Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-03 / 40. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. Az egyéni bánásmódot, annál inkább ajánl­juk, mert számos üzletben megvan erre a lehetőség és kisebb üzletek vezetésénél éppen úgy, mint nagy vállalatoknál is ügyes organizáczió mellett szép eredményt lehet vele elérni. Képviselőválasztás. Mozgalmas, zajos napra viradtunk a tegnapi napon. A hetek óta tartó izgatott hangulat a tetőfokra hágott, felviradt a kép­viselőválasztás napja. Lázas izgatottság volt észlelhető minden párton, mert egyik sem ismerte teljesen a másik erejét s mindegyik meglepetéstől tartott. Ezernyi néptömeg hullámzott már korán reggel az utczákon. Különösen népes volt a nagvpiacztér, a hol a választók zömének kellett felvonulnia. Hosszú kocsisorokban ér­keztek meg s hangos éljenzés vagy abczu- golás fogadta őket, a mint az egyik vagy másik párt emberei jöttek. Különösen lelkes volt a függetlenségi párti választók fogad­tatása, a kik azonban a vidékről nem nagy számban jelentek meg. — De azért Genes, Börvely és Ér-Endréd községe nem tagadták meg magukat, mert e három községből került ki a választók zöme. A Friedl István vendéglője előtti tér volt kijelölve a függetlenségi, a polgári ol­vasókör és a Magyar Király-szálloda a kor­mánypárti s a régi kaszinó a néppárti vá­lasztók részére. Hangos, zajos volt mind a három párt, fúvó-zenekarok hangjai mellett tánczoltak, éltették jelöltjüket s énekelték a különböző kortesdalokat. Mindegyik párt lel­kesedett a maga jelöltjéért, de mégis leg­lelkesebb volt a Gyapay-párt, és — különö­sen a városi választók felvonulása impozáns látványt nyújtott. Reggel 8 óra tájban foglalta el a helyét a Mátó-Szalkáról kirendelt egy század huszár- ság a helybeli honvéd-zászlóalj, Barkóczy Ferencz százados parancsnoksága alatt. Félve, reménykedve nézett a választás elé mindenki s a rokonszenv nagy része a Gyapay győzelme felé irányult. Ilosvay Aladár választási elnök pont­ban 8 órakor nyitotta meg a választást. A három szavazatszedö küldöttség tagjai s. a pártok bizalmi férfiai elhelyezkedtek s a szük­séges formalitások betartása után kezdetét vette a- szavazás. Egyenként vonultak fel az egyes községek. Sorshúzás utján a nagy­károlyi néppárt kezdette meg a szavazást, melyet a függetlenségi választók követtek. Egészen délután 3 óráig, míg a városi füg­getlenségi párt szavazott, Gyapay pártja volt előnyben s csak délután, midőn a népesebb községek kezdettek szavazni, nyomult a Domahidy-párt előtérbe. Majd a néppárt is behozta a maga erejét, úgy, hogy már a mit mindenki előre sejtett, ekkor bizonyossá 1 lett, miszerint az abszolút többséget egyik jelölt sem fogja megkapni. Este (5 óra után már gyéren jelentkeztek a választók, úgy, hogy minden bizottságnál kitűzték a zárórát. Ilosvay Aladár választási elnök 8 óra 50 perezre tűzte ki a zárórát, s addig még minden párt igyekezett behozni a maga embereit. A záróra leteltével megtörtént a szavazatok összeszámítása. Beadtak össze­sen 2477 szavazatot, ezekből: Domahidy Elemérre esett 1058 Báthory Istvánra „ 766 Gyapay Pálra „ 653 s igy az abszolút többséget egyik sem kapván | meg, Ilosvay Aladár vál. elnök kihirdette, hogy ! Domahidy Elemér kormánypárti és Báthory j István néppárti jelöltek között pótválasztás válik szükségessé. Maga a választás a legnagyobb rendben] folyt le, mely az érdemes elnök, Ilosvay Aladár ! helyes intézkedésének köszönhető. A választói névjegyzékben levő választók közül alig lett ! egy pár visszautasítva s a szavazatszedö kül- döttségi elnökök, Szentkirályi Kálmán és dr. Kovács Dezső is a legnagyobb méltányos­sággal jártak el. Sajnos azonban, hogy' inczidensek is akadtak és egy pár embert alaposan elvertek, de úgy a rendőrség, mint a kirendelt katona­ság tapintatos fellépése a nagyobb bajnak elejét vette. Egy esetben a huszárság a közönség ellen fordult, — mint mondják azért. —- mert a városház előtti téren kövekkel kezdették dobálni a kordont álló katonákat, kik azután atakkal tisztították meg a teret, felszoritva a közönséget a gyalogjárókra, de csakhamar helyreállott a rend, mely azután a választás ; végéig nem is volt többé megzavarva. Lezajlott a nap, de nem zajlottak még | le a szenvedélyek, mert egy újabb válasz­tásnak nézünk elébe. ügy halljuk, hogy a függetlenségi párt peticzióval akar élni a választás megsem- i misitése végett, az állítólag előfordult vissza-! élések miatt. HÍREK. —- Lapunk mai számát, hogy a válasz­tás lefolyásáról olvasó közönségünket azon­nal és kimeritöleg értesíthessük - egy nap­pal későbben jelentettük meg. —- Gyászmise. Az aradi vértanuk gyá­szos halálának emlékére a helybeli róni. kath. templomban e hó 7-én d. e. 9 órakor ünne­pélyes gyász mise fog tartatni, melyre a plé­bániai hivatal a hatóságokat is meghívta. — Vasúti értekezlet. A nagykároly csapi helyi érdekű vasút ügyében f. hó 25-én értekezlet volt a városházán, a melyen meg­jelent a Gregersen-czég képviselője is, mint a mely ezég a vasút kiépítését hajlandó finanszírozni. A ezég képviselője előadta, hogy a törzsrészvények jegyzései ez idő I szerint a vasút kiépítését még nem bizto­sítják, s igy szükséges, hogy az érdekeltség ez ügyet nagyobb mérvben karolja fel. A tárgyhoz hozzá szólották; X. Szabó Antal, Nagy László, dr. Adler Adolf, Cs. Lázár Elemér engedélyes és Fehér Márton ügyvéd budapesti lakos, kik a vasút kiépítésének fontosságát hangsúlyozván, kijelentették, hogy ha az engedélyezési tárgyalás meg lesz tartva s a hozzá való szükséglet az érdekelt­ségnek tudomására lesz hozva, hajlandók a legmesszebb menő áldozatra is, csak hogy a vasút kiépíthető legyen. Hogy pedig az építési vállalat és az érdekeltség között az összeköttetés állandó lehessen, egy bizottsá­got választottak meg, a melynek tagjai a polgármester elnöklete alatt N. Szabó Antal, dr. Kovács Dezső, dr. Adler Adolf és Kacsó Károly. A Gregersen-czég a napokban ér­tesítette Debreczeni István polgármestert, hogy dr. Okolicsányi Zoltán megbízottját küldte ki. hogy érintkezésbe lépjen a bizott­sággal. — Gyászünnepély. A kath. legényegye­sület folyó hó 6-án délután 6 órakor saját helyiségében az aradi vértanuk gyászos halá­lának emlékét gyászünnepélylyel fogja meg­ünnepelni. Ez ünnepélyre ezúton hívja meg a közönséget az elnökség. — A nagykárolyi nők ajándéka. Igazán kellemes és nem várt meglepetésben részesí­tették a nagykárolyi független érzelmű nők a városunkban oly hamar közkedveltté vált függetlenségi párti jelöltet Gyapay Pált. Szer­dán folyó hó 2-án este mintegy 50 hölgyből álló küldöttség kereste fel, hogy átnyújtsa neki a hölgyek ajándékát, egy remek kivitelű nehéz fehér selyemzászlót. Papp Béláné urhölgy.pár lelkes szóval adta át a kedves emléket, kívánta, hogy azt diadalra vezesse. A zászlón aranybetükkel a következő felirat van: „Emlékül Gyapay Pálnak, a nagykárolyi független érzelmű nők 1901“ ... A képviselő- jelölt a meghatottságtól remegő hangon köszönte meg a nem várt kedves meglepe­tést, ígérve, hogy azt életében mindenkor a legbecsesebb emlékének fogja tekinteni, melyet a maga szeplőtlen tisztaságában fog megőrizni mindig s ahhoz a maga és csa­ládja becsületét fűzi hozzá. Lelkes éljenzés hangzott fel az igazán szép beszédre s a kedves jelenet sokáig fog élni emlékükben a jelenvoltaknak. — Távbeszélő-hálózatunk építése. A városi távbeszélő-hálózatunk építését, mint értesülünk, a jövő hét első napjaiban meg­kezdik a hálózat építését és berendezését. Kőhlick Károly nagyváradi távirda- és telefon- épitész fogja vezetni, a ki e czélból már meg is érkezett. Az építkezési munkálatok mintegy két hónapot vesznek igénybe s igy előreláthatólag deczember 1-én át lesz adva a hálózat a forgalomnak. Telefon előfizetők jelentkezésre a nagykárolyi posta- és távirda hivatalnál elfogadtatnak s kívánatos volna, hogy azok, a kik még belépni óhajtanak, az építkezések alatt jelentkezzenek. — Áthelyezés. Grünfeld Amália posta- távirda kezelőnő Zilahról saját kérelmére a nagykárolyi posta-távirda hivatalhoz helyez­tetett át. — A Nagykárolyi Dalegyesület 1901. évi október 12-én szombaton, a Polgári Olvasó­kör dísztermében felolvasással, szavalással és hegedű-zongorajátékkal egybekötött jótékony- czélu hangversenyt rendez, melyre a dal­egyesület alapitó, pártoló és tiszteleti tag­jait, valamint Nagykároly város és vidéke nagyrabecsiilt közönségét tisztelettel meghív­juk. Demidor Ignácz elnök, Gsóti Márk alelnök. Belépődíj az első öt sorban és az oldal­székeken 2 K., a többi sorokban 1 K 20 f., földszinti állóhely és karzati ülőhely 1 K. Kezdete pontban 8 órakor. Felülfizetéseket hálás köszönettel fogadunk és a helyi lapok­ban nyugtázzuk. Jegyek előre válthatók Csóti Márk tanárnál (Piarista társház, emelet 25. sz.) Műsor: 1. Könyörgés. Férfikar Horváth Fábián­tól. Előadja a Dalegyesület. 2. Felolvasás. Tartja: Fechtel János dr., a szatmári kir. kath. főgynasiuin tanára. 3. Mi volt nekem a szerelem '? Férfikar Fortuner Elektől. Előadja a Dalegyesülef. 4. A magyar nóta. A Tisza- vidéki dalos-szövetség kerületi versenyére irt alkalmi óda Kőrössy Kálmán drtól. Előadja: Simkó Gézáné szül. Földváry Margit úrnő. 5. Aire variée par Beriot. Hegedűszóló zon- gorakisérettel. Előadja Kemény Emil ur, zon­gorán kiséri Kemény Giziké úrnő. 6. Harmónia dicséneke. Férfikar Huber Károlytól, harmo- niumkisérettel és baritonszólóval. Előadja a Dalegyesület, harmoniumon kiséri Diczig Ádám ur. A műsort figyelemmel áttekintve, azt látjuk, hogy a legnemesebb szórakozásra van kilátásunk. Mint már több alkalommal, úgy jelenleg is melegen ajánljuk a közönség figyelmébe a dalestélyt, remélve, hogy azon minél számosabban fognak részt venni, mert e törekvő egyesület nagyon megérdemli a minél szélesebb körű pártolást. — Szüreti mulatság. A nagykárolyi kath. legényegyesület folyó hó 29-én, vasár­nap tartotta meg szokásos szüreti mulatsá­gát a polgári olvasókör helyiségében. A min­den évben nagy látogatottságnak örvendő, kedélyes mulatság az idén is oly sikert ért el, milyent csakis az egyesület képes fel­mutatni. Különösen fényessé tette a mulat­ságot azon körülmény, hogy gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja is megjelent bájos és kedves nejével együtt. Sorfalat állva fogadták az egyesület tagjai az érkező fö- ispáni párt és zúgó, szűnni nem akaró él­jenzés kisérte őket az emelvényen elkészített helyig. Majd Tietz Sándor egyesületi elnök intézett pár lelkes szót hozzájuk, melyben hálás köszönetét fejezte ki a megjelenésért s a felhangzó éljenzések után kezdetét vette a csőszök és csősznők éneke. Ezután fel­olvasták a szüretelési törvényeket s megkez­dődött a szüret vagyis a szőlölopás, melyet 168, ha nem csalódom, talán Piri-Pócson is j 336. No kérem, tessék utánszámitani, hogy convictizáló diáknak, két tölteléket számítva egyre-egyre nemde 672 töltött káposztára van szükség, hogy minden diák bekebelez- hesse a maga jussát? Valószínűleg az elkészítésével járó babramunkának a következménye, hogy biz’ | absurdum minden második vasárnapra „ab­surdum“ -ot tölteni. Felette érdemes megtekinteni azt a! szinte mohó étvágygyal étkező sereget, s j hallani a heves működésben álló evőesz­közök nem mindennap hallható csörömpö­lését, egybeolvadva 168 ajak beszédes csárn- csogásával, szürcsölésével. A kit olyas gyo­morral áldott meg végzete, mely a legóva- j tosabban megválogatott, s legszigorúbban betartott diéta mellett sem tér eszére: annak ajánlatos a debreczeni „alma mater“ convic- tusának megszemlélése. Tudom, menten meg­jön az étvágya, ha azt az étvágygerjesztőén falatozó diáknépséget meglátja! A kiszolgálás érdekében hófehér kötényü suhancz szolgalegények sürögnek-forognak. 1 Uras tempóval piszmogni nem piszmog-; hat a convictizálók közül egyik sem, mert különben nagyot kordul a gyomra az étkezés végeztével, minthogy ennek ideje alig több 15—20 percznél. A mi a senior belátásá­tól függ. A három hosszú sorban végignyuló asztalok egyik vonalánál, az első asztalfőn ül a senior. Asztalion kívüle más nem ül. 0 aztán végesvégig mérhet szemeivel négy egymás hosszában sorakozó asztalt. Midőn kevés tányérja felé bóbiskoló tanulót lát: csengettyűszóval jelzi az étkezés végét. Amikor is a kés, villa és kanál sajátságos zenéje végleg elhalkul s helyökrői mind­annyian felemelkednek. Rövid hálaadó imá- zás végeztével távozik a senior és vele együtt az immár megelégült vidám gárda. Mindazáltal, mielőtt elhagynák a termet, a dárdások nagy kipkedést-kapkodást visznek véghez, hogy minnél több brugóval megrakpd- tan térjenek vissza magasságbeli tanyájukra, a —- coetusba. Szerénykedniük azon okból kell, mert a nagyobbjai, sőt a veterán theo- logus és jogász diákok sem átallják zsebre- vágni megmaradt brugójukat, hogy otthon, (no meg útközben és a vén collegium népjárta sarkán ácsorogva) confect gyanánt elkövet­keztessék a többi ételek után. Nem is tanácsos levenni szemeit brugójáról, mert csak szem- pillantás müve s lábrakél tányérja mellöl. Ne méltóztassék oly nagy szemeket mereszteni a fentiekre! Tessék elhinni: merő valóságot prézsmitáltam el. Bekebelezik a megmaradt bugót még a megebédelt, meg- vacsorált diákság veteránjai is. Ihol e! Most jövök nyitjára a nagy ámulatnak. Hát, kérem szeretettel, tévedni tetszik, tévedni. Olyan brugókról zengett fentebb az én énekem, a melyekkel még szent Dávid sem ragyogtathatta volna világraszóló muzsi- kális talentumát. Legnélkülözhetetlenebb táp- j lálékunkat, a kenyeret mondja brugőüak a I debreczeni diák. Hogy miért, azt összes jó­akarata erőlködésem mellett sem tudtam meg­fejteni. Hanem annyit eltereferélhetek, hogy egy-egy brugó súlya egy kilogramm. Alakja kerek. Ebéd és vacsora alkalmával minden | egyes diáknak negyedrész a competentiája. Brugómaradékát, a tápintézeti szabályok értelmében minden.convictusi tagnak jogában áll magával vinni. — Ez okos intézkedése a S szabályzatnak! Aki legalább reggelizni akar. félretehet egy darabka brugót magának. Mert tetszik tudni, a convictusi kőszton élő diáknak hajnali harangszó mellett, holdsugárból he­gyezett nyárson sütik-főzik a reggelijét. Sütik- főzik? Nos, igen. Szabad a választás. Amint ízlik, ugv rendelheti meg. A firkán tyuját! — Majd elhagytam. Az 1 „absurdum“-nak édestestvére a „csizmatalp“. Hát ez mi a szösz? Czifrán hangzó elnevezés, elismerem. Csizmatalpnak keresztelték el (még pedig vízzel! t. i. ittak rá nagyokat) azt a szeletekre vagdalt sült-főtt pecsenyefélét, a melyet a hét valamelyik meghatározott napján vacsorára kaptak. Ideális nevét bizonynyal ama kellemes tulajdonságának köszönheti, hogy a szó alapértelmében vett csizmatalppal is ki- állaná néha puhaság tekintetében a versenyt. Már valahol, magam se tudom hama­rosan, merre? (s mivel olvasni csak addig szoktam, amit irok, amig lekörmölöm: ezért nem kívánom kegyes olvasóimtól sem, hogy keressék meg) lekarmolásztam, hogy aki idült gyomorhurutban szenved, annak a biztos meg­gyógyulás ellenértéke fejében ajánlható a convietusnak étkezés idején megtekintése. Hogy megérdemli a fáradtságot, mutatja azok­nak a különböző nemű, rendű és korú láto- ! gatóknak örvendetes nyilatkozata, akik hébe- ! hóba bevetődnek. (Nem éppen gyomorbajból j leendő kikászalódás végett!) Ezeknek a látogatásoknak, bár örülni | örül nekik, némileg dohog önmagában a gyor- I san falatozó diák, mert ilyenkor nem ehetik ! a megszokott fesztelenséggel. Az még semmi, ha férfi vendégek állí­tanak be hozzájok, hanem az az, mikor bájos arczu, karcsú derekú ifjú leánykáktól kisért társaság lejt végesvégig az asztalok között, i hogy szemügyre vehessen egyet-mást. No de a szája helyett még sem rakja egyik sem a fülébe a felszálló állomáshoz kalauzolandó utast. Annyi az egész, hogy kevesebbet szed be a kötröczbe, mint rendesen, mivel modo­rosság folytán (zárjel közt legyen kibökkentve: j meg a nyájasan mosolygó, viruló leányarezok titkos összehasonlitgatása miatt!) szamuklálva folytathatja tovább az evést. Habár a debreczeni diák reggelije nem valami vastagon jár ki: mégis olyan legtöbbje, mint a makk! Pirospozsgás arezuk elárulja ; róluk, hogy közöttük állandóan járványos egészség dühöng. Ide iktatom, miszerint az étkezési idő alatt esetleg illetlenül viselkedő, rendetlekedö tanulót a senior megabsentálhatja. Azaz a következő napra, vagy legfelebb — alapos ok miatt — egy heti időtartamra a convictus élvezetétől eltilthatja. Ennél súlyosabb vétség esetén az ügy a tanárkar színe elé kerülne. Hanem erre már aligha adnak okot. Bezzeg el­füstölög aztán a mulatozástól nyomban az illetőnek a kedve, mikor a „tisztes senior ur“ szigorú parancsára mindjárt távoznia kell. Megtörténik az is, hogy egész asztalt absentál a senior, ha a helytelenkedésnek nem akar papja. Miként a jó öreg anyaiskola több más nemes czélu intézménye, akként a convictus szintén egykorú a hatalmas kollégium kelet­kezésével. Régente alumneumoknak hívták azon helyiségeket, a hol a bentlakos tanuló- ifjuság megfőzte ebédjét, vacsoráját. Mert a régi időben mások voltak az állapotok. A borral együtt váltak csak fejlettebbeké e téren is a viszonyok. Létrejöttének, fennállásának csirája ki­zárólag az emberbaráti keblek anyagi áldo­zataiban, folytonos támogatásában rejlik. S hála az Égnek, ez, a hosszú évszázado­kon át oly óriási terebélyes fává növekedett, melynek árnyékában száz meg száz tudo­mányos pályára törő, tehetséges, szegény- sorsú diák nyer évente testi tápláltatást. Hogy nagymérvű kiadásait miből fedezi, mikor annyi sok tanulónak ad teljesen ingyen kosztot, holott azon elenyésző kisebbség sem fizeti meg azt, a mennyibe az egyesek­nek táplálékkal ellátása egész évén át kerül ? Annak magyarázatául beszéljenek helyettem a számok. Van a convietusnak, kerekszámba véve körül-belül 400,000 korona értékű alaptőkéje készpénzben. Ezenfelül maga a tápintézeti helyiség impozáns épülete. Házai béréből s az ezek után járuló földhaszonbérletből évenként mintegy 2000 korona jövedelmet Értesítem a n. é. közönséget, hogy az őszi és téli idényre férfi- és nőidivatáru czikkeiin óriási választékban megérkeztek, u. m.: férfi-ingek, gallérok, kézelők, meleg alsóruhák felnőttek és gyermekek részére, keztyük, fegyházban kötött harisnyák, sapkák, kalapok, nyakkendők, övék, utiböröndök, nöiszabó kellékek és még ezer és ezerféle e szakmába vágó czikkek. Mivel a legelső gyárakból szereztem be áruimat, abban a hely­zetben vagyok, hogy igen jutányos árak mellett árusíthatom. A n. é. közönség szives pártfogását kérve, maradtam Üzlethelyiség Kaufmann Jakab ur házában. 8_20 kiváló tisztelettel

Next

/
Oldalképek
Tartalom