Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-26 / 39. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. holnapi nap délutánjára van programira beszédének elmondása kitűzve, csupán ismételten hálájának ad kifejezést a fényes fogadtatásért. Zugó éljenzés, tapsok, s a zenekar hangjai között fejezte be beszédét, ki első megjelenésével is megnyerte a választók szeretetét és bizalmát. Végül Papp Béla elnök kérte a közönséget, hogy csendben oszoljanak szét, mire a közönség a legnagyobb rendben tért haza. Ezután Papp Bélánál vacsorára gyűltek össze a párt vezető férfiai, hol számos felköszöntöben éltették a város és kerületének függetlenségi jelöltjét. Vasárnap délután 3 órára volt kitűzve a programmbeszéd megtartása, a régi kaszinó kerthelyiségében. De a vidékről is besereglett választók részére szűknek bizonyult a helyisé» úgy, hogy kénytelenek voltak a nagypiacztérre vonulni, impozáns volt az a menet, mely végig vonult a városon, lelkesen éljenezve a népszerűvé vált jelöltet. Több ezer főre tehető a tömeg, mely körülfogta a Kun István vendéglője előtt kijelölt helyet, Papp Béla pártelnök nyitotta meg a gyűlést, jelezve, hogy ennek tárgya Gyapay Pálnak képviselővé való jelölése. A felhangzó lelkes éljenzés és taps volt bizonyítéka, hogy a közönség szívesen jelöli. Erre Asztalos György, Dr. Adler Adolf, Janitzky Albert, Stróhmájer Ferencz, Sámi Zsigmond, Bordás Imre és j Luczay Jánosból álló küldöttség kéretett fel, hogy a jelöltet programmbeszédének elmon-1 iására hívja meg. Valóságos diadalmenet volt az ut, merre Gyapay elvonult. Perczekig afem hagyták szóhoz jutni, mig végre elmondhatta a szüntelen éljenzéssel félbeszakított, aagy hatást keltett programmját. A programm- aeszéd, Antah István joghallgató gyorsírói éljegyzése szerint igy szólott: Mélyen tisztelt választó közönség ! Szeretett elvtársak! Az országos 48-as fü gge t- >ens égi párt központi vezetősége küldött Önök közzé, hogy ezen árván hagyott 48-as lobogót bontsam ki. Szivszo- rongva jöttem ide, mert messze távol ringatták bölcsőmet, s nem tudtam milyen fogadtatásban részesül a zászló ; de Önök t. választó polgártársak oly kitörő lelkesedéssel fogadtak, hogy most teljes bizalommal bontom azt ki. Bízom az Önök kipróbált elvhüségében, hazaszeretetében és szent meggyőződésem, hogy ezen lobogót diadalra fogjuk juttatni. Mielőtt prog- raminbeszédemet elmondanám, arra kérem Önöket, ne várjanak tőlem nagyszabású prog- rammbeszédet, mert én egyszerű gazdaember vagyok és miként Cincinnatust a rómaiak, úgy engem is az eke mellől szólított fel a vezetőség, hogy e zászlót ide hozzam. Négy szám van e zászlón: 1848 és ezen négy számban nagy eszmék, nagy elvek vannak I letéve. Nagy korszakot jelent ez történelmünkben, a midőn a nemzet szabadságáért a legszebb és legdicsőbb harczait vivta. Ezen idő és ezen elvek a régi Magyarországból egy uj Magyarországot teremtettek. Mert mi volt azelőtt Magyarország'? Egy pár százezer főnyi csoportja a nemességnek a minden jogaitól megfosztott nép milliói felett, de ekkor a lelkesültség szent tüzében összeforrott az egész nemzet. Hogy programmomat kifejthessem, egy kissé távolról kell kezdenem. Vissza kell mennünk oda, a mikor a mohácsi vész után a legszomorubb idők következtek be. Eltérők lehetnek a vélemények az iránt, hogy ha ekkor Ferdinand helyett Szapolyait választja a nemzet királyává, milyen állapotok következnek be. De arra nézve már azután egyenlő mindenkinek véleménye, hogy ezen időtől fogva, mint egy vörös fonál húzódik keresztül. történelmünkön egy végzetes családi politika, elvenni a nemzet szabadságát és bekebelezni a többi örökös tartományok közzé. (Helyes! ügy van ! Éljen Gyapay !) De a nemzet mindig felkelt szabadsága védelmére, a minek fényes tanúbizonysága : hogy „Él magyar, áll Buda még !" (Éljen Gyapay!) De a Magyarok Istene megelégelte a sok szenvedést és 1867-ben bekövetkezett azon állapot, hogy megértették egymást a király és a nemzet (Éljen a király!) és honfiúi lelkesedéssel tapasztaljuk azt, hogy mióta i Ö felsége homlokát szent István koronája övezi, soha sem volt okunk kételkedni alkotmányos érzületében (úgy van ! Éljen a király !) s hogy mi még sem fogadjuk el ezen kiegyezést, ennek oka az, hogy ebben nem találjuk meg a jogfolytonosságot a48-as törvényeinkben biztosított szabadságra és régebbi“ alaptörvényeinkre nézve. Józan Ítéletére bízom bárkinek, hogy egy ország, melynek pénzével, hadseregével, vámjával, külügyével mások rendelkeznek, lehet-e ott alapot találni egy régi független Magyarország felépítésére. (Nem lehet! Éljen !) Hiszen Kossuth Lajos is megmondta a pesti országgyűlésen, hogy akinek a keze a nemzet zsebében van, *s aki- : nek kezében a nemzet fegyvere van, az a nemzettel is szabadon rendelkezik. Mi azt akarjuk, hogy legyen a hadsereg magyar, pénzünket, vámunkat kezeljük magunk, szóval járjunk a magunk lábán. Mi megalkuvást nem ismerünk, mert elvünket olyannak tartjuk, mint becsületünket, hogy vagy megvan az egész, vagy semmi. (Hosszantartó zajos éljenzés). Azért nem megyünk mi a delegá- tióba sem. mert nem ismerhetjük el olyan tényezőnek, melynek határozatai a souverén Magyarországgyülést befolyásolhatnák. (Helyeslés). S ebben velünk tart az ország közvéleménye, mert abból nem lehet következtetést vonni, hogy az elmúlt országgyűlésen a szabadelvű párt volt többségben, mert mindenki arczpirulással gondol azon visszaélésekre, a mivel Bánffy a többséget összeharácsolta. (ügy van! Éljen Gyapay!) De Bánffy megbukott és ez is a függetlenségi párt érdeme. (Helyes ! ügy van !) Bánffy bukása után 67-es alapon álló kormány következett ismét, mely jogot, törvényt, igazságot hirdet; ha be fogja váltani Ígéretét, a függetlenségi párt lesz az, amely előtte meghajlik, mert a helyzet javulását be kell ismerni; ha nem, egy okkal több lesz arra, hogy a 67-es elvet Magyar- országon csakis hamis Ígéretekkel lehet már fenntartani (Helyeslés) és ekkor a függetlenségi párt ismét késhegyig fog küzdeni. (Éljen!) Programmom első elvét az önálló hadsereg képezi, mert arra nekünk jogunk van. (Zajos helyeslés és éljenzés). Megvan örökítve ez alaptörvényeinkben s történelmi jogainkban és ha tőlem függene, Krieghammer ur tőlem sem ujonczot, sem pénzt nem kapna. (Ho'sszas éljenzés). Kívánom az önálló hadsereget, melynek jellege magyar legyen s inig ezt elérhetjük, a katonai szolgálati idő felére szállittassék le. (Éljenzés). Második követelményem a küliigy képviselete. Külügyi képviseletünk egyáltalában nincs, a külföldön hazánk mint önálló állam elismerve nincs. A magyar udvartartásra 67 óta 290 milliót adott a nemzet, szívesen adtuk, mert a magyar mindig gavallér nemzet volt királyával ~ szemben, de joggal kívánhatjuk, hogy a pénz egyrészét itthon költsék el, vagyis legyen magyar udvartartás. (Helyes! lTgy van!) Követeljük az általános szavazati jog behozatalát (Éljenzés), mert ha valakinek van esze ahhoz, hogy köthet egy örök időkre szóló szerződést, meg is házasodhatik, mért ne legyen meg neki szavazási joga is. Ez nem ■ örökre szóló szerződés, (ügy van! Lelkes éljenzés). Legyen vége a lélek vásárlásnak: teljesítsék a választást községenként és szün- tettessék meg a kerületek aránytalansága.! Nagykároly és vidékének 3000—3100 választója van. Már Erdélyben van oly kerület is, ahol 2—300. Legyen általános szavazati jog, de nem úgy, hogy egyes vidékeken 80 kr. után, más helyen pedig még 30 frt után sem szavaz a polgár. Nagykárolyban 15—-16000 ember imádja Istenét magyarul, ránk nézve mindegy, hogy a fénylő katholikus kereszt, vagy a vallás- szabadságban tündöklő protestáns csillag, vagy Mózes bölcsességét.- hirdető thora van a templomban, imádkozzék bármelyik templomban, ha a szive magyar, megtaláljuk közös Istenünket, közös oltárunkat, a haza-1 szeretet oltárát. Legyen vallásszabadság! (Helyes! Éljen Gyapay! Zajos tetszés). Szálljunk le most a mindennapi kenyérért dolgozó néphez és nézzük mezőgazdasági viszonyainkat. Nézzük mit tett a kormány a közjóiét emelése érdekében ? Azt hiszem, nemcsak itt, nemcsak e megyében, hanem az egész országban egy nagyon szomorú jelenséggel találkozunk, hogy sem a jogos magánérdek, sem közgazdasági érdekeink érdemük szerint figyelembe nem vétetnek. Nem-e olyan a gazda sorsa, mint a pusztán hagyott fáé, az idők viharai letördesték ágait, beteg testéből lombokat hajtani nem képes, (ügy van !) Gazdasági válság fenyegeti az országot és most nincs előbbvaló teendő, mint előmozdítani a földművelő érdekeit. Mert a föld a mienk, akié a föld, azé az ország, annak megvédése a legfőbb állami érdek, mert a jó közgazdasági politika előmozdítja az ipart és kereskedelmet is. (Helyes! ügy van!). Ennek elérésére fel kell használni a nemzeterő minden morzsáját, meg kell szüntetni a vámközösséget, ki kell vivni a teljes függetlenséget. Hogy ez mikor lesz lehetséges, azt nem tudom és mig bekövetkezik, addig kiván- ! juk a cataster átdolgozását, mert a felvételek aránytalanok, sőt igazságtalanok is, kívánjuk a földadó leszállítását (Éljen), mert a mi földünk 257*7#-°s adót el nera bir- Az ■ állatnak nincs ára, mert a szerb marha beho- ; zatala miatt a mieink háttérbe szorul, a bornak nincs ára, lerontja az olasz bor, búzánknak nincs ára, mert bejön a román búza. . (Úgy van! Éljen Gyapay!) Követeljük, hogy a III. oszt. adó úgy legyen kivetve, hogy az után fizessen ki-ki a mivel tényleg bir; szállittassék le a hadmentességi adó, mert ez nálunk 3 frt, mig Ausztriában 1 frt 50 kr. Azt sem értem, mért fizessen az 3 frt had- mentességi adót,- akinek 10 frt jövedelme van, de 120 frtnál többet senki sem fizet, bármennyi jövedelme is van. Követelem az önálló vámterületet (Éljenzés), ennek megnyerése legfőbb érdekeink egyike. Hadd kössük meg kereskedelmi szerződéseinket mi magunk, s ha csak azt elérjük, hogy oly vámegyességet köthetünk, hogy vámmentesen annyit bocsássunk be, a mennyit vámmentesen kiszállítunk, akkor is nyereséggel zárjuk számadásunkat. Teremtsünk ipart, mert mégis nemsokára bekövetkezik. hogy búzát nem lesz érdemes termelni és iparunknak kell majd a gazdasággal vállvetve küzdenie a megélhetésért. Kívánom az ipar érdekében, hogy ha már annyival járulunk a hadsereg szükségleteihez, a szükséges ipar- czikkek készítésével bízzák meg a magyar iparost is. Legyen önálló nemzeti bankunk, vétessék el a pénz monopóliuma az osztrákmagyar bank kezéből, mert ez mindig fegyver lesz a magyarsággal szemben, (ügy van! Éljen Gyapay!) Kívánom a munkásosztály sorsának javítását; a létminimum legyen kivonva árverés és adó alól. (Éljen! Úgy van.) mert részben ez az oka annak, hogy évenként százezer ember vesz kezébe vándorbotot és keres magának hazát, túl a tengeren ; senki, legkevésbbé a magyar hagyja el szívesen hazáját, mert tudja, hogy .itt élned, halnod kell“. Kívánom továbbá, hogy ha az állam tisztviselőket tart, adja meg azoknak rendes fizetését, (Helyes! Úgy van! Éljen!) mert csakis tisztességesen fizetett hivatalnokokban lehet biztosíték és bizalom. (Hosszas éljenzés és helyeslés). Az állam ne végeztessen állami teendőket városi és községi hivatalnokokkal. Kívánom az ingyenes kötelező magyar nyelven való oktatást, mert fájdalom, szent István birodalmában vannak községek, ahol nemcsak a gyermekek, de a tanító, sőt a pap sem tud magyarul. (Sajnos ! Úgy van! Helyes !) Tisztelt választó polgárok! Messze földről jöttem, nem itt ringatták bölcsőmet, mert hát mindenki nem születhetik Nagykárolyban. Alkalmam még nem volt ismerni közelebbről a kerület érdekeit, de ígérem, hogy ha bizalmukkal kitüntetnek és reám bízzák a kerület mandátumát, (Meg lesz! Éljen Gyapay! Lelkes éljenzés.) az éjjelt is napallá fogom tenni, hogy megóvjam a kerület érdekeit. Régi sérelme e városnak egy más városból eredő azon jogtalan törekvés, hogy a megye székhelyt, a mely e várost történelmi jogaiból kifolyólag is megilleti, innen elvigyék. De amennyiben ezen kérdés az országgyűlés elé kerül, oda fogok minden erőmből hatni, hogy azt o városnak megtartsam. (Éljen !) Miután továbbá közigazgatás és törvénykezés édes testvérek, igyekezni fogok e városnak törvényszéket is megszerezni. Polgári leányiskola már van, legyen polgári fiúiskola is. (Éljen ! Úgy van !) Sajnálattal láttam, hogy az indóház sem felel meg a város forgalmának, nincs arányban, összhangban a város többi középületeivel. Igyekezni fogok oda hatni, hogy ez is Nagykároly igényeinek megfelelöleg kibővittessék. (Éljen !) Tisztelt választó polgárok! Legyenek róla meggyőződve, hogy én testestől-lelkestől hiszem, vallom, mindazt, a mit mondtam, s mert vannak sokan, a kik nem azt érzik, a mit mondanak és azért itten Isten szabad ege alatt esküszöm, hogy a függetlenségi zászlót soha el nem hagyom, (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps), hogy mig agyamból ki nem szárad a velő, s mig szivem dobogni tud, csak azért fogok lelkesülni, hogy legyen Magyarország független, önálló, szabad ország, és én bízom az Önök elvhüségében, hazafiuságában, hogy e zászlót diadalra fogják segíteni. (Zajos éljen, taps. Éljen Gyapay!) Utána Ráth Endre, Kossuth Ferencz titkára és a Központ kiküldöttje állott fel szó- ' lásra. A rokonszenves megjelenésű fiatal ember igazi szónoki hévvel előadott szép beszéde igy szól: Nem személyek és nem elvek ellen, ; hanem elvekért jöttünk küzdeni. Küzdeni, mert meg kell változtatni ezen szomorú állapotot, mely végig sir az országon. Fátyol borult a jövő képére, nem tudjuk, régi dicsőségünk vagy az alkony van-e reá festve, í dicsőségtől ittas szemekkel tekint-e le a ' genius, vagy köny csordul-e ki szeméből. Szenved az ország. A választások küszöbe előtt állunk, izzik az ország, nekem, mint a központ kiküldöttjének, mint Kossuth titkárjának. mint jó kovácsnak itt kell lennem, mikor izzik a vas, mert a kovácstól függ: kasza lesz-e, vagy gyilkoló fegyver! Tisztelt polgártársak! Pártok állanak egymással szemben. Most nekem nem hivatásom programmbeszédet mondani, csak azt kell megmutatnom, hogy tekintsenek arra, miszerint e nemzet már végigjárta a szenvedések Golgotháját, itt a husvét, imádkozzunk, hogy legyen feltámadás. A tenger habjaihoz hasonlóan hullámzanak a szenvedélyek, a mi hajónk veszélyben van, a nemzet az elmerülés pontján áll, én mint sirály Az ezredéves kiállítás orvosi juryje a valamennyi hasonnemü viz között egyedül ítélte a Nagy Milleniumi Érmet, továbbá egyedül tiszteltetett meg Ő Felsége által egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz József keserüvizböl, mint rendszeres adag, egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges. ___ Na gyságos uram! Szeretve tisztelt képviselőjelöltünk! Tapasztalati tény, hogy a mily undok és visszariasztó az egyes személyek torzsai- kodása, épp’ oly szép, épp’ oly lélekemelő és épp’ oly nemesitő hatású az eszmék viaskodása. Ilyen nemes harcz előtt áll most az egész ország, ilyen előtt állunk mi is, a nagykárolyi választó kerület polgárai. Három zászlót lenget az enyhe alkonyi szellő városunkban és | kerületünkben : a szabadelvűek-, a néppártiak- j és a függetlenségiek szent jelvényeit. Min-1 denik zászlónak meg vannak a maga követői és én bármelyik zászló követője előtt a legmélyebb tisztelettel hajlom meg mindaddig, mig a tiszta meggyőződés vezérli, a mig csak elvért küzd és nem egyes személy érdekében. A régi áldatlan állapotok eltűnő félben vannak. A jog, törvény és igazság hármas jelszava alatt édes hazánk egén az idealis- mus hajnala dereng. Felemelt fővel és nyílt homlokkal küzdhetünk ma már azon magasztos ideálokért, a melyekért a Thökölyek, a Bocskaiak, a Rákócziak, a Bercsényiek és újabban édes hazánk nagy regenerátora: Kossuth Lajos, csaknem vértanúhalált szenvedtek, értem: a függetlenségi eszmékért. A függetlenségi eszmékért való ideális j lelkesedés tömöritett minket, s ez hozta ide — a messze távolba — Nagyságodat is. Mi kibontottuk a már másfél évtized óta begön- gyölgetett zászlót, megüzentük ellenfeleinknek a szent meggyőződéssel és a legtisztább eszközökkel megvívandó háborút. Csak vezér kellett, a ki a sziveinkben meggyuladt szent lángot: a hazaszeretet lángját éleszsze, a ki a helyi érdekek miatt elhagyott függetlenségi zászlót a kezébe ragadva bennünket küzdelemre vezéreljen. A függetlenségi negyven- nyolczas párt nagynevű vezére, Kossuth | Ferencz, Nagyságodat vezényelte hozzánk i és mi mint hűséges katonák, a legmélyebb , tisztelettel üdvözöljük Nagyságodat és a legelszántabb küzdelemre készen várjuk párán-1 csait. A győzelmet illetőleg nem kecsegtetem, mert nem kecsegtethetem éppen az idő rövidsége miatt, vérmes reményekkel. Arról azonban biztosítom Nagyságodat, hogy mi lelkünk egész hevével csüggünk a függetlenségi eszméken, hogy minden erőnkkel oda fogunk hatni, hogy a zászlót diadalra juttassuk. Eszméink győzelmének édes reményében üdvözlöm Nagyságodat, mint vezérünket. Adja Isten, hogy a kezébe ragadott zászlóval biztos diadalra vezérelhessen. Isten hozta a mi szeretett vezérünket! A szép beszéd, mely higgadt, mérsékelt tartalmával a más párton levő választóknak is teljes megelégedésével találkozott, mély benyomást gyakorolt a közönségre, mely szűnni nem akaró éljenzéssel jutalmazta, meg Csóti Márk alelnököt. Nagy figyelem között kért szót azután Gyapay Pál. Tudja, úgymond, hogy az impozáns fogadtatás nem az ő személyét illeti, mert hiszen ő itt ismeretlen, hanem azt a zászlót illeti, melyet ő itt kibontani készül. Ö nem kereste a jelöltséget, nem vezérli a hiúság és hogy mégis jelölt lett, az pusztán a véletlen műve. Megköszöni a választóknak azt az impozáns és lelkes fogadtatást és kéri őket, hogy nem csüggedő lelkesedéssel tartsanak ki a függetlenségi eszmék lobogója mellett, hogy azt majd diadalra vezethessék. Nem akarja programmjának pontjait fejtegetni, mert a a másodikban a tanárkarból e czélra kiren- ] delt juratust illeti. í Midőn a felügyelő senior vagy esküdt- ] diák, pár percznyi várakozás után látja, hogy , egy-kettő kivételével mindenki elfoglalta á | saját helyét, rövid csengetéssel jelez. Erre i aztán, mintha kettészakították volna, hirtelen ] végeszakad a zsivajgó társalgásnak, s helyé- , rül ki-ki azonnal felállván, tompa némaság üti meg a termet. A senior néhány szóval elrebegett áldást esdö imája után visszatelepszenek és kezdődik, a mi végett némelyik majdnem nyakát szegte, mig odáig jutott a második emeletről, a hol nem ugyan tartós de mégis békét köthet hadakozó gyomrával. Amint az imént kifrecsentettem, mindegyik asztalnál tizennégyen ülnek, ügy azon- j ban. hogy 7—7 tartozik egy-egy tálhoz. Az elválasztó határt az asztal középvonala képezi. ( Az asztalok I—XII. számozással bírnak. Úgyszintén meg vannak számozva az egyes asztaloknál az ülőhelyek. A nagyobbakat lehetőleg egy asztalhoz teszik a rendezés1 alkalmával a kisebbek asztalánál pedig egy- egy öregebb diák szerepel osztályfőnökként. Az elsőség, akárcsak az a bizonyos magas polczu bíróság, naponként sorba következik mind a hét emberre. Ezt maga a convictusi regula Írja elő. Hasonlóképen az szhbja meg az utolsó szedő kiváltságos jogait is. (Folyt, köv.) Tóth Lajos.
