szeretet érzelmeit, ez által akarta összefűzni a családot minden időben s fenntartani a maga emlékezetét az ö lelkűkben. Mint azok a magyarok, kik aggódva keresik az egykor ragyogó hazaszeretetnek a múltak ködébe mindinkább eltűnő alakját, úgy érezzük, hogy az a sírbolt, melybe a kihűlt tetemeket helyezték, megszűnt a családé lenni, mert a nemzet méltányolva azt a honszeretetet, mely az ő lelkében lángolt, e sírboltot a nemzet tulaj- ! donává tette. Nagy felelősség hárul ez által az utódokra, mert a nemzet az utódok hon- szeretetét az ő mértékével fogja mérni és az j a mérték nagyobb nem lehet, mert ő nem- I csak akkor szerette a hazát, mikor azt szeretni dicsőség volt, nemcsak akkor, mikor i szeretni bűn és veszedelem volt, hanem szerette akkor is, mikor úgy látszék, a nern- i zet a feltámadás reménysége nélkül eltemetve, ja szeretett gyermekek szivébe csepegtetett honszeretet a gyermekeknek nem Ígért egyéb jutalmat, mint börtönt, bitót, vagy koldus- I botot s vele a számkivetés keserű kenyerét, í Ezen gondolatok által vezettetve tettük mi a koporsóra koszorúnkat, e gondolatok törtek fel ajkunkra, hogy részvétünket tohná- ! csoljuk a családnak halála felett. Kelt Szatmár vármegye közönségének 1903. évi február hó 13-án Nagykárolyban tartott rend- I kívüli közgyűléséből. Nagy László, s. k. alispán. , — Aranylakodalom. A legszűkebb családi körben — a nem régi fájó gyászra való tekintettel— hallgatagon ünnepelte meg Nt. Asztalos György, nagykárolyi ev. ref. lelkész, volt esperes, vármegyei bizottsági tag, jelenlegi második nejével, Máthé Karolinával való házasságának ötvenedik évfordulóját — az aranylakodalmat, márezius 15-én. Ezelőtt 50 évvel, az akkori viszonyok között, a már- czius 15-re tervezett lakodalmat a hatóság I (Bach, vagy ilyenféle) nem engedélyezte s előtte való napon is csak katonai felügyelet I alatt lehetett megtartani a menyegzőt. A ritka I évforduló ünnep márezius 15-én tartatott j meg s a család ünnepélyesen vonult be a t templomba, hol már a nagy nemzeti napot * ünneplők sok százai voltak jelen. Isteni tisztelet után az ötven éves házaspár kedélyesen, vidáman fogadta a közeli rokonok gra- tuláczióit s a messze-távoiból is érkező jó- kivánatokat, melyeket a távirda hozott. Az ünnepeltek másnap is folyton fogadták a szívélyes megemlékezők érzelemnyilvánitásait. Adja az Ég, hogy a gyémántlakodalom is hasonló erőben és egészségben találja a most vidáman ünneplő párt! — József napja. Főgymnasiumunk közszeretetben álló érdemes igazgatója, Hám József ma ünnepli névnapjának évfordulóját. A főgymnasiumi ifjúság ma d. e. fél 9 órakor a városi tornacsarnokban ünnepélyt rendezett az igazgató tiszteletére, hol a megható ragaszkodásnak s a tüntető szeretet eklatáns megnyilvánulásának voltunk tanúi. A lélekemelő ünnepélyről — lapunk zárta miatt — csak jövő számunkban fogunk részletesen beszámolni. Ugyancsak ma ünnepelik meg névnapjukat Vanke József kegyesrendi t. kormányj tanácsos, a ház nesztora, Haunstádter József és Gärtner József főgymnasiumi tanárok is, I s mindannyioknak a magunk részéről is a legjobbakat kívánjuk.-— Gyászeset. Társadalmi életünket súlyos ! csapás érte. Egyik nagyrabecsült tagja, Kő- j szeghy Gyula nyugalmazott uradalmi főszámvevő folyó hó 18-án hosszas szenvedés után elhunyt. Benne egy nemesért és szépért lelkesülni tudó, puritán jellemű embert veszítettünk el. Szép életpályát futott meg; 1837. augusztus 4-én született Egér-Farmoson hevesmegyei nemes családból. Tanulmányainak elvégzése után, mint 22 éves fiatal ember részt vett az 1859-iki olasz hadjáratban s ott volt a solferinói ütközetben is. Hazájába visszatérve, gróf Károlyi György uradalmában. mint tiszt nyert alkalmazást s e pályáján igen rövid idő alatt főtiszti rangra emelkedett. Előbb a nevezett főur sereghi, majd sámsoni uradalmának volt intéző főtisztje, majd Károlyi Viktor gróf uradalmi felügyelő főtisztje. A nevezett főur halála után Nagykárolyban telepedett le, hol mint a Károlyi Lajos és István grófok közös főszámvevője hivataloskodott, mig 1898-ban nyugalomba vonulva társadalmi és egyházi ügyekben érvényesítette közjóra irányuló tevékenységét. A nagykárolyi kath. egyház, a Vöröskeresztegyesület és a Kölcsey-egyesület pénztárnokát, a helybeli takarékpénztár pedig felügyelő-bizottsági tagját gyászolja az elhunytban, családja pedig a szerető apát, nagyapát, illetve rokont siratják. Lapunk is mély részvéttel osztozik a család gyászában. Temetése ina délután 3 órakor fog megtörténni. A család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Kőszeghy Gyuláné szül. Dáni Mária, a maga, valamint gyermekei s kiterjedt rokonsága nevében is fájdalmas szívvel tudatja, szeretett férjének, illetve a legjobb apának, nagyapának, apósnak és testvérnek Kőszeghy Gyula nyugalmazott uradalmi tiszttartónak élte 66-ik s boldog házasságának 36-ik évében folyó évi márezius hó 17-én esteli 10 órakor történt elhunytat. A boldogultnak hült teteme f. évi márezius hó 19-én, délután 3 órakor fog a rém. kath. egyház szertartása szerint a helybeli mesterrészi temetőben örök nyugalomra helyeztetni; az engesztelő szentmise-áldozat pedig márezius hó 20-án reggel 9 órakor fog lelkiiidveért a helybeli róm. kath. templomban az Egek Urának be- mutattatni. Nagykároly, 1903. márezius 18. Áldás és béke legyen porai felett! Kőszeghy József és neje Hlavathy -Anna s gyermekük Marianna. Dr. Kőszeghy Andor és neje Jeney Sarolta, Kőszeghy Béla és neje Varságh Lujza, Kőszeghy Mariska és férje Jurcsek Béla s gyermekeik Béla és Imre, Kőszeghy Sarolta és férje Harsányi Dezső s gyermekük Margitka, Kőszeghy István és Erzsiké, gyermekei, unokái, menyei és vejei. Kőszeghy Kálmán és Izabella testvérei. — A Takarék- pénztár pedig a következő külön gyászjelentést adta ki: A Nagykárolyi Takarékpénztár- Egyesület igazgatósága mély részvéttel tudatja, hogy felügyelő-bizottságának tevékeny és érdemes elnöke Kőszeghy Gyula ur folyó hó 17-én, munkás életének 66-ik évében elhunyt. Emléke maradandó lesz közöttünk! Nagykároly, 1903. márezius hó 18-án. — Halállal végződött sertésölés. Sipos Zsigmond nagyecsedi lakos, 42 éves kereskedő, a napokban sertést ölt. Ölésközben a sertésölő késsel véletlenül megszórta a ezomb- ját, s ennek következtében elvérzett. A helybeli közkórházba e hó 11-én délelőtt hozták be, azonban segíteni már nem lehetett, mert alig pár órai ottlét után kiszenvedett. — Temetése e hó 12-én délután ment végbe nagy részvét mellett. — A megboldogultat i felesége szül. Szabó Róza gyászolja. Béke poraira! — Követésre méltó példa. Ifj. Matolcsy J Sándor helybeli kereskedő egy Grosz B. nevű budapesti gyárostól német levelet kapott, melyben utóbbitól egy helybeli kereskedő vagyoni viszonyai felől a legpontosabb felvilágosítást kéri. Matolcsy Sándor a levelet fel- "küldötte a „Magyarország“ szerkesztőségének, kérve, hogy miután ő nem ért idegen nyelven, mondják meg neki, mi van a levélben. A „Magyarország“ meg is magyarázta, de
