Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-10-29 / 44. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE pel kell összehoznom éppen a miatt, mivel az ottani viszonyokat a szakértő főmérnök ur nagyon jól ismeri; nos hát úgy áll a dolog, hogy az ottani kazántápviz a lehető legrosszabb és sokkal rosszabb, mint a mi tápvizünk, mert nemcsak hogy sokkal keményebb, hanem még nagyon iszapos is és még sem volt ott sem okvetlen szükséges, gázüzemre áttérni és pedig amiatt nem, mivel ezt nem a szakértő nem akarta, hanem a telepet épitö és ott nagy befolyással biró vil- lamos-ezég nem akarta a gázüzem létesítését elvállalni. Azon állítás, hogy Győr nem világit, hanem erőátvitelt ad, még ha tényleg igy is lenne, semmit sem mond, mc , végre is teljesen mindegy, hogy motor hajtására vagy pedig világításra használtatik-e föl az áram, sőt az a körülmény, hogy ott folytonos éjjel-nappali üzem van még a szakértő fő- | mérnök ur ellen szól s azt hiszem, hogy Nagykároly is fog ipari motorok hajtására áramot szolgáltatni. Gyenge vigasz ma Pozsony városára I Hollós főmérnök ur azon állítása, hogy ő j nem ajánlotta volna a gáztelep létesítését, I valamint kevés vigasztalás leend majd abban az esetben is, ha 1—2 év múlva itt is egy i második szakértő, ki majd magát még körültekintőbbnek fogja tartani, azt fogja mon- í dani, hogy ő nem ajánlotta volna a gáztelep létesítését, ügy látszik, Pozsony vá- J rosának hasznára lett volna, ha annak idején Hollós kir. főmérnök urat megkérdezi, de éppen igy hasznára volna Nagykárolynak, ha nem 1—2 év múlva, hanem már most, igazán gyakorlati szakértőkhöz fordul, kik a gépüzemeket nemcsak íróasztal mellől, hanem úgy is ismerik, hogy hosszú éveken át ezzel bajlódnak s ezek minden ! előnyeivel és hátrányaival tisztában vannak. i Ilyen szakértők lehetnek bármely budapesti villamostelepnek, akár közúti, akár villamos világítási telepek üzemvezető főmérnökei. Hogy Pozsonyban a kezelés tett tönkre mindent; hát mi is lehetne egyéb oka a tönk- í nek ? Hisz az természetes, hogy minden bak-: lövésért a kezelésnek kell bűnbakul állnia, annál is inkább, mivel felelősségre vonni senkit sem lehet, mivel ott már vagy az 5—6-ik kezelő van a telep megindulása óta s mindig az előbbi rontott el mindent. Ez a minden esetben a gyárosok részéről alkalmazott frázis. Hogy a szakértő főmérnök ur köztisztviselő, ez a városra nézve semmi garantiát nem nyújt, mivel az ily privát munkákért, mint ez, fellebbvalói részről felelősségre nem \ vonható. A mi most már a morális garantiát illeti, hát az nem lehet garantia; vagy talán hajlandó-e a mü sikerültéért megfelelő pénzbeli biztosítékot nyújtani? Mert egy magánmérnök, ha ilyesmi nem sikerül, existentiáját teszi tönkre, ellenben egy kir. ( főmérnöknek, kinek kenyere és hivatása a minisztérium ügyeit végezni, ilyen dolog miatt, a hajaszála sem görbül meg. Hogy mennyire rosszul mennek a pozsonyi | telep dolgai, bizonyítják ama czikkek, melyek az ottani helyi lapokban megjelentek a telep | ellen, midőn a 900,000 korona költségen felépített, folyton deficzittel dolgozó telepet még j 270,000 korona költséggel ki akarták bővi-! teni. Megjegyzem, hogy a telep 300,000 koronával került többe, mint tervezve volt. Ha pedig a telepépités nem kaptafa, hát akkor, kérem, talán a szászországi viszonyokat sem lehet egyszerűen Nagykárolyra ráhúzni. Más viszonyok vannak ott egészen, de még azok is mások, a kik ily telepek dolgaihoz nyúlnak. Nálunk mindenben a legegyszerűbb után kell törekedni, mivel még ; ezek rendben tartása is, a már mindenütt megszokott elég bajjal jár. Nem foglalkozhatom számadatok felállításával, mert lehet, hogy ezt hibátlanul megtenni nem tudnám, de a szakértő főmérnök ur egy szóval sem czáfolta meg állításomat, j hogy vannak hazánkban villamos telepek, melyek legalább is oly kedvezően dolgoznak, mint az általa ajánlott gáztelep. Miért bővíti egy budapesti világítási telep gépeit az idén 3000 lóerő gőzgéppel, miért nem állít fel 2 darab 1500 lóerejü gőzgép j helyett gázgépeket ott, ahol anyira tapasztalt gyakorlati és elméleti szakértők vannak;; bizonyára kalkuláltak mindennel még gázgéppel is. Miért építi jelenleg, Segesvár, Munkács, Esztergom, Vácz, Mohács, Zombor, Pápa stb. villamos telepeit gőzgépekkel s miért nem gázgépekkel. Nem hangulatkeltés, a mit állítottam, mivel nékem ez ügyben érdekem nincs — hanem az adózó polgárok anyagi érdekében ismételten csak azzal a tanácscsal szolgálhatok, hogy ne menjen a képviselőtestület könnyelműen ezen tervezet elfogadásába, hanem igenis adja ezen dolgot elbírálás végett 1 vagy 2 gyakorlati szakértő kezébe, olyanokéba, kik ily telepeknek tényleges vezetői és nem csak ajánlatok felülvizsgálásával foglalkoznak. — Ajánlom továbbá, hogy kérdeztessék meg Győr városa, hogy egy kilowatt áram előállítására mily szénfogyasztást szavatolt a telepet készítő czég, szólittassanak továbbá fel a pécsi, miskolczi, székesfehérvári, temesvári, sátoraljaújhelyi telepek, hogy mily üzemköltséggel állítanak elő 1 kilowatt áramot. Mindezt még mind meglehet tenni, annál is inkább, mivel most már a telep építését a tavasz előtt úgy sem lehet megkezdeni, j Van idő annak megfontolására, hogy a város ! egy jól beváló telepet létesitsen-e, mely a közjövedelmet gyarapítja, vagy pénzét arra adja ki, hogy egy kísérleti telepet létesítsen I a Nagykároly város költségén. Én missziómat ez ügyben befejeztem és bizton hiszem, hogy a városi képviselő testű-1 let között fog elég akadni olyan, aki nékem azt konczedálni fogja, hogy jobb még 10 szakértőt megkérdezni, mint egynek megkérdezését elmulasztani és mindent el fognak követni, hogy a várost az ily nagyon is meg- koczkáztatott és előre látható veszélyes vállalkozástól visszatartsák. Hoffmann Tivadar. HÍREK. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla főispán folyó hó 26-án Nagybányán, Felsőbányán és a nagysomkuti szolgabirói hivatalnál foganatosítandó vizsgálat megejtése czéljából elutazott, honnan a tegnap délelőtti vonattal tért vissza székhelyére. — Megyéspüspökünk Meszlényi Gyula, valóságos belső titkos tanácsos, nehány nap óta gyengélkedik. A főpásztor meghívására Dr. Ángyán Béla egyetemi tanár szombaton Szatmárra érkezett s vizsgálata alapján megállapította, hogy a püspök betegsége komolyabb aggodalomra nem ad okot. — A grófi kastély vendégei. A gróf Károlyi kastélynak e héten vendégei voltak: Gróf Szapáry Pál folyó hó 23-án automobilon érkezett Beregszászból a grófi család látogatására s folyó hó 26-án utazott el. E hó 24-én pedig Blaskovics Elemér és neje Waldek grófnő érkeztek meg, kik 27-ig időztek városunkban. — Hivatalos vizsgálat. Baróti Ede pénzügy- miniszteri osztálytanácsos, számvevőségi igazgató, a helybeli kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnél eszközlendő hivatalos vizsgálat megejtése czéljából folyó hó 23-án j városunkba érkezett. Vizsgálatát kizárólag a vármegyei számvevőségi ügyekre terjesz-' tette ki s az ügyek egyöntetű elintézése czél- j jából az alispánnal és az árvaszéki elnökkel is értekezett. Vizsgálatát folyó hó 26-án befejezte s a délutáni gyorsvonattal Debre- , czenbe utazott. — Esküdtek kisorsolása. A novemberi ülésszakra az esküdtek kisorsolása folyó hó 24-én történt meg a szatmári kir. törvényszéknél. A kisorsoláson Dr. Róth Ferencz kir. törvényszéki elnök elnökölt. Jelen voltak : Dezső Kálmán és Szabó József kir. törvényszéki bírák, Dr. Joanovics Ernő jegyző. A kir. ügyészséget Dénes Lajos kir. ügyész, az ügyvédi kamarát pedig Korányi János elnök képviselte. Városunkból kisorsolva lettek : Csókás László iparos, Juhász Imre iparos és Janitzky Albert kereskedő. — Kaszinói közgyűlés. A nagykárolyi régibb kaszinó tagjait a folyó évi november 1-én délután fél 5 órakor az egyleti helyiségben tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Tárgyak: 1. A kaszinó anyagi ügyeinek rendezése s e czélból kölcsön felvételének elhatározása. 2. Elnök és egy könyvtári választmányi tag választása. Nagykároly, 1903. október 29. Papp Béla, igazgató. — Halottak napja. Hétfőn lesz halottak estéje, midőn lágyulnak mindenütt a temetőben az elhunytak gyászos sirhalmán a kegyelet és megemlékezés fénylő lángjai, hogy ismét figyelmeztessék a halandókat ama szenvedésekre, melyekben részük volt akkor, midőn kedveseik sorából egyiket vagy másikat el kellett veszteniük s átengedni az örök enyészetnek. Ez estén lágyulnak a visszaemlékezés lángjai elhunyt kedveseink sirhalmán haló poraik fölött s virágokkal hintik be az élők azoknak sírját, kiket elfeledni, szivükből, lelkűkből emléküket kitörülni sohasem fogják. — A reformáczió emlékünnepét a helybeli ev. ref. egyház november hó 1-ső napján ünnepli a vasárnapi istentisztelet alkalmával. Szombaton e hó 31-én reggel 9 órakor pedig a lelkiismereti szabadság e nagy napjának 386-ik évfordulóján alkalmi imádság fog tartatni az ev. ref. templomban. — Oltáregyesületi hírek. A nagykárolyi „Oltáregyesület“ választmánya folyó hó 25-én délután tartotta első gyűlését az apáczák klastromában Hugonnai Béla grófné elnöklete alatt. Az ülésen, az egyesület belső ügyeinek megbeszélése után, határozatba ment, hogy az egyesület lelkes tagok áldozat- készsége folytán megkezdi kettős munkáját: az Oltáriszentség iránt tanúsítandó belső buzgóságot, a szükséges templomi ruhák beszerzését és kijavítását. E végből minden Oltáregyesületi szentmisén a tagok közös szent áldozását határozta el a választmány nagy lelkesedéssel. Az első közös szent áldozás november hó 8-án lesz a 11 órás mise alatt. November hó 4-én d. u. 2 órakor! pedig önként vállalkozó tagokkal megkezdi A Spiritismus.*) Jó estét! Szó sincs róla, nem tagadom, hogy egy kis lámpa-lázzal küzdők. Elvégre nem vagyok annyira jártas s nem vagyok annyira rideg, hogy a felolvasással járó izgalmakat az észrevehetetlenségig le- i leplezni tudjam. Ne nehezteljenek tehát, ha itt-ott csikorogva fordul beszédem kereke. Tessék úgy venni ezt, mint mikor síiméinek a ezigányok. \ Bizony fülsértő az: na de aztán következik ■ valami jobb is. Most, hogy egy kicsit magamhoz tértem, kérem: vegyenek tőlem tudomásul egy — vallomást. Üdvözölve legyenek azok, a kik jóra gondolnak. de azok is, akik rosszra gondolnak s egyáltalában „adj’ Isten valahányan vagytok“, tehát azokra is szálljon az üdv, a kik — semmire sem gondolnak vallomásomnál, a mely kifejezés alatt én egy egészen közönséges — sem a szerelmi, sem fenyitö börzén nem jegyzett — hétköznapi vallomást értek. A vallomás lényege az: meg vagyok ugyan győződve, hogy e mulatni vágyó társaság igen kis része tekint várakozással felolvasásom elé; egy tagjáról azonban bizonyosan tudom, hogy valóságos schlagernek reményű azt. *) Mutatvány szerzőnek „Truby mosói“ czim alatt megjelent kötetéből. Kapható a szerzőnél Steinkogier János főispáni titkárnál Nagykárolyban. A kötet ára 8 korona. E remény adott nekem bátorságot arra, hogy ide lépjek. Ha légvárait romba döntöm, álmodozásaiból kiábrándítom: vessen magára. Már-már hallom az elégületlenség kifejezését: „Ez is olyan, mint a többi; magáról beszél“. — Higyjék el nekem: dicséretnek venném ezt is, de attól tartok, hogy keményebb szavakat is kell majd hallanom. Bizony olyan vagyok én is, mint a legtöbb közönséges ember, magamról beszélek. — No ne féljenek, nem sokáig fogom untatni. Ámbár nagy idő telt el születésem óta, élet- történetem elbeszélése sem venné hosszasan türelmöket igénybe, mert oly egyhangúsággal peregtek le napjaim, hogy egy perezre sem emlékszem, a melyet visszakivánnék s a melynél hosszasabban időzni akarnék. Hogy mégis élettörténetem egy részének 1 elbeszélésével gyötröm hallgatóimat, annak Beregszász az oka. — Tudniillik, hogy ha az az ember, a ki engem ideállított, nem beregszászi, ha a beregszászi közönség a mely elszánta magát, hogy engem is meghallgasson, nem ilyen és ha az az ember, a kinek módszerét szándékoznám követni, nem idevaló: hát én akkor sohasem kerültem volna ide, hanem ülnék hallgató ajakkal valahol — Nagykárolyban. Ugy-e azt mondják: találós meséket adok fel. Kérem szépen méltóztassanak nem haragudni, könnyű ezt megfejteni. Valami nehezebb sütetü talánynyal mindig megjártam. Már ezután óvakodom azoktól. Képzeljék csak: a múltkor a vendéglőben ülök s velem négy-öt, más-más asztalnál szundikáló vigécz azon töprengett, hogy is lehetne hát a függő politikai kérdéseket megoldani? ügy vettem észre, hogy egyik sem találta meg a nyitját, mert lassacskán fizetésre került a sor s eltávoztunk. Hazafelé menet épen azon búsultam, hogy a tiszteletreméltó vendéglős a mai bevételből aligha vesz szölöbirtokot s aztán mi történt ? Később egy társaság verődött össze a vendéglőben. Ittak, kártyáztak s a kompániában egy vidéki ügyvéd elkártyázott vagy háromszáz koronát és aztán aludni tért. Másnap reggel a vesztes fél ezukor nélkül itta kávéját. Én legalább, a ki a veszteségről mit sem tudtam — valami ilyost olvastam le arczáról. Nem szeretem a savanyu arezo- kat, hogy felvidítsam, egy találós kérdést adtam fel neki. Azt kérdeztem tőle: mi a különbség a csörgő kigyó s a kantárnak azon hiánya közL a mibe a csatt nyele beleillik? — Nem tudta. így aztán mit tehettem? Megmondtam, hogy mi a különbség ? — Semmi, mert mind a kettő h-á-m-l-i-k. Ugy-e meg vannak hatva? Hát még az én ügyvédem! Az botjához nyúlt, fizetett s elment. Ha nem fizetett volna* az a pinezérnek lett volna baja; de ha nem ment volna el, az talán rám nézve lett volna baj. És ez nagy baj lehetett volna; mert az ügyvédnek bot volt I a kezében. Látják kérem ilyen rossz hatásokat tudok én találós meséimmel elérni s azért óvako- 1 dóm én a gyakori kísérletezéstől; de hát — ád az Isten, a mit ád — az imént feladott találós kérdéseket mégis csak megfejtem. (Folyt, köv.) a polgári leányiskola munkatermében az egyházi ruhák készítését és javítását. Ily munkaórákat november 4-től kezdve minden héten tart, a melyeken való megjelenésre ez utón is fölkéri a választmány az egyesület buzgó tagjait, hogy kézimunkájukkal' minél díszesebbé tegyék az egyházi ruhákat. A gyűlésen különös lelkesedést keltett az elnöklő grófné, Meszlényi Gyula szatmári püspök, Péchv Lászlóné, Báthory Istvánná és Gs. Tattay Irén bőkezű áldozatkészsége, melylyel lehetővé tették, hogy az egyesület beszerezze az egyházi ruhákhoz szükséges anyagot, a minek feldolgozása a munkaórákon történik meg. — Dalestély. Dalegyesületünk által a jövő hó 7-én rendezendő dalestély iránt élénk érdeklődés nyilvánul, a mi — remélhetőleg — még fokozódni fog, mert az ügyesen összeállított programm nagyon megérdemli, hogy nagy közönség hallgassa meg. E mulatság úgyszólván bevezetője lesz a téli mulatságoknak s annál inkább számíthat sikerre, mert a czél, melynek érdekében rendeztetik, közérdeklődéssel találkozik. — Mindenszentek ünnepén a kereskedelmi miniszter, miután az idén Mindenszentek napja vasárnapra esik, megengedte, hogy a november elsejére eső vasárnapon virágok, koszorúk, gyertyák, mécsek és sírok díszítéséhez szükséges egyéb tárgyak az egész napon át akadálytalanul árusittassanak. A sírok díszítésére nem használt árutárgyak árusítása természetesen ugyanazon korlátozás alá esik, mint más vasárnapokon. — Halálozás. Özv. Mészáros Mihályné szül. Szalay Zsuzsánna folyó hó 26-án városunkban elhunyt. A megboldogult néhai Szalay Mihály városunk egykori birájának leánya volt és Szalay Bálint városi képviselő testvérét gyászolja benne. Elhunytát családja a következő gyászjelentéssel tudatta: Alulírottak úgy a maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a felejthetetlen jó anya, nagyanya, testvér, sógornő és rokonnak özv. Mészáros Mihályné szül. Szalay Zsuzsánna asszonynak életének 76-ik, gyászos özvegységének 46-ik évében folyó hó 2G-án délután fél 1 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi maradványa folyó hó 28-án délután 3 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint a helybeli ev. ref. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Nagykároly, 1903. október 26. Béke lengjen porai felett! Mészáros Róza férjezett Papp Lajosné az elhunyt gyermeke. Papp Lajos mint vő. Özv. Tichy Ákosné szül. Luczay Zsuzsánna, Luczay János és neje született Szeder Róza, Luczay Mihály és neje szül. Rácz Hermina, Luczay Róza és férje Éltető Albert, Papp Dezső, Zsigmond és Lajos unokái. Szalay Bálint nejével Asztay Ágnessel, Szalay Lajos nejével Tömpe Euláliával és gyermekeivel mint testvérek. Luczay László, Béla, Margit, Erzsiké ; Luczay Árpád és Zoltán, Éltető Sándor és Berti dédunokák. — Épületátvótel. A polgári leányiskolánál a csapos gerendák tekintetében vállalt jótállási határidő letelvén, tegnap az építkezésre nézve a felülvizsgálat megtartatott s minthogy az építési bizottság mindent rendben talált Bunda Miklósnak a felmentvényt megadni és óvadékát kiadni javasolja. — Az osztálysorsjáték játékterve. Most, hogy a magy. kir. szab. osztálysorsjáték tizenkettedik sorsjátéka véget ért és már j legközelebb megkezdődik a tizenharmadik sorsjáték: a közönség nagy érdeklődéssel fogadhatja az osztálysorsjáték hivatalos játéktervének közzétételét. Mert ebből a tervből I az világlik ki, hogy összesen száztizezer sorsjegy közt 14,459,000 koronát sorsolnak ki, ! s hogy a nyeremények száma akkora, hogy ! minden második sorsjegyre egynek-egynek j okvetlenül jutnia kell. De tekintélyes a nagyobb nyeremények száma is és impozánsan nagyok a főnyeremények és a jutalomdij. ! Ennek a játéktervének köszönheti az osztály- j sorsjáték az ő nagy elterjedtségét és nép- | szerűségét, valamint azt a bizodalmát is, a melyet iránta a közönség tanúsít. — Deák-ünnepély. Megható ünnepélyt tartott a kath. legényegyesület f. hó 25-én Deák Ferencznek, a haza bölcsének emlékére. Az ünnepélyt az egyleti énekkar nyitotta meg, a „jeligének“ szép dallamu el- éneklésével, mely a közönségnek osztatlan tetszését valóban megérdemelte. Erre Hegedűs Gyula egyleti tag lépett az emelvényre és elszavalta „Deák emlékezeté“-t oly pre- czizitással, hogy méltán elmondható róla, átérezte a költeménynek minden szavát s érző szivéről tett tanúbizonyságot az a kellemes hanghordozás, melylyel a nagy férfiú emlékének hódolt. Utána lépett fel főtiszt. Haunstädter József tanár és egyleti másodelnök a pódiumra, kit már megjelenésekor is élénk óváezióban részesített az ünneplő közönség. Ö volt az ünnepély középpontja. Deákról beszélt. Beszéde gyönyörű, megható volt. Szinte ott láttuk magunk előtt Deákot, a nagyot s mégis egyszerűt, a bölcset s mégis oly szerény férfiút. Nincs magyar aki Deákot eddig is nem tisztelte, nem szerette volna, de ha mégis volt, vagy van ilyen