Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-26 / 39. szám
XYIII. évfolyam. Nagykároly, 1901. szeptember 26. ____________39-ik sxáru.\ Tá rsacLalrai, szépír od-Sulrzri és iszcieretterjesztő iretllap». NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleni minden csütörtökön. Egész évre Félévre . . Előfizetési árak: . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egyes szám Községi jegyzők és tanítóknak, egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A körorvosok államosítása. Hazánkban nem mai keletű baj, hogy a diplomás emberek megélhetése biztosítva nincs. Becsvágyó, törekvő fiatal emberek komoly tanulmány, sok szorgalom és nem kevesebb péuzáldo- zatok árain megszerzik maguknak az egyetemi oklevelet s midőn inár elérték czéljukat s a becses kutyabör zsebükben van, ama kínos kérdés előtt állanak, hogy a sok idealizmussal kiküzdött okmányt mi módon lehessen az életben gyakorlatilag értékesíteni. Különösen áll ez az orvosi fakultásra nézve. Az orvosok mindenkor a humanizmus szolgálatában állanak és esküjök szerint kötelesek minden alkalommal a humanizmus parancsait követni, tekintet nélkül, vájjon e mellett saját érdekük elömozdittatik-e vagy sem. Az orvos a beteggel nem alkudozhatok. Feltételeket nem szabhat. Éjjel-nappal embertársai egészsége fölött feltétlenül köteles őrködni s a melyik orvos ez ellen vét, keményen megbünhödik, esetleg orvosi oklevelét is elveszíti. Megszokta a mai társadalom, hogy az orvos megélésének lehetőségét teljesen alárendelt kérdésnek tekintse. Innen van, hogy számos orvos vidéken, különösen szegényebb helyeken, folytonosan anyagi gondokkal kénytelen küzdeni. De inig az orvosok egy régze igy a létért való küzdelem miatt a szokatlanul szükséges tanulmányoktól I — épen a közegészségügy rovására — elvonatik, addig másrészt a magyar- országi lakosságnak jelentékeny hanyada nélkülözni kénytelen az orvosi kezelést, néhol azért, mert az orvos lakóhelye távol esik a beteg tartózkodási helyétől, többnyire pedig a beteg szegénysége miatt. Ilyen körülmények között sok helyütt szabad tér engedtetik a kuruzs- lásnak, mely hazánkban a köznép között még sokkal inkább el van terjedve, mint azt a mai felvilágosultak korszakában hinni lehetne. Az állam végre ügyet vetett e visszás helyzetre és a belügyminiszter — most miután már az állatorvosokat államosította — az orvosok államosításához is fog. Az államosítás czélja, hogy az orvosok megélhetését is a szegény vagy orvosi lakóhelytől eddig távolesö betegek gyógykezelését is biztosítsa. A körorvosi kerületek újabban befognak osztatni és a beosztásnál tekintettel lesznek arra, hogy minden községben vagy annak közelében körorvos legyen; másrészt az orvosok állami fizetése is olyan lesz, hogy abból magán- gyakorlat nélkül is megélhessenek és csak is olyan vidéken, ahol az orvos magángyakorlata révén nagyobb jövedelemre számíthat, lesz állami fizetés csekélyebb. A körorvosok helyes beosztásának meglesz az az előnye is, hogy egyes helyeknek orvosokkal való zsúfoltságán segít, mert ezektől a feles számú orvosokat elvonja és olyan vidékre helyezi át, ahol kevesebb az orvos. De ez előnyökkel szemben az orvosok kötelességei is szaporodni fognak, amennyiben nemcsak a rended orvosi gyakorlatot kell folytatniok, hanem közegészségügyi, közegészség- rendőri közszolgálatot (hivatalos vizsgálatokat a korcsmákban,piaczokon, kutak, épületek stb. körül) is kell teljesíteni. Nem kell különösen hangsúlyozni, hogy az említett intézménynél helyesebb alig került ki még a belügyminisztériumtól. Ezt az intézményt mindenkinek örömmel kell üdvözölni, mert czélja — a mellett, hogy egy müveit humánus társadalmi osztályon: az orvosi karon segít, — az emberek legtöbb kincsét: az egészséget megfelelő ápolásban részesíteni. Kétség nem férhet hozzá, hogy ez a helyes intézmény mindenütt az országban megfogja teremteni az áldást. Képviselőjelölés. A nagykárolyi függetlenségi Kossuth- párt is kibontotta zászlóját. Hosszasan vajúdott a jelölés kérdése, de végre mégis megoldást nyert és pedig oly sikerrel, a milyenre még a legvérmesebb reménynyel sem lehetett számítani. Pénteken folyó hó 20-;án hozták a párt tudomására, hogy Kossuth Ferencz ajánlatára a nála járt küldöttségnek sikerült Gyapay Pál í'ejérinegyei földbirtokost jelöltül megnyerni. Alig terjedt el a hir, csakhamar megjelentek a házakon a függetlenségi jelölt zászlói s a kalapokhoz tűzött veres tollak jelezték, hogy már is sok hive van. A párt plakátokon adta hírül, hogy a jelölt másnap szombaton, az esteli gyorsvonattal fog városunkba érkezni, s fölhívta elvtársait, hogy a a fogadást minél fényesebbé tegye. Még pénteken este pártértekezlet volt, melyen megvitatták a fogadtatás részleteit, s a teendőket és Papp Béla pártelnök lelkes kitartásra buzdította a tagokat, hogy a függetlenség zászlóját diadalra vezethessék. Szombaton este oly fényes és lelkes fogadtatásban volt része a körünkbe érkező jelöltnek, a milyent városunkban alig volt alkalmunk látni. Ezer és ezer ember tódult a vasúti indóházhoz, hogy tanúja legyen a megérkezésnek. Valósággal zsúfolásig tömve volt a pályaudvar és környéke, úgy, hogy alig lehetett mozdulni. Egy küldöttség, — melynek tagjai voltak: Kubiuyi Bertalan. Stróhmájer Ferencz, Cse- tényi Lajos, Szabó Kálmán, Serly Ferencz, Csillag Aladár, Vida István, Pallay Péter, Rózsa j István,— Ér-Mihályfalváig ment az érkező jelölt elé, hol Kubinyi Bertalan üdvözölte. Midőn a gyorsvonat füttye jelezte a megérkezést, szűnni nem akaró éljenzés hangzott fel, mely azután az egész városon keresztül kisérte a jelöltet. A megérkezőkhöz Papp Béla pártelnök intézett pár lelkes szót, mire kigyult mintegy 150 petroleumos fáklya, felharsant a zenekar indulója, s a szüntelen éljenző tömeg megindult a városba. Minden utcza tömve volt kiváncsiakkal, éljenző tömeggel, A menet a főutczán keresztül vonult egészen a nagyhajduváros utczáig, hol befordulva, azon keresztül ment a Papp Béla [ pártelnök lakása elé, hova a jelölt szállott. ; Itt az elnök bemutatta a jelöltet az ezernyi néptörnegnek, melynek harsány éljenzése volt | tanúja a függetlenségi eszmékhez való ragasz - ! kodásának. Majd Csóti Márk, a párt lelkes I alelnöke a következő szép beszéddel üdvözölte : TÁRCZA. Csipkézett a széle . . — Versek a falunkból. — Csipkézett a széle A szőlőlevélnek, Csapodár a szive A mai legénynek! A legény szerelme Ingó-bingó nádszál; Egy lánytól másikhoz Hamar átcsap, átszáll . . . Ma ez tetszik, holnap Másért eped szive; S csak a századiknak Lesz tán igaz hive. Nem is hinnék én már Többet a legénynek; De szerető nélkül Hogy legyek? hogy éljek? (Cseng-er.) ‘ Baka Elek. Convictus. Hát biz’ úgy van, a mint gondolkozni méltóztatik! Ezt a két hamis „c“-vel pök- hendeszkedő szót valóban nem Árpád apánktól örököltük. Jómagam is nyíltan merészellem dobszóra ütni ország-világ előtt. Mert hiszen tetszik tudni, nem azért mász- ! káltarn végig a „deák-oskolákat“, hogy még ennyi Latium-országból származott tudomá- j nyos ismerkedést, azaz hogy ismeretet se 1 bírtak volna kobakomba spékelni a ropogós (valamiképen pongráczi cseresznyére ne tes- j sék gondolni!) deák-nyelvre oktató, néhai jó ! tanáraim. Noha azt rebesgetik a gonosz , nyelvek, hogy pusztán azért gyötrik szegény j diáknak még szegényebb koponyája tartalmát | annyi sok nyelvtörő dologgal, hogy mennél többet tudjon — felejteni. Ennek igaz, vagy igaztalan voltát ez- I úttal nem firtatom. Tény azonban, hogy azt ! minden szerénységem mellett sem állíthatom, mintha az ismeretek befogadására teremtett testrészemből nyomtalanul kipárolgott volna hajdani Latium zengzetes nyelvének minden porczikája, mivel fentebb tapasztalni méltóz- tatott, hogy felismertem eme szónak nem szittya apáink ajkain szülemlését. Hanem hogy ez a convictus szó, a melyről azt bátran merem erősitgetni, hogy helyesen igy kell kiejteni, a mint rögvest i ide kanyaritom : konviktus, — ismétlem, hogy [ azt, miszerint ez a convictus szó, „convico, convivére, convixi, convictum“ igéből képezett főnév: azt már jólélekkel csakugyan nem állíthatom, mert hát nem káptalan az ember feje, hogy örök időkre elraktározhasson benne mindent. Nos, a mit elóhajtottam érni, ugyebár elértem ? Nem olvassa többé senkisem: „czonvicztus“-nak. Ennélfogva minek fecséreljem tovább az időt, főleg pedig a — papirost és tintát. Ámbár e két utóbbi nem pénz, mint ahogy az időt szereti titulálni a halandók nagyobbik tábora, nekem mégis drágább annál, mivel- ; Högy ezekért urimagamnak kell kitessékelni zsebeimnek amugysem gyakori vendégeit. Mindamellett suba alatt kipöttyentem, hogy az édes anyánktól örökölt nyelven tápintézet nevezettel jelöljük ennek az általam kegyetlenül megtépázott szónak valóságos j fogalmát. Ily tekervényes bevezetés után van | szerencsém bevezetni kegyes olvasóimat (ha | ugyan részükről is annak tartanák! — de tiát, a kifejezésekben se hódoljak az álta- j lános szokásoknak?) a tősgyökeres magyarság metropolisában fennálló, nagynevű kollégium ősrégi intézményének megismerhetésébe. | Minthogy hamarjában azt sem tudom, melyik ajtón volna a legelegánsabb a bevezetés, tehát benyitok az elmondandök kellősközepébe. Oda, midőn a kétarasznyi dárdás 1 diáktól az öles magasságú seniorig (t. i. minden seniornak van „öle“ ! valamennyi tápintézeti tanuló együtt étkezik. Hogy pedig a közép a legvalódibb közép legyen : veszem az ebéd idejét. Amint elütötte az egynegyed egyet, megjelen az öreg kollégium ódonszinü falai között a convictus valamelyik szolgalegénye, s csengettyű-jelzéssel adja tudtul az első csoportnak az ebédre gyülekezés idejét. A convictusi tanulók ugyanis két csoportba osztva étkeznek. A második csoport étkezési ideje déli egy órakor veszi kezdetét. Este az első csoport félhet, a második hét órakor ül a vacsorához. Mihelyst megüti a convictus udvarán már tömegekbe verődött, várakozó és coesu- sokban hever^sző éhes diák-legények éber füleit a csengő megszakitás nélküli csilingelőse, usgyé iramodnak üres gyomruk követelőző korgásának lecsillapítására. Az étkezésül szolgáló, egyszerűen, de ízlésesen felszerelt teremben ekkorra csinosan elrendezkedik mindenki. Milyen tágas lehet körülbelül az étkezőül használt terem? Fogalmat szerezhet róla bárki, ha megemlítem, hogy van benne tizenkét hosszú asztal. Mindegyik asztal tizennégy személyre van terítve. Ehhez képest étkezik úgy az első, mint a második csoportban egyszerre 168— 168 diák. Az étkezés példás rendben lefolyása feletti őrködés az első csoportban a seniort, llöiidárn- és iii'iilivat-raktár nagyban és kicsiny lien! A bekövetkező őszi és téli idényre megérkeztek nagy választékban : gyermek, női és férfi alsótrikók, alsóingek és nadrágok, fegyházban kötött gyermek-, női-és férfiharisnyák, mindenféle gyermek- és férfisapkák, kalapok, keztyük, karmantyúk (iriuffok), a legjobb szabású ingek, gallérok és kézelők, nyakkendők, csokor, regatta és magánkötők, női és férfi esőernvök, pénz-, szivai- és oldalerszények, illatszerek, szappanok, parfümök és fogporok, mindenféle kefék: fog-, bajusz-, haj-, ruha- és fénykefék, menyasszonyi'koszorúk és fátyolok, mindenféle kézimunkák előnyomva s ezekhez való himzőselymek és pamutok. A legnagyobb raktár szabó-kellékekben, ezérnák, selymek, pamutok, csipke, bársony és selyem- szalagok, fűzök (mieder), utazó és kézi-kufferek, gyermekkocsik és kosarak, mindenféle bőr- és szalag derékövek s még ezer meg ezer ezen szakmához tartozó ezikkek, a mit itt felsorolni lehetetlen és a melyek leyolcsőbb árban csakis nálam kaphatók. — Kérem mielőbbi nagyrabecsült szükségletét nálam beszerezni, maradok Üzlethelyiség özv. Eigner Simonné úrnő házában. (9-14) kiváló tisztelettel Friedmann Mihály.
