Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-01 / 40. szám

Melléklet a „Nagykároly és Vidékeu 1903. október I. — 40. számához.

zatos czime mellett pályázatokkal és minden egyéb módon teszi bizonytalanná a tapasztalatlan feltalálók vagyoni épségét, bár eddig — legalább úgy látszik — jó magyarjaink nem állottak kötélnek, mert hivatalos adatok szerint a folyó év első felében közzétett 1535 szabadalom közül 1443-at hites szabadalmi ügyvivők, 92-őt ügyvédek és ezek közül ötöt jelentett be a „Feltalálók Orszá- ; gos Egyesületének“ jogi képviselője. Az ! egyesület pályázatát, valamint a vele egy ! rügyből fakadt „Magyar Védő Egyesület“ majd egyik közelebbi számunkban méltatjuk“.

I Eddig szól a méltatás. Hogy pedig ezen I sorokat átvettük az annak tulajdonítható, j daczára annak, hogy Tóth Béla az „Esti | levél" írója kivételével, ki mellesleg meg- ! jegyezve kitűnő iró, de rósz elektrikus, nem- I csak az összes napi és szaksajtók, de szak- ! kapaczi tások is világosan és félreérthetetlenül kijelentették, hogy annak egyáltalán j semmi gyakorlati értéke nincs.-— Napoleon utolsó napjai. Napoleon lemondása után Észak-Amerikába szeretett volna jutni, de az angol hajók ezt megakadályozták. Rochefortban hát ezek . kezébe adta magát és a Bellerofon angol hajóra szállott. Ez azt az utasítást vette az angol I kormánytól, hogy az Atlanti-oczeán közepén I Szent Ilona szigetére szállítsa Napóleont. Itt nem gondolhatott menekülésre. Nem gondoltak arra, hogy ilyen eltűnése még életében legendás hőssé avatja őt. Napoleon hat esztendeig élt a kialudt vulkánon. Leginkább emlékiratainak szerkesztésével elfoglalva a Longwood majorságban lakott. A forró égalj és az angol kormányzók boszantásai aláásták egészségét. 1821 május 5-én halt meg; hamvait kivánatához képest átvitték Párisba, a hol az Invalidusok palotájában alussza örök álmát. Bukásának oka az volt, hogy nemcsak a királyok, hanem a népek is ellene fordultak, mert a forradalom nem volt többé legyőzhető. Napoleon utolsó napjainak leírását adja a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 196-ik füzete. A 12 kötetes nagy munka szerkesztője Marczali Henrik, egyetemi tanár, ki egyúttal a kötet írója is. Egy-egy gazdagon illusztrált kötet ára diszes félbőrkötésben lö korona ; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapest, VIII.. Üllöi-ut 18. sz.) s minden hazai könyv- kereskedés utján, havi részletfizetésre is.

— Ellenőrzési szemle. Nagykároly város tanácsának katona-iigyosztálya közhirré teszi, hogy a közöshadsoregbeli nem tényleges állományú legénységnek ellenőrzési szemléje f. évi október 12. és 13-án fog megtartatni és pedig a nagykárolyi illetőségű legénységé október 12-én, az idegen illetőségű közöshadseregbeli legénységé október 13-án. A szemle reggel 9 órakor veszi kezdetét. A szemlére a közöshadseregbeli nem tényleges állományú legénység azon értesítéssel hivatik meg, hogy a kik meg nem jelennek, f. évi november 18-án Szatináron tartandó utószemlén lesznek kötelesek megjelenni. Nagykároly, 1903. szeptember 7. Debreczeni István, polgármester.

— Hirdetmény a népfelkelő jelentkezésekről. Az 1893. évi XXXVII. t.-cz. alapján mindazon katonailag kiképzett népfelkelésre kötelezettek, kik a közöshadseregben, a hadtengeré- szetben, a honvédségben, ezek póttartalékában vagy a csendőrségnél szolgáltak, — továbbá oly katonailag ki nem képzettek, kik népfelkelési (rózsaszínű) ajánlati lappal el vannak látva, f. évi október hó 27. és 28-án délelőtt 9 órakor Nagykárolyban a városházánál személyesen megjelenni vagy Írásban jelentkezni tartoznak, még pedig a nagykárolyi illetékesek október 27-én, a Nagykárolyban tartózkodó, azonban idegen illetőségű népfelkelők október 28-án. Az Írásbeli jelentkezéshez (a városházán) ingyen jelentkező lap kapható, melynek kitöltésére s egyéb kezelésére nézve

f a községi elöljáróság és a jelentkező lapra nyom- i látott figyelmeztetés nyújt felvilágosítást. A személyes jelentkezéshez az utolsó katonai okmány (végelbocsátó levél, kilépési bizonyítvány, ajánlati | lap) elhozandó. A Nagykárolyban tartózkodó, de | (Ausztriában) a birodalmi tanácsban képviselt tar- j tományokban és királyságokban honos népfelkelők hasonló minőségben és módozatok között tartoznak ! jelentkezni, mint magyar honosok. A jelentkezés í igazolatlan elmulasztása 4—10 egész 200 koronáig J terjedhető pénzbüntetéssel, esetleg megfelelő elzárással büntettetik. Kelt Nagykárolyban, 1903. évi szept. hó 18-án. Debreczeni István, polgármester.

0684—1903. K. sz.

Hirdetmény.

Értesittetik a város közönsége, hogy a város képviselőtestülete által 1903. óv szeptembor hó 30-ik napján tartott közgyűlésén a városi adóhivatalnak — az állami költségvetési törvény meghozataláig — állami adó elfogadásától eltiltására vonatkozólag hozott 109 — 1903. kgy. sz. véghatározata a városházánál a közigazgatási kiadóhivatalban a mai naptól számítandó 15 napon át közszemlére ki vau téve s az a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető s az ellen netaláni felebbezés 1903. október hó 15-ik napjáig bezárólag — birtokon kívül — polgármesternél terjeszthető elő.

Kelt Nagykárolyban, 1903. szept. hó 30-án.

Debreczeni István,

nolerármester.

— Deák-ünnep az iskolákban. Wlassics Gyula dr. közoktatásügyi miniszter rendeletet bocsátott ki, melyben felhívja a tanügyi j hatóságokat, hogy Deák Ferencz születésének száz éves évfordulóját méltóképen üljék ; meg. A rendelet méltatja Deák nagyságát s' az alábbi lelkes szavakkal végződik: „Követendő mintaképe ő a nemes eszményekért hevülö magyar ifjúságnak, akinek pályája csudálatosán alkalmas arra. hogy az ifjúsági becsvágynak tettre serkentő oly tényezője legyen, melynek jellemképző és példaadó ereje e százados évfordulón a nemzeti nevelés egész vonalán éreztesse megtermékenyítő áldásos hatását. E czél érdekében melegen óhajtván, hogy Deák Ferencz nagy alakja és magasztos élete e ritka alkalomból czéltudatos lelkes ismertetés és méltatás kapcsán a magyar tanuló ifjúság elé állittas- sék, inig egyfelől ez év október 17-dikét az összes rendelkezésem alatt levő tanintéze- tekre nézve szünnapul rendelem, addig másfélül megkívánom, hogy e napon ezen tan-1 intézetek valamennyien, egységes programm 1 szerint, hazafias, méltó emlékünnepet tartsanak". A rendelet aztán az egységes pro- j gramm megállapítása iránt intézkedik.

— Vármegyei pótadók. A folyó havi rendes törvényhatósági bizottsági közgyűlésen az 1904. évre 1% a tisztviselő nyugdíjalapra, 1 2°/0 a Széchenyi-Társulat czéljaira, ‘2"8 a közművelődési pótadóból kulturális czélokra megszavazott, de kormányhatósági- lag nem engedélyezett összegek fedezetére, Ys#/o a vármegyei székház kijavítási költségeire, végül 11j3 % a 0. é. vasutak segélyezésére fordítandó, összesen 4°/0 vármegyei pótadó kivetése fog tárgyalás alá kerülni.

— Meghívó. A kraszna-szentmiklósi ev. ref. egyház újonnan épült tornya költségeinek fedezésére 1903. évi október hó 4-én, vasárnap tánczvigalmat rendez. Beléptidij személyenkint 1 korona, családjegy 2 korona. Kezdete este 8 órakor. Tekintve a jótókony- czélt, felülfizetések köszönettel fogadtatnak.

— Csányi Henrik. Egyik előkelő szaklapból a „Kazán és Gépujság“-ból a következő a Csányi elemre vonatkozó hirt vettük át: „A napi lapokban gyakran találkozunk ügyes formába öntözött hirdetésekkel, a melyek pl. amerikai farmereken kezdődnek és végződnek azon, hogy kapható Török József gyógyszertárában. A tapasztalatlan olvasó felül a napi hírek közé szórt ilyen hirdetéseknek, azokat végig olvassa, aztán boszankodik vagy mosolyog az elmés hirdetőn. Az is gyakori eset, hogy valaki a lapokat próbálja lépre vinni azzal, hogy valamely szenzácziós hitbe burkolja reklámját és azt hirdetési dij nélkül csempészi a lapok hírei közé. Csakhogy a napilapoknak is megvan a magukhoz való eszük és nagyon ravaszul legyen megalkotva az ilyen hirdetés, hogy felüljenek a turpisságnak. Annál csodálatosabb, hogy a „Magyar Feltalálók Egyesületének" meglehetősen otromba módon sikerült majdnem az összes napilapokat lépre vinnie, hogy ezen obscurus vállalat létezéséről tudomást vegyenek és hirt adjanak. Szól pedig a hir nagy hallelujávaí egy Csányi Henrik-féle galván elemről, a mely feltalálóját és vele együtt a magyar tudományt a halhatatlanságnak avatta fel. És mit tud ez a galván elem? A „Magyar Feltalálók Egyesületének“ borult elméi szerint, nélkülözhetővé teszi a gőzt vagy természeti erőket az elektromos világítás körében. Örvendjetek magyarok! Dobjátok sutba a dynamókat; adjátok az ócska vasásnak 1 turbináitokat, megszületett a Csányi-féle gaf- ' ván elem, járuljatok csodájára, zarándokoljatok a Magyar Feltalálók Egyesületébe, a ! mely táviratilag kérte meg a feltalálót, hogy j nála mutassa be világraszóló találmányát;

I vidékiek számára külön vonatokról, mérsékelt áru menetjegyekről gondoskodik a „Feltalálók ! Országos Egyesülete“, minden ezredik látó-1 j gatónak, ha egyúttal az egyesület tagjai í sorába lép, nyolcz országra évrényes szaba- ; dalmat eszközöl ki a „Feltalálók Országos 'Egyesülete“. Olvasóink között akadnak bi| J zonyára, a kik az elektromosságban laikusok, de azért nem sértjük meg őket annak a magyarázatával, hogy miért nem lehet galván elemeket, bármily kitűnőek azok elektromos világításra iparszerüleg használni. De szóvá tettük az esetet, hogy rámutassunk arra, miszerint egy egyesület, mely műszaki tanácsok osztogatására vállalkozik, ilyen ; bambaságokat ereszt világgá és hogy óva intsünk minden feltalálót, hogy még a táját is kerülje ennek a „tudós társaságnak“. A belügyminiszter úrtól pedig azt kérdezzük, hogy a mikor kollegája: a kereskedelmi miniszter a hitet tett szabadalmi ügyvivőtől főiskolai műszaki tudást követel, miért nem alkalmazza ugyanazt a mértéket a „Feltalálók Országos Egyesületével“ szemben, mely hang-