Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-06-04 / 23. szám
XX. évfolyam. Nagykároly, 1903. június 4. 23-ik szám. Társadalini, széjplxosLalmCLi és iszneretterjesztő ixetilorp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. | Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. jl Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tél 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Igaz, hogy a franczia, a német, hatalmas, nagy nemzet, mely tud lelkesedni a műit felett, mely nem engedi át magát a közönyösségnek s féltékeny gonddal ápolja nemzeti jellegét! Nálunk, sajnos, mindinkább hanyatlik a kötelességérzet, melylyel pedig tartozunk nagyjainknak! Annyi millió ember között ugyan hány ember tudja, hogy mikor kell megünnepelni egy-egy kiváló alak tettének emlékét? Egyes fővárosi egyesület, vagy asztaltársaságnak eszébe jut szűk körben ünnepet rendezni Rákóczi vagy Kossuth Lajos emlékére, de hogy általános nemzeti jellegű ünnepet ülnénk, melyben a nemzet apraja, nagyja részt venne, talán az egy márczius 15-ét kivéve, seniinek eszébe nem jut s valóban csußa, hogy még ezt az egyet is meg- tarjElik ! gvözönyösek vagyunk a végtelensé- uii'im Mik y v• ftfc, &(1 u!. figí&s. .mozgalom, a magyar vér, abban az órában kész volnánk mindenre, a másik órában pedig a legnagyobb közönynyel húzódunk vissza mindentől, a mi nem közvetlenül saját személyünket érdekli! Hát ez bűn! Mert az egyes egyén érdekei messze eltörpülnek a nemzet érdekei mellett s honnan merítsünk lelkesedést, kitartást, buzdítást a jövőre, ha nem a múltból ? Hogyan fogjuk gyermekeinket magyarrá nevelni, ha nem oltjuk beléjük a faj szere te tét, ha történelmünk fényes alakjait nem állítjuk példa gyanánt eléjük? Hogyan kívánjuk, hogy lelkesedjenek utódaink, mikor magunk közönyösek vagyunk? Ezt a közönyt kellene megtörni. Különösen irodalmi és társadalmi egyesületünkre hárul ez a feladat, nekik kell jó példával elöljárniok. Nem csak az irodalom jeleseit, hanem a történelem nagy alakjait is meg kell becsülnünk, mert bizonyára a nép lelke fogékonyabb lesz, ha látja, hogy van vezére, ki az ünnepléssel jó példával jár elöl. Alfa. * I feltámadt benne az olthatatlan szabadságszeretet s habozás nélkül vitte a haza oltárára áldozat gyanánt vérét, vagyonát, mindenét! A legválságosabb pillanatban mindig gondoskodott a magyarok Istene népéről s adott a nemzetnek oly férfiakat, kik megragadták a lehanyatló zászlót, felrázták a nemzetet tespedé- séböl s azoknak, kik már halotti tort akartak ülni felettünk, megmutatták, hogy „él még a magyar“ s karja még mindig erős. Rákóczi! Ez a szent név! Ez az ideális történelmi alak! A magyar szabadságnak rég letűnt csillaga! Ugyan van-e magyar, kinek szive hevesebben nem ver nevének hallatára? Van-e magyar, ki ne ismerné az ö harezi riadóját? Az ö kuruczainak édes-bus dalai mellett hová törpülnek el a mi nótáink? Tudjuk-e mi Uff.V .szerelni 0.71 :i hazát , mint ö szerette? Tudnank-e mi annyit araózut érette, mint a mennyit ö áldozott? Hej! Rákóczi! . . . És ez a nemes alak, ez az eszményi szabadsághös idegen ország földjében aluszsza örök álmát, porai felett nem suttog a hazai szellő altató nótákat! Emlékét nem jelzi márvány. Miért ? Hiszen ha nézzük a franczia vagy német nemzetet, azt látjuk, hogy sokkal kisebb történelmi alaknak emlékét nagyobb becsben tartják, mint mi a Rákócziét! Büszke érez örökíti meg nagyjaikat s lelkesedéssel ünnepelik meg tetteiknek dicső emlékét! Vasúti értekezlet. Folyó hó 2-án tartatott meg városunkban a Nagykároly—Mátészalka—Csapi vasút építése ügyében az első értekezlet, mely az érdekeltséget összehozni volt hivatva. Sajnos, hogy a két napi ünnep és a kedvezőtlen időjárás sokakat távol tartott a megjelenéstől c “ÜC.ahÜ!)D..C.WÜ--_ir/jOol.- pófiTj reczeni István polgármester, Oregersen Nils a vasút engedélyese Oregersen O. és fiai ezég beltagja, Dr. Adler Adolf ', Berger Ármin, Buda- házy István (Mátészalka), Bodoky Gyula (Börvely), Dienes Lajos (Nagydobos), Ilosvay Endre (Mátészalka), Kacsó Károly, Láng János (Kálmánd), Mónidig Géza (Vállaj) és l)r. Serig Gusztáv. Debreczeni István polgármester az ügy jelenlegi állását megismertetvén, Nagy László alispán azt a javaslatot tette, hogy mindenekelőtt szabatosan állapíttassák meg az, hogy mennyi hiány mutatkozik az építési tökére előirányzott összeg tekintetében, figyelemmel az állami hozzájárulásra és eddigi jegyzésekre, ennek megtörténte után a hiány mikénti eloszlatása döntendö el s úgy az érdekeltség, mint az engedményes gyorsan T ARCZ A. Júliához! Hiszen azt gondoltam, hogy majd örökké tart A szép tündérmese, a szép gyermek-álom ... S hogy nincsen is bánat, nincs szétfoszlott [remény S eltemetett ábránd ezen a világon. De nagyot csalódtam! hej de. nagyot estem! Egyszer csak elnémult a sok vig dal, nóta... Egyszer csak hűtlen lett egy aranyszöke lány, Csak elhagyott... s a mit dalolok azóta, Mind oly bús, kesergő s könnyeimtől hervadt Virágokat fűzök azóta melléje, Annak az egy-két kis illatos virágnak, A mely koszorúmban legelöl van téve. S a legtöbbje ilyen ! hervadt, bús, színtelen, I Szememnek keserű könnyeitől ázott... S addig-addig írtam fájó dalaimat, Mig egyszer csak szivem szerelemre vágyott, Yiszontszerelemre... s találtam egy leányt, .-1 ki csókjaival vigasztalt meg engem. Ennek is gyiijték egy csokor vadvirágot i S lám, azt is a maga virágihoz tettem! '• S felajánlom ezt is a többi virággal Magáinak, szép, édes, aranyszöke lányka.. j Fogadja el licit és a többivel együtt ' Fonja rá, fonja rá büszke homlokára. Mert mit ér, hogyha más gyönyörködne benne I Ha kedves is volna az a pár virágom: j Inkább hervadjon el — csalfa lány — magánál Hiszen maga nékem az egész világom! Ajánlás a szerző most megjelenő „Juha“ czimü verskötetéhez. Tudja-e, Julcsikéiul? emlékszik-e rája? .4 mikor mindketten még gyermekek valónk. A mikor még más nap ragyogott az égen, Mikor még boldogsóig mosolygott mireánk. Emlékszik-e rája ? akkor megígértem, Hogyha egyszer majd... majd verseim kiadom : Mag ácskának fogom ajánlani könyvem S magáeskához irok minden egyes lapon! S hogy szavam beváltsam, (latolgatni kezdtem. Szaporodott a sok csengő-bongó nóta ... S én a színét, javát ki-kiválogatva, Egy koszorúi fonok belőle azóta! Igaz, nem babér, de nem is csinált virág, Egyszerű, mezei virágból van fűzve ... Gondoltam, jobb lesz igy ... s jobban is illik, ha Aranyhajához majd ez lesz odatűzve! Gondoltam, jobb lesz igy ... s jobban is illik egy Egyszerű koszorú szép aranyhajára, A melyiknek egy-egy kaczagó-nevetö Boldog nóta lesz majd mindenik virága. Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyság!! fppi m e 11 k é p 9 írt 80 kr. p-pÍ;*ntíel 9 frt 80 kr. 1896. KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -WB 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. megbízható, szép MUNKA! Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természetim, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f feljebb. Közöny. Szinte hihetetlen, hogy a magyar mily végtelen közönynyel viseltetik nagyjai emléke iránt. Pedig ha igaz, hogy „múltjában él a nemzet“, akkor van-e még nép a világon, melynek oly múltja lenne, mint nekünk? Van-e oly nemzet, melynek történelme annyi gyászos, de egy- szersmint annyi dicső lapot tartalmazna, mint a mienk? Hiszen hazánk ezeréves fennállása nem egyéb, mint szakadatlan lánczolata az önfentartás érdekében megvívott küzdelmeknek, kül- és belellenség egyaránt arra törekedtek, hogy a magyart eltörüljék a föld színéről, s bátran elmondhatjuk, hogy édes hazánknak minden egyes röge véráron van megszerezve és megtartva! Hányszor volt ez a nemzet azon a ponton, hogy végső kimerülésében megadással várta a halálos csapást? A tatár, török, német feldúlta aranykalásszal Ölt OS rónait, rcöUloI/t \7J.rÓ0.n I.M A egyenetlenség megtizedelte sorait s kardja sohasem rozsdásodott meg s csaknem valamennyi idegen ország földjén hullott már magyar vér. Elvették nyelvét, kiforgatták jellegéből, lassan, tervszerűen igyekeztek megfosztani mindentől a mi nemzeti, a mi sajátos volt benne. De egyet nem tudtak belőle kiirtani soha s mig magyar él e földön, nem is fogják tudni kiirtani, a szabadságszeretet, a szabadság utáni vágyat! Valahányszor megharsantak a szabadság tárogatói, valahányszor felhangzott a jelszó „előre“, bármennyire is el volt csigázva ez a nép, mindenkor Inkább hervadjon el, csalfa lány, magánál, Vagy, ha nem kell... akkor küldje vissza [szépen A[ többivel együtt s felejtse el végkép — Ha még nem feledte, — hogy, hogy is [ volt régen ? Vagy, hogyha nem küldi ? akkor térjen rassza, Térjen rassza hozzám, két karom kitárva: Hadd jöjjön vissza a tündén gyermekkor, S váljék szép valóra gyermekszívünk álma. {Csengői-, 1903. máj. 22.) Lengyel Béla.-*-35~e A Friczi fiam. — Humoreszk. — Irta : Zámbo Imié. Eliz a világ legszebb gouvernantéjá volt, s ha a kis baronesseket már eléggé tanította a méltóságos mama és tata iránti szeretetve, nekem szokott privát tanórákat adni a szerelemből. Bübályos lényével, mézes kis ajkával olyan tökélyre vitte a szemléltető és érzékeltető tanmódszert ez a kis Pesztalócziné, hogy pelyhes ajkú nőtlen ember létemre —- bátran doktorátust tehettem volna a papucs kormányzat-tan öntudatlan tudományából. — (4, mert Eliz szeszélyes kis lány volt ám ! Első sorban is rám parancsolt, hogy ha már egyszer neki kurizálok, hát akkor csak neki kurizáljak. Mert hát bennem már gyermek ifjú koromban— több más keresztyéni és honpolgári erény között — erősen ki volt fejlődve a felebarátnői szeretet, s kisasszonyok, nagyasszonyok, ifiasszonyok, teinsasszonyok, nagyságos asszonyok, hugomasszonyok, néném- asszonyok, menyasszonyok tanúskodhatnának arról, hogy ebbeli dicső erényem világot átölelő természetű volt. Ilyen kizárólagosságot érvényesítő ideálom, mint Eliz azonban még egyáltalán nem akadt. — Ö parancsolt, én meg engedelmeskedtem, s lett belőlem az egykori csendháborító, csél-csap, kalandos fiúból olyan engedelmes bárány, mint egy ... mint egy . .. birka. De sőt még arra is rá tudott venni, hogy ha már egyszer annyira szeretem, hát írjak is hozzá szerelmes verseket. Annak előtte még csak egyetlen egyszer akartam felkapaszkodni a Parnassusra, mikor az a nevezetes eset történt, hogy a Vasárnapi Újság egy „Nem kell nekem“ czimü I költeményemre nyilvánosan azt izente: .Nejkünk sem“. No de hát volt is ám aztán pennaszár- rágás, mire megszületett a Hómerként szépet a hasznossal egyesítő ezen hős költemény: .Billegve ballag szüretos október Vágtatva követi hiissiilő november, Mákos patkót emel jég karú deczember ü Eliz 1 te véled oly boldog az ember“.
