Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-14 / 33. szám
Ts-isadalxELi, szépiiodalrai és isxa.exettexjesztő Ixetilarp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre.................2 kor. Fé lévre........................4 kor. Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Népirodalmunk. Mióta jó Petőfi Sándor tollát a csatatéren elejté, azóta hiába várjuk, hogy költőink közzül valaki népies irányra szánja tehetségét. Kitűnő költőink közt sok a remekíró, de Petőfin kívül nincsen senkink, aki egész életét kizárólag az egyszerű népnek szentelte, a nép leikéből a nép leikéhez beszélt volna. Mai népdalköltészetünkön megérezni az aszfalt szagát s az egykori betyárvilág romantikáját rég kiszorította a piperköcz aszfaltbetyár. Finomulni kíván még a paraszt is s a természettől nyert egészséges és nemes erőt fűzőbe kényszerítik — az életben, a költészetben egyaránt. Az élet hullámcsapásai közben elnyü a kedély, formai- ság lép helyébe, amely markirozza ugyan a szépet, de igazában a széphez semmi Köze sincs, annak csak szatírája, maskarája. A magyar nép tnivelödésén fáradozik mftiden hazafi. A hazát a kultúra legmagasabb fokára akarjuk vezetni, de sajnos, nein mindig a legczélsze- rübb eszközökkel. Tanulságos, kissé közelebbről szemügyre venni, mit olvas a nép ? Olvas első sorban újságokat s ez bizonyára legkedvesebb, de legnemesebb olvasmánya is. Nem beszélünk „prodoino suo“, annyi azonban tény, hogy a magyar sajtónak nagy, talán legnagyobb érdemrésze van a nép inivelödésében. Ami olvasmányt ezenkívül kap az egyszerű nép, az a legritkább esetben való arra, hogy lelkét örvendeztesse, tudását gyarapítsa, kedélyét nemesítse. Rablóhistóriák ezek egy rég eltűnt korból vagy újabb bűncselekmények dicsőítése, tehát buzdítás a rosszra, a beteges izgatottság növelése. Az örökös szerelmi históriák még legkevésbbé rontják az erkölcsöket, hacsak frivolitásra nem vetemednek, ami — sajnos — nem ritkaság. Amint látjuk, népolvasmányaink tárgyai a legjobb estben minden magasztosabb czél nélküliek, csak léha, üres szórakozásra valók. Hát meg a formájuk ? Jobb Íróink csaknem kizárólag a müveit közön- i ség számára dolgoznak, a népnek csak a fűzfapoéták jutnak, akik bizonyára nem terjesztik a formai klasszicziz- must, de még csak a helyesírást sem. Ennek következtében népirodal- ' inunk az Ízléstelenség posványában hempereg s nincs, aki onnan kihúzná. Az iskola, úgy látszik, azért tanítja írni, olvasni a népet, hogy a ponyva- irodalom, a füzetes regények, a rablóhistóriák kétes értékű élvezetében része lehessen. Vagyis: amit az iskola jót és nemeset ojt a népbe, azt népirodalmunk onnan megint gyökeresen kiirtja. Sokat foglalkoztak már e kérdéssel, de valamirevaló eredményt még eddig nem értek el. Ami az úgynevezett „népkönyvtárak“ révén a nép olvasmányául lesz szánva és jobb Íróktól származó müvek, az vajmi ritkán jut rendeltetési helyére ; mert aki azt hiszi, hogy az ilyen müvek csakugyan nagyobb számban képezik a nép olvasmányát, csak ámítja magát. A népkönyvtárakat is csak a müveit közönség olvassa, anélkül nem létezhetnének. S miért van ez ? Mert az olvasmányok ha híven is tükröztetik vissza a magyar népéletet, legtöbbször nem alkalmasak arra, hogy az egyszerű nép érdeklődését felköltsék és az olvasmány végig ébren tartsák. Hogy tehát népirodalmunkat felsegítsük, fogják jó íróink a pártját és tartsanak szem előtt két elvet, ha a nép számára Írnak. Egyik az ízlés, másik az érdekesség, utóbbi olyan értelemben, hogy a nép igényeit elégítse ki. Mert vannak paraszthistóriák, melyek a szalonban ámulat és bámulat tárgyát képezik, de a nép érdeklődésére nem számíthatnak. Nem kell, hogy a népolvasmányok tárgya éppen a nép köréből vétessék. Csaknem épp olyan szabad keze van az Írónak a tárgy választásánál, mint más müvek megírásánál, Csak éppen a fentjelzett két elvet kell figyelembe vennie. Népünk csak úgy fog haladni a kultúrában, ha a néptanító sikeres munkáját a népiró fogja kiegészíteni; ha gondoskodunk, hogy a nép kedélye ápoltassák s tudása mulattatva tanító olvasmányokkal kibövittessék. Társadalomtudomány és társadalmi törekvések. A természettudományoknak csodálatos fellendülése a XVIII. század vége óta mélyreható átalakulásokat hozott létre fajunk életében. A távolság okozta akadályok le- j küzdésével a közlekedés — a természeti I erőknek-a gépek segélyével való felhasználása folytán a szükségletek kielégítése és a munka, — minő mások ma mint régebben voltak. Pedig hát még nem is ez a legfontosabb és legérdekesebb. Fontosabb és érdekesebb ennél a világnézetünkben és egész gondolkodásunkban bekövetkezett változás. Lassan- kint ezek is természettudományi alapokra helyezkedtek, valaminthogy természettudományi felfogás hat át minden tudományt. A filozófiáról nem is szólva, — amit könnyű kimagyarázni, — még azokat is a melyeket régebben a természettudományok ellentéteinek tekintettek, s a minők a nyelvtudomány a jog- és történettudomány; meg mások. Épen nem lehet feltűnő ez okból, hogy a legifjabb tudományok egyike a már a természettudományok virágzása idején keletkezett szocziologia, a társadalom tüneményeivel foglalkozó társadalomtudomány is nem csak természettudományi utakon halad, de egyenesen a természettudományok közzé sorakozik; sőt itt-ott magát társadalomtermészettannak nevezi. Különben is kedvencz eszméje a szoczio- logiának a társadalmat — élő szervezetnek tekinteni, a melynek ép ugv alkotó egységei az emberek, mint az embereknek alkotó egységei a sejtek. A sejtmagok bár egészen egyszerű, de mégis individuumok és magasabb rendű egységgé fűzi őket össze a protoplazma. A sejtekből álló emberek is individuumok s belőlök keletkezik a magasabb rendű egység a társadalom. A protoplazma pedig a mi az embereket a társadalomban összetartja, az Méray szerint a kulturvagyon, vagy csak egyszerűen a vagyon. Nagyon hasonlóvá teszi a társadalmat az élő szervezethez mind kettőnek megegyező életfolyamata is. Keletkezik mind a kettő s aztán fejlődik a körülmények, a külső viszonyok és behatások szerint, de mindig megfelelőleg a fizikai törvényeknek. Az egyik elpusztul csakhamar, mert nincs benne életképesség, vagy mert erőszak éri; a másik fejlődni kezd, de egész rövidebb vagy hosszabb életén át csenyevész marad, mert talán TARCZ A. +S>IS-* ,,Nanette dalokból“. Volt egyszer régen — mit tudom én, hol —; Egy dalos fiú, arcza halavány; S ellopta szivét — pedig de félté — Nanette, egy bájos, kicsi szobalány. Úgy kérte vissza, vagy cserét érte, Dalra újabb dalt verve a lantján . . . S nem adta vissza, sem cserét érte Nanette, a kedves kicsi szobalány. A falusi „műkedvelők“ gyöngye Volt ő színpadon, — nincs is párja tán — A haja arany, kék ég szemében És a menny üdve piros ajakán. S a játék végén föltüzte haját, Ruhája selyem, aranyláncz nyakán, A haja arany, az arcza rózsa, De a mosoly, hej! megfagyott ajkán. II. Dőreség nekem Gondolni reád; Tőled ily messze Érted epedve, Harmatos virág. Hej ha ott volnék A közeledbe’, Belopnám képem Titokba, szépen, Kicsi szivedbe. S egyszer, csak egyszer Arra ébrednél: Szivednek vágya, Óhajtott álma, A kit gyűlöltél. III. Tudom, összehoz még a sors, Találkozunk mi még; Érzem, mit ma meg nem értesz, Akkor megértenéd. ügy látja lelkem által a Jövendő fátyolán, Hogy esdesz üdvöt megtörve Szivemtől, büszke lány. S érzem, hogy szorítja össze Szivem vad fájdalom, Hogy nem a virágfakasztó Kert már — csak sirhalom. IV. Ne aludj el, Meglásd, rólam áhnodol, Kicsi szived Nehéz bútól elszorul; Mert hiába Tagadod el, szőke lány, Érzi szivem, tudja szivem, Hogy szeretsz te igazán. Gyűlölni csak Ébren tudsz te engemet, De ha álom Zárja le szép szemedet, Titkon, lopva Fájó szived fölzokog: Miért is kell azt gyűlölni, A kiért a szív dobog! ... Ne aludj el, Vagy ha alszol, szép virág, Merülj el a Képbe’, mit az álom ád ... És ha ébredsz — Bár a világ tiltsa is — Ne fájjon, hogy reám gondolsz Ébren is és alva is. ' . Vári-Olvaszthó Ferencz. <3-37-0 g'^'CLldS(História 6 részben.) Irta: IDx. "Várad-i Öctöaa.. I. II. . Kis mamám! Tisztelt háziorvosunk, Dr. Jékefaludy egészségi szempontból, ugyan neked azt ajánlotta, hogy menjek Pestről kedves kis tanyánkra, de egy idevaló nagy tudós meg azt mondta, hogy sokkal jótékonyabb hatású lesz egészségemre, ha a városligetben sétál- I gatok. Az én kedves mamuskám hiszen sok- ! kai többet gondol velem, semhogy e kúrát meg nem engedné. Ebben bízva már tegnap i tettem egy sétát. Velem volt a kosztadóném * három éves kis leánya —• Miczi. Tisztel, csókol érett fiad Géza. III. Kedves anyám! Tökéletesen meggyógyultam. Holnap megyek délután 5 órakor. — Hű fiad Géza. IV. Kedves jó anyám! Ma az orvos azt ajánlotta, hogy egészségi szempontból tanácsos volna, ha hosszabb ideig sétálni mennék. Tegnap voltam legelőször a városligetben. Ah, mily jótékony levegő ! Mily szép a természet! Igazán boldog vagyok! A néni nagyon gyönge, nem kisérhet, azért becses engedelmeddel, — a néninél lakó kis kosztos fiú, Géza kisérget. Leveled elvárva tisztel, csókol nagy leányod Miczi. Mamuskám! Friss egészséggel holnap utazom, délután 5 órakor. Micztiskád. V. A Pesti Hírlap julius 20-iki számából: Hir: Beke Géza, ki gyógyulás czéljá- ból érettség tétele után pár napig itt időzött, kosztadónéja szép fiatal húgával megszökött. Mindeddig nyomuk nincs. VI. Nem mindig jó a városligeti levegő.
