Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-21 / 47. szám
,>r>Í?; 'V \ \ XVIII. évfolyam. Nagykároly, 1901. november 21. 4T-ik sz£i&á V* Té-rsa-da-lsn^L, szépirodalr^-i és IsnzcLeretterjesztö Ib.etilsuipNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. fölegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. jj Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. | Egyes szám..................20 fill. Kö zségi, jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal : Deák Ferencz-tjír 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nvilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A tél. Hideg szél sivit a határon, előhírnöke a zord időjárásnak. Szorosabban huzzuk a köntöst s vágyakozunk már a szobába. Dalos madarak éneke helyett haraszt-bugása az erdők zenéje. Halálához látszik közeledni a természet, pedig csak elszundikál. Ami még zöld, az is elfakult már. Csak a fenyők tartják meg a remény sziliét, mintegy jelképezvén, hogy a természetben hitünket elveszíteni nem szabad. Nemsokára kopárok lesznek a fák, csupaszok a bokrok, majd felveszik a téli rubá- jokat — fehér hólepel fogja borítani az erdőket, mezőket, városokat falvakat. Szép a téli kép! Regényességőt emeli a sportoknak százféle neme s öreg és fiatal szívesen élvezi gyönyöreit. Kedves a vadászat, a szánkózás és korcsolyázás. Amikor elhagyjuk a kandallót s vele a legraffiuáltabb kényelemmel felszerelt házi tűzhelyet, örülünk a friss levegőnek a metsző hidegnek és sportunk gyakorlásában felhevülve, oda se hederitünk az időjárás intrikái-1 nak. Gúnyolódunk rajtok, hiszen bármikor fittyet hányhatunk nekik — visszahúzódhatunk meleg otthonunkba s a zongora hangjai mellett, vagy a tarokk szórakoztató játéka közben nevetve gondolunk arra, hogy künn tombol a vihar, hó és jég borítja a földet, amelynek azonban nem szűnt meg sem élete, sem éltető ereje. Igazán pompás a tél! Ha költő volnék megénekeluém az ö kellemességeit, ha festő volnék, ecsettel igyekezném lelki szemeitek elé varázsolni megkapó szépségeit. Képes volnék-e reá — nem tudom. Mert valahányszor reágondolok a télre, egészen más képzeletek fogják le lelkemet. A jég, melyen vidáman csuszkáinak a gyerekek, a mulékonyságra emlékeztei, nemcsak mert törékeny,- hanem, mert a nap sugarait nem állja ki, a hó, melyben a csillingelök vig hangjával to vasi kük a szánkó, mintha fehér sziliét elveszítette volna és porlepte szürkeség szállt volna reá. Hogy mi bántja a tél kedves képét lelkemben? Mi rontja regényességeinek zománczát, mi foszt meg kellemességeitől, a melyekre visszaemlékezni is kellemes a földi javakkal megáldottak legnagyobb részének — azt tudjátok ti valamennyién, a kik foszlányokból összetákolt ruháitokban hiányosan vagy éppen nem táplált testeteket a tél kegyetlenségeinek vagytok kénytelenek kitenni, ti, a kiket a fogatvaczoglató hideg kénye-kedve szerint kínoz s a kikhez a gonosz sors örökös kísérőül csatolta a gondot, ezt az üveges szemű, jeges szivü zsarnokot, hogy a mikor didereg nyomorult testetek, fonjon beléje fejetek. Mit vétettek? Oh, a ti bűnötök nagy és megbocsáthatatlan. Rajtatok csak a menybéli Atya segíthet, mert a földön részetekre nincsen irgalom — rosszul választották meg szüléiteket. Felettetek Ítélkezik a nyomor kegyelem nélkül. S ha néha-néha megesik rajtatok embertársaitok szive, a segítség csak pillanatnyilag enyhiti fájdalmaitokat. A hó és jég uralmának tartalma hosszú, és a remény, hogy melegség fog áradni reátok is, csüg- gedés nélkül tarthat fenn titeket. Ha megfagy a viz, a nap heve ismét felolvasztja, de ha a hideg megdermeszti a ti testeteket, csak a halál, az enyészet visz titeket oda, a hol a fárasztó küzdelmek után az epedve várt nyugalomra térhettek. A tél sötét rérnje vicsorgatja már reánk fogait. Néhány hét még csak és nyomor meg Ínség fogja pusztítani ismét a szegény népet. Ti, a kik a humanizmus zászlaját lengetitek, akiknek szive körül még nein képződött jégkéreg, gondoljatok nyomorgó testvéreitekre. Adjatok munkát a dolgos kezeknek, kenyeret a gyámtalanoknak! Gondoskodjatok felebarátaitokról — mert elviselhetetlenül nehéz az ö sorsuk. veit magyar nyelven vezeti s ugyancsak anyanyelven is levelezik. Megszoktuk már azt is, hogy mit másutt kötelességnek tartanak, mi magyarok érdemnek tekintsük. Érdemet szerez tehát magának az a magyar kereskedő, aki saját hazájában bár — de anyanyelvén intézi üzleti dolgait. Ha azonban az intézésnek módját, a magyar nyelv, az üzleti magyar nyelv használatát tekintjük s azt bonczkés alá véve, közelebbről megfigyeljük: sajnálattal vesszük észre, hogy az nem felel meg nemzeti aspi- rácziónknak. És ez annyival is fontosabb s követeli, hogy vele foglalkozzunk, mert eddig tapasztaltuk, hogy az a nyelvezet és irány, melyet a mai nemzedék az üzleLi világban használ és követ mindennek nevezhető, csak magyarnak nem. Nem kell nyelvtudósi tehetség, csak egy kis érzék a saját, az anyanyelv iránt s tapasztalhatjuk uton- utfélen, hogy azon irány és nyelvezet, melyet a mai magyar kereskedelmi világ követ, oly kinövése, torzképe a magyar nyelvtannak és irodalomnak, mely többet árt, mintsem használ annak. Igazságosak akarván lenni: nem vehetjük ezt annyira zokon az irány követőinek, mint az irány tnegjelSlöinék.mert ezek a szakírók, a tankönyvirók a hibásak, első sorban ők okolhatók azért, hogy kereskedelmi nyelvünkben, nincs meg a magyar önálló, magyaros irány, lizek okolhatók azért, mert ők, mint állítólagos nyelvtudósok azok, kik első sorban vétenek a magyar, nyelvezet ellen. Szak- és tankönyveik megírásánál nem követik az önálló irányt, hanem rendszerint minta után, legtöbbször — és ez sajnos - - a német irány után indulnak, mely tudvalevőleg a germanizmus formájában, kirívó, szemet- szuró hibája, rossz a magyaros nyelvezetnek. Ezen irányon segíteni kell! Az első segítség, a kultuszminisztérium egyik rendelete, mely a tanügyi hatóságok utján felhívja az illetékes köröket, hogy megírandó tanköny-A. magyar nyel'v a, kereskedelemloen. Má már eljutottunk odáig, hogy fejlődő kereskedelmünket bár számottevőbb, de viszont kisebb (aránytalanul kisebb) rész követve végre a sajtónak buzdításait — üzleti könyTARCZ A. Hol a boldogság? „A földön is van boldogság“, Szüntelen ezt mondogatják ; Hát, kik a terhet hordozzák, E szép mondást hogy fogadják ? Boldogság az, hogy ha látod, Terveid mint sikerülnek; Mig legkedvesebb barátod Szenved, fájdalmi nem szűnnek ? Boldogság az, hogy a lomha Nem küzd, fárad, mégis élhet; Mig az, ki az igát vonja, Szomorú jövőtől félhet ? Végre boldogság, ha téged Sok csodáló környez, imád; Ámde titkos ellenséged Orvul fegyverét veti rád ? Nincs hát boldogság a földön, A bú, öröm itt együtt jár; Életem bárhogyan töltöm, Hasznomat követi a kár. Ott, az igazak honában, Van csak öröm bánat nélkül; Ott a boldogság magában, A küzdésért pályabérül. Ki ismeri ennek becsét S tudja, hogy nem múló, földi, Bármit mondjon a szó-beszéd, Lelkét a bűntől megőrzi. Nádor Béla. A világ fejlődéséről. Irta: Cupcea ZFéter. III. De menjünk tovább, s nézzük nem lehetne-e valamiképen ezt az elméletet általánosítani ? Ha a mi naprendszerünk igy alakult, akkor megfelelőnek látszik, hogy a többi csillagrendszer ele is igg alakultaié. A nap ez elmélet szerint egy nagy bolygó csillag, mely egy más gömbből származott. És ez nagyon is lehetséges, hisz vannak nálánál többszörösen nagyobb csillagok. Föltéve tehát, hogy I napunk igy alakult, a mi nagyon valószínű, j helyesen következtetünk, midőn azt mondjuk. hogy a többi álló-csillag is ezen az utón jött létre. A nap forog a sarkcsillag körül éppen úgy, mint földünk a nap körül, vagy holdunk a föld körül; tehát: valamint a föld bolygója a napnak, vagy a hold bolygója a földnek: úgy a nap is bolygója a ; sarkcsillagnak, mely ismét esetleg egy más csillagnak a bolygója. Világos tehát, hogy naprendszerünk nem egyéb, mint egy más, óriási gömbnek levált gyűrűje. Tételünk általánosíthatósága mellett szóknak az üstökösök, melyeknek anyaga meg most is oly finom, hogy átmehetnek az egyes csillagokon á nélkül, hogy azokon a legkisebb változást idéznék elő. Ugyancsak ezt látszanak bizonyítani a sokkal előrehaladottabb állapotban lévő ködfoltok, melyek óriási terjedelműek ugyan, de határozott rendszer nélkül vannak szétszórva a világűrben; ezt bizonyítják a iegelőrehaladottabb állapotban lévő. különböző sűrűségű állócsillagok is. De mint minden elméletnek, úgy ennek is megvannak a maga nehézségei, melyeket tökéletesen leküzdeni a jövő feladata, s a mely nehézségekből egy néhányat, ha nem is végleg biztosan, de nagy valószínűséggel, már eddig is ártalmatlanná tettek. Ezeknek a nehézségeknek egyike volt az Uranus bolygóinak és a Neptunnak ellenkező irányú tengelyforgása; másodika pedig az, hogy az Uranus, és Neptün fajsulya nagyobb, mint sok, a naphoz közelebb eső bolygó fajsulya. Hogy ezek a tünemények miben lelik magyarázatukat, elmondottuk. Nehézségűt lehetne továbbá felhozni a bolygók pályáját is, melynek az elmélet szerint tökéletes körnek kellene lenni, holott tudjuk. hogy a bolygók nem kör, hanem elyp- sis alakú utakat Írnak le. De ez sem okoz valami komolyabb nehézséget, ha tekintetbe vesszük a közel álló csillagok vonzását. Némelyek meg azzal nehézkednek, hogy — mint mondják — mindazokat az elemeket, melyekből földünk van összetéve, nem lehet feltalálni egy égitestben sem, hanem csak többé-kevésbbé megközelítő számban. Ezt talán a színképelemzés tökéletlen voltából, vagy pedig az égitesteket körülvevő Hydrogén, Oxygén, Nytrogén burok ellenállásából lehetne kimagyarázni. 9 Mindamellett ezek a nehézségek korántsem rontják le magát az elméletet, hanem csak azt bizonyítják, hogy van számos része még, mit a jövőben tisztázni kell. * * * Az eddig elmondottak a világfejlődésre vonatkoztak. S mivelhogy minket legközelebbről lakóhelyünk, a föld érdekel, igen észszerű, hogy ennek a még tovább való fejlődéséről is szóljunk egyet-mást. Hogy miképen nézett ki a föld fejlődésének első pillanatában, fölöslegesnek tartom feszegetni; de miért is, hisz a mi földünk se egyéb, mint egy kisebb bolygócsillay. Most csak onnan ragadom meg fejlődésének fonalát, a mikor a földnek nevezett bolygó még izzó tömeg volt, a mely izzó tömeg a folytonos fejlődés folyamán fejlődésének mai stádiumába jutott, Tehát hogyan fejlődött ki a föld? ... Az izzó gömb lassanként túladott hőjének tetemes részén s gáz-állapotba ment át, de még mindig izzó állapotban maradt; majd a folytonos kihűlés eredménye lett a sürü11 <»ii<!sím- és iii'icliiaf-raiitár nagyban és kicsinybenl A bekövetkező őszi és téli idényre megérkeztek nagy választékban : gyermek, női és férfi alsótrikók, alsóingek és nadrágok, fegyházban kötött gyermek-, női-és férfiharisnyák, mindenféle gyermek- és férfisapkák, kalapok, keztyük. karmantyúk (muffok), a legjobb szabású ingek, gallérok és kézelők, nyakkendők, csokor, regatta és magánkötök, női és férfi esőernyők, pénz-, szivar- és oldalerszények, illatszerek, szappanok, parfümök és fogpórok; mindenféle kefék: fog-, bajusz-, haj-, ruha- és fénykefék, menyasszonyi koszorúk és fátyolok, mindenféle kézimunkák előnyomva s ezekhez való himzöselymek és pamutok. A legnagyobb raktár szabó-kellékekben, ezérnák, selymek, pamutok, csipke, bársony és selyem- szalagok, fűzök (mieder), utazó és kézi-kofferek, gyermekkocsik és kosarak, mindenféle bőr- és szalag derékövek s még ezer meg ezer ezen szakmához tartozó czikkek, a mit itt felsorolni lehetetlen és a melyek legolcsóbb árban csakis nálam kaphatók. — Kérem mielőbbi nagyrabecsült szükségletét nálam beszerezni, maradok ■■ Üzlethelyiség özv. Eigner Simonná urnö házában. (17—22) dváló tisztelettel Friedmann Mihály.
