Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-13 / 24. szám
NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. Negyedévre 2" kor. Félévre . . 4 kor. í Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Nevelésügyünk. Újabb meg újabb bizonyítékokkal győznek meg bennünket a történtek, hogy a tanügy reformálása — különösen az elemi iskolákban — immár elhalaszthatatlan volt. Újabb és újabb tények merülnek fel napról-napra, melyek a hibás nevelési rendszert, különösen az alsóbb iskolákban, kárhoztatják. A legújabb hir egy tanító embertelenségéről élénk világot vet azokra a tanügyi vitákra, melyek az utóbbi időben felmerültek. Hogy minek minősítjük e tanító eljárását, arra könnyen felelhetnénk, de hogy mi lehetett az indító ok, hogy a gyermeket véresre verje, — arról vajmi nehezen adhatnánk felvilágosítást. Gyászos elégtétel volt ez ama férfiaknak, kik a nevelésügyi vitát megindították. Mert ki ne Ítélné el a tanítóság ama meggondolatlan részét, mely gyöngédebb eszközök mellőzésével a nádpálczához folyamodik, — ama tanítókat, kik a helyett, hogy komoly tanítással igyekeznének a gyermek szivéhez férkőzni, durva erőszakot alkalmaznak? Elitéli őket ma már a nagyközönség ama kisebb része is, mely a nádpálcza-kultuszt pártfogásába vette, oltalmazta. Meglepő az eset abból a szempontból, hogy éppen akkor történik, midőn a közoktatásügyi miniszter — felismerve az iskolai testi fenyítés helytelen voltát — a nevelés ez elavult eszközét a fegyelmi büntetések sorából törölte. Mert miféle nyomasztó állapot az szülőre és gyermekre nézve egyaránt, ha a fejletlen gyermeknek azzal az aggódással kell iskolába mennie, hogy neki is kijuthat az ütlegekböl. A testi fájdalmon kívül, melyet a bot okoz, a legtöbb esetben sokkal nagyobb az erkölcsi kár, ha megverjük a serdülő gyermeket, akinek önérzete, önbecsülése ezáltal sokat szenved. Ifjú, fogékony lelkületét a veréssel eltom- pitjuk, s az a visszafojtott, elrejtett konokság, melyet sok gyermekben az iskola falai között észlelhetünk s a mely az iskola elhagyásával annál hatalmasabban tör ki, leginkább a megalázó testi fenyítés következménye. Hála Istennek túlsúlyban vannak azok a felvilágosult tanítók, kik inkább a gyermek lelkére hatnak, s igy maradandóbb hatást képesek elérni, mint azok, kik a brutalitás eszközeihez folyamodnak. Most, midőn a kultuszminiszter kibocsájtotta az állami népiskolák fegyelmi rendszabályait, az illető tanító vétsége fegyelmi utón is szigorúbb megbirálás alá fog esni; a törvényszék is megfogja büntetni a magáról meg- feledkezettet. Leginkább azonban a hazai tanítóság ítéli el öt. És joggal. Meri ha fenhangon szeretünk kérkedni a humanizmussal és azt mindenütt, ahol csak lehetséges, alkalmazzuk is, miért éppen az iskola legyen az a hely, ahol a humanizmust durván megsértők védelemben részesüljenek. Nincs, aki az előfordult brutalitásért a tanítóságot — a maga összességében — felelőssé tenné, mert elvégre minden józan gondolkozónak be kell látnia, hogy a feladatuk magaslatán álló tanítóinkat a népnevelés terén szerzett érdemeikért csak elismerés illetheti meg és egyesek hibáiért az egész testületet felelőssé tenni nem lehet és nem szabad. De a társadalom is megkövetelheti, hogy olyan esetekben, amidőn a népnevelés jó hirneve forog veszélyben, a tanítóság nem annak az egyénnek álljon védőjévé, aki cselekedetével kartársainak közbecsülését teszi tönkre, ' hanem a nagyközönséggel egyetemben leghatározottabban oda törekedjék, hogy a tiszteletreméltó tanítótestület az ilyen salaktól megtisztuljon. Gyermekeink tesli és lelki egészségéről van szó és ezt a tanítóknak szem elöl téveszteniük nem szabad. A tanítónak elég eszköz áll rendelkezésére, hogy a hanyag és rossz magavise- Iefu gyermeket megbüntethesse, — nem méltó arra, hogy ütlegeléssel adjon nyoinatékot oktatásának. A brutális tanító senki becsülésére nem érdemes; sem a szülőkére, sem a nagyközönségére, legkevésbbé pedig saját kartársaiéra. I Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 9-én rendkívüli közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, olvastatott a belügyminiszter leirata a korcsmák, sörházak és pálinkamérésekre alkotott szabályrendelet módosítása tárgyában. A belügyminiszter által kívánt csekély módosításokat a közgyűlés elfogadta s azt ekként módosítva jóváhagyás czéljából ismételten felterjesztetni rendelte. A vármegyei törvényhatóság azon határozatát, melylyel a Kölcsey és Jókai-utezák- nak a törvényhatósági utak sorából való kihagyását elrendelte, a közgyűlés megfellebbezni rendelte. Polgármester azon jelentését, mely szerint Goldstein Adolf és. Köves Lajos piaczi vám és tisztítási bérlőkkel oly nemű egyésséget kötött, hogy nevezettek a piaczra érkező állatok után szedhető vámdijj ellenében a városnak évenként 1000 koronát fizetnek — elfogadta és jóváhagyta. A városi vadászterületnek 6 évre leendő bérbeadását elrendelte s az erre vonatkozó árverési feltételeket jóváhagyta. A kórházi bizottság javaslata folytán, a kórház mellett fekvő 203 népsorszámu teleknek a kórházi helyiség megnagyobbitása czéljából leendő megvételét elhatározta s az adásvételi ügylet tárgyalását a folyó évi Julius 14-én tartandó közgyűlés napirendjére kitűzte. A trieszti általános biztosító-társaságnak betöréses-lopás elleni biztosításra vonatkozó ajánlatát — mint szükségtelent — mellőzte. Polgármester élőterjesztésére kimondotta, hogy a telephon-hálózatot a Városházánál, a közkórháznál, a polgármester lakásán, esetleg még a rendőrkapitány lakásán is bevezetni fogja. Stróhmájer Ferenc/ kérelmére, a telke előtt'aszfaltgyalogjáró létesítését elrendelte. Penyigei Imre kérelmére, a Rákóezy- utczai telkéből elfoglalt terület árát Q méterenként 2 korona 2 fillérben megállapította. A Gubás-társulat kérelmét, a Gubás- szin alatt korcsma nyitás engedélyezése iránt, miután a képviselőtestület hatásköréhez nem tartozik — mellőzte. Mármarosmegye alispánjának megkeresését - a szegényebb sorsú jegyzői tanfolyam TARCZA. Emlékkönyvbe. Légy csak vidám, ne vedd soha Komolyan az életet. És ragadd meg és ürítsd ki Fenékig az élveket. Balga az, ki félve várja A jövőt: a holnapot; Ha balsorsod utói érne, Akkor öntsd ki bánatod! Hisz csupán csak egyszer élünk, Éljünk vígan, mint madár. Semmi bús nincs e világon, Egyedül csak a halál! Tóth Erzsiké. Irta TioiLjr .ÁJsos. Tizenötesztendős bakfis-leány volt Bogyai Emma, a mikor először beszéltem vele. Termetre nézve már akkor is anyányi leány volt; a természete azonban olyan bohókás volt, mint valami tizenkétesztendős pulyáé. ügy kaczagott, hogy kicsordult belé a könye s nem szégyelte magát, ha legényember monI dott neki hízelgő bókokat. Nem szégyelte, mert úgy nevelte az édes anyja, a ki azt akarta, hogy soká élvezze a gyermekkor boldogságát és ne senyveszsze el a korai érettség rügyfagyasztó hidege. Csakhogy Emmuska, a kaczagó, han- ezurozgató eleven ördög nem volt ám melegházban nevelt palánta, a kit meg lehet óvni még a szellő libbenésétől is. Olyan volt, mint a szélben ingó, esőtől paoskolt és nap után kerengő sárga napraforgó, a ki akkor i volt elemében, ha kint csatangolhatott a zuhogó záporban, vagy a mikor bokorugrós ruhájába belekapaszkodott a forgószél, meg mikor nagykarimás szalmakalapja alól kaczér- kodott a melegen tűző napsugárral. Egy reggelre azonban a kis piros Emma olyan halavátiyan kelt föl az ágyából, mint a sárga viaszk-virág. Olyan bágyadt, levert volt, mint a kiből kiszedték a velőt s máskor tüzesen villogó két kék szeme olyan fátyolozott volt, mint az agóniában fetrengő betegé. — Mi lelt, Emmuska? — kérdezgették tőle ijedten, feldúlt arczczal. — Semmi . . . semmi . . . csak egy kicsit gyenge vagyok. Hivassák el az orvost,- a ki majd ir valami orvosságot. Az orvos el is jött, meg is vizsgálta, orvosságot is irt a részére ; de azért elmenőben megrázta a fejét és azt mondta Bogyai- nénak: — Nem segít ezen az orvosság . . .- Kutyaharapás ez, a mit a szőrével kell gyógyítani. —- De orvos ur, csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy Emma is kinőtte már a írövid szoknyát ? ! — Nem mondok én többet, mint a mit mondtam. Azt hiszem, Bogyai Dénesné abból is eleget ért ... Az orvosságot azonban adják be minden három órában egy kanállal, mert az megszünteti a testet gyöngítő lázt és elősegíti a nyugodt alvást. Bogyai Dénes, mikor az orvos elment és egyedül maradt a feleségével, panaszos, korholó hangon leczkéztette meg: — Lásd, fiam, hányszor mondtam neked, j högy a leánygyermekkel az anyának mindig j bizalmasnak kell lennie. Tudni kell annak | minden gondolatát és apránkint, fokozatosan 1 meg kell értetni vele azt, hogy mi a nő \ hivatása az életben. Mert hej, baj ám az, j mikor a leány azt másoktól tudja meg s J szülei előtt meg az ártatlant játsza. Talán Emma is ebben a helyzetben van ?! — Emma! — kiáltott fel tépelődve Bogyainé. — És éppen te mondod ezt, Dénesi — Nem állítok határozottan semmit, de azt hiszem, hogy az orvos eltalálta a baj okát. Most rajtunk, első sorban pedig rajtad a sor, hogy azt kikutassuk . . . * * * Bogyainé magáról tudta, hogy a leányok titkát nem olyan könnyű kifürkészni, mint azt a férje gondolja. Elhivatta tehát nagy- nénjét, a família Anna nénijét, hogy tudja meg ő a baj okát. Anna néni odaült a beteg leány ágya elé és elővette a leghatásosabb fegyvert, a szines, káprázatos meséket. Még Emma is olyan ájtatosan hallgatta azokat, hogy sokszo r a szeme-szája elállt belé. Egyszer azonban, mikor egy nagyon szép és nagyon kedves mesét bevégzett, suttogva azt mondta Emma a mesélő néninek: — Anna néni, ha megengedi, most én mondok egy szép mesét. Olyan szépet, a milyet még Anna néni se mondott; de ne tessék ám elmondani senkinek, mert én akkor az éjszaka álmodtam azt, a mikor olyan betegen ébredtem fel. — Hallgatlak, szentem-lelkem, kis leányom. Csak beszélj szép lassan, nyugodtan, hogy meg ne ártson a sok beszéd. — Azt álmodtam, kedves nénikéin, hogy a mikor éjjel az ágyamban feküdtem, az ablakomon egy hófehér galamb kopogtatott. Megijedtem, de azért mégis kinyitottam az ablakot és elvettem tőle a szájában lévő kis levelet . . . Fehér liliomlevelen, aranyos betűkkel írva, ezek voltak olvashatók: „Ártatlan kis angyalom! Kelj fel puha párnáidról, emelgesd két hófehér karod és repülj a fehér galambocska után, a ki téged elvezet az Ártatlanság honába, a melyet csak egy keskeny folyó választ el a Szerelem birodalmától. Ha gyönge szived elég erős lészen, hogy visszatartson a folyón való átkeléstől, úgy a kis galamb újra házaláséi* édes anyád oltalmazó karjai közé. Ha azonban gyönge leszel és átléped a másik birodalom mesgyéjét, úgy nem véd meg többé liC^olesolih bevásárlási forrás nyári idényre l!! ... Értesítjük a n. é. közönséget, hogy a közelben álló nyári idénynek megfelelő czikkek rendkívüli nagy választékban megérkeztek és azokat igen-olcsón árusítjuk. Kaphatók: no1'’ ,, ™-mgek, gallérok, kézelők, lábravalók, nyakkendők, férfi- és fiu-kalapok, keztyiik, fegyházban kötött harisnyák, kötények, sziues és fehér hímzett alsó szoknyák, fűzők, csipkék, szalagok, pipereszappan, parfüm, gyermekkocsik, kosarak, utazó bőröndök, sétapálezák, nap- és esőernyők, hímző és dobráma, hímző selymek és pamutok, ezérnák, pénz-, szivar-, szivarka- és szivartárcza, batisz és vászon zsebkendők, kefék, fésűk, bajuszkötők és még sok itt fel nem sorolható czikkek. — A nagyrabecsült közönség szives pártfogását kérjük annál is inkább, mert nálunk olcsóbb, mint bárhol! _ IT_T <* „----------------------------------------------------Maradtunk kiváló tisztelettel FRIEDMAMW Cl l'ölil í/i f d* ^_____________________(Tfj’zle-aa.elyiségr: To.é.n.') (32—52)
