Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-14 / 46. szám
'Táxsad.s.l3~CLÍ, sz©pixocxs,lxxxx és isrcieretterjesztő Ixetila,^. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre...................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda ás kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A nagyzás átka. Általában ismeretes, hogy a jólét és megelégedés alapját a rendezett megélhetési viszonyok adják meg, a melyek pedig részint az illető éghajlat' kedvező voltától, részint és pedig különösen, az illető lakosság arra valóságától függ. Szerencsés azért az az ország és az a nép, melynek fekvése és tulajdonsága ezen két kívánalomnak megfelel ; mert annak okvetlenül boldogulnia kell; sót az a jólét legnagyobb fokára is felemelkedheti"k! Hazánk az első kívánalomnak két-1 ségtelenül és határozottan megfelel ugyan, amennyiben azt a természet a jólét megalapítására a legszükségesebb adományokkal bőven és annyira megáldotta, hogy itt nemcsak az egyszerű megélhetésre, hanem az általános boldogulásra. szükséges anyagi követelmények sem hiányoznak. Azonban — fájdalom! a mi társadalmunk, a mi népünk a természet e nagy ajándékának a birtokában sem képes arra, hogy az ö jólétét egyhamar megállapítsa és általánossá tegye, amennyiben nálunk épen az az „arrava lóság'1 hiányozik, mely nélkül a különben termékeny talajon se lehet boldogulni. Hiányzik ugyanis nálunk elsősorban is az a legfőbb polgári erény, mely a közös boldogulás alapfeltétele: a társadalom különféle rétegeinek, az összes polgároknak az egyesülési, tömörülési törekvése oly czélból, hogy az ez által a különféle közerőt is összegyűjt vén, annak segélyével a közjólétet ápolja, fejlessze és azon munkálkodjék, hogy az egymást támogató köztársadalomnak többé-kevésbbé minden tagja annak kötelékében, mint polgár, boldoguljon és jól érezze magát azon tudatban, hogy ! a közjóiét emelkedésében neki is része van és azon tapasztalatánál fogva, hogy — habár talán ö maga akár a szüle- i tésénél, akár a fogyatékosságánál vagy más hátrányos oknál fogva nem lenne is képes arra, hogy az élet nehézségeivel megküzdhessen, — az ö ember- s polgártársai öt sem hagyják el a szükségében . . . Azért rendkívül fontos lenne ez a tömörülés é^ pedig nemcsak azért, hogy az a közerő segélyével a megélhetést mindenki számára könnyebbé, kellemesebbé vagy legalább elviselhetőbbé tenné, hanem azért is, hogy ez a nagy és a közjóra törekvő egyesülés és közös munkálkodás a legáltalánosabb és legalaposabb nevelő és erkölcsi hatással lenne az egész köztársadalom gondolkozásmód-- jár a és tevékenységére nézve is . . . Mindenki örülne ugyanis a legszebb kilátással kecsegtető átalakulásnak és indíttatva érezné magát arra, hogy annak tevékeny és hü munkása legyen, ami természetesen az egész j társadalom folytonos tökéletesbedését; és a közjóiét biztos fellendülését és fokozódását is maga után vonná. Sajnos azonban, hogy ezt a társadalmi egyesülést — daczára, hogy annak a jótékony eredményére a legbiztosabban számíthatnánk, s hogy az többé-kevésbbé mindnyájunkra ránkférne — a mi hazánkban járványosán uralkodó nagyzási szellem, moly szerint a magokat többeknek és nagyobbaknak tartó osztályrétegek a többi polgártársaikkal, daczára az egyenjogúságnak és a nemzeti zászlókon ékeskedő Szabadság, Egyenlőség és Testvériség jelszavának, nem szívesen érintkeznek — meg nem engedi! Inkább szűkölködünk és nélkülözünk tehát; de — annyira le mégsem ereszkedünk! . . . Igaz ugyan, hogy ez inkább a mi alaptalan gőgünknek és gyámoltalanságunknak tulajdonítható; és ennek nagyon meg is adjuk az í árát, de mi evvel se törődünk! Ez a nagyzási hajlam pedig, mely még a régi jobbágyi rendszerből reánk maradt, sőt azóta még mindinkább kifejlesztett czafrangos czimzésekböi táplálkozik, nemcsak azért káros a nagy társadalomra nézve, hogy az általa kevesebbnek tartott polgársággal egyesülni nem akarván, az ebben rejlő nagy erőt parlagon heverted és igy a közjóra nézve elveszni hagyja; hanem azért .is, mivel a nagyzolás által a társadalom életmódjában verseny- g é s t idézvén elő, ez felesleges kiadásra és pazarlásra ingerel, ami sok ! családnak az anyagi egyensúlyát felbillenti, az előbbi jólétét megtámadja, sőt — az adósság felhalmozódásával í — a most már országszerte napirenden levő sikkasztásokat is mindinkább maga után vonja! . . . Dehát „lépést kell tartani a világgal“, mondják azok, kik az erejüket meghaladó nagvzásban és fényűzésben találják a boldogulást s nem képesek vágyaikat mérsékelni és — végre is elmerülnek . . . magukkal rántva sokszor azokat is, kik nem voltak elég óvatosak arra, hogy a veszélyt kikerüljék. Szóval, a mi legnagyobb és legveszedelmesebb betegségünk az urhat- nárnság, a nagyzás szelleme, midőn a közönség nagyrésze nem a saját erszényéhez szabja az ö kiadásait, hanem — erőlködik, hogy csak utánozhassa a jobbmóduakat, amiről napról- napra újabb és újabb áldozatok tanúskodnak. Hogy pedig mily káros hatással van a nagyzás hóbortja a mi haladá- ' sulikra, — azt nemcsak a családi, hanem a társadalmi életben is eléggé tapasztaljuk (ami gyakori panasz tárgyát képezi is) a mennyiben ha a társadalom különféle rétegei az ő egymás irányában támasztott különféle igényeik miatt nem egyesülnek és ezáltal többé-kevésbbé idegenek maradnak egymást iránt: nem is tömöríthetik az ö erejüket arra, hogy azt az ö közös czéljaik kieszközlésére értékesítTARCZ A. Oslplsés IKózsI. Csipkés Rózsi háza felett Hollóinadár károg: „Csalfa leány, szeretődet Hej hiába várod! Hitszegésed elüldözte Űzi sötét búja, Szegény legény, ez lesz néki Az utolsó útja!“ Madárdalos zöld erdőben Sír egy árva gerle, Most szállott el Bodor Pista Búbánatos lelke. Nem járja már a világot Bánatával árván, —- Ott találták felakasztva Egy vén tölgyfa ágán. Csipkés Rózsi háza felett Sötét holló károg: „Megölted a szívem, lelkem, Verjen meg az átok! . . .“ Csipkés Rózsi keszkenőjét Könnyeivel mossa, Éjjel-nappal gyötri lelkét Szeretője sorsa. — Szendrői Holozsnyay Cyrill. A világ fejlődéséről. Irta : Cupasa ^éter. II. De lássuk mi történt azután az ősködben ! A roppant tér különböző pontjain a nehézkedés törvényénél fogva több pa- rány csatlakozott, középpontot képezett, mely középpontok a ma is működő világegyetem középpontjai. Ez a világfejlődés első stádiuma. — A nehézkedési erő az anyag sűrűsödését idézi elő; a nyugatról keletre történő körforgás eredménye a gömblcépzödés. Az igy képződött götnbök a szomszéd pará- nyokkaf folytonosan nagyobbodtak. Ez a j csoportosulás folytatódik s a tömeg nagyok- j bodásával a mozgás is gyorsabb és gyor- sabb lesz. De menjünk tovább. A fizika azt ta-1 nitja, hogy a rezgési erély folyton növekszik és pedig a látható erély rovására;: már pedig rezgési erély minden fizikai test-1 ben van! Tehát az összehúzódás és körforgás következtében óriási hő fejlődött, úgy, hogy az egész anyag izzó-gáz állapotban volt. A nehézkedési erő azonban a hő fejlődésével arányosan csökkent, a röpítő erő pedig ugyanezen arányban növekedett, majd túlsúlyra emelkedett; ettől a pillanattól lazult az összetartás és a gömbnek a szélei az égyen- litőnél, mint a hol a legnagyobb a röpítő erő, gyűrű alakban váltak le, de az anyatest ‘ közelében maradtak, s vele együtt tovább végezték keringésöket. Végre a gyűrűkben magokban is képződtek egyes középpontok; a gyűrűk több darabra szakadtak s fölcsavarodtak az illető középpontra, uj gömbök keletkeztek, melyek most sem távoztak el az anyatesttől, s forogtak úgy a saját tengelyük, mint az anyatest körül. Rogy miért maradtak ezek az ujonan alakult, gömbök az anyagömb körül és miért nem lettek önálló csillagokká, megmagyarázza az anyag tehetetlenségének törvénye ; és hogy miért indult meg a tengely körüli forgás, megvilágítja a külső és belső gyürü-réteg közötti energia külöinbség, melyet ismét a röpítő erő tesz érthetővé. Mentül távolabb esik valamely rész a középponttól, annál nagyobb a röpítő ereje és annál sebesebben forog; tehát a külső gyürü-réteg horzsolta a -belsőt, mely horzsolásból természetesen tengely' körüli forgás jött létre. — így alakultak a bolygóknak -nevezett égitestek, igy a mi földünk, igy az ő holdja. Néha a levált gyűrű oly kevés anyagot ■tartalmaz, hogy a kihűlés nagyon gyorsan megy végbe, még mielőtt középpontja keletkezhetett volna. Az igy kihűlt és megszilárdult gyűrű az anyatest körül marad s vele együtt végzi keringését. Példa rá a Sa- turnus. Ezt a kosmogoniai és geogoniai elméletet nagyjában és egészében a tudósok túlnyomó többsége elfogadta. A csillagászat, az általános fizika, az újabb felfedezések és tapasztalatok, a spectral analysis stb. az elméletet napról-napra elfogadhatóbbá, valószínűbbé teszik. De lássuk, melyek azok az argumentumok, melyek az adott elmélet mellett har- czolnak? 1. Az anyag azonossága. A színképelemzés, ha nem is mind,, de csak azokat az . elemeket mutatja az égitestekben, melyekből földünk van összetéve. 2. A fönt elmondott fejlődési fokozatok mind meg vannak naprendszerünkben. A nap anyaga még mindig csak tűz és gáz- szerű, a Neptun előrehaladottabb állapotban van; földünk már a fejlődés igen magas fokát érte el; mig a hold már csaknem elérte fejlődésének tetőpontját. Ez nemde fényesen igazolja a Laplace elméletét ? ! 3. Ezt bizonyítják a pályák, melyeket a világűrben száguldó gömbök leirnak: ezt a tengely körüli forgás. Laplace ugyan azt hitte, hogy minden égitest a saját tengelye körüli forgását nyugatról keletre végzi; de később kiderült, hogy vannak olyan bolygók is, melyek épen az ellenkező irányban forognak, s ezek, számszerűit ugyan kevesen vannak, tömeg tekintetében a naprendszernek felét képezik. Ez a tünemény meg- dönteni látszott a Laplace elméletét. Sokan elvetették mint olyat, mely nem felel meg a valóságnak. Végre Louis Faye, franczia természetvizsgáló, a múlt. tizedben a köBöiiiláru- és iiritfivstt-raBitár náthán és kicsiny ben! A bekövetkező őszi és téli idényve megérkeztek nagy választékban : gyermek, női és férfi alsótrikók, alsóingek és nadrágok, fegyházban kötött gyermek-, női-és férfiharisnyák, mindenféle gyermek- és férfisapkák, kalapok, keztyiik, karmantyúk (inuffok), a legjobb szabású ingek, gallérok és kézelők, nyakkendők, csokor, regatta és magánkötdk, női és férfi esőernyők, pénz-, szivar- és oldalerszények, illatszerek, szappanok, parfümök és fogporok, mindenféle kefék: fog-, bajusz-, haj-, ruha- és fénykeíék, menyasszonyi koszorúk és fátyolok, mindenféle kézimunkák előnyomva s ezekhez való himzőseíymek és pamutok. A legnagyobb raktár szabó-kellékekben, czérnák, selymek, pamutok, csipke, bársony és selyem- szalagok, fűzők (mieder), utazó és kézi-kufferek, gyermekkocsik és kosarak, mindenféle bőr- és szalag derékövek s még ezer meg ezer ezen szakmához tartozó czikkek, a mit itt felsorolni lehetetlen és a melyek legolcsóbb árban csakis nálam kaphatók. — Kérem mielőbbi nagyrabecsült szükségletét nálam beszerezni, maradok ■■ Üzlethelyiség özv. Eigner Simonné úrnő házában. U6-22) kiváló tisztelettel Friedmann Mihály.
