Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-04 / 23. szám

határozzon most már, hogy létesülhet-e a! tervezett vasút vagy nem.

Miután a hiány 189,000 koronában lett megállapítva, Uospay Endre hangsúlyozta, hogy ezen összeg összehozatalánál az érdekeltség a fősulyt Nagykároly városára fekteti, mert ennek első sorban érdeke ezen vasút létrejötte, a Nyír már megtette kötelességét, többet alig áldozhat, ott magánjegyzésekből 10,000 koronánál többet összehozni alig lehet, holott Nagykárolyban magánjegyzések eddig alig történtek, Gróf Karolyi István és a pénzintézetek pedig ezideig mitse jegyeztek.

Nagy László, Kacsó Károly és Oregersen i Nils hozzászólása után az értekezlet kimondotta azt, hogy a 189,000 korona hiányból a nagykárolyi érdekeltség által 70,000 korona, a szabolcsmegyei által 20,000 korona, a nyír által 10,000 korona, Börvely által 4000 kor., Kálmánd által 1000 korona jegyzendő, Károlyi István gróf pedig a jegyzésre a nagykárolyiak által küldöttségileg kérendő fel s az esetre, ha ezen összegeket az érdekeltek jegyzik Nagy László alispán és Gregersen Nils engedélyes kijelentése szerint a vasút kiépítése és az építésnek még ezen év folyamán való megkezdése teljesen biztosítva van.

Egyúttal elhatároztatott, miszerint tekintettel arra, hogy a szilágysági vasútnak is nagy érdeke az, hogy ezen vasút kiépíttessék, a szilágysági vasút igazgatósága megkerestessék bizonyos számú törzsrészvény átvétele iránt.

Végül az értekezlet elhatározta, hogy folyó hó 14-ik napjának d. e. 10 órájára Mátészalkára a városháza tanácstermébe a vasutmenti összes érdekeltséget értekezletre hívja Össze, a mely alkalommal az újabb jegyzések bemutatandók és a miniszternél eljáró küldöttség megválasztandó lesz.

Debreczeni István polgármester megköszönvén a megjelentek érdeklődését s a jegyzőkönyv hitelesítésére Berger Ármin és Dr. Serly Gusztáv értekozleti tagokat felkérvén, az értekezletet befejezettnek nyilvánította.

HÍREK.

— Személyi hírek. Gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja, múlt hó 30-án este Budapestről városunkba érkezett és folyó hó

* - l V.V . J * ;j ■ f 4«^ "'■'H ■triearr.Q

hosszabb tartózkodásra városunkba érkeztek. — Nagy László alispán múlt hó 24-én a fővárosba utazott s onnan folyó hó 27-én tért vissza. — Ugrón Gábor országgyűlési képviselő múlt hó 31-én a hajnali vonattal városunkon át Szilágysomlyóra utazott, hogy beszámoló beszédjét tartsa. — Debreczeni István városunk polgármestere múlt hő 28-án a fővárosba utazott, a honnan 30-án tért vissza. — Dr. Blum Ödön közegészségügyi felügyelő, városunk fia, a pünkösdi ünnepeket itthon töltötte.

— Hírek a kegyesrendi társházból. Mész- lényi Gyula szatmári püspök folyó hó 2-án, kedden délelőtt a 10 órás vonattal városunkba érkezett s a piarista rendházba szállott. A püspök hosszabb ideig lesz vendége a kegyesrendi társháznak. — A pünkösdi

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

ünnepek alatt városunknak illusztris vendége j volt. Dr. Erdélyi Károly kolozsvári főgimn. j igazgató, nyelvtudós, irodalmár és iró, látó- | gáttá meg a rendtársait, a piaristákat s töltött! egy napot körükben. A látogatás tulajdonkén ! pen a ház nestorának, Vanke Józsefi, kormány- j tanácsosnak és Palczer Ernő házfőnöknek szólott, kikkel szemben az igazgató egy i régibb Ígéretét váltotta be. A piaristák ismert hires vendégszei’etetével fogadták hírneves | rendtársukat, ki ebéd alatt remek felköszöntőben Vanke Józsefre emelte poharát s ki- j emelte, hogy egész élete alatt követendő példányképül az érdemes tanár élete szolgált | neki, mint a ki társadalmi, egyházi, jótékony- j sági téren valóban reászolgált arra a nagy ! tiszteletre, melyben őt minden oldalról része- j sitik s kívánta, hogy még számos évekig1; élvezze, tiszta, derült életének nyugalmas j napjait. A remek felköszöntőben kifejezett! szó | > kívánságokat Palczer Ernő házfőnök! köszönte meg ismert ékes szólásával. Illuszt- j ris vendégünk kedden reggel távozott váró- j sunkból. — Kontraszti Dezső kegyesrendi tanár j május hó 29-én Budapesten a szaktanári I vizsgálatot igen jó sikerrel letette és ezzel megszerezte a tanári oklevelet.

— A helybeli iparos tanoncziskola folyó; évi május hó 31-én, pünkösd első napján, j délelőtt fél 12 órakor a városháza nagytér-1 mében rajz- és munkakiállitás megnyitásával j egybekötött milieniumi és koronázási emlék- ünnepélyt tartott. Az ünnepélyen megjelent; Debreczeni István polgármester, dr. Adler \ Adolf az ipartestület ügyésze, dr. Liícz Ignácz \ iparos tanoncziskolai bizottsági elnök stb. Az ünnepélyt a Hymnussal kezdették meg, j melyet Diczig Ádám rajztanáé harmonium j kísérete mellett a tanonezok igen szépen énekeltek. Ezután Kocsis Árpád és Gzumbel János III. oszt. tanulók szavaltak elég értelmesen, mire Lukács Mihály igazgató-tanító tartott lendületes szép, hazafias ünnepi beszédet; hazaszeretetre, királytiszteletre, szorgalomra, munkára buzdítva a tanonezokat. Majd Asztalos Lajos II. oszt., Serly Mihály III. oszt., Szolomájer István B) I. oszt., Moskovitz János A) I. oszt., Süvegh Albert II. oszt. tanulók szavaltak igen értelmesen hazafias költeményeket, s ezután ismét Diczig Ádám tanító harmonium kísérete mellett a

! tanonezok a ,,Szózat“-ot énekelték el. Dr.

I Lúcz Ignácz bizottsági elnök tartotta ezu án I az ünnepélyt bezáró s a kiállítást megiF itó ' beszédet, fejtegetve az ipar fontossá át, minfllí. .bíáe'Alig?Ő .ft JflfiP F/ÜtaL ,a,,]yj íflSÜiSt' készített házieszközök és rajzok voltak kiállítva. A rajzok igen szépek és valóban érdemesek voltak a megtekintésre s a kiállított tárgyak között is igen csinos iparczikke- ket lehetett látni, a melyeken észlelhető volt az iparos tanoncziskola áldásos működésének a hatása. A kiállítást mindkét ünnepnapon igen sokan látogatták s a kiállított tárgyak nagyrésze el is kelt.

— Űrnapján, folyó hó 11-én a helybeli rom. kath. templomban az ünnepélyes isten- tisztelet délelőtt 9 órakor veszi kezdetét

| egyházi szent beszéddel, melyet Varjas Endre fögymnasiumi tanár fog megtartani. Azután I mise s az ünnepélyes körmenet következik, i — Műkedvelői szinielöadás. Pünkösd másod- napján tartotta meg a polgári olvasókör helyiségében műkedvelői szinielőadását a

nagykárolyi kath. legényegyesület. Lukácsy Sándornak népszínműve az „Isten keze“ került színre. A drámai jelenetekben bővelkedő népszínmű előadásával nagy dologra vállalkoztak a szereplők, mert még hivatásos színészek erejét is próbára teszi ez a darab s hogy mégis oly tisztességes sikert értek el, az csak annak a szorgalomnak köszönhető, melyet a szereplők a darab betanulására fordítottak. A legényegyesület buzgó elnökei Lőrincz Gábor és Klacskó István is fáradhatatlanok voltak a próbák rendezése körül s a siker egy része őket is illeti. Nagy közönség gyűlt egybe, mely csaknem szorongásig megtöltötte a nagytermet és igen jól j mulatott és sokat tapsolt a szereplőknek, a; kik igazán jókedvvel, ambitióval játszottak., A rendezőség minden egyes hölgyszereplőnek gyönyörű csokorral kedveskedett. Zsófi, szerepét Pink Mariska játszotta, ki drámai nehéz szerepében tisztességes sikert aratott. Juliska szerepében Tömpe Rózsika igazán kedves, ügyes volt, helyes szavalásával és csinos játékával sok tapsot aratott. Szekeresné szerepét Nagy Margit alakította, ki igen jól beletalálta magát szerepébe s elismerést aratott értelmes játékával. Nagyon ügyes és fess menyecske volt Jakab Etelka, mint Liliom Klári, ki nemcsak kifogástalan játékával, hanem igen csinosan előadott énekszámával is nagy hatást ért el s nagyon megérdemelte a felhangzó tapsokat. Helyesen játszotta meg hármas szerepét Kozma Mariska is, ügyes volt és értelmes játéka csak elő- : nyére vált az előadásnak. Jakab Erzsiké, mint Tövisné jól játszott és szerepét igen ! ügyesen alakította. Rácz Juliska és írunk I Mariska igen csinos paraszt leányok voltak. A férfiszereplők közül Mónus Bertalan, mint Gondos Mihály jól felfogott, komoly játékával nagyban emelte az előadás sikerét. Templli Mihály nemcsak igen csinos Pista volt, ha- | nem kifogástalan játékával, csinos énekeivel méltó volt a sűrűn felhangzó tapsokra. Deák ; Sándor is nagyon helyesen felelt meg Dani | szerepének, s értelmesen és ügyesen játszott, i Vavrovics József igazi Darázs János volt, kiben akarva sem találnánk kifogásolni valót. A vari jegyző szerepében lvassay Jenő igen jó volt, s különösen megnyerte a közönség tetszését Hegedűs Gyula, ki Csontos Pál szerepét kifogástalanul játszotta meg. Nagy derültséget okozott Popovits Rudolt, Lipi korcsmáros szerepének igen helyes alakításával s a harmadik felvonásba beleszött kupiéit nem győzte elégszer ismételni a közönség

bizonyára megelégedhetett vele. Kisebb szerepeikben Kiss János, Kinczli István, Stein János, Kovács Sándor, Pap József, Dini Gyula, Ónucz János és Heinrich István játékukkal igen jól egészítették ki a darab ösz- hangját. Előadás után vacsorára gyűlt össze a közönség, melynek folyama alatt Lőrincz Gábor egyleti elnök emelt poharat, s megköszönte a közönségnek azt a pártfogást, melyben az egyesületet részesítik s a szereplők fáradtságát, kik az egylet házépítése érdekében fejtették ki elismerésre méltó buzgalmukat. Majd tánezra perdült az ifjúság, s a reggeli órákig járta vidám jókedvvel Jónás Gyuri zenéje mellett. Az ügyes masz- kirozás Luczay János kezét dicséri.

— Érettségi vizsgálat. Főgymnasiumunk- ban a szóbeli érettségi vizsgálatok folyó hó

15—17-ig lesznek megtartva Géresi Kálmán kir. tankerületi főigazgató elnöklete alatt. Sok szerencsét kívánunk ifjúinknak a vizsgához.

— Kitüntetett béresgazda. Gróf Károlyi Sándor mező-teremi uradalmában 55 év óta szolgál Eemzsö György béresgazda, miért is Darányi földmivelésügyi miniszter nevezettet 100 korona aranyban adott jutalomdijjal és elismerő oklevéllel tüntette ki. Pünkösd vasárnapján gróf Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán Péchy István várm. aljegyző, Gönyei István főszolgabíró hivatalból, Dr. Aáron Sándor orvos, Baudisz Jenő ügyvéd, N. Szabó Pál kir. járásbiró, mint vendégek kiszállottak Mezőteremre, a dij és elismerő oklevél ünnepélyes átadásához. A vendégeket 24 tagú lovasbandérium fogadta a község határán, a község bejáratánál pedig diszkapu volt felállítva, „Isten hozott“ fel- j irattal. Délelőtt 11 órakor a tiszttartói lak udvarán egy emelvényen, — mely szőnyegekkel volt borítva — foglaltak helyet a vendégek és gróf Hugonnai Béla főispán szép beszéddel nyújtotta át a kitüntetettnek a j 100 koronát aranyban és az igen szép arany- í keretbe foglalt elismerő oklevelet. — Majd í Kleiszner Károly tiszttartó üdvözölte a ki- ! tüntetett gazdát és gróf Károlyi Sándor részéről is 100 korona jutalmat nyújtott át neki, mire ez meghatottan mondott köszöne- j tét a kitüntetésért. Az ünnepélyes aktus után, melyen a községi elöljáróság, a helybeli lelkészek, az uradalom egész tisztikara is részt vett és mindenik uradalmi birtok cselédsége három taggal képviselve volt, különböző küldöttségek tisztelegtek a főispánnál s ezután | az e czélra készített sátrakban lakomához ültek a vendégek és külön sátrakban az uradalmi cselédség, melyet szintén megven- ' dégelt az uradalom s az ér-mihályfalvai ! czigányzenekar jó nótái mellett folyt le a I kitűnő ebéd, melyen igen sok pohárköszöntő hangzott el. A társaság Darányi Ignácz \ földművelésügyi miniszternek és gróf Károlyi Sándornak üdvözlő táviratot küldött. A hűséges cseléd hosszú szolgálatáért megérdemelt kitüntetése megünneplése a népnél igen jó hatást keltett. A szép ünnepély mulatsága csak a reggeli órákban ért véget.

— Gyászeset. Róth Mihály a helybeli 1 Önsegélyző-Népbank nyugalmazott pénztár- | noka, volt 1848—49-iki honvéd, a kedélyes öreg ur, kit az ismerősök legtöbbje „Miska i bácsi“-nak szólított, múlt hó 30-án délután 2 órakor életének 81-ik évében elhunyt. A

t ÓVÓ Kény riíb/.t

' vett városunk társadalmi életében és nemcsak tiszteletnek, de szeretetnek is örvendett egész életén át. Temetése ünnep másod- j napján délután 4 órakor nagy részvét mellett ment végbe. A temetési szertartást Boros János ág. ev. lelkész végezte. A kegyelet | koszorúkkal halmozta el a ravatalt. Az elhunytban Róth István Lajos nyugalmazott j honvéd-főhadnagy, a helybeli Önsegélyzö- j Népbank pénztárnoka édes atyját, Dr. Róth : Ferencz törvényszékünk elnöke és Róth Károly laptársunk a „Szatmármegyei Közlöny“ ki- I adója nagybátyjukat vesztették el. — Béke j poraira! A család következő gyászjelentésben tudatta veszteségét: Alólirottak úgy maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében i is fájdalomtelt szívvel tudatják felejthetetlen jjó atyjuk, após, nagyapa, testvér, illetve

De hát boldog is voltam ennek az észak- német származású kis nevelőnőnek a birtokában s nem cseréltem volna meg az ő birodalmi kül- és belügyeiben titkároskodva a német birodalmi kanczellárral, bár megvallom, hogy különös privát passzióm volt birodalmi kanczellárrá lehetni.

így folydogáltak közöttünk a boldog órák, aranjuezi napok, azaz esték, mert a szerelmesek hajnala alkonyaikor szokott pitymallani.

Csevegve, csókolódzva, theázgatva és czigarettázva töltöttük ezeket az estéket. Soha életemben nem láttam még senkit ennyi grá- cziával csevegni, csókolódzani, czigarettázni, pláne a szemem közé soha senki nem fújta még ennyi grácziával a füstöt.

Egy este azonban — levélolvasás közben — véghetetlenül elszomorodva és sirdo- gálva találtam Elizt.

— Hova merült el szép szemed világa? Kérdeztem elérzékenyedve.

— Egy levél észak-németországból, Klari- nethausenből felelte ő zokogva.

És mit mernek onnét írni... izéből. . . Klarinethausenböl — a mi elszomorítja az én kis Elizemet ?

— A bátyám — a ki ott schulmeiszter, s az ángyim — a ki ott schulmeiszterné tiz éves tanitóskodási jubiliumukat tartják és én nem lehetek ott.

És miért ne lehetnél ott?

— Mert oly nagy útra nem mehet egy lány egyedül.

— Hát ne menj egyedül. — Vigy el engem is.

— Igen ám, de akkor meg mit mondanak, ha egy nőtlen fiatal emberrel kísértetem magamat ?

— Hm! Erre nem is gondoltam.

Erre aztán mindketten elkezdtünk gondolkozni. Összenéztünk és elnevettük magunkat, mert egyet gondoltunk.

Miért ne tehetnénk mi bolonddá észak- németországol, hogy férj és feleség vagyunk? Össze illőnk, regényes a dolog, s mind a ketten függetlenek vagyunk.

Ezer csókkal rögtön mégis tartottuk a lakodalmat, s hogy valami díszes hivatalom is legyen Eliz rögtön ki is nevezeti polgár- mesternek.

Induláskor a váróteremben egy tenyeres- talpas sváb dadát találtunk, a ki nagy igyekezettel csicsijgalotl egy óbégató pőlyás babát.

— Eliz rögtön a segítségére sietett, s engem is oda hivott.

— Nézd csak milyen aranyos kis bébe, s aztán a dada most viszi a lelencz házba, mert sem apja, sem anyja nincs szegénykének. 8 ezzel sírni kezdett, de most mái nem a bébé, hanem Eliz.

Én is megnéztem a bébét, s mondhatom, hogy pompás kis poronty volt. — Egy virító képű kanonok — fiók kiadásban.

Eliz egyre sirt, s folyvást hajtogatta: í Szegény kis bébé, szegény kis árva bébé.

Én is elérzékenyedtem, s én is mondogattam : Szegény kis bébé, szegény kis árva bébé.

Megint elgondolkoztunk, megint összenéztünk, s megint elnevettük magunkat, mert egyet gondoltunk.

Ha komédia, hát legyen komédia. — Ha házasság, hát legyen gyerek is. Ha gyerek van, legyen dada is. Vigyük el a Friczit is meg a dadát is izébe ... Klarinethauséba.

Herr-je! De micsoda gaudium is volt, mikor igy familialiter betoppantunk a brúderekhez. „Ez a rossz lány meg sem irta, hogy már férjhez ment, hogy pláne polgár- mesterhez ment férjhez, hogy pláne csinos polgármesterhez ment férjhez, hogy aztán már fia is van. Ju-herr-je! Dupla ünnepség lesz most Klarinethauséban.

Mert hát vissza térve a „csinos polgár- mesterre, feleséges ember létemre, nem a legutolsó szál legény voltam ám én akkor. Képzeljenek Önök szép olvasónőim egy merész szabású fantázia frakkot, még vakmerőbb vágású illúzió mellényt, nonplusz ultra szabású inespressiblét, Rohonczi nyakkendőt hóditó csokorba kötve, s mind ezekbe egy sugár barna fiút, mindjárt fogalmat alkothatnak maguknak akkori kinézésemről. Kilátásaimról majd alább leszen szó.

Felhő hasogató muzsikával kezdődött az ünnepség, mert Klarinethausenben már a | kis gyerek szájába valami fúvó muzsikát dug-1 nak, s igy aztán — alkalom adtán az egész I

város öregje és apraja egy monstre zenekart képez.

Az ünnepély fénypontját mégis a bankett képezte, hol az uj sógorok és sógornők, önkiik és tantik egész táborával kellett össze I csókolódzanom.

A németek dicső nemzeti eledele a knédlis vagyis a gombóczos káposztánál I felállt a város polgármestere, s a császár és az ünnepeltek éltetése után — engem, az ifjú magyar kollegát köszöntött fel.

Zúgó hoch-ok, de még zúgóbb luss következett —- melyet pedig már nem az általános zenekar hanem irántami tiszteletből asztaltársaim fújtak ... Mert észak német országban mennél nagyobb ur valaki, annál jobban kell trombitálni tudnia.

A klarinétot —- illendőségből az ünnep- i ségre vendégként ide érkezett tanfelügyelőnek engedték, s igy a polgármester csak a mély sípot fújhatta. A főjegyző a szárnykürttel remekelt, mig a tanácsnokok a kontra trombitákat recsegtették. — Kitűnő volt a főesperes a bombardonban, mig a helikon, az oboa, a réz tányérok és a dobok, már csak | alárendelteb b halandóknak jutottak.

Azután megtiszteltetésből nekem nyújtották a klarinétot, majd a flügelhornét, majd a bombardont, s mikor kiderült, hogy egyikhez sem értek, felette csodálkoztak, hogy magyar országban a polgármesterek egyáltalán nem tudnak trombitálni.

(Vége kőv.)