Nagykároly és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1903-01-01 / 1. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. az óra szerinti idő már a múlté s a jelené már a jövendő. Ragadjuk meg tehát a pillanatot, tekintsünk vissza az elmúlt évre és nézzük meg, hogy mi kilátásunk van a jövő esztendőre. Ha visszapillantunk az elmúló évre, nem mondható kellemesnek azon benyomás, mit az általa felidézett emlékezés reánk gyakorolni fog. Mert hiszen az elmúlt év reményei egyáltalában nem teljesültek; a kiegyezés Ausztriával létre nem jött; a föld- mivelés nem sikerült, mert a termés minőségileg nem volt jó, az árak kedvezőtlenül alakultak ; az őszi termések egy része használhatatlan; a bortermés gyönge és rósz ; az ipar és kereskedelem pangása, mely már évek óta tartott, meg nem szűnt. Ellenben szaporodott az öngyilkosok száma, kik kétségbeesésükben, — de sokan könnyelműen — dobták el maguktól az életet. Szaporodtak a bűnösök, kik különböző módon és eszközökkel vétettek a törvények és a társadalmi rend ellen. Szaporodtak a kivándorlók, kik elhagyták e drága hazát, hogy másutt keressék boldogulásukat. Mindezeknél fogva bizonyos nyomást érzünk, a mely elkedvetlenitöleg hat úgy a közre, mint az egyesekre. A nyomott hangulat folytán a régi kedélyesség, barátság elmúló félben van ; az emberek tartózkodók egymással szemben ; nincs meg a kellő rokou- szenv és bizalom egymás iránt'; az emberek mintegy kimerültnek látszanak; a társadalmi élet pang és a mi csekély van belőle: az erőltetett, mesterkélt; mert hiszen az igények megvannak minden körben, de azok kielégítése a mostoha viszonyok között igen nehéz. Ehhez járul még azon lényeges körülmény, hogy az utóbbi évtizedek alatt a valláserkölcsi nevelés kisebbe- dése folytán meggyengült az emberekben a hit, a mely egyedül képesit a szenvedések eltűrésére, s igy bizony nincs okunk sajnálni, hogy eltelt ez az év, bárha egy évvel idősebbek is vagyunk. S mi kilátásunk van a jövő évre? Ezt csak az tudja, a ki táplálja az erdők madarait, a ki ruházza a mezők liliomait, a ki beleoltotta az emberekbe az életet adó remény édes érzetét, a ki előtt nincs titok, a kinek kezébe mindnyájunknak sorsa le van téve. Mi csak azt tehetjük, hogy iparkodunk megteremteni gazdasági önállóságunkat; műveljük továbbra is e drágái földet, melyet már annyi hazafiui vér megtermékenyített; pártoljuk a hazai ipart; tegyük magyarrá a kereskedelmet; mérsékeljük igényeinket; legyen hitünk szilárd; bizzunk az isteni gond-.. viselésben ; igyekezzünk — nemes versenyre kelve — ki-ki saját hivatása körében — a közös czél — a haza, f s a szükebbkörü haza — városunk — felvirágoztatása érdekében munkálkodni, s ha ezen eszmékkel megbarátkozva, ezt odaadással tesszük, lesz egy kapocs, a mely bennünket összehoz, összetart s akkor kissé háttérbe szorul a túlságos önzés, a magán anyagi érdek, bizalmasabbak, barátságosabbak leszünk egymás iránt; s a közösség érdekének következménye lesz, hogy jobban vonzódunk egymáshoz, kisebbedik az ellentét, mely vallás, rang és kasztok szerint osztályozza az embereket, s ha nem is egészen, de jórészben megszűnik az a nyomasztó hangulat, mely a kedélyeket uralja. Ha sorsunk folytonos küzdésből áll is, ha életünk nem egyéb is, mint küzdelem a létért: reméljük a jobb jövőt, bizzunk az „Ur“-ban, ki Madách szerint azt mondá: „Ember, küzdve küzdj és bízva bízzál.“ Adja a mindenható, hogy legyen ez újév a béke, az áldásos munka, az elöhaladás és a megnyugvás éve ! Boldog újévet! Városi tisztujitás. Városunk képviselőtestülete a múlt hó j 24-én tartotta meg tisztújító közgyűlését s hat évi időtartamra ismét megválasztotta a város tisztikarát. Jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy a régi tisztikar egyrészben megmaradt, sőt nemcsak, hanem a választások - egyet kivéve — egyhangúlag történtek meg. Ezen egyhangú választás bizonyára a bizalom megnyilatkozása volt, melylyel a képviselőtestület ajándékozta meg a városi tisztikart s annak fejét, a polgármestert. E bizalom egyszersmint szentesítette Debreczeni István polgármesternek hat évi működését, melyet eddig a város szolgálatában eltöltött. Ha végigtekintünk az elmúlt cziklus történetén, nem lehet tagadnunk, hogy a letelt hat év nagy nyomokat hagy maga után városunk fejlődésének történetében. Nem lehet tagadni Nagy László alispán szavainak igazságát, hogy a város anyagi viszonyainak mérlegelése mellett a pótadó emelkedése a I fejlődéssel függ össze. Nem lehet és nem is J akarjuk tagadni, hogy Debreczeni István polgármester ernyedetlen buzgalommal, munka- szeretettel fogott hozzá évtizedek elhanyagolt teendőinek rendezéséhez, vaskézzel, szilárd akarattal tört a kitűzött czél felé s ennek nagy részét megvalósította. És hogy munkájában a tisztviselőkar hűséges munkatársa volt, ezt is elösmerjük. De viszont úgy a polgármester, mint a tisztikar is el kell hogy ismerje a város képviselőtestületének áldozatkészségét; el kell ismerniük, hogy talán erején túl menve is, bőven gondoskodott azokról az eszközökről, melylyel a kitűzött czélokat elérni lehetett. A tisztviselőkről gavallérosan gondoskodott, midőn jórészben üzetésj a vitásban részesítette őket, megteremtette részükre a nyugdíj-alapot ; s midőn látta, , hogy az igaz szorgalmat kellett jutalmaznia, vagy pedig a megérdemelt segélyt kellett megszavaznia, sohasem zárkózott el a méltányos kérelmek teljesítése elől. A polgármester pedig még alig terjesztett a képviselőtestület elé oly kívánságot, melyet az meg ne szavazott volna. Szervezte a tisztikart, rendszeresített uj állásokat s a pótadó megszavazásánál sem tanúsított szűkmarkúságot, szóval megadta a polgármesternek mindazon eszközöket, melyek nemcsak a város fejlődését mozdíthatják elő, hanem az adminisztrátió kifogástalan menetét is megvalósíthatjuk. Az elmúlt hat évet úgyszólván a berendezkedés, szervezkedés időszakának kell tekintenünk. Létesítettük azon eszközöket, melyek a csendes munkálkodás előfeltételei. Részünkről egyelőre csupán a villanyvilágítás kérdését tartjuk még megoldandónak, s azután be akarjuk fejezni a szervezkedés szükségességét. S minthogy ez a közel jövőben úgyis megoldás alá kerül, ezzel, mint ténynyel számolunk. Városunk anyagi viszonyai, sajnos, tudjuk, hogy milyen szomorúak. Nekünk további áldozatokat hoznunk nem lehet, mert ezt nem engedi a város adózó polgárainak életkérdése, az adózó képesség. A községi pótadón akti °/0-a, s azon ki vüi még számos czimen nehezkedik teher az adózó polgárságra. Reméljük, hogy az újonnan megválasztott polgármester a képviselőtestület áldozatkészségét többé 'nem lesz hajlandó igénybe venni, hacsak oly befektetésről nem lesz szó, mely meghozza a kamatokat. Mi most már a csendes munkálkodás idejét kívánjuk elérni, midőn bizalmunkat előlegezzük a polgármesternek s a tisztviselő- karnak, egyszersmint elvárjuk tőlük, hogy mint eddig, úgy ezután is a város javát fogják szemük előtt tartani. Az egyhangú választás csak biztató legyen a jövőre nézve, hogy fokozott munkakedvvel, nemes ambitió- val szolgálják városunkat. De nemcsak a kötelezett munka teljesítését várjuk tőlük s- különösen a polgármestertől, hanem elvárjuk, miszerint arra fog törekedni, hogy a város jövedelmét fokozza, uj jövedelmi források létesítésével, jövedelmező vállalatok esetleges felállításával igyekezni fog a pótadót csökkenteni, hogy mig egyrészről a város egészséges irányú fejlődését előbbre viheti, addig másrészről a polgárság anyagi érdekeit is megvédhesse s a pótadó csökkentésével az adózók elismerését kivívhassa. E munkájában lapunk mindenkor szívesen fogja támogatni, s a mily gonddal fogunk őrködni a polgárság érdekeinek megvédése fölött, épen oly elismerréssel fogjuk honorálni a polgármester és tisztikar működését, ha fentebbi óhajtásunk teljesedésbe fog menni. —ó.— HÍREK. — Lapunk munkatársainak és olvasóinak boldog újévet kívánunk! — Személyi hír. Dr. Róth Ferencz, törvényszékünk elnöke, a karácsonyi ünnepeket városunkban, a szülői háznál töltötte. —- Az 1903. évben, mely a 6616-ik a Julius-féle korszámítás szerint, a 8003-ik a világ teremtése óta és az 5663—64-ik a zsidók korszámítása szerint, 2 nap és 2 holdfogyatkozás lesz ; ezek közül nálunk mindkét holdfogyatkozás látható lesz. Tavasz kezdete. márczius 21, nyár kezdete junius 22, ősz kezdete szeptember 24, tél kezdete deczember 23. — Január havában Falb Rudolf dr. idő- jóslása szerint az időjárás a következő lesz: a hónap .eleje száraz, majd csapadé! kok következnek, végül sok hó esik. Január hó 13-ik napja másodrendű kritikus nap. — Kinevezés. Gróf Hugonnai Béla főispán Galgóczy Árpád angyalosi lakost köz- igazgatási gyakornokká nevezte ki. —- Kossuth Ferencz lapunk szerkesztőjé- { hez, mint pártelnökhöz, a következő levelet intézte: Budapest, 1902. deczember 21. Mélyen tisztelt Pártelnök ur! Hozzám, mint az országos függetlenségi és 48-as párt elnökéhez intézett átirata, melyben a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt újraszervezését jelenti, őszinte örömömre szolgált. Zászlónk diadalra jutásánál, elveink győzelemre vezetésénél a hazafias lelkesedés mel- I lett legfontosabb a helyes szervezet. Éppen ! Nagykároly városában, a legutóbbi választások alkalmával, sajnálatosan tapasztaltuk, hogy ! egy olyan erős függetlenségi kerületben, lobogónk éppen csak a késői szervezkedés * miatt nem juthatott diadalra. Örömmel üdvözlöm tehát a nagykárolyi függetlenségi polgárok erélyes és hazafias törekvését, üdvözlöm Önt, mint pártunk ottani vezetőjét, s kérem, adja át hazafias, szívélyes üdvözletemet a nagykárolyi választókerület derék függetlenségi polgárainak! Kiváló tisztelettel {igaz hivök: Kossuth Ferencz. — Esküdtbiróságunknál a folyó évre összeállított lajstromba járásbíróságunk területéről a következők vétettek fel: Albach Géza jurád, ispán Vezend, Almássy Ignácz ügyvéd, Baudisz Jenő ügyvéd, Berger Ármin birtokos, és Bodnár Pál birtokos Nagykároly, Boér Endre földbirtokos Mező-Petri, Borody György i ügyvéd Nagykároly, Berger Manó földbérlő ! Dongeleg, özeha Ferencz iparos, Csikós j Bálint iparos, Csipkés András népbanki igazgató, Csókás László iparos, Csőkör Ferencz ! birtokos, Darida Sándor iparos Nagykároly, kérdésnek modern viszonyaink feltételeinek megfelelő végleges megoldását... más kezekbe letegyem. -—• —Mert hát én magam — minden erőlködés daczára -— nem bírok a dologgal boldogulni! Manap erény, dicsőség, elv, érdem, becsület dolgában ezernyi a felfogás, — s ebből aztán következik, hogy azok között egy közös gondolatirányt — vagy csak egymást megközelítő vonást megtalálni képtelen vagyok; s igy a probléma modern megoldására egyetlen elvet sem tudok formába önteni, amely rögtön egy másik — egészen helyesnek tartott, de teljesen ellenkező modern elvbe bele nem ütközaék! Lehet, hogy ez egyéni értelmi gyengeségem, de hát tessék csak megítélni, van-e kijárás a mai világ felfogásainak útvesztőjéből! A pap, ha igazságot prédikál, kitűnő férfia — az egyháznak; a diplomata, ha ügyesen hazudik, kitűnő férfia — az államnak. Ha valamely jogászgyereknek azt mondják, hogy „fogja be a száját“ — s ö ezért rögtön véres elégtételt nem kap, — úgy egész a feltámadásig megbecstelenitettnek tartja magát; a miniszter, kinek egyszerre tizen azt mondják, hogy meglopja az ország bizalmát és pénzét, a növekvő tiszteletnél fogva kormányelnökségre számit. — A mely hadvezér egy népet leigáz, azt a legyőzött „hóhér“-nak nevezi, — mig saját fejedelme „hős“ gyanánt kitünteti. Az akrobatát megtapsolják vasizmaiért, — a tudósnak szobrot emelnek — ha púpos is. A ki meggyőző ékesszólással a lázongok ezreit lecsendesiteni tudja, arra azt mondják, hogy ügyes ember; aki ezreknek pénzét ellopja s úgy tud menekülni, hogy sohse találják meg, — arra is azt mondják, hogy ügyes ember. Sokszor barátod és annak felesége tőled hűséget kíván, de ... mindegyik másképpen érti ezt. A hivatalfőnök, ha törnjénezzük, azt mondja, hogy jóravaló derék emberek vagyunk ; — az alárendeltek ugyanezért aljas hízelgőknek neveznek. Ha mások vagyonát üzleti speculatiók- ban elveszted, tolvaj, csaló vagy; ha azt nagyúri társaságokban vagy lóversenyen el- prédálod : bukott gavallér leszel. A ki nősül, a közvélemény szerint derék ember, — aki nőtlen marad: okos ember! Ha szigorúan kormányzód a közügyet: erélyes ember vagy, de ha eközben egy nagy ur érdekébe botiasz, rögtön tapintatlan lettél. Ha nőknek udvarolsz, feleséged léha gazembernek tart; a kinek nem udvarolsz, attól bamba fráter a neved. Ha magas állásra törekszel, stréber vagy ; ha alacsony sorssal megelégszel, rongyembernek gúnyolnak. Mással agyonlövetni magát, az bátorság; önmagát agyonlőni — az gyávaság! Ha lovadat sebesen hajtod, állatkínzó vagy; ha lépésben haladsz, ügyetlen kocsisnak mondanak. A ki kártyázik, az pazarló; a ki nem tud kártyázni, félmüveit ember. Ha kopasz a fejed, nem tetszel; ha parókát raksz, megmosolyognak. A ki aranyórát lop, annak börtönt szánnak ; a ki leányszivet lop, az jutalmat várhat: többnyire a leány kezét... Ha női szeszélynek engedsz, gyenge férfi vagy; ha nem engedsz, udvariatlannak mondanak. Ha vagyont hajhászol, megvetnek;, ha szegény maradsz, lenéznek. Ha ifjú vagy, éretlennek mondanak; ha öregszel, azt vetik szemedre, hogy gondolkozásod elavult. Ha zenéhez tudsz, úgy megkritizálnak és kontárnak neveznek; ha nem tudsz és kritizálsz, azonnal zeneértö leszel. Más-más felfogás és egyéni hajlam szerint: az egyik legjobban szereti a papot, mert legtiszteletre méltóbb ; a másik a katonát, mert legvitézebb; a harmadik az ügyvédet, mert legműveltebb ; a negyedik az orvost, mert leghasznosabb ; az ötödik a tanárt, mert legtudósabb; a hatodik a szolgabirót, mert leghatalmasabb ; a hetedik a költőt, mert legideálisabb; a nyolezadik a kereskedőt, mert legügyesebb ; a kilenczedik az iparost, mert legbecsületesebb ; a tizedik a földmivelőt, mert legszük-'; ségesebb; a 15 éves Anikónak eszményképe egy hetedikes, aki már az est homályában és biztos mellékutczában merészel... czigaret- tára gyújtani; a 17 éves Margitkának legtökéletesebb férfi-ideálja a ... hadnagy; a 26 éves Idának fej kö tővágyó rajongása összpontosul — ha nincsen pénze —- egy szegény dijnokban, — ha sok a pénze — Qgv szegény báróban; a papa vőideálja egy képzett, akaraterős, törekvő fiatal ember p a mama vőideálja egy csiszolt, akaratnélküli és törekvésekre nem szorult gazdag örökös... És midőn igy végig sétálgatva a modern Ítélkezés zűrzavaros ellentmondásain, minden kiindulási pont teljes hiányában saját személyembe kapaszkodom bele —- ugyancsak a legtökéletesebb chaoszba habarodom! Mert hát, az én drága feleségem — kinek szava előttem roppant súlylyal bir — egyetlen egyszer mondta, hogy: ,,no most már igazi becsületes derék ember vagy“; — mondta pedig ezt akkor, mikor megesküdtem, hogy nélküle egy lépést sem teszek a házból és minden elsején összes pénzemet az ö aranyos kacséiba leteszem. És ime! Mikor hosszas hűbéri pontosság után egyszer az ö éles szemei elöl egy huszkoronást laj bim balzsebébe csúsztattam és — szorongatások között, de nagy elhatározással — a kis pipába betértem, ott mulató Dávid, Aladár, Béla stb. barátaim egyhangú rivalgásba törtek ki, hogy: „no most már megmutattad, hogy igazi férfi vagy !“ ... Megáll az eszem! Magamról sem tudom, mikor vagyok igazi férfi, mikor nem!! így hát hol kezdjem és miképp állítsam össze a feltett kérdésnek megfelelő defmitiót, mely általánosságban igaz, elfogadott és helyes kifejezője legyen a modern felfogás millió változatosságának ? ? Én nem tudom ! Azonban könyörgök önökhöz, ha van a ki tudja, — ne hagyjuk ezt a problémát ismét 55 esztendeig nyílt kérdésnek, hanem hogy sápit töprengésemnek is vége szakadjon és összes himnemü embertársaim is egyszer már tájékozva legyenek, — mondja meg a ki tudja: hogy hát milyen legyen a férfi és melyik az igazi férfi ? Ferencz József keserüviz az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer.
