Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-24 / 30. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

A miniszter az év folyamán az énekóradijat rendezte s ez évben Láng Margit z^netanitónő végezte az énektanítást, ki feladatát a legszebb eredménynyel oldotta meg.

Bodnár György s. tanfelügyelő febr. 20., 21. és 22-én az intézetet meglátogatta s a tapasztalt rend és fegyelem, valamint a tanulók előmenetele felett teljes megelégedését és elismerését nyilvánította.

A növendékek egészségi viszonyai kedvezők voltak. Haláleset nem történt, járványos betegségek nem fordultak elő.

Az intézet anyagi ügyei a következők:

A városi tanács kiutalványozott 2899 K j 50 fülért, az állam fizetett tanerők díjazására 16340 koronát. Tandíjakból befolyt 3140 kor., a városi pénztárba 240 kor. 50 f. többlet lett beszolgáltatva.

Tandíjmentességet élveztek az I-sö félévben 7, a második félévben 10 tanuló. Ösztöndíjat kaptak 300—300 koronát: Kende- lényi Katalin III. és Szoboszlai Piroska IV. o. t. Fejenként 60 K ösztöndíjat kaptak: Nagy Irma IV., Koszorús Eulália, Reszler Margit, Sikolya Ilona és Uray Erzsébet III. és Csáky Irma II. o. t.

A vizsgálatok junius 13-án kezdődtek és a tanév Te Deum-inal junius 26-án nyert befejezést.

Köszönetét fejezi ki az igazgatónő Dr. Lúcz Ignácznak, ki ez évben is több becses darabbal ajándékozta meg az intézet szertárát.

A jómagaviseletü és szorgalmas tanulók ez évben is irodalmi értékű ifjúsági könyveket és költeményeket kaptak jutalmul.

A tanítótestület a következőkből állott: hitoktatók voltak: Lőrincz Gábor róm. kath, Boross János ág. ev., Veres Gusztáv ev. ref., Szabó Ignácz gör. kath., Kőim Miksa orth. izr. és Riesenbach Mór statusquo. izr. A tanítótestület tagjai voltak : Tattay Irén igazgató, Jánossy Jolán, Kurcz Erzsébet, Lőrinczy Ida, Shmilliár Róza, Pintér Lujza, Csanády Ilona, Mózer Etelka tanítónők és Láng Margit ének-óraadó.

Az értesítő IV-ik része az elvégzett tanítási anyag rövid vázlatát sorolja el.

Az V-ik szakasz a használt tankönyvek jegyzékét, a Vl-ik pedig a tanulók névés érdemsorozatát foglalja magában. Mindenből jeles tanulók voltak: I. osztályban Juhász Mária, Il-ik osztályban Csáky Janka és Gáspár Magda, III-ik osztályban Péchy Ilona és Sikolya Ilona, a IV-ik osztályban Nagy Irma. A franezia nyelvet, melyet Lőrinczy Ida tanított, 23 növendék tanulta.

A kézimunka-osztálynak összesen 9 és pedig az I-ső évfolyamnak 7, a második évfolyamnak 2 tanulója volt.

A statisztikai adatok szerint: beiratkozott 167 rendes, 4 magántanuló, a tanév vége előtt kimaradt 9, nem tett vizsgálatot 4, sikerrel vizsgázott 119, javító vizsgálatot tehet 23,. osztályismétlésre utasittatótt 12 tanuló. Róm. kath. volt 60, gör. kath. 9, ev. ref. 41, ág. ev. 6, izr. 51. Nagykárolyi illetőségű 83, szatmármegyei 25, más megyei 59.

A jövő tanévben a beiratások szept.

1., 2. és 3-án délelőtt 8.—12-ig és délután 3 -5-ig tartatnak az intézet hivatalos helyiségében.

Az értesítő a tanév záróünnepélyének műsorával ért véget.

HÍREK.- Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 23-án, szerdán, igen érdekes, rendkívüli közgvíilést tartott, melyen úgy a helybeli, mint a vidéki bizottsági tagok elég szép számban jelentek meg. A gyűlést gróf Hugonnai Béla főispán délelőtt 11 órakor nyitotta meg, üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, előadta, hogy a tárgysorozatnak első pontját a vármegyei tisztikarnak kérelme képezi, melyben — a „Magyarország“ és a „Független Magyarországában megjelent hírlapi támadásokkal szemben a miniszteri vizsgálatot kéri maga ellen. — A tárgyhoz legelőször is Domahidy István bizottsági tag szólalt fel, ki egy indítványt is nyújtott be, melyet mint az állandó választmány véleményét terjesztették a közgyűlés elé. Indítványa értelmében a hírlapi támadásokkal szemben úgy a vármegye alispánjának, mint a tisztikarnak bizalmat kiván szavaztatni, mert az alig pár hónappal előbb elválasztott tisztikar minden egyes tag-1 ját felemelt fővel s azon tudatban választotta ! meg a közgyűlés, hogy kötelességének ponto- j san megfelel, egyéni tisztességéhez szó sem fér s a hangoztatott hírlapi vádak legfeljebb . tendencziozus csoportosítások. Kívánja, hogy pártatlan, szigorú vizsgálat küldessék ki a j minisztérium kebeléből, mely szigorú vizsgálat tárgyává tegye a vármegyei adminisztrá- cziót s a vizsgálat a vármegye előkelő j bizottsági tagjai közbejöttével eszközöltessék, hogy igy a tisztikarnak elégtétel szereztessék a hírlapi támadásokkal szemben. Az indítvány megtétele után Nagy László alispán szólalt fel, ki szépen átgondolt és átérzett beszédében utalt arra, hogy a tisztikarnak ezen ut maradt fenn reputácziójának megvédésére. Nem mondja,hogy a megejtendő vizsgálat nem fog egyes kisebb hibákat, mulasztásokat felfedezni, mert hiszen az, a hivatalos élet minden ágában előfordul, de büszkén lii- vatkozhatik arra, hogy a felpanaszolt fegyelmi ügyek sokasága épen abban leli magyarázatát, hogy a tisztikar semmiféle elnézést nem gyakorol, a legkisebb mulasztást el nem nézi, hanem azok megtorlásáról gondoskodik s a törvény rendelkezésének érvényt szerezni igyekszik. 12 éves alispánsága alatt még nem volt arra eset, hogy valakinek panaszát vizsgálat tárgyává ne tették volna, a fegyelmi ügyek legnagyobb része csak csekélyebb fokú mulasztások miatt van megindítva s igen kevés az az eset, hol hűtlen pénzkezelésről vagy sikkasztásról volna szó. Az a baj, hogy az alispán jelentésében egész részletességgel feltárja a helyzetet, mert vannak oly al- ispáni jelentések, melyekben a fegyelmi ügyek j megemlitve sincsenek, pedig kevés oly vár- | megye van, hol például a községek január

1-én már törvényhatóságilág jóváhagyott költ- j ségvetéqsel rendelkeznének s az előző évi | számadások már letárgyalva lennének, mint épen minálunk. Hogy még a látszata is el legyen kerülve annak, mintha a tisztikar az ügy tárgyalására befolyást kívánna gyakorolni, felkéri a főispánt, miszerint engedje meg, hogy a tisztikar tagjai a gyűlésből eltávozhassanak. Habár a főispán kijelentette, hogy a tisztikarnak nem szükséges a gyűlést elhagyni, mert a vitában s a határozathozatalban úgy sem kiván részt venni, az alispán a tisztikarral együtt a gyűlést elhagyta. Ezután vita indult meg, melyben Böszörményi Sándor, Domahidy István, Nemestóti Szabó Antal, Ináncsi Papp Kálmán vettek részt, kik azt

kívánták, hogy a tisztikar legyen jelen a tárgyalásnál s a közgyűlés kifejezett óhajához képest a tisztikar visszatért a gyülésterembe. Az állandó választmány javaslatához legelőször Böszörményi Sándor, a krassói vál. kerület országgyűlési képviselője szólt hozzá. Mint a fegyelmi választmánynak tagja, igen jól tudja, hogy milyen ügyek kerülnek tárgyalás alá. Senkisem mondhatja ő róla, hogy elnézést vagy kedvezést gyakorolt volna valaha, sőt igyekezett mindig a reábizott vizsgálatoknál teljes szigorral eljárni. Éppen ezért ő hivatottnak érzi magát, hogy e tárgynál felszólaljon. Az összes 178 fegyelmi ügyben mindössze 5 oly ügy van, mely pénzkezelési szabálytalanság miatt lett megindítva a községi bírák ellen, a többi mulasztás, vagy egyéb hasonló ügy. Tudja, hogy úgy a főispán, mint az alispán s a többi hivatalfőnökök a legcsekélyebb hibát sem hagynak megtorlás nélkül s emiatt keletkeznek a fegyelmi ügyek ; hát hibának kell mondani a kötelességteljesitést ? Nem hiszi, hogy Bartha Miklós az ő czikkét saját inci- tivájából irta volna, de bizonyosan akadt valaki a vármegyében — büdösbanka módjára — a ki őt félrevezette s a ki a tisztikar befeketitésére törekedett. Hiszen épen az, a kit a czikk annyira emleget, Kaffka miniszteri tanácsos, — a kit általánosan a megyék rémének neveznek, — az általa teljesített vizsgálat alkalmával is mit fedezett fel? Semmi olyat, mely a tisztikar egyéni tisztességét érintette volna, legfeljebb azt, hogy a vármegye alispánja a hozzáforduló szegény tisztviselőknek, kiknek neje beteg volt, vagy egyéb szükséget szenvedtek, fizetési előleget adott? Vagy egyik alapból kölcsön vett, hogy a másik alap kiadásait fe- I dezhesse ? Hát bűn az, hogy az alispánnak I szive van ? Hiszen akkor tépjük ki az emberi szivet éá dobjuk oda Bartha urnák! A : vármegye törvényhatósága ismeri tisztviselőit,

I úgy az alispán, mint a tisztikar minden egyes I tagjával szemben bizalommal viseltetik, nem tartja szükségesnek, hogy a vármegye közön- j sége saját tisztikara ellen vizsgálatot kérjen,

| azt indítványozza, hogy fejezze ki a közgyűlés bizalmát az alispán és tisztikarral szemben, ezen határozatát küldje meg a minisztériumnak és az összes törvényható- i Ságoknak, hogy igy a meghurczolt tisztikarnak elégtétel adassék. Élénk éljenzés kisérte a szép beszédet. Ugyanily értelemben szólalt fel Ináncsi Papp Kálmán is, ki a sajtószabadsággal való visszaélést lát a tendencziozus ' czikkekben s ö is feleslegesnek tartja a vizs- ' gálát kérelmezését. Cholnoky Imre bizottsági tag is hasonló nézetben volt s a főispán el- ! rendelte a szavazást az állandó választmány ! véleménye s a Böszörményi Sándor indítványa fölött. A határozathozatal előtt a tisztikar kivonult a teremből, hová csak akkor tért vissza, midőn a főispán kihirdette az eredményt, mely szerint a közgyűlés egyhangúlag Böszörményi Sándor indítványát fogadta el. Erre Nagy László alispán fejezte ki a tisztikar nevében köszönetét a közgyűlésnek, a hozott határozatért. A tárgysorozat többi pontja is letárgyaltatván, a közgyűlés a főispán éltetésével véget ért.

— Változások a tanári kar körében. A kegyesrendi kormány intézkedése folytán a főgimnáziumi tanári kar körében lényeges változások történtek. Csóti Márkot Nagy- Kanizsára, Kummergruber Emilt Váczra, Tietz Sándort Trencsénbe, Majoros Bélát és Hol- czinger Imrét Debreezenbe, Rózsa Istvánt pedig Kolozsvárra helyezték át. Helyükbe

ez is ment s őt teljesen feledte, vagy talán most is reá gondol — mint ő — s fehér párnáira fájó könnyek hullnak miatta szép szeméből.

A régi képek addig-addig izgatták, hogy felkelt s felöltözött, s elment csavarogni a faluba. A néma utczákon senki sem járt, szaggatott felhők úsztak az égen, csak itt-ott villant fel egy kis csillag fénye, enyhe szél susogott, balzsamos virágillatot hordva szét szárnyain.

Gerő Béla lehajtott fővel gondolkozva járt czéltalanul az utczákon fel s alá, s egyszer majd beleütközött egy magas léczkeri- tésbe, — belülről virágos kert ezer díszének illata szállt felé.

Föltekintett. Sötétséghez szokott szeme hamar tájékozta magát. Igen, ez az; itt lakik az ö régi kis ideálja, — önkénytelenül is ide talált.

Pillanatig gondolkozott, aztán átvetette magát a kerítésen be a kertbe.

Lassan, nesztelen léptekkel került a ház másik oldalára. Tudta, hogy hol van a Bella kis fehér lányszobája s mint árnyék suhant arra a fal mellett, látta, hogy a futó rózsák közé rejtett nagy szárnyas ablak nyitva van, halkan lopódzott oda.

megnyugtatni lázasan dobogó szivét; nem sikerült, folyton a búcsúzó ifjú képe lebegett előtte s úgy égette lelkét a gyűrű, mit tegnap óta nem mert ujjún hordani, mi azt jelenti, hogy ő menyasszony, menyasszonya egy unalmas falusi embernek, kit ő nem is szeret. Igen, nem szeret, csak hozzámegy, mert úgy határozták el a bácsik meg a nénik, vagy — a mint a rósz nyelvek beszélik —• régen, még gyermekkorában igy egyeztek meg az ő apja meg az az unalmas ember valami „grand murin“, — mert neki van egy darab földje, vőlegényének is van s ha a kettőt összeteszik, nagyobb darab lesz. Hja! a házasságokat nem az égben kötik; hanem összevissza, akár a vásárt; az ár sem szerelem, hanem pénz és föld.

Ezen a keserű tragikomikus valóságon aztán úgy elkeseredett, hogy rádőlt az ablak könyöklő párnáira s zokogott keservesen.

Ily helyzetben találta Gerő Béla, lassan egészen mellé lopódzott, Bella még akkor sem vette észre,— kezét csendesen lehajtott fejére tette s lágy, halk hangon szólt a felriadt lányhoz: „Ne ijedjen meg, édes, — a csókért jöttem“.

* * *

Boór Bella sem aludt ezen az éjen. A régi ígéret nagyon bántotta, melynek beváltását talán követelni fogja az első ideál; látta, hogy itt van s a régi ábrándos szerelem újra felébredt szivében. Hiába igyekezett

induló friss zenéje mellett vonultak ki a katonák a faluból.

Gerő Béla hadnagy gyűrött álmos arcz- czal, lecsüggesztett fővel ment százada előtt; az álmatlanul töltött éj, melyben megrabolta a lelkét annak, kit oly igazán szeretett, végtelenül komorrá, idegessé tette. Érezte, hogy a mit a múlt éjen az érzéki szerelem részegítő mámorában mondott, nem képes beváltani. Ö lejéit, fásult szivü ember, teher 'lenne a nősülós, mi másnak talán boldogság, —- boldogtalan lenne ő is, a másik is. Bella majd feledi s boldog lehet csöndes, jó férj oldalán, kinek ép érzékei vannak s lelkét nem tette kihalttá azzal, hogy az elfojtott, nagyratörő vágyakat apró, zsibbasztó ' s érzékrontó kalandokkal igyekezett altat- gatni.

Bella is valami megmagyarázhatlan keserűségtől összeszoritott szívvel tekintett a távozók után, mintha valami titkos varázs leikébe vitte volna Béla gondolatait, érezte, hogy mi dúl annak lelkében. Vádolta magát, hogy fellobbanó érzéki mámor füzében elveszett boldogsága után elégette üdvét, nyu- i galmát. Midőn az ezred zenéjének utolsó i akkordjai is elnémultak, ragyogó augusztusi | reggel úgy érezte magát, mint négy év előtt, midőn egy szomorú felhős őszi nap először engedte útra a kért csók nélkül azt, ki most üdvét, nyugalmát, mindenét magával vitte s nem is hozza vissza többé soha, soha!

Vári-Olvaszthó Ferenci.

jönnek: Jakab Gyula Pozsony-Szent-György- röl, Cziminermann János és Kosa István Léváról, Varjas Endre Kolozsvárról, Kontraszt Dezső Magyar-Óvárról és Gärtner József Szegedről. Az áthelyezett tanárok távozását őszintén sajnáljuk s különösen Csóti Márkban sokat vesztett a Kölcsey-egyesület, melynek irodalmi szakosztályelnöke, a dalárda, melynek buzgó alelnöke s a függetlenségi párt, melynek szintén buzgó alelnöke volt. Tietz Sándorban pedig a kath. legényegyesület veszítette el lelkes elnökét. Mind- annyijoknak kívánjuk, hogy megelégedésüket uj otthonukban feltalálják.

— Nőegyleti közgyűlés. A helybeli nőegylet rendes évi közgyűlését folyó hó 17-én csütörtökön délután tartotta a városháza tanácstermében Gróf Károlyi Istvánná, egyesületi elnök elnöklete alatt. A közgyűlés ez alkalommal azon határozatot hozta, hogy jövőben az egyesület nem deczember 81-ével, hanem a következő év közepén zárja le számadásait s igy az egyesületi év julius 1-től a következő évi junius 80-ig terjedőleg állapíttatott meg. Az elnöki jelentésből tudomást szerzett a közgyűlés arról, hogy a múlt évben 226 taggal alakult újra az egyesület, s hogy eltávozás folytán hárman léptek ki annak kötelékéből. Az árvaházban 12 árva gyermek nyert elhelyezést, az izraelita szegények pedig 270 korona pénzsegélyben részesittettek. A pénztári számadások bemutatása után a pénztárnoknak a felmentvény megadatott, s ezután a bemutatott költségelőirányzat állapíttatott meg. Végül a mulatságok rendezésére s a bevehetetlen hátralékos tagdijak leírására vonatkozólag előterjesztett indítványok felett hozott határozatot a közgyűlés, miknek megtörténtével elnöklő grófné az ülést berekesztette.

— Eljegyzés. Veres Gusztáv ilki ev. ref.

| lelkész, folyó hó 20-án, tartotta eljegyzését | Szobonya Mariskával, Szobonya Antal építész

kedves leányával. Gratulálunk!

— A járásbíróság és pénzügyigazgatő- I ság helyiségének kicserélése tekintetében a | miniszter már döntött és pedig a város óhajához képest, ügy a járásbíróság, mint a pénzügyigazgatóság marad a régi helyén, az adóhivatal a vármegyei pénztár és számfejtő

I hivatal helyiségeit fogja elfoglalni, a vár- ! megyei számvevőség pedig a pénzügyigazgatóság helyiségébe költözik át. E döntéssel ! a felhangzott méltányos kívánalmak teljes kielégítést nyertek, sőt az adóhivatalnak elhelyezése a közönségre nézve mindenesetre nagy előnynyel jár.

•—- Előléptetés. Mező Károly pénzügyi számellenört a pénzügyminisztérium a X-ik fizetési osztály I-sö fokozatába léptette elő.

— Búcsúestély. Az Ilken megválasztott Veres Gusztáv lelkész jóbarátai és ismerősei kedden, folyó hó 22-én este a polgári olvasókör helyiségében összegyűltek, hogy a távo’ zótól búcsút vegyenek. Mintegy 100-an vettek részt a búcsúlakomán, melyen a közszeretet és becsülésben álló lelkészt a legmelegebb baráti nyilatkozatokkal halmozták el. A vacsora folyama alatt megindultak a pohár- ' köszöntők is. Elsőnek Lukács Mihály igazgató- | tanító szólalt fel, ki a távozó lelkészt és ; boldog vőlegényt éltette. Kubinyi Bertalan I a függetlenségi párt nevében mint a párt volt lelkes jegyzőjétől s a polgári olvasókör nevében a buzgó választmányi tagtól vett búcsút. Kerekes Bertalan a távozó jövendő boldogságáért ürített poharat. Veres Gusztáv | a jelenlevő jóbarátokért s a pártkülönbség 1 nélküli összetartásért, Makay József a fele- kezetnélküli összetartásért mondottak tósztot. Dienes István a Protestáns társaskör nevében volt buzgó és lelkes elnöküktől búcsúzott el. i Nagy Elek az uj segédlelkészért, Nagy Lajos uj segédlelkész a távozó lelkészért, végül Veres Gusztáv a magyar hölgyekért s különösen a nagykárolyi hölgyekért emeltek poharat. Dr. Adler Adolf, a függetlenségi párt elnöke Buziás fürdőből — hol jelenleg időzik — levélileg vett búcsút a párt volt jegyzőjétől. Ezeken kívül még több pohárköszöntő hangzott el s a társaság Jónás Gyuri jó zenéje mellett a hajnali órákig maradt együtt. Részünkről is a legjobbakat kívánjuk a távozó jóbarátnak.

— Kinevezés. Főispán ur ő méltósága Bubregh Béla nagykárolyi lakost, közigazgatási gyakornoknak nevezte ki.

— Szinügyi hir. Krémer Sándor, a szatmári színház igazgatója, körülbelül a jövő hó

; elején jön városunkba társulatával együtt.

; Krémer Sándor a múlt héten fejezte be előadásait Munkácson, a honnét Szolyva-Hárs- falvára ment társulatával. Itt hetenkint kétszer, esetleg állami segély mellett, ingyenes elö- | adásokat rendez a ruthén nép részére. — j A társulat 42 tagból áll.-- Előléptetés. Avail, és közokt. miniszter Jánossy Jolánt, a helybeli polgári iskola i tanítónőjét, a X. fizetési osztály 2-ik fokoza- ; tába léptette elő.

— Tíz éves találkozó. Dr. Váradi Ödön nagyváradi ügyvéd (Korona-utcza 2. szám)

; felkéri iskolatársait, kikkel Nagykárolyban

Mikor az első napsugár rávetődött a magas jegenyékre, a trombita éles hangja rezgeti át a falu fölött. Élénk , mozgás támadt az utczákon; parancsnokok rendezték csapataikat, hangos vezényszavak s fegyvercsörgés töltötték be a levegőt s csakhamar az ezred-