Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-25 / 52. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. biztossá teszi a járást. Megóvja a lábakat a hideg, nedvesség és izzadástól. E tárgyban mai számunkban közzétett hirdetést ajánljuk közönségünk figyelmébe. Különfélék. * Milliomos asszonyok szeszélye. Az amerikai milliomos asszonyok közt a monogrammok nem kevésbbé vannak a divatnak alávetve, mint akár a kalap, vagy a ruha. Ebben a tekintetben is nagyon szeszélyesek a yankee-asszonyok. A jelenleg divatos monogrammok a régi misekönyvekben látható betűk alakját és színét utánozzák. A diszités rendesen rikító vörös, a betű maga sárga, vagy kék. Az ilyen monogrammok elkészítése igen nehéz s asszonyok végzik, akik a szükséges mintákat többnyire franczia kolostorokban tanulmányozták és pauzálták. Más divat szerint pecsétalaku a monogramm. Divatos továbbá a zsebkendő sarkába behimeztetni a czimert. A monogrammokat nemcsak himez- tetik, hanem sokszor bevésetik. igy különösen karpereczekre. Ha egy amerikai hölgy kar- pereczet kap, belevéseti a monogrammját, azután odaadja barátnőjének, hogy ő viszont a saját monogrammjával díszítse. A karperecz azután tovább vándorol barátnői körében s amikor visszakapja, akkor már tele van monogrammal. Akkor aztán elteszi emlékül többi ékszerei közé. A legjobb barátnő mono- grammja persze első helyre kerül a karpereczen. Nem ritkán két karpereczet is szerez, az egyiket férfiismerőseinek, a másikat nőismerőseinek monogrammja számára. Ilyenkor aztán balkarján viseli a férfiak, jobbkarján az asszonyok monogrammjával ellátott karpereczet. * Mikor menjen férjhez a leány? Egy angol családi újság vetette föl ezt a kérdést s felszólította olvasóit, hogy feleljenek meg rá. Jelentkeztek is hozzászólók a társadalom minden köréből. A többi közt érdekesek a következő feleletek: A jegyesek, ha szeretik egymást, sohasem nagyon fiatalok arra, hogy megtartsák az esküvőjüket. Hiszen nincs szebb látvány a fiatal szerelemnél. Ha boldogok akarnak lenni, leánykáim, ne várjanak a férjhez menetellel addig, amig, ízlésük és jellemük teljesen megállapodik. Minél fiatalabbak, annál könnyebben idomulnak majd férjük Ízléséhez. De ami önökre áll, a férfiakat is illeti: minél fiatalabb a jövendőbeli, annál több a valószínűség, hogy jó férjet lehet majd nevelni belőle. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy minden fiatalember, mielőtt megtalálja szive érzésének az igazi talajt, előbb a bolondját járja. Veszedelmes dolog, ha az első érzést mindjárt olybá veszi, mintha egész életre szólna, mert csakhamar következik ám a kiábrándulás. Az első szerelem sohasem volt jó alapja a boldog házasságnak. Két dolog bizonyítja ezt: az egyik az, hogy a válóperek fele olyanokból telik ki, akik nagyon fiatalon keltek egybe; a másik: hogy nem találkoztam még fiatal asszonynyal, aki első szerelmére gondolva hozzá ne tette volna: „Mily csacsi voltam !“ * A házasodás kora Érdekes, hogy a különböző országok törvényei más és más életkorban engedik meg a nősülést. Németországban az uj polgári törvénykönyv a férfi részéről huszonegy, a nő részéről pedig tizenhat évet kíván. Ausztriában mindkét nemnél tizennégy év a minimális kor, Francziaország- ban és Belgiumban a férfinak tizenhat, a nőnek tizenöt, Spanyolországban a férfinak tizennégy, a nőnek tizenkét évesnek kell lenni legalább, hogy törvényes házasság jöhessen létre köztük. Oroszországban fordított a viszony. A férfinak legalább tizennégy, a nőnek legalább tizenhat évesnek kell lenni a házasságkötésnél. Svájcz-és Görögország ebbeli törvénye megegyezik a Spanyolországéval. Törökországban nem kötik korhoz a házasságot, csak az van megszabva, hogy a szerelmeseknek kellő jártasságuk legyen a vallásos szertartásokban. Magyarországon, mint tudjuk, a férfinak legalább tizennyolcz, a leánynak legalább tizenhat évesnek kell lenni a házasságkötésnél. * A hol ismeretlen a csők. Nem mindenütt a világon csókolóznak. így Khinában, Japánban, Indiában, Birmában, egészen ismeretlen valami a ^sókolózás. A khinai és japáni lányoknak fogalmuk sincs a csók jelentőségéről, ámbár az ő ajkuk is rózsás, s i nekik is édes a mosolygásuk. A khinai vagy az indus ifjú épenséggel nem fejezi ki szerelmes érzéseit azzal, hogy megcsókolja az imádottját s az anyák sem csókolják meg gyermeküket a fönt említett országokban, hanem csak egyszerűen a szivökhöz szorítják. (Nálunk sem ártana, ha a gyermekek csókolása kevésbbé gyakori volna, legalább a sok idegen részéről, mert sok esete van a csókkal terjedt betegségnek.) Különös, hogy a déli népek megegyeznek a csókolózásra nézve az éjszakiakkal. így például az eszkimók — ha szeretik egymást, s ezt ki is akarják fejezni — orruk egymáshoz való dörzsölésével cselekszik meg. Boldogtalan szerelem orvossága. A romantika napja folyton hanyatlóban van s mondhatni, hogy már lassan-lassan a szerelem is tudományos elvekre épül; most tudniillik kisüti egy spanyol tudós, hogy a viszonzatlan szerelemnek is van gyógyszere és pedig: a szénsavas mész. Martinez Regensa doktor ur volt az, aki felfedezte, hogy a spanyolországi Alonje nevű csodaforrás mésztartalmú vize a boldogtalan szerelem ellenszere. A csodaforrás analise után arra is rájött a doktor ur, hogy csakis a szépnemnek használ, férfira hatástalan. Már régóta használják az Alonje vizét idegbeteg, hisztérikus nők és állítólag sikerrel, de hogy a mész szerelmi gyógyszer is, azt csak Regensa vizsgálatai mutatták ki. A boldogtalan szerelem orvosa egyes eseteket is közöl állításának igazolására. így egy hölgynek idegbántalmai voltak. Betegségének az okozója egy csinos egyenruha, illetve annak viselője egy spanyol lovaskatona volt. Csakhogy a katona szive olyan kemény volt, akárcsak a karabélynak a csöve s a kisasszony nap-nap után sorvadt viszonzatlan szerelmében. A „betegség“ tünetei a legpontosabban nyilvánultak, úgymint: étvágytalanság, világfájdalom, fejfájás, versírás és a nyáresti séták. Elvitték tehát a beteget a csodadoktorhoz, hogy az a kis lány szivének a dobogását ismét rendesre redukálja, doktor ur az alonjei forrást ajánlotta a betegnek, aki megfürdött benne néhányszor és a kúra után — meggyógyult. Egy másik esetben egy villogó szemű, ébenhaju ideges szevillai kis lány kérte ki Regenza tanácsát. A betegség szimptomái itt is szembetűnők voltak. Nem evett, nem ivott, nem aludt a leányka és nem kellett neki semmi é3 senki, csak egy — fiatal ügyvéd. Egy heti alonjai kúra után neki is kiállíthatta a doktor ur a bizonyítványt, hogy : egészségesen elbocsáttatott. Valami öt tuczat ily példával hozakodik elő a szerelem gyógyításának a tudora. A meggyógyult hölgyek mindegyikére, valamint a doktor urra is teljes nyugodtan, minden lelkiismereti furdalás nélkül rá lehet mondani, hogy : vagy őrült vagy szent. — Hány lakosa van New-Yorknak. Most tették közzé a new-yorki uj népszámlálás adatait. Ezek szerint New-York lakosságának száma most három és egyharmad millió, tehát körülbelül hatszorta több, mint Budapestnek. Tiz esztendő alatt New-York lakossága egy millióval szaporodott. * A házasság iskolája. Egy Louisa Williams nevű fiatal new-yorki asszony különös módon akar segíteni azokon a szoczi- ális bajokon, melyek a leányok boldogulásának útját álják. Elhatározta, hogy iskolát nyit olyan leányoknak, a kik később férjhez akarnak menni. Ismerőseit is fölszólította, hogy hasonló intézeteket rendezzenek be. Ezeknek az iskoláknak nagy és fontos föladatuk volna. Nemcsak azt tanulnák meg ott a leányok, amit minden háziaszonynak tudnia kell: a főzést, varrást, hanem azt is, hogyan kell az egészségre és szépségre ügyelni s ami a fő : azt, hogyan kell a férfiakkal bánni. Williams asszony terve szerint New-York minden városrészében kellene ilyen iskolát alapítani. * Szerelmesek megadoztatasa. Amerika Idaha nevű államában van egy methodista község, melynek lelkipásztora geniális módon gyűjt pénzt egyházi czélokra. A község templomának nem volt orgonája, de pénze sem. A lelkész elrendelte tehát, hogy minden iíju, aki egy küségbeli leányzót meglátogat, 10 czentet tartozik fizetni a hitköszég pénztárába. Persze csakhamar megvolt az orgona. Az uj orgonához azonban egy szép uj templom is kellett. A lelkész ezúttal sem jött zavarba. Felállította a következő adótarifát: Egy esteli látogatás egy fiatal leánynál 10 czent, egy nappali látogatás 2—6 czent, egy kézszoritás 16 czent, egy séta kettesben 12 czent, egy csók az anya jelenlétében 17 czent, egy házassági ajánlat 1*98 dollár, az esküvő napjának megállapítása 2 czent stb. Ezt a különös adót az illető leány bevallása alapján szedik be. Ilyen módon az orgonához nemsokára meglesz az uj templom is. Irodalom. * Vörösmarty Mihály születésének százados évfordulóját nagy kegyelettel üli meg a nemzet. Sokban olyan ez az ünnep, mint egy nagy temetés. Mintha Vörösmarty vég- tisztességtételére még egyszer felvonulnának párduczos Árpád és a futó Zalán, Cserhalom hőse s a két szomszédvár gyűlölködő népe. Megjelennének fenséges jámbusaik köntösében a Hunyadiak és Mátyás király, s eljönne a szende, szép Ilonka, hogy egy könyet ejts _n a költő sirhantjára. És nyomába Zolna, Enikő, s a többi fátyolos, lengeteg szüzek. A magyar költészet sokkal, nagyon sokkal tartozik \ örosmartynak, többel, mintsem hogy ez ünnepélyekkel leróhatna tartozását. Hatása kitörölhetetlen nyelvünk fejlődéséből, a késő korok munkái is, — bár talán csak kevesen fogják tudni — az ö vállain állanak, de költői munkái elavultak, Vörösmartyt iskolai classikussá tették a „tanférfiak“, s' munkáit ma már alig olvassa a nagy közönség. A honszérzés nagy eposza mostan még egyszer kézről-kézre jár, egy időre fölelevenül a bujdosó Zalán s a deli Haj na. Ezek az alakok a történet lapjairól szálltak ki a költészet ligetébe s lassanként visszaszálltak az irodalomtörténet lapjai közé. Ezeknek az alakoknak történeti valóságát rajzolja meg Borovszky Samu, a jeles iró, a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 24. füzetében. A munka 12 kötetben teljes. 1—1 félbőrkö- tésíi kötet ára 16 korona, kapható 3 koronás havi részletekre is. Egy füzet ára 60 fillér. — Huszadik Század. A „Huszadik Század" czímü társadalomtudományi szemle első évfolyamának utolsó száma most hagyta el a sajtót. Gazdag tartalmából kiemeljük dr. Jancsó György kolozsvári egyetemi tanár tudós fejtegetéseit az özvegyi jogról, Wiener Moszkónak „a magyar parasztosztály emeléséről” irt tanulságos czikke befejezését és dr. Farkas Géza érdekes tanulmányát a chinai válságról, továbbá a „Nietzsche-Iroda- loin“-ról szóló tartalmas közleményt és két polemikus izű czikket a magyar jogfejlődés önállóságáról. A „Szemlék“ rovatában a folyóirat Emmer Kornélnak egy, a pénzügyi bizottságban tett felszólalása kapcsán hangoztatja annak szükségességét, hogy a budapesti egyetemen sociologiai tanszék állíttassák fel s ezenfelül több könyvismertetést is tartalmaz. A számot ezúttal is egy a múlt hó bel- és külpolitikai eseményeit itt röviden összefoglaló „Kortörténeti szemle“ fejezi be. A folyóiratot a jövő évtől fogva Politzer Zsigmond és fiai könyvkiadó czég veszi át s az előfizetési dijak is ide küldendők, a lapszerkesztője továbbra is dr. Grátz Gusztáv marad. Előfizetési ár évenkint tizenhat korona, félévenként nyolcz korona. Szerkesztői üzenet. Munkatársainknak. Köszönjük szives készségüket, melylyel felhívásunknak megfelelve, karácsonyi számunkra dolgozatokat küldeni szíveskedtek. Minthogy azonban a beérkezett czikkeket mind nem közölhettük, kérjük azoknak — kiknek czikkei meg nem jelentek — szives elnézését. Alkalmilag azokat is közölni fogjuk. hét év kímélteién keze, dús szőke haja most is olyan hullámos, ragyogó, termete karcsú és hajlékony, ajka ennivaló piros, csak az ajkszegleteiben látszik néha alig észrevehető, keserű vonás; a kedélye lett komolyabb, vagy hogy szép fejét büszkén, magasan hordja és a szeme nem ragyog többé olyan extázisbán, mint midőn a Simon Ervin olajbarna nevető szemeibe tekintgetett. Óh régen volt, tiz éve már annak, midőn igy a Karácsonyfa égő gyertyái mellett, suttogó, érzelemtől áthatott hangon vallotta meg neki Ervin, hogy szereti és szeretni fogja a sírig híven, igazán, csak várjon reá mig érte jöhet, addig pedig kérni fogja Istent, tartsa meg neki az ő kis bálványa szivét. S ő, Edith olyan boldog, könnyű szívvel fogadta meg neki, hogy várni fog reá bármeddig, örökké, hogy szeretni fogja haláláig, még azontúl is. És várt, várt; eleinte nem lankadó reménységgel, édes ábrándozással, mig a kétség be nem fészkelte magát szivébe, mely aztán lemondássá nőtt. S im itt áll most reményt veszítve; lankadtam Ijedten nézve egy szomorú, rideg jövő elé, melyben semmi, de semmi nem lesz*majd. amiért élni érdemes legyen. Volt pedig azóta nem egy az ismerős ifjak között, kik odaadták volna birhatásáért a fényes menyországot, de Edith hü maradt érzelmeihez, akik úgy szeretnek, mint ö, azok csak lemondani képesek, de mást boldogítani, mással boldog lenni: nem. Nehéz, keserű, sóhaj szakad fel kebléből, óh miért, miért tetted ezt velem? S a távoleső termekből mintegy válaszként szomorú kérdésére, ide hallatszik a zene szivetrázó bús hangja: Ha nem szeretsz, mért nem mondtad régen. Szomorú elmerültségében nem vei te észre az újonnan érkezett csilljngelő szánka- zajt; hiszen Pali bácsi is megérkezett már s pedig rendesen ő szokott az érkező veu- dégsor legutolsója lenni, ki jönne még? De im megnyílik csöndben a szoba ajtaja s a Pali bácsi boldogan mosolygó piros arcza néz be rá, ki csaknem megijed a szomorú arcz látásán. De aztán felül kerekedik élpusztithatlan arany kedélye. Ejh mit csinál itt egyedül az én jó Edithem, miért e szomorú arcz, talán még búsulni is tudnál, mikor mindnyájunk szive örömmel van teli; jer madaram, hoztam neked karácsonyi örömet. Azzal gyöngéd erőszakkal viszi magával a meglepett leányt, de csak a szomszéd szobáig, ott elállja utjokat valaki, ki nem fékezhető türelmetlenséggel várt reájuk. Ervin! Edith! Száll el a hirtelen nem fékezhetett örömsikoly, teli a viszontlátás örömeivel, egy perezre mintha az ég nyílna meg előttük, de aztán .a meggondoltság pillanatában mindkét ajkon megfagy a mosoly a leszámolás, a vallomások előtt. — Meg tud-e nekem bocsátani Edith, mielőtt meghallgatna, akar e hinni szavaimnak, mielőtt bizonyságot szerezne magának, eltudná-e feledni azt a sok szomorúsággal teli éveket, melyeket önhibámon kívül, személyes szerencsétlenségből szereztem magának ?* Mert tudom, hogy busult miattam, megérezte szivem, mely nem szűnt meg mindig magáért dobogni azóta. Beszédes csend következett erre, kiki a maga szivébe nézett egy pillanatig. De a jó Pali bácsi nem engedett sok időt a gondolkozásra, csak megfogta az Edith kis, forró kezét s oda vezette Ervinhez. — Bocsássatok meg egymásnak gyerekek, aki szeret mindent megbocsát, mindent elfeled. S nézte nagy boldogan, mint válik rózsaszínűvé a halvány arczocska, s mint lángolnak fél az egymásba tekintő szemek, amint Edith alig hallhatóan susogta: — Megbocsátok! Tóth Erzsiké. J ezüst s z ülö. Jézust szülő Karácsony-éj Terülj reánk szépen, Házikónkat, kis falunkat Fiiröszd iürességben. Házikónkat, kis falunkat Minden szegény népet, Boldog itsad, üdvözítsed Arra kérlek téged! Kinek nincsen földiekben Büszke ragyogása, Vezesd el az üdvözítő Álmok országába. Hadd derüljön föl az arcza Nagy igazán egyszer, Hadd érezze, hogy még ö sem Megvettetett ember. Fénye, kincse ö neki is Vagyon valójában, Amaz örök, dicsőséges Égi palotában. S járva-Jcelve se hagyja el Itt a földön álma, l élelmezze, takargassa Angyalaid szárnya. Jézust szülő Karácsony-éj Terülj reánk szépen, Füröszd meg a szivünk, lelkünk Édes üdvösségben. (Majtis, 1900. decz. hó..) f Varga Lajos. H|§1 — a KŐM. Irta : Tichy Ákos. gyiknagy napilap főszerkesztője fel- tűnő jókedvvel állított be estefelé ' a szerkesztőségbe s még Gábornak, a szerkesztőség szolgájának is barátságosan köszönt, holott máskor a publi- czisztának is csak úgy félvállról mormogta oda az adjon istent. — Az öreg vagy örökölt, vagy pedig valami jó eszméje támadt, hogy ilyen rózsás kedvben látja a világot — mondta az egyik munkatárs, a ki különben csak annyiban forgatja a tollat, hogy naponként megczímez néhány levélboritékot és megírja a hiányzó czi ínszalagokat. — Ne szellemeskedj, Misi, — szólt reá az egyik rovatvezető — mert ha igy folytatod, még Akadémikus lesz belőled. — ... kus! — tóditotta az újdondász. Misinek azonban jó orra volt. mert a főszerkesztőnek csakugyan valámi ötlete t - madt és e miatt volt olyan elemében. Mikor a főszerkesztőnek jó ötlete támad, akkor behivatja magához a szerkesztőt
