Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-07-23 / 30. szám
/.< 1, .N y . .. i Nagykároly, 1903. julius 23. \ ^ v\'-> 30-ik s^áoi. Tslxsslö-slIxxxí, sá^jpixocá-Sblxxxi és ismeretterjesztő lt.etlla.3p> HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. |j Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. || Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyílttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A párbaj ellen. Folyó hó 12-én Budapesten megalakult az „Országos Párbajellenes Szövetség“. Előkelő társadalmi állású egyének vették kezükbe az ügyet, hogy végre komolyan foglalkozzanak a középkor barbár szokásainak ezen egyetlen maradványa ellen. A sajtó évek bosszú sora óta küzd a mindinkább elharapózó párbajmánia kiküszöbölése érdekében s egy-egy szerencsétlen kimenetelű párbaj esetén balom számra jelennek meg a párbaj ellen irt czikkek. A legsúlyosabb indokokkal igyekeznek a közönséget meggyőzni arról, hogy milyen elítélendő, mily igazságtalan és mily barbár szokás a párbaj és alig egy pár nap múlva maga a czikkiró párbajának birét vesz- szük, sőt megérjük még azt is, hogy a párbajellenes eszmék is csak párbaj utján fognak tért hódítani. Egyáltalán nem szándékozunk ismételgetni a párbaj kiküszöbölése érdekében irt czikkeinket, hiszen a mai társadalmi felfogás az, bogy a megsértett becsület helyreállításának csak a párbaj az egyetlen igazságos eszköze. Mindenki tudja, hogy a tyukszemtiprá- sok, görbe nézések s hasonló nagy sértések megtorlására nem létezik más eszköz, bármily igazságtalan legyen is, mint a kard és pisztoly és épen ezért a társadalmi felfogással szemben, nem akarunk a czáfolás álláspontjára helyezkedni, hanem csakis ismertetni kívánjuk az országos párbajellenes szövetség programmját. Az alakuló gyűlést Rakovszky István, az állami számszék elnöke vezette s DessewfTy Arisztid az elökészitö-bizott- ság elnöke tett jelentést eddigi működésükről s örömmel jelentette, hogy a mozgalom széles ■ körben a legmelegebb visszhangra talált s közel ezer azoknak száma, a kik a szövetséghez való csatlakozásukat bejelentették. Majd Gergely Ede főtitkár bemutatta az alapszabálytervezetet, melynek főbb pontjai a következők: A szövetség ezélja: A párviadalok és az ezek alapjául szolgáló társadalmi előítéletek ellen küzdeni és a törvények oly módosítását készíteni elő, melyek a párbajok megszüntetésére alkalmasak. Eszközei: a) E czélok elérése végett a szövetség gyűléseket, felolvasásokat, szaktanácskozásokat rendez, irodalmi tevékenységet fejt ki. társadalmi és törvényhozási utón a párbajok megszüntetését szorgalmazza. b) Becsületbiróságokat alkot kebelében. A szövetség a tagok cselekvési szabadságát nem érinti, amennyiben az alapszabályok kimondják: „Minthogy mostani törvényeink nem részesítik az egyéni becsületet kellő és teljes védelemben, a szövetség nem követeli tagjaitól azt az Ígéretet, hogy soha sem fognak párbajozni, — mindenki megtarthatja cselekvési szabadságát Külön pont intézkedik a katonaság köte- j lékébe tartozó tagokról. Ez a pont igy hang-! zik: „A szövetség oly tagjai, akik tényleges, tartalékos vagy nyugdíjas katonatisztek, — amennyiben becsületbeli ügyük támad: M- zárólag a saját katonai becsületbiróságuk í Ítélkezése alá tartoznak“. Hát mi ebben a programúiban nem sok garancziáját látjuk annak, hogy az egyesület czélja elérésében sikerrel fog működni, sőt épen a párbaj kiküszöbölésének hosszú időre való elhalasztását látjuk megvalósulva. Ugyan hogy fog követőkre találni az, ki felolvasásokon, gyűléseken, szaktanácskozáso-! kon a legékesebb szavakkal fog a párbaj ellen felolvasni vagy beszélni, de önmaga a legszebb tanácsokat nem követi s gyakorlatban a legnagyobb párbajhös lesz, ennek daczára tagja lesz a szövetségnek, mert az alapszabály szerint a szövetség nem követeli tagjaitól azt az ígéretet, hogy nem fognak párbajozni, mert mindenki megtarthatja cselekvési szabadságát. Midőn maguk az alapszabályok kimondják, hogy törvényeink nem részesítik kellő védelemben az egyéni becsületet: nem egyenesen utat mutatnak arra, hogy jelenben csakis a párbaj az egyedüli helyes és megfelelő eszköz az egyéni becsület védelmére? Mi a szövetség megalakulásától nem ezt vártuk. Sokkal radikálisabb eszközökkel lehetne a párbajmániát— ha nem is megszüntetni — de legalább mérsékelni. Ha a törvények nem intézkednek kellő erélylyel az egyéni becsület megvédésére: a törvény hiányait társadalmi utón igyekezzünk pótolni. A társadalmi előítéletekkel szemben országos tekintélyű férfiak vezetése alatt álló becsületbiróság határozata bizonyára oly erélylyel esne a mérlegbe, mely a megsértett egyénnek kellő elégtételt szolgáltatna. S ha maguk a szövetség tagjai nem kötelezik magukat semmire, akkor abba beléphet bárki, neve ott szerepel a tagok sorában, holott esze ágában sincs talán a szövetség czélját előmozdítani. Legalább annyira meg kellett volna szorítani a belépést, hogy a szövetség kebeléből alakult becsületbiróság Ítéletének aláveti magát a tag, mely bíróság egyes súlyosabb esetekben — mindkét fél határozott kívánságára — a párbajt is megengedhetné. Lehet, hogy a tagok száma kevesebb lenne, de mindenesetre hathatós lépés lenne a tulajdon- képeni czél elérésére. Egyébiránt a jövő fogja megmutatni, hogy. mit kell tenni s vájjon a szövetség jelen alakjában fenállhat-e? A szövetség a Kenedi Géza tollát dicsérő következő felhívással kéri a társadalmat mozgalmának támogatására : Magyarország művelt társadalmához! A párviadalok előítéletének fokozatos leküzdése végett szólítjuk sorompók közé Magyarország művelt társadalmát! A harcz Európaszerte csaknem mindenütt folyik már korunknak eme legnagyobb előítélete ellen. Magyarország a küzdők sorából legkevésbbé maradhat el, mivel éppen hazánk áldott földje az, ahol legtöbb könnyel öntözött vérvirágot termett a letűnt századok eme vészes hagyománya. Szövetséget alkotunk tehát, hogy ellene mi is felvegyük a küzdelmet. Jól tudjuk mi, hogy a párviadalok nagy előítélete egyszerre nem fog rohamunknak tágítani; de tudjuk azt is, hogy a müveit és emberséges lelkek kitartó együttes küzdelmének sokáig ellene állami nem lesz képes. Meghívunk tehát szövetségünkbe mindenkit, aki ezt a nemes és hazafias küzdelmet föl akarja vállalni. Meghívjuk Magyarország müveit, lovagias férfiait, akiknek vállán a felelősség súlya nyugszik. Meghívjuk Magyar- ország müveit hölgyeit is, hogy gyöngéd kezükkel a múltak véres hagyományait a nemzet homlokáról letörölni segítsenek. Meghívjuk az ifjúságot is, hogy hazánk jövendője számára küzdelmünkből termékeny hitet mentsenek. i Szövetségünket e végből nemzeti alapokra fektettük s más országok példáját nem utánoztuk. Lehetetlent nem akarunk s a lelkiismereteken erőt venni nem szándékunk. Tagjainkat csak igen csekély áldozatra hívjuk föl. Pártoló tagjainknak pedig tetszésükre bízzuk a hozzájárulást. A legkisebb áldozat is becses ott, ahol a szándék tiszta. Az egyesitett erőkkel minden téren küzdelmet akarunk folytatni a nagy előítélet ellen. A társadalmi fölfogásokat meg akarjuk tisztítani a túlzásoktól és nyegleségektől. Családban, irodalomban, társaséletben tartós cselekvéssel akarunk hatni. Elő akarjuk készíteni a törvények czélszerü reformját is. És ahol lehet, békítő kézzel korlátozzuk a hiábavaló vérontást. És bízunk benne, hogy küzdelmünk végső eredménye a párviadalok előítéletének kiküszöbölése lesz. Ha Isten is velünk van, ezt a czélt a legderekabb hazafiak közreműködésével hazánk hasznára el is fogjuk érni! Szabályrendelet Nagykároly r. t. város húsvágása iránt. II. 7. $. A vágatási- és szemledij — a háznál vágott szopós malacz szemledija kivételével, mely az állatorvos illetékét képezi s annak fizetendő — a vágatók által a vágóhídi biztosnál a vágatás előtt lefizetendő, mely összegeket a vágóhídi felügyelő minden hó 10. 20 és utolsó napján a vágóhidat létesítő s fenntartó Nagykároly város pénztárába beszolgáltatni köteles, a honnan a szemlét teljesítő városi állatorvos minden nagy marha után 28 fillér, borjú után 14 fillér, sertés után 30 fillér, juh s kecske után 10 fillér, — bárány után 6 fillérben megállapított előző havi szemle-illetékét minden hó 1-én nyugta mellett veszi fel. 8. §. Az állatorvos köteles minden levágandó szarvasmarháról s közfogyasztásra vágandó juh, kecske, bárány és sertésről szóló marhalevelet átvenni, az állat azonosságát megállapítani, az állatot élő állapotban és levágás után pontosan megvizsgálni. Minden — a közvágóhídon levágandó állat a vágóhídon tartandó városi bélyeggel (K. V.) a mészáros által megbélyegezendő. Ha a szemlélt állat húsát az állatorvos egészségesnek találta, köteles a marhalevelet a vágatási-lajstromba bevezetni és a tulajdonos részére az alábbi minta szerint a köz- fogyasztásra való bocsátási engedélyt kiállítani, mely az ellenőrző tiszti-orvos és rendőrök kivánatára előmutatandó: ..............szám. Sz emle jegy. Alantirott nagykárolyi mészáros (hentes) által a mai napon jelenlétemben levágott drb nagy marhát drb borjut drb juhot, bárányt ..... drb sertést megvizsgálv án, húsát és belszerveil a kivételével közfogyasztásra bocsáthatónak találtam. Kelt Nagykárolyban, 190 hó n. vágatási biztos. Egy szemlejegyre a vágató egy napon levágott több állatja irható; egy szemlejegyért 4 fillér fizetendő, mely összeg a várost illeti. Minden húselárusitó külön szemlejegygyel látandó el, mely szemlejegy az elárusitó által az elárusitás helyén tartandó s a vizsgáló közegnek kívánatra elömutatandó. 9. §. Az állatorvos köteles a vágatúsi- lajstromot — minden hónap utolsó napján a levágott állatokról szóló marhalevelekkel együtt a rendörkapitányi hivatalnál felülvizsgálat végett bemutatni, mely alkalommal a rendörkapitányi hivatal a le vágási záradékkal ellátott marhaleveleket 3 évig tartó megőrzés végett átveszi, ügy az állatorvos, mint a rendörkapitányi hivatal tartozik a vágatási lajstromot és marhaleveleket az ellenőrzésre hivatott állami állatorvos kivánatára előmutatni. 10. §. Vágatás alatt kutyát a vágóhídra vinni büntetés terhe alatt tilos. 11. §. A vágóhíd tisztántartása a rendörkapitányi hivatal felügyelete alatt a város feladata. 12. §. A sertésperzseléshez szükséges szalmát, valamint a vizmelegitéshez szükséges tüzelő-anyagot, a sertéstvágók sajátokból kötelesek szolgáltatni; illetve ezeknek a város részéről leendő adását nem igényelhetik. 13. §. A vágóhídon vágás alkalmával a dolgozóknak a dohányzás tilos. 14. §. A hús-szemléhez szükégeltetö nyomtatványokat, irodai szereket a város hatósága köteles adni elegendő mennyiségben. 15. §. A vágóhíd megrongálásáért az illető az ellene folyamatba tehető kihágási eljáráson kívül teljes kárpótlást tartozik fizetni. 16. §. A levágás után az anyaállatban talált borjú, malacz, bárány, vagy gidó a vágóhídi emésztőgödörben megsemmisítendő, nemkülönben azon belszervek is, melyek az állatorvos által kórosoknak találtattak és köz- fogyasztásból eltiltattak. v 17. §. A vágóhídon levágott állatok gyomrai (kivéve az oltógyomort) és belek előre megállapított árban a vágóhídi béltiszti- tónak adandók, ellenesetben csakis kitisztítva vihetők a vágóhidról el. A vágóhídon levágott állat bőre az ottani börszáritóban hagyandó s onnan csak teljesen kiszáradt állapotban szállítható el. 18. §. Az állatorvos köre csakis az állatok levágásának ellenőrzésére, az említett állatok Remek kivitelű fényképnag-yitások! Életnagyság!! aaaa®® m e11k é p 9 írt 80 kr. pap;rgkyeürt^ttel 9 frt 80 kr. 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. 1896. HUSZTHY ZOLTÁN KITŰNŐ HÍRNEVŰ FÉNYKÉPÉSZETE NAGYKÁROLYBAN. megbízható, szép munkai Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 írttól feljebb. NAGYKÁROLY VÁR
