Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-10 / 15. szám
XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. április 10. 15-ik száóa. t A szépirodalini és isrx^er etter jesizitő iretlla/p. NAG-VXÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. » Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Fé lévre........................4 kor. Ne gyedévre...............2 kor. Eg yes szám...............20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. . - . v- . Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Közpénzeink kezelése. A képviselőtestület e hó 6-án tartott közgyűlésében határozat tárgyát képezte, hogy a város kezelése alatt álló pénzek mi módon helyeztessenek el. A tanács javaslata az volt, hogy azok első sorban magánosoknak adassanak ki kölcsön czimén, másodsorban ’ állampapírokba fektessenek, harmad- sorban pedig a helybeli pénzintézeteknél helyeztessenek el. A kérdés tárgyalása alatt indítvány tétetett arra nézve, hogy a tanács hatalmaztassék fel, hogy ezen közpénzeket 6% kamatláb mellett is kiadhassa bekebelezéssel kellőleg biztosított helyre magánosoknak. A városi tiszti ügyész az indítványt annyira fontosnak találta, miszerint indítványt tett, hogy a kérdés tanulmányozás és javaslattétel czéljá- ból adassák ki a tanácsnak. Mi részünkről is fontosnak tartjuk e kérdést, s igy foglalkozni is kívánunk azzal. Feljogosít erre az, hogy a városi gyámpénztár évröl-évre kisebb százalékot fizet a gyámoltak és gondnokoltak pénzei után. A folyó évben csupán 5°/o-ot hoz az árvák pénze, melyből a tartalékalapra is levonnak 10°/0-ot s igy a gyámoltak és gondnokoltak tényleg 5°/o-ot sem kapnak. De hisz ez természetes is, mert akkor, midőn az állampapírok csak 4—4‘5°/0-ot jövedelmeznek, a pénzintézetek szintén csak 4"5°/o-ot fizetnek, a gyámpénztár sem adhat többet a gyámoltaknak. Sőt ezt is csak úgy, hogy a pénzek egy része 7°/o-os kamat mellett van magánosoknál kikölcsönözve. De a mai pénzbö világban, midőn a vidéki pénzintézetek is hirlapilag sorra hirdetik, hogy 6°/o-os kamat mellett készek a hiteltkeresök igényeit — bekebelezés esetén jelzáloggal biztosítva — kielégíteni, a nagyobb városok pénzintézetei pedig ennél is alacsonyabb kamatlábat állapítanak meg, a valószínűség látszatát is nélkülözi, hogy a városi közpénzeket 7% kamat mellett értékesíteni lehessen. A városnak jól felfogott érdeke pedig azt hozza magával, hogy ha ezen pénzeket 7% kamattal nem értékesítheti, mégis inkább értékesítse 6°/0 kamattal mintsem az állam és pénzintézetek által fizetett 4V2 százalékkal, mert hiszen ebből a városnak nyilvánvalókig 17* százalék kamatvesztesége van. Sem a városi alapok, sem a gyámoltak és gondnokoltak nincsenek abban a helyzetben, hogy ez a másfél százalék kamatláb nyereség reájuk ne férhetne. De eltekintve a kérdésnek ettől*az oldalától, van annak egy másik oldala, mely szintén megfigyelésre méltó. Azt hisszük, hogy a városnak talán erkölcsi kötelessége is, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel első sorban saját polgárait segitse. Ha áll ez az elv, úgy kétségtelenül áll az is, hogy ezen közpénzek elsősorban ama kivánalmaknak kielégítésére fordítandók, melyek a város polgársága által támasztatnak. Hiszen maga a tanácsi javaslat is hangsúlyozza, hogy a közpénzek első sorban magánosoknál helyezendök el. Ha pedig azt a város magánosoknál kivánja elhelyezni, semmi esetre sem formálhat magasabb igényeket, mint a minő igényeket egy nyereséges vállalkozásra alakult pénzintézet formál. A pénzbőséggel tehát okvetlenül számolnia kell a városnak is, s ebhez képest meghatároznia a kamatlábat. Másrészről figyelemmel kell lennie arra, hogy saját polgáraival szemben ne csak méltányos legyen, de amennyire tehetségében áll, mindent elkövessen arra nézve, hogy polgárai elsősorban tőle nyerhessenek méltányos kölcsönt. Nem kívánjuk mi ezzel az alapok jövedelmét kisebbíteni, nem kívánjuk a már elhelyezett tökék után a kamatlábat leszállítani — csupán azt, hogy adott esetekben a hol a tanács is belátja, hogy vagy az adott kölcsön nagyságánál, vagy más méltánylást érdemlő indokoknál fogva a 6 %-os kamatláb is megfelelő — ne legyen megkötve a keze, hogy azt 6°/o-ra nem, csupán 7°/0-ra adhassa ki. A kérdés mindenesetre megfontolást igényel s azért hivjuk fel reá a képviselőtestületi tagok figyelmét. A tanácstól pedig elvárjuk, hogy a kérdést alaposan tanulmányozva, javaslatát minden mellékérdekre tekintet nélkül csupán a város és polgárainak jól felfogott érdekében fogja megtenni. —fővárosi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 6-án tartotta évnegyedes rendes közgyűlését Deb- reczeni István polgármester elnöklete alatt. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, előadta, hogy az 1886. XXII. t.-cz., valamint a városi szabályrendelet értelmében hívta össze ezen rendes közgyűlést a számadások megvizsgálása czéljából s annak napirendjére több elintézendő ügyet is kitűzött. Bejelentette továbbá Pigay Imre városi képviselő elhalálozását, —• kinek emlékét a jegyzőkönyvben is megörökittetni kéri — és hogy ennek elhalálozása folytán 1902. decz. 31-ig terjedő joghatállyal Bérezik Bertalan póttag a képviselőtestületbe behivatott. Majd a napirendre áttérve, annak első tárgyaként a polgármester eseményi jelentése tárgyaltatott az 1901. évről. A nagy gonddal készített, városunk kül- és beléletét híven feltüntető jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Az 1901. évi házipénztári, községi közmunkapénztári, továbbá kövezetvám, városi tiszti nyugdíjalap, szegényintézeti, Ágoston- alapitványi, kórházi s a városi tpnács kezelése alatt álló összes alapok és alapítványok számadását, végre az 1901. évi gyámpénztári számadást megvizsgálta s jóváhagyás czéljából a törvényhatósághoz felterjesztetni rendelte, —• a felmentvény a pénztárnok és ellenőrnek a számadások leérkezte és jóváhagyása után fogván megadatni. A város kezelése alatt álló pénzek elhelyezésére vonatkozólag azon határozatot hozta, hogy azok elsősorban magánosoknál helyeztessenek el, másodsorban állampapírokba fektessenek, s harmadsorban a négy helybeli pénzintézetben helyeztessenek el. E tárgynál Papp Béla szólalt fel az iránt, hogy ezen pénzek 6°/0 kamatláb mellett is kiadhatók legyenek magánosoknak, mely fel- szóllalás folytán a közgyűlés a kérdést tanulmányozás és jelentéstétel czéljából a tanácsnak kiadta. T A RCZ A. Gyöngyvirágos ravatalon . . . Gyöngyvirágos ravatalon Halva fekszik a galambom ; Szőke fején gyászkoszorú, Halvány arcza oly szomorú, Oly szomorú! Búsan szólnak a harangok, Siratják a szép galambot; Búg a harang, sír az ének — Mit is ér már ez az élet, Ez az élet! Hull a rög a koporsóra, Könyeim a sírhalomra; Sirathatom letűnt álmom, Álmaimmal boldogságom, Boldogságom! Szendröi Holozsnyay Cyrill.->-35Mi a fecsegés? Felolvasta szerző Kemény Alajos, a „ Kölcsey- egyesiilet“-nek márczius hó 23-án tartott felolvasóestélyén. Először is azt mondják róla, hogy ez nem igen szép dolog . . . Másodszor úgy tartják, hogy nem jár karöltve az okossággal. Furcsa bizony! — Hiszen a fecsegés testvérkéje a csevegésnek, ezt pedig annyira kedveli mindenki. Csakhogy éppen itt is megvan az az eltérés, a mely nagyon sok esetben a testvérkék különböző természetében és alakjában nyilatkozik: Az egyik szőke, a másik barna; az egyik szép, a másik csúnya; az egyik jó, a másik rósz . . . No — ez esetben a fecsegés az a testvérke, amelyet a sors kedvezőtlenebb tulajdonságokkal ruházott fel. Mig a csevegés kedves és szellemes, a fecsegés kellemetlen és üres; mig a dadogó kis pubikának csevegését is nagy örömmel hallgatjuk, addig az iskolázott embernek fecsegésétől szívesen megszökünk ... Többnyire azok szoktak fecsegni. .. Állj!! Definitióm tüzében majdnem kireperál- hatlan hibát követtem el, mert ha igy folytatva — itt kitálalom, hogy ki, mikor s mi módon szokott a fecsegés bűnébe esni, s ez által — bár ezélzás nélkül — egyik, másik kis lány, mamácska, nénike vagy éppen haragos bácsika gyengéjét érintem, — úgy alighanem néhány kis kezecske és sok nagy marok, másra érezne hajlamot, — mint a tapsolásra!... Tehát félre az elmélettel! Úgysem nagyon szeretem! — s mindig is jobban szerettem a gyakorlatot . . . Nem ám a fegyver gyakorlatot, ~ mert ennél istentelenebb találmány nincs a világon ! . . . Fárad a tábornok, ezredes, kapitány, közlegény; nyeli lefele mindegyik a port — no meg a szidást, — s mikor a végére érnek azt tapasztalják, — hogy a gyakorlat nem felelt meg az elméletnek — I tehát hiába való volt Én az olyan gyakorlatot becsülöm, a mely igazolja az elméletet; — s ebben kicsinyek, nagyok mindenesetre egyetértenek j velem. így Peti gyerek a mamácska oktatását, hogy a datolya egészséges és tápláló gyü- i mölcs, — akkor érti meg legjobban, mikor ! vagy tizennyolez darabot leuzsonyázott. Mariska a szakácskönyv paragrafusai nyomán elkövetett csiriz helyett — valódi Puddingot akkor tálal fel, ha anyácska melléje áll, megmondja mi a fazék, mi a lábos — mikor tegyen bele lisztet, ezukrot, hagymát, paprikát... — Vagy tán jobb, ha nem sorolom fel, I mit tegyen bele, mert hátha tévedek! . . . egyszóval úgy tanul Puddingot csinálni a gyakorlat utján. És ti hozzám hasonló ifjak! Talán i nem igaz — hogy Dóczi hires definitiójának | valódi megértésére akkor ébredt fel telketek, mikor Ida, Juszti, Sárika, Nina, Magda s a többi — mit tudom, hogy hijják — angyalok egy igazi csókra nyújtották azt a kis eperajkakat! . . . Ugy-e jó, tanulságos és igaz a gyakorlati tapasztalat! De azért ne higyjék, hogy mindig csak kellemes tapasztalattal van dolgunk. Éppen attól függ, hogy milyen természetű elméletet akarunk —- vagy sokszor muszáj — a gyakorlati élet tapasztalata utján valósítani. Ugyan ki ne szeretné az „adós fizess“ jogelvet örökké csak elméletnek tisztelhetni, s ki vágyakozik e részben gyakorlati tapasztalatra"? —- Ebben és sok hasonló esetben a gyakorlati tapasztalat úgy hat értelmünkre, mint a rossz orvosság a testre. Megkinoz, de ritkán gyógyulunk meg tőle ! És mennyi rossz orvosság van a világon !! S azért van, mert mindig uj betegségeket találnak ki az orvosok, de csak a régi orvosságokat etetik meg velünk. Nem változik abban az átkozott gyógyszerkönyvben semmi más — csak az árak.. . Azok is persze felfelé ... Ez is, — meg a hivatalos lapban megjelent látogatási tarifa, —- elidegenítette tölünk családjaink legjobb barátait. Hajdan az érkező orvosnak messziről elejébe szaladtak a gyermekek: Doktorbácsi, Doktorbácsi!... az apa karonfogva vezette a szobába, az anyjuk pedig rögtön ebbe tálalta a szilvoriumos készletet... Most, — a jó doktorbácsi kétszeri hívás után is alig mer eljönni; mert bántja a félelem, hogy csak a tariffaembert látják benne . . . Könnyebb dolga a fiskálisnak, a kinek nincs tariffája és mégis a fiskális . .. Hess te darázs! Szúró pillantások irányulnak felém és szinte azt látszanak mondani: „na ebbe a fészekbe nyújtsd az éles nyelvedet! Majd elhallgatsz a becsületsértők dutyijában!“ Oh! a világért sem mernék rosszat mondani, csak egy különös dolgot kell róluk megemlítenem :
