Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-15 / 3. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. a pénzügyigazgatóság jelenlegi helyisége nem j felel meg teljesen a czélnak és a lehetőséghez képest siettetnünk kell az igényeknek megfelelő helyiséget létesíteni. Az eddigiekért ne tegyünk felelőssé senkit, a mi sajátos viszonyaink olyanok voltak, hogy annak idején örvendenünk kellett, hogy a pénzügyigazgatóság a jelenleg teljesen alkalmatlannak mondott épületben nyert elhelyezést. Hisz akkor érvül hozták fel ellenünk, hogy nem is kap helyet Nagykárolyban a pénzügyigazgatóság, azért sem kellett volna Szatmárról áthozni. Pedig az öt megyére kiterjedő volt szatmári pénzügyigazgatóság sem volt a inai igényeknek megfelelő modern palotában elhelyezve. Ma már palotát adnának ott is, azért vagyunk talán mi is követelőbbek. Ha a vármegye részéről kedvesebb fogadtatásban részesült volna 1889-ben a pénzügyigazgatóságnak Nagykárolyba való áthelyezése, a volt adófelügyelői helyiség felépítésével el lehetett volna érni azt, amit most a vármegye is óhajtott és a hivatalos ügykezelés szempontjából czélszerü lett volna, mig most vigasztalódnia kell azzal, hogy más vármegyében sincs a pénzügyigazgatóság egy épületben a vármegyével, pedig a mai állapotok mellett kívánatos, sőt szükséges volna, hogy a megyei és pénzügyi köz- igazgatás egy épületben legyen elhelyezve. De hagyjuk a rekriminácziót, akkoriban a vármegyeház keleti oldala még nem lóvén felépítve, a vármegyeház sem bővelkedett helyiség tekintetében. Nézzük, mi módon volna a kérdés megoldandó most. A pénzügyigazgatóság megfelelő elhelyezése történhet többféle módon. A pénzügyi kormányzat minden esetre azt fogja választani, mely legczélravezetőbb s legkönnyebben kivihető lesz. Történhet pedig ez vagy akként, hogy-a vármegyeház nyugati oldalának emeletre vételével ott lesz elhelyezve, mely esetben az összes közigazgatási hivatalok együtt lennének és a kir. járásbíróság volna egy külön építendő igazságügyi palotába elhelyezendő a felállítandó törvényszékkel. Avagy építhető volna külön pénzügyi palota. Hogy akár egyik, akár másik, hol volna építendő a város középpontján, nem okozna fejtörést, erre alkalmas telket találhatunk eleget. Annyi hely áll a belvárosban rendelkezésünkre, hogy valódi telekpazarlást viszünk véghez. A négy osztályú polgári leányiskolát és ovodát oly telken helyeztük el, hogy bátran odahelyezhetnénk még egy felsőbb leányiskolát és tanitónöképző-intézetet is. Nem is szólva arról, hogy a kaszárnyának is a város kellő középpontján adtunk helyet. Felmerülhet még egy harmadik megoldási mód, kibővíteni és átalakítani a pénzügyigazgatóság jelenlegi épületét akként, hogy az a követelményeknek teljesen megfelelő legyen. A pénzügyigazgatóság munkakörének és személyzetének megszaporodása folytán a mai helyiség már úgy is szűk és czélszerütlen. Kibővítés esetén elhelyezhető volna benne az állampénztár és pénzügyőrség is. Ezen utóbb említett esetben csak az ellen volna kifogás tehető, hogy a pénzügyigazgatóság a város szélén van. De ha figyelembe vesszük városunk kiterjedtségét és beosztását, el kell ismernünk, hogy oly központot ] teremtenünk nem lehet, a melytől a város j minden része arányos távolságban legyen. Ezenfelül a pénzügyigazgatóságnak tizenkét! éven át e helyen léte a város eme részének fejlődésére nézve oly befolyással volt s lehet! még a jövőben, hogy a közérdek szempontjából ez sem hagyható egészen figyelmen j kivül. Ez csak úgy volna ellensulyozható, ; ha a pénzügyigazgatóságnak más helyre való ; elhelyezése esetén, a jelenlegi helyiség más közintézmény elhelyezéseid szolgálna. Önkényt kínálja magát erre a piacztérnek ama épülete, mely még régi állapotában is hivatalos helyiségéül szolgált, ma pedig ama környéknek mégis a legkiválóbb épülete már csak terjedelménél fogva is. A piacztér rendezése esetén a mai pénz-, ügyigazgatósági épület dísztelen környezete is megváltozik, fellendülhet az építkezési kedv ama elhagyatott, félreeső helyen úgy, hogy a város egyik legszebb részévé válhatnék a mostani rendezetlen, kietlen pusztaság.: Szóval a pénzügyigazgatóságnak a mostani helyen való maradása, vagy nem maradása, városunk fejlődési irányára nézve oly befolyással van, hogy annak lehető legczélsze- rübb megoldása a legnagyobb körültekintést igényli. S bármelyik módon kívánjuk pénzügy- igazgatóságunkat elhelyezni, ez csak a kir. ! kincstár hozzájárulásával sikerülhet. Tekintve, hogy a pénzügyminiszter beruházásokra jelentékeny összeget fordít, hiszszük, hogy nem fog elzárkózni az elől, hogy abból városunk- i nak is jusson. Legalább jutna belőle városunk pangó iparának is valami. Ultimum vale. Nagyon nehezen megy az Írás. A toliam 1 is folyton akadozik. Talán valami láthatatlan könnycsepp-patak gátat vet a serczegö penná- ! nak. Nem tehetek róla. A lélek, a szív nagy-; hatalom. Zsarnok. Valódi Nero császár, ki; az érzelmeket kegyetlenül lángragyujtja. Búcsúzni kell! És mig tompa, rezignált' és nem álbúval elbocsátom lelkemet az ismerősök, barátok lakába, szeretném belehelni mindenki leikébe: Isten veled. Az én szivem levegője a szeretet, a tiszta szeretet, fia új | otthonomban nem találom meg, visszarepdes lelkem ebbe a városba s a szeretelben megtisztulva, beheggedve állok a sorompó elé megküzdeni az élettel. A kiket önkéntelenül talán megbántottam, kik habár egy perezre is az életet miattam sivárabbnak látták, kérem őket bocsássanak meg. Törpe a lélek, bűnös az ember. A kik szerettek, szeressenek továbbra is. Hiszen az első napokban csak a kedves, búval örömmel vegyest kilencz év emléke — egy fényes és bóditó álom, mit itt kezdtem 1894-ben álmodni, lett a társaságom. Ez az emlék lesz az örök lámpa, * mi a visszaemlékezés tiszta oltára előtt ég. Ide jár a lelkem vissza, zarándokolni. Utravalóul kérem ismerőseimet, barátaimat gyűjtsenek össze maguk között egy kis j szeretetet. Olcsó portéka ... de nekem nagyon j drága! Ez a lap pedig, mely dicsőséget nem áhitó irodalmi szárnypróbálgatásaimat elő- j szőr dédelgette, melynek fekete betűi az én] lelkemet nagyon szerették, ez a-lap fogadja | továbbra is jószivvel, ha majd a Marospartjáról egy pár bohó, csengő-bongó dolgot | küldök. Isten legyen e várossal és lakosaival! F/iesz Henrik. HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Hügonnai Béla főispán folyó hó 13-án a délelőtti vonattal a j fővárosba utazott. —- Károlyi István gróf\ f. hó 11-én rövid tartózkodásra városunkba érkezett és már 12-én este a fővárosba | visszautazott. — Debreczeni István városunkj polgármestere f. hó 11-én az esteli vonattal a fővárosból hazaérkezett. — A legnagyobb részvéttel értesülünk róla, hogy özv. Károlyi Györgyné szül. Zichy | Karolina grófné, e derék, igazi magyar érzelmű úrnő a fővárosban súlyos betegen fekszik, s állapota válságos. Gyermekei és unokái, közöttük menye, Károlyi Istvánná szül. Csekonits Margit grófnő a legnagyobb gonddal ápolják szeretett betegüket, kinek állapota iránt a legelőkelőbb körökben rész- vélteljes érdeklődés nyilvánul. Adja a min-1 denható, hogy a jóleikii, kiváló honleány mielőbb teljesen felépüljön. Búcsútisztelgés. Vármegyénk államosított tisztviselői, a pénztári és számvevőségit személyzet, o hó 8-án, csütörtökön délután 3 órakor tisztelegtek gróf Hügonnai Béla főispánnál, hogy tőle elbúcsúzzanak. A tisztelgők szónoka Jeney Géza vármegyei főszám-1 vevő volt, ki a következő szép beszédet intézte a főispánhoz: „Méltóságos gróf főispán ur! Szatinármegyének volt számvevőségi és pénztári tisztviselői megjelentünk itt ma, hogy ragaszkodásunk, szeretetünk és őszinte tiszteletünk kifejezése mellett Méltóságodnak e búcsú „Isten hozzád“-ot mondjuk. Kesergő szívvel hagyjuk el a vármegyét, annak kormányzóit s volt tisztviselőtársainkat. Méltóságodban pedig, ki öt éve elmúlt, hogy a megye élén, mint a kormány bizalmi férfia áll, ezen idő alatt oly férfiút ismertünk meg, ki mindig el tudta találni a helyes utat in- tentiói keresztülvitelénél, bizony pedig sokszor voltak viharos napok, de Méltóságod nők annyira fájdalmasan dalol, hogy bús énekével végre az isteneket is meghatotta, mire megengedték neki, hogy nejét visszahozhassa az alvilágból. Ebből láthatni, mily erősen, szépen és meghatóan fejezték ki már a régi népek is a dalnak nagy hatalmát és hatását. De nemcsak az ó-korban, hanem most is tapasztaljuk az éneknek és a vele járó zenének nagy hatását. A hangok lelkünk belsejébe szállnak és onnan kiindulva átjárják egész lényünket ; sajátságos változást idéznek elő egész szervezetünkön. Testünk, lelkünk mintegy fölfrissül, mintha uj vér keringne ereinkben, uj érzések töltenék meg idegeinket, uj légkörben érezzük, találjuk magunkat. Képzeljük csak m. t. k. hogy színházban vagyunk, énekes színművet hallgatunk. Valami gyönyörű ária végén van a hőstenor. Lelkesedéssel, örömmel énekel; az ária befejezése csaknem égi hanghoz hasonlít. A közönséget valósággal elragadják a sikerrel kivágott magas hangok a szép dallam végén. Összecsap száz és száz tenyér s a nagy tapsvihar elnyeli az utolsó énekhangot. És miért mindez? azért, mert e hangok a szív legmélyebb húrjait is megrezegtették, a hallgatóságot rövid időre mintegy átváltoztatták, uj légkörbe emelték. Minden nagy mozgalommal, korszakos eseménynyel együtt jár az ének és a zene. így jöttek létre pl. a harczi dalok. Mily lelkesítő hatásuk van azoknak a háborúban, sokszor pedig valóságos döntő szerepük annak kimenetelében. A görög irodalomtörténetből pl. ismeretesek Tyrtaiosznak harczi dalai. A monda szerint ő béna iskolamester volt. A spártaiak az ellenségtől szorongattatva, az istenekhez fordultak segítségért. A jóslat azt tanácsolta nekik, hogy kérjenek Athéntől hadvezért; az athéniek gúnyból elküldték hozzájuk Tyrtaioszt, nem is sejtve, hogy ezzel mily jót tettek a spártaiaknak. Mert Tyrtaiosz több volt hadvezérnél, lantjával, gyújtó dalaival oly lelkesedést öntött az elcsüggedt spártai hadseregbe, hogy fényes győzelemre vezette. A franczia forradalomnak is meg van az éneke a „Marseillaise“-ben. Vagy itt van a mi messze földön is hires „Rákóczy-induló“-nk. Tudjuk azt, hogy lelkesítő hangjai mellett mennyi fényes kimenetelű győzelmet vívtak ki a vitéz kuruezok. Tagadhatatlan tény, hogy miden emberbe bele van oltva egy érzelem, amely a legmagasabb helyet foglalja el és ez a vallás szent érzelme. Ennek hangja a legszebb, legtisztább, legfönségesebb, mert ez Istenről és Istenhez szól. Mennyire örülünk, ha e magasztos gondolattal foglalkozhatunk, e szent érzelmet nyilváníthatjuk. Ezt Istennel való társalgásunk közben teszszük. Tehetjük pedig kétféleképen: először midőn a halk ima utján emelkedünk Teremtönkhöz és másodszor, midőn e csendes imának az ének, a zene ad szárnyakat. Ezen oknál fogva nagyon helyes a templomban az ének és az.ezt kisérő zene: az orgona. Rendkívüli ezeknek a hatása. Kellemes együtthangzásuk kedvesen érint bennünket, lelkünket fölemeli s mélyebb és nagyszerű érzésekkel tölti el; fölkelti és megerősíti benne az isteni törvényt, melyet azután üdvös tanulságul a mindennapi életben is alkalmaz. Hogy ennek mily örökbecsű következménye van, bizonyítják a világtörténelem legnagyobb gondolkodói, az emberiség legigazibb jóitevői. Hogy könnyebben fölfoghatóvá, teljesen megérthetővé tegyem mindazt, mit eddig mondottam, méltóztassanak megengedni, hogy néhány példát hozzak föl azon tárgykörből, melyet mindnyájan megértünk, melyben valamennyien lelkesedve gyönyörködünk: a magyar népdal gazdag köréből. Ha valaki a magyar népet, annak egész valóját, szép és talán kevésbbé szép jellemvonásait ismerni akarja, annak tanul- í mányoznia kell a népköltészetet. Ez föltárja j a nép belső világának egész tartalmát. Nyitott könyv az, mely minden képmutatástól menten sir a sírokkal és örül az örvendezők- kel. Mennyi érzelem, öröm és fájdalom egyarántjut ezekben kifejezésre. Voltak a magyarnak gyászos és szép napjai is. Mindezeket hűen megörökítette a népdal. De a magyar nem harczolt állandóan, tudott ő más érzelmeinek is időt szakítani. Megénekelte a vendégbarátságot, lakomát, ennek fölviditóját: a bort és a szerelmet. Ha keserűségben, borba j önti búját, mert ö „sírva vigad.“ Ha örvend,! akkor is bor mellett örül legtöbbnyire. Gúnyolja hát a vizet, ezt nem iszsza „bort iszom én nem vizet“ mert: „Art a viz a csizmának, Kisasszony papucsának, A paraszt bocskorának, Hát az ember torkának ?“ De leggyakrabban a szerelem megének- lésével találkozunk. A magyar ember a szeretőjét a legkedvesebb elnevezésekkel illeti, madárnak, galambnak, gerliczének, csillagnak, napnak nevezi. Sőt nem csodálhatjuk, ha nem is földi lénynek mondja, hanem : „Mein anyától lettél, Rózsafán tormettél, Piros pünkösd napján Hajnalban születtél.“ E mellett jellemzi a népdalt az igazán kedves gyöngédség. A legegyszerűbb dalban is egéfez meghatóan jut ez kifejezésre. Mily kedves gyöngédség nyilvánul pl. ezen dalban: „Fecském, fecském, édes fecském, Vidd el az én levelecském. Vidd el, vidd el messze földre, Tűzd a rózsám kebelére. a viharos napok hullámait mindig szerencsés kézzel tudta lecsendesiteni. A vármegye tisztviselői pedig, igy mi is, Méltóságodban mindig a humánusán gondolkozó férfiút ismertük, ki a tisztviselők közölt különbséget nem téve, a becsületes, pontos, kötelességtudó tisztviselőnek mindig meleg pártfogója s munkásságának elismerője volt. Mi is öt éven keresztül, mióta főispánja Méltóságod e vármegyének, igyekeztünk Méltóságod intentiói- nak, különösen a tisztviselői munkásság és becsületesség terén megfelelni. — Hogy ennek mennyire feleltünk meg, volt alkalma Méltóságodnak személyesen meggyőződni. A búcsú pillanatában fogadja Méltóságod köszönetünket irányunkban tanúsított jóindulatáért s kívánjuk, hogy vármegyénk javára az Isten sokáig éltesse !“ Az elhangzott beszédet zajos éljenek kisérték, mire a főispán intézett beszédet a megjelentekhez. Nem ismerne önmagára — úgymond — ha meg nem vallaná, hogy a tisztikar megjelenése igen jól esik neki, habár ez a búcsúzás fájó érzésével is van egybekötve. És habár neki is fáj, hogy ettől a tisztikartól búcsúzni kénytelen, de másrészt büszke arra, hogy az állam oly tisztviselő- kart vesz át, mint amilyen a volt számvevőség és pénztár tisztikara. Főispánságának ideje alatt volt alkalma meggyőződni arról, hogy mily lelkiismeretes pontossággal teljesítették kötelességeiket s most a búcsúzás pillanatában jól esik megmondani, hogy legutóbb is ez a tisztikar volt az, mely ellen a legkevesebb kifogás merült fel. — És habár közvetlen fennhatósága alul ki is válnak, de az ő. állása olyan, hogy a közigazgatás más ágaiba is beleszólási joga van s az érintkezés ezután is, habár közvetve, fennmarad s ígéri, hogy a hozzá fordulóknak kérelmét — tehetségéhez képest — szívesen teljesíti. Ezután a megjelentek mindegyikével kezet fogva, a tisztelgés véget ért. —- Névnap. A helybeli kegyesrendi társháznak hétfőn, e hó 12-én ünnepnapja volt. Ekkor ünnepelték ugyanis szeretett házfőnöküknek Palczer Ernő kormánysegédnek névnapját. De nemcsak a rend tagjai, hanem számos tisztelői is felkeresték, hogy legjobb kívánságaikat tolmácsolják. Az üdvözlök seregéhez mi is csatoljuk a mi üdvözlésünket! — Am. kir. belügyminisztérium uj beosztása szerint a belügynél működő ismerőseink közül Simoncsics Béla miniszteri tanácsos, a H/a alatti vármegyei osztálynak főnöke, Kaffka László miniszteri tanácsos az V/a alatti gyámügyi osztály főnöke, Dr. Blum Ödön egészségügyi felügyelő a IV/b egészségügyi közigazgatási osztályhoz, Dr. llosvay Bálint segédtitkár az 1/a közjogi osztályhoz van beosztva. — Ováczió a főispánnak. Szatmár szab. kir. város törvényhatóságának folyó hó 12-én tartott közgyűlése impozáns módon adott kifejezést a főispán iránt érzett tiszteletének és szeretetének. Ugyanis a polgármesteri jelentés Ha kérdik, hogy honnan jöttél, Kinek a póstája lettél ? Mondd meg, hogy egy árva szívtől, A régi szeretőjétől.“ Sokszor egész történetet, hosszú cselekvényt mond el a magyar ember a dal néhány rövidke sorában. • Ha valaki megfigyeli a magyar embert közönséges társalgásában, vagy pedig tanulmányozza irodalmi alkotásaiban, az bőven tapasztalhatja, hogy mennyire szeret képekben, körülírásban beszélni és gondolatait a természet egyes jelenségeihez, tüneményeihez kötni. Ezt bizonyítják a szebbnél-szebb népdalok. E fölsorolt példákkal a magyar embert érzelemvilágában mutattam be. — Ezt azért tettem, mert ismert közvetlen példákkal akartam bebizonyítani, mily igaz fölállított tételem, hogy a dalnak, az éneknek egész átalakító, szivvidámitó, lélekemelő és művelő hatása van. Nem kell ugyanis mást tennünk, mint a felsorolt példákat megzenésítve elképzelni s szembetűnő az állítás igaz értéke. Azért, akiben igazi magyar szív dobog, akinek van érzéke a szép, jó, igaz és nemes iránt s akiben van lelkesedés, az a magyar népdal mezején jól érzi magát és nemcsak a népdalt, hanem bármilyen más szép éneket is szives örömmel hallgat. — Jól esik hinnem, hogy mi is benső örömmel foglalkoztunk a jelen alkalommal ezen tárgygyal. Megvagyok győződve, hogy lelkesedve jöttünk ezen mulatságra és itt jól is érezzük magunkat. S hogy ez lehetséges volt. az a „Dalegyesület“ érdeme, neki köszönhetjük. Ö rendezte a mai estélyt; ő gyönyörködtet minket, •— azért folytassák uraim és Zengjen hát a dal, hangozzék az ének, S Te Hallgató élvezd szivedből, kívánom Néked. Haunstádter József. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTOSZER. ■t
