Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-27 / 13. szám
XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. márczius 27. Társadalro.1, szépiroca.a,I:r3G.i és is^mnLeretterjesztő i^etllsupNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. IVSegjelen minden csütörtökön. Egész évre Félévre . . Előfizetési árak: . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egyes szám Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Húsvét. Ünnep van ! Dicsőség a menyekben és békesség a földön. Kulcsoljátok össze kezeiteket és imádkozzatok! Fohászkodjatok a menybéli hatalomhoz, hogy szakadjon vége a nyomornak és sanyargatásnak s bíboros fényben keljen a nap, mely áldást sugároz reátok. Elmélkedjetek mulandóságtokon ! Mert elmúlik minden: fény és derű, öröm és bú, boldogság és boldogtalanság. De az elhamvadt pusztákon, a sivár semmiségen uj élet kél. Az Isten igéje testté válik, a feltámadás hite, melyet a megváltó Ígért, megvalósul. Tudósok és bölcsek, értitek czéljait az Istennek, aki megmutatja nektek csodáit, de kézzelfogható magyarázatot nem ad, feléri-e lángeszetek, hogyan lesz a holtból eleven, a semmiből valami? Reális tudástoknak elérhetetlen feladat, s mégis mily könnyű a hitnek, amelyhez mindig és mindig vissza kell térnünk, valahányszor az emberi tudás végessége gyámoltalanul, ügyefogyot- tan akad meg megfejthetetlen problémákon. A hit magyarázata egyszerű, szivetnemesitö, lelket emelő; a tudás csürcsavaros útvesztői közzül ép lélekkel csak a hit vezet ki bennünket. Akik tudták, hogy a holtból nem lészen eleven, tamáskodtak, amikor a Megváltó sirja elé állított örök elmondták vala, hogy az Ur nincsen a sírban, hanem harmadnapra feltámadd. Az emberi ész fel nem foghatta, hogy az enyészet hatalma alól lehetséges légyen a menekülés. De amikor látták, hogy az óriási kő, mely a sirt befedé helyéről el volt mozdítva, a sir maga üres, hinniök kellett,- anélkül, hogy az okozatokat megmagyarázhatták volna maguknak. így lépett a tudás helyébe — amikor gyengesége bebizonyult, az erős hit és származott át izröl izre, nemzedékről nemzedékre; igy maradt mi reánk is, hogy vigasztaljon, ha nem tudjuk, miképpen szabadulhatunk kínos bajok, nagy szerencsétlenségek sújtó csapásaiból, — és amikor fenyeget a vég és az enyészet, akkor hallja lelkünk Isten hirdető szavát: Feltámadunk ! ... Visszakerültek a harangok, • hogy érczes hanggal kiáltsák a világnak Isten dicsőségét. Ünnep van, nagy ünnep. Kulcsoljátok össze kezeiteket és imádkozzatok ! Imákozzatok áhitatosan, mert véges a tudás, mikép a szenvedés is és csak a hit boldogít! A kisbirtokos és a kisbirtok hiteléről. II. A hitellel bánni nem tudó ősei nyomán egyszerű eszközökkel gazdálkodó kisebb intelligencziáju kisbirtokos kis birtoka két- j három év alatt már a hitelező kezében van. így kerül a földmives birtoka uzsorás kézbe, így lesz a jó magyar parasztból elzülött munkás, igy nézzük mindnyájan összetett kézzel, hogy a talajt a földmives lába alól ki lehessen vonni és még csodálkozunk, hogy ha az állam törvényei által támogatott módon koldusbotra juttatva, a vándorbotot veszik kezükbe és jobb hazát keresnek. Nem vagyok pessimista, hanem opti- J mista. Inkább szebbnek és jónak látok minden képet, mint mások, de mint a ki hazarészünk több vidékét alaposan ismerem, nyugodtan állítom, hogy a mai elszegényedés és vagyoni romlás egyik lefőbb oka a mai hitelviszonyok mellett kifejlődött és lábrakapott kisbirtok hiteléből származik. Ütött a tizenkettedik óra! Most már vagy tenni kell valamit, vagy összetett kézzel j kell néznünk, hogy turbulens czellengők a városok széleit elfoglalják és a közbiztonságot veszélyeztessék. Támogatnunk kell a kifosztott és nyomorba jutott elemet kivándorlásában, avagy a megindult veszélyes irány elé gátat vetni és gyorsan, de nagyon gyorsan a hatályos orvosszerekkel előállani és a gyógyítást megkezdeni. Az orvosság módjáról is akarok egy pár szót szólani. A kisbirtokos hitelének fokozottabb mértékben leendő gyakorlására buzdítandó az Országos Központi Hitelszövetkezet és esetleg a kormány vagy országgyűlés által felszólítandó, hogy fokozottabb mérvben alapítson hitelszövetkezeteket. Tegyen meg mindent és hasson oda, hogy még a legrejtettebb havasi faluban is a földmivesek szövetkezeti érdekhálózatba lépjenek. Vegye igénybe e munkánál a felekezetek papjait és tanítóit, az állami és megyei tisztviselőket, a gazdasági egyleteket, a jobb indulata földbirtokosokat és egyáltalán minden jobb gondolkodású embert, minden egyletet, kultur-intéz- ményt, hogy a szövetkezeti érdekhálózat minél előbb teljesen kiépíttessék. Jövessen, menessen, járasson szakértő J tanítókat országszerte; alapitsa a szövetkezeteket tömegesen; vegye kezelése alá az í elzüllésnek indult nagy tömeget és mentse meg még hazánknak azt az értékes munkaerejét, a mi még ma megmenthető, mert csak akkor tett az Országos Központi Hitel- szövetkezet kötelességének mindenben eleget, ha a munkát teljes erejével kezébe veszi és azt diadalra is viszi. A kisbirtok hitelére még nincsen meg a megfelelő szervezetünk. Annak épen olyan hajlékonynak, olyan kis egyedek részéről is hozzáférhetőnek kell lennie, mint az Országos Központi Hitelszövetkezetnek. A kölcsön nagyságának értéke relativ, a kölcsönkérő vagyoni viszonyaival áll arányban. Egy dúsgazdag birtokosnak egy pár százezer koronás kölcsön — nem nagy kölcsön; egy száz koronás nekem szintén nem nagy kölcsön, —■ de egy két-három holdas kisbirtokra egy száz koronás kölcsön már elég nagy kölcsön. Úgy kell tehát ezt a még nem lévé intézményt szervezni, hogy még száz koronás járadék-kölcsönöket is adhasson. És úgy kell ennek az intézménynek berendezve lennie, hogy szükség esetén összesen egy pár száz millió járadékot is bocsáthasson ki. Mert én nem a bankok adataiból, hanem a vidék eladósodottságából számitok és biztosan veszem, hogy több, mint hatszázötven millió korona a kisbirtok azon terhe hazánkban, melyet járadék-adóssággá kell átalakítani. Ilyen czélra lenne fejleszthető alapszabály módosítással, állami garancziával és támogatással az Országos Központi Hitel- szövetkezet, már csak azért is, mert ennek az intézménynek a vidéki hitelszövetkezetek vezetőségében meg volna a már eddig is ellenőrzött és vezetett gárdája és pedig sok ezer jóravaló ember, a kiket ilyen czélra jól felhasználhatna. És ezek naponkint csak szaporodni fognak. Hibás lépésnek tartanám, ha akármilyen okból a kisbirtokos és a kisbirtok hitelének kielégítését két önálló, egymással szerves kapcsolatban nem levő intézményre bíznák. Azt nem is tartom szükségesnek fejtegetni, hogy a kisbirtok hitele, mert koczká- zattal nem jár, olcsóbb legyen valamivel, mint a kisbirtokos hitele, mert ez utóbbi biztonsága a személy qualitásától is függ. Dr. Gidófalvy István, kir. közjegyző. T A RCZ A. Az élet ünnepén. Merengj oh lelkem! merengj el boldogan, Hiszen ma egy szebb élet ünnepe van, Te jó tündér! ki a bús síri álmot Halottaidról tovaszállni látod... S ti feledhetlen kedves angyalok! Kik Húsvét reggelén ott álltatok Az üres simái, jöjjetek tanukul: Hogy van egy élet még a sírokon túl!... És jöjj vigasztelt biztatása annak — Ki fölkelt mélyéből a sírhalomnak, S akkor mondd: „én élek s ti is éltek.“ Nem alszik hát ki az a láng, a lélek: Melyet Isten gyújtott mey egykoron, S melyben a szikra leikével rokon ... De élni s lenni fog a síron túl is, Ha porhajléka földön szerte hull is. Hit az embernek legfőbb éke, java: Jó annak a ki véyiglen megtartja: Ha nem is emel gazdagságra, fényre, Mégis boldog vagy a világon véle... S azzal hunyván le majdan a szemed, Nem bántja félelem a lelkedet: De úgy száll el, mint őszidön a madár, Ki tudja, hogy reá egy szebb haza vár ! __ Me rengj oh lelkem!. merengj el boldogan, Hiszen ma egy szebb élet ünnepe van. *4 mi múlandó, ne gondolj ma arra, Csak az örökszép sírtuli hajnalra: Mert lesz egy reggel, szebb a többinél, Ki sírban alszik akkoron kikéi: S kik itt elváltak keserű sírással, Találkoznak nagy öröm közt egymással! Dénes József. alvásról. Irta és felolvasta Haunstädter József főgymn. tanár a „Kölcsey-egyesület“-nek folyó hó 9-én tartott felolvasó-estélyén. Kissé különös tételt választottam fölolvasásom tárgyául. Megvallom, hogy magam is gondolkoztam némileg, vájjon ezt a tételt vegyem-e föl, Haboztam is sokáig, mig végre határoztam. És miért haboztam"? : azért, mert tudom jól, hogy életünk sokszor í egyhangú, lassú folyású ; már most ha valaki fölolvasásul olyan tételt választ, melynek tárgya arról szól, a mikor az élet leglassubb és egyhangúsága a legnagyobb, akkor nehéz föladat előtt áll, nem ugyan önmagával, hanem igen tisztelt hallagatóságával szemben. De azért ne méltóztassanak esetleg megijedni ! Én ugyanis törekszem a nehézségi akadályt elhárítani, olyanformán, hogy azon alapelvet tűzöm magam elé^ mely szerint téte- lem különös voltának ellenére is fölolvasásom gyönyörködtetve oktató legyen. Kérdés, lehetséges-e ez akkor, a mikor közismeretit a tétel. Nem kell nekem mást tennem, csak kijelentenem, hogy az alvásról óhajtok szólani és azt hiszem, egyszerűen azt a választ kaphatom: ezt ismerjük, erről újat nem fogunk hallani. .Megengedem, elfogadom ezen esetleges ellenvetést, de azt tartom, még sem lesz teljes jogosultsága, mert más tétellel is csak igy járhattam volna. Hiszen eszes lények vagyunk, nagy szó ez; főleg ha hozzávesszük, hogy a kutató ész nem ismer határokat. Mindent fölkeres az, fejteget, magyaráz és elemez, azaz más szóval: már majdnem mindenről írtak, tehát valami újat mondani nehéz, sokan pedig csak azt tartják érdekesnek és lényegbe vágónak. Én nem vagyok, ezen a nézeten és a mikor fölolvasásom megírásába fogtam csak az volt a főtörekvésem, hogy a mit közismeretü tételemről mondani akarok, azt gyönyörködtetve oktató formában és alakban adjam elő. Lehet, hogy fölolvasásom nem fogja várakozásukat kielégiteni, mert a czim után ítélve esetleg mást várnak, mint a miről én szólok? — Talán az is megesik, hogy az alvásról szólva, valaki álmossá lesz felolvasásom miatt ? Ezen esetben az illető szidjon össze, hogyan mertem itt föllépni! De az mégsem volna egészen méltányos, hogy csak engem szidjanak, hanem azt tanácslom szidják a Kölcsey-egyesület irodalmi szakosztályának elnökét, mert ő az oka, hogy én j érezve gyenge tehetségemet bátorkodtam mégis föllépni. De azért nem akarom, hogy a szidás neki talán ártson, őt nagyon meg- ijeszsze, tehát ajánlom nein Tisza Kálmán .elvét üdvös tanácsul, mely igy szól: Nem j bánom, ha akárhogyan összeszidnak is, sőt,; ha megvernek is —- csak én ne legyek ott.“ Ezek után áttérek tulajdonképeni tárgyamra. Most azon Ígéretet teszem, hogy rövid leszek. Az ember kettős életet él: egyet a : testi világban és egyet a lelki világban. Mindkét életünk részben ismert, részben még eddig ismeretlen tünemények, jelenségek összetételéből áll. Különösen lelki életünkben találkozunk ezer és ezer olyan titokzatos tüneménynyel, a melyek valóságosan megfejthetetlen problémák gyanánt állanak előttünk. Kezdettől fogva magukra vonták e jelenségek az ember figyelmét és daczára a vizsgáló ész sokoldalú kutatásainak, még ma is legnagyobbrészt megoldásra várnak. Ezek közé tartozik az alvás is. Mily babonás hittel voltak ennek mibenlétéről az egyes népek, néhány példa megmutatja. Már az ősembernél is nyomára akadunk az olyan kísérleteknek, melyekkel az alvás mibenlétét kimagyarázni iparkodnak. De nemcsak az ős embernél, hanem a mai előrehaladott korban is a műveltség kezdetleges fokán álló népeknél egész meseszerü fogalmakat találunk e jelenség értelmezését illetőleg. így a grönlandiak még ma is azt tartják, hogy az alvás alkalmával a lélek látogatásokat tesz, eljár tánczmulatságokra, szórakozik vadászatokban stb. íme mily naiv fölfogás ! Az északamerikai indiánok úgy vannak meggyőződve, hogy alváskor a lélek a rá nézve vonzó tárgyak után jár. Ök ennélfogva ébrenlét idején mindent megszereznek, a mi a léleknek kedves, nehogy a hosszas kereséssel eltévedjen és többé ne térjen vissza a testbe. Vannak népek, kik azt tartják, hogy alváskor a lelkek egymáshoz járnak vitatkozásra, mi több, sokszor erősen czivakodnak is. Csalódnánk, ha azt hinnők, hogy csak a műveletlen népeknél találunk ilyen naiv nézeteket; ha keresztény korunkban visszamegyünk csak nehány száz évvel, ott is hasonlót tapasztalunk, sőt egy egész monda \
