Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-03-19 / 12. szám
77 XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. márczius 19. j sísia yA 12-ik szám. : . á Társasa. Süliről, szépirodalmi és ismeretterjesztő l^etila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megj elen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. |J Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. J Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Forencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nviittér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A nemzet ünnepe. (—ő.) Márczius 15-ének emlékét a magyar haza minden részében megünnepelték s a „Talpra magyar“ lelkesítő, gyújtó verssorait visszazengették a Kárpátok ormai, hogy az Adria hullámai között hangozzanak el accordjai. Egy imádság zengett végig ez egész hazán, „Isten áldd meg a magyart!“ Ötvenöt év előtt rázták le magukról a rabszolgaság bilincseit apáink, egy emberöltő múlva szent kötelesség háramlóit reánk, kik az ö küzdelmüknek csak előnyeit élvezzük s ez a szent kötelesség: a hála. S vájjon mivel tudnánk jobban, szebben kifejezést adni hálánknak, mint azzal, ha nagy tetteiknek dicső emlékét megünnepeljük, még pedig úgy, hogy az méltó legyen az ö emlékükhöz. Márczius 15-ének ünnepe nem egy politikai párt ünnepe, az az egész nemzeté. Az 1848-iki nagy alkotásoknak előnyeit nemcsak egy párt tagjai, hanem a nemzetnek minden tagja egyformán élvezi. Szabad e hazában minden polgár egyformán. Habár a társadalom válaszfalat is emelt ember és ember közé, de a törvény előtt egyenlő minden polgár s tettei fölött a bíráskodást nem egyes ember szeszélye, nem az úri székek kényelmes tábla- birái eszközük, hanem a törvény korlátái között működő független bíróság. A testvériség nemes eszméje igaz, ma már csak a multté, de jól esik mégis megemlékeznünk arról, hogy volt idő, midőn a régi magyar dölyf és visszaI vonás megszűnt s a nagy ur és szegény j paraszt összeforrva a testvériség szent eszméjében, oly tettekre volt képes, melyekkel kivívta magának az egész világ bámulatát és elismerését! Márczius 15-ének emlékét nem jelzi vér, a sebesültek nyögése s a haldoklók végsóhajai nem hatnak zavarólag az ünnepi hangulat közé, mert a mit más nemzetek nagy áldozatok, hosszú küzdelem után tudtak kivívni, azt a magyar kivívta egy nap alatt, vérontás nélkül, egy ifjú, lelkes csapat vezérlete alatt! E nagy napnak emlékét nem homá- lyositja el egyetlen oly tett sem, melyért a magyarnak pirulnia kellene. De hogy ez a nap volt a szabadság születésnapja, azt el nem tagadhatja senkisem. Lehetnek véleménykülönbségek, egyesek politikai nézetei nagyon eltérők, de a ki magyar, a ki ennek, a nemzetnek múltjára büszke s a ki élvezi az 1848-iki heroszi küzdelem gyű- j mölcseit, annak márczius lö-ikét meg kellene ünnepelnie. És akkor, midőn márczius 15-én! gróf Károlyi István mély gyászát, — melyet édesanyjáért, a Nagyasszonyért, dicső emlékű gróf Károlyi György néért visel, — megszakítja s palotájának ormára felhuzatja a nemzetiszinü lobo- ; gót és az uradalmi épületeken büszkén j lobogtatja a szél a trikolort, akkor váró- j sunk utczáin alig itt-ott láttunk egy; lobogót. Miiyen nagy ellentét! S ez az ellentét jellemzi legjobban a mi viszonyainkat! Hiányzik nálunk a lelkesedés, i a soviniszta nemzeti érzés! Pedig a magyarnak kellene legnagyobb sovinisztának lennie, mert más nemzet talál magának hazát másutt is, de nekünk „A nagy világon e kívül nincsen számunkra hely!“ Városunkban lefolyt ünnepségekről a következőkben számolunk be : I. Istentiszteletek: Reggel fél hét órakor a helybeli status-quo i/,i\ templomban volt ünnepies istentisztelet, a mely alkalommal Fürth Ferencz főrabbi megható imát mondott a hazáért és királyért. Kilencz órakor a katholikus templomban - melyet a helyi hatóság tagjai, a vármegyei tisztviselői kar, a honvédség és a hívők nagy száma zsuffolásig megtöltött — Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök, kormánysegéd és helybeli plébános ünnepi misét czelebrált fényes segédlet mellett, igazán lélekemelő volt, midőn a mise végén az orgona hangjai által kisérve felhangzott az „Isten áldd meg a magyart!“ jnnefi a közönség zöme az ev. ref. templomba vonult s 10 órakor mindenféle vallásfelekezetiekkel színig megtelt templomban a hívők s ezek között honvédkatonák is, zsoltárokat énekeltek, a minek végeztével Nagy Lajos segédlelkész ment fel a szószékre s egy szép ima elolvasása után egy igen szép beszédet mondott, ecsetelte a márczius 15-ike jelentőségét és kifejtve, hogy mily vívmányokat hozott a jelentőségteljes nap a magyar nemzetnek. Ennek végeztével felhangzott a Hymnusz két strófája, melyet az énnekkar és a templomban jelep levő közönség együtt énekelt. II. Főgymnasiumi ünnepély. A főgymnasiumi „Kölcsey önképzőkör“ ünnepélye délelőtt fél 10 órakor lett megtartva, a városi tornacsarnokban, hol nagyszámú és intelligens közönség gyűlt egybe. A tornacsarnok szépen fel volt díszítve nemzetiszinü lobogókkal. Az ünnepély a főgymn. zenekar által előadott „Búr csatainduló“-val vette kezdetét, melyet Papp György VIII. o. t. önképzőköri elnöknek szépen átgondolt és át- érzett megnyitó beszéde követett. Nagy hatást ért el a Gärtner József tanár kitűnő vezetése alatt működő énekkar által előadott „Hymnusz“, melyet Kosa Lajos VI. o. t. szavalata követett, ki Dalmady Győzőnek „Szabad haza“ czimü költeményét szavalta el szép hangsúlyozással. Majd Preisz Miklós hegedűn, Brandsch Gyula cellon, Csilléry Ferencz zongorán adtak elő egy triót, kitűnő összhanggal, remek betanítással. Az alkalmi felolvasást Brandsch Gyula Vili. o. I. tartotta, ki röviden érintve a történelmi eseményeket, igen csinosan fejtegette a márczius 15-iki vívmányok nagy horderejét. Egyik legszebb pontja volt az ünnepélynek Csilléry Ferencz VIII. o. t. zongorajátéka, ki a Hymnust és Szózatot játszotta el, remek technikával. Nagyon tetszett Ludescher Gy. VI. o. t. szavalata is, ki Petőfinek „Magyarok Istene“ czimü költeményét szavalta el kifogástalanul. Az énekkar által elénekelt „Élj őseink hazája“ czimü darab után a zenekar játszott nagy tetszés mellett magyar népdalokat. A záró beszédet igen értelmesen és hazafias érzéssel VVeisz Bernát VIII. o. t. tartotta. Az ünnepély az énekkar által elénekelt „Szózat“-tal ért véget, melyet a közönség állva hallgatott végig. Az ifjúság által rendezett lelkes, hazafias ünnepély minden egyes száma nagy tetszésben részesült s a szereplők mindegyikét a közönség megtapsolta s az éljenekből bőven jutott az énekkar vezető-tanárának Gärtner Józsefnek is. III. A protestáns társaskörben. Az ünnepség harmadik része a Protestáns társaskör helyiségében délután 3 órakor folyt le, nagy számú közönség előtt, mely zsúfolásig megtöltötte a kör helyiségét. Az egybe- gyült ünneplő közönség nagy lelkesedéssel énekelte el a „Hymnuszt“, mely után Nagy T ARCZ A. Óda. Irta : I_ia,jos. Emlékezet, magasztos, büszke Múzsa, Varázsold vissza azt a tünde kort, Hadd éljük át a szent emléket újra, A mely e nappal immár összeforrt. Azóta hányszor át meg átlapoztuk A midt dicsőség drága lapjait ! Ez vigaszunk a sajgó szenvedésben, Mely küzdeni, remélni ’megtanít. Klió e napra hányszor visszapillant Es szép szemének harmatárja hall. . . E nap regéjét szinaranyba véste Örök időkre múlhatatlanul. E nap szabadság hajnalébredése Egy hosszú, néma, zordon éj után, A méh/ az ifjút férfivá avatja, A férfi hős lesz, hadverő Titán! Békába verve várta ébredését Az elhagyott, a gyönge, béna rab; A honfiak bilincseit letörték, Ma már a rab ezerszer boldogabb. Tudjátok-e, ki az, kit börtönében Ma ért az első, tünde napsugár ? Az eszme, nép jog, véleményszabadság, Melyigei karöltve béke üdve jár ! Petőfit hányszor csókold a Múzsa, Szent csókjaiból mennyi dal fakadt: Es forr a dal a honfi-szenvedélytől, Lángol, hevít e szent varázs alatt. Oh mért rabolta el a zord. Hadisten Hazánk c halhatatlan dalnokát?! Kihullt a lant kezéből mindörökre. Hogy csókja érte büszke homlokát. Miként a villám rémes éjszakában Csillogva tör a fellegáron át, Föl-fölriadva mennydörög az égbolt S a hang bejárja róna, bérez honát: Petőfi lángragyújtó költeménye Fölrázta bús, lelánczolt nemzetét S a márcziusi bajnokok kezében Csörrenve tört bilincse szerteszét. Mi zeng, mi zúg a szellemek honában? Mi rezgeti a lélek húrjait? Talán az esti szél csókolja sorra A győzedelmes hősök sírjait? Félistenek, ti halhatatlan ősök, Kik ott pihentek néma hant alatt, Dicső nevetek él a hon szivében, Győzelmetek örökre fönmarad! Világteremtő, nagyhatalmú Isten, Ki e magasztos, bájos, szép napon Ujjáteremtéd nemzetünk jövőjét, Félistenek nevében kér a hon: Hogy adj c népnek annyi büszke Héroszt, A mennyi érte élt és érte halt: Virulni fog még számos ezredévig S rettegni fogják a dicső magyart! Emma. Irta: Zámbó Imre. A pólai tengerész-kaszárnya pompás egzotikus parkjában kigyult a bengáli fény s a tengerészet hatalmas zenekarának üdvrivalgásai mellett, pohárcsengés között üdvözölték egymást a messze utakról imént hazatért tengerész bajtársak. Eseményszámba megy, ha az összes hajók konczentrálva mind együtt vannak s most az ! az eset történt meg, hogy egy monstre hadgyakorlatra a világ mind a négy tája felől ; egy és ugyanazon órára valamennyit hazaparancsolták a kábelek. Se későbben, se korábban érkezni; ez volt a flottagyakorlat i bevezető feltétele. A viszonlátás örömén kívül tehát ezen pompásan sikerült gyülekezési manővernek is szólott az ünnepség, mert mégis csak fel- etnelőleg hathat a legkisebb közmatróz önérzetére is annak a tudata, hogy» az admi- rálitásnál hajszálnyi pontossággal tudják az egymástól negyvenezer mértföldnyire czirkáló hajók óránkénti helyzetét, az időt. módot és helyet, hol a parancsokat átvehetik, valamint, hogy hajókban, vezetőkben és emberekben is megvan a képesség a vett parancsot viharok és akadályok daczára is végrehajtani. De az sem mindennapi meglepetés ám, mikor például az afrikai vizekről hazaparancsolt „Tegetthoff“, a mely az általános be- rendeltségröl mit sem tud, teljes gőzzel törtet a pólai partok felé, hát egyszerre csak köröskörül gombolygó füstfelhőket lát, melyekből egymásután bontakoznak ki a kisebb- nagyobb fekete szörnyetegek, pánczélosok, sorhajók, fregattok, korvettek, czirkálók, tor- pedo-zuzók. — Ne te ne! Vízilóvá legyek, ha amott nem a vén „Custozza“ köhög. Pedig hát annak most valahol Kokin-Ghina körül kellene a zabot hegyezni. — Kuss te girhes! Hát az „Albrecht her: czeg" mit szemetel itt? Ez meg Norvégiába volt rendelve jeget aszalni. — Nézd, nézd ezt a heringét, ez meg a „Leopárd“. Pedig ez csak a múltkor indult délnek, hogy a „puddingokat“ (tengerész! akadémiai növendékek) inegladikáztassa s kárpótlásul az anyatejért rászoktassa a bagóra. A „Tegetthoff“ öreg kapitánya dohogott ilyenformán a kakasülőjón, most hát még az öreg is megrökönyödött, mikor a szélrózsa minden irányában szétszórva hitt teljes flottát látta kibontakozni a fiistfelhőkböl. Aztán hogy dohog, fújtat s törtet teljes gőzzel valamennyi. Mintha mindnek az lenne a rendeltetése, hogy a „Tegetthoff"-ot meg- j előzze, lepipálja. De már olyan nincs! Le is trombitál az öreg a gépésztiszthez: Gyii-hű te füstös! Verklizd meg azt a masinát, nem apád. Hadd tipratom agyon ezeket az ebi halakat. Mikor aztán a kikötő torkolata előtt várakozó admirális hajón eldördül a hatalmas „rendesvous“ betelt idejét jelző ágyuszó, 36' Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyság!! iiiiü MBBMMl m e 11 k é p 9 frt 80 kr. 1896. kiír KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. 1896. T 9 frt 80 kr. papirkerettel = együtt. = HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb.
