Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-25 / 52. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. Törvénykezés. A debreczeni királyi ítélőtábla tanácsainak beosztása az 1901-ik évre. Polgári ügyek szakosztálya: I. tanács. Polgári, telekkönyvi, úrbéri (1896. XXV. t.-cz.) ügyek. Elnök: Bernáth Elemér, a kir. ítélőtábla elnöke. Bírák: Tar Gyula, Mérey Ottó, Kölcsey Sándor. Rottler Béla. Tanácsjegyzők : dr. Ujfalussy Dezső albiró, Tóth Aurél albiró. II. tanács. Közpolgári, váltó, kereskedelmi, csőd és bányaügyek. Elnök: Szeghő István tanácselnök. Bírák: Sztáncsek János, dr. Gaj- zágó Béla, Viski Károly, Potorán István, Mennyey László, Tomcsányi László, Szalay József. Tanácsjegyzők: dr. Markovits Elemér jegyző, dr. Paál István aljegyző. Sommás felülvizsgálati tanács. Elnök: Szeghő István tanácselnök. Bírák: Tar Gyula egyúttal elnök- helyettes, Mérey Ottó, dr. Gajzágó Béla, Kölcsey Sándor, Mennyey László, Bottler Béla, Tomcsányi László. Tanácsjegyzők: dr. Ujfalussy Dezső albiró, egyszersmind a jegyzőiroda vezetője. Tóth Aurél albiró, egyszersmind a jegyzői-iroda vezetőjének állandó helyettese. Büntető ügyek szakosztálya.' III. tanács. Elnök: Széli Farkas tanácselnök. Bírák: Unger Gusztáv, Naszádi Iván, dr. Kiss Endre, Újhelyi András, Horváth Bálint, Jeney György, dr. Szacsvay Elemér, Agricola Adolf. Tanácsjegyzők : Hunyor Ödön albiró, Bahunek Elemér aljegyző. Telekkönyvi vizsgáló bizottság. Elnök: Bernáth Elemér a kir. ítélőtábla, elnöke. Rendes tagok : Tar Gyula, egyúttal elnökhelyettes. Mérey Ottó. Póttagok: dr. Gajzágó Béla, Kölcsey Sándor. Dijnokok ügyeinek megvizsgálására alakított bizottság (1895. évi 819. J. M. E. sz. alatt kelt rendelet 14. §.) Rendes tagok: Sztáncsek János, Unger Gusztáv, Naszádi Iván. Póttagok: dr. Kiss Endre, Tar Gyula. A kir. ítélőtábla a büntetőügyi tanácsüléseket, illetőleg a büntető felebbviteli fő- tárgyalásokat hetenként kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken s ha ezek a napok térvénykezési szünnapra esnének, a következő hétköznapokon (B. Ü. szab. 119. §.), a sommás felülvizsgálati tanácsüléseket pedig csütörtökön fogja tartani. Hasznos tudnivalók. * Hogyan tisztítsuk a vizes palaczkokat ? A legegyszerűbb mód a következő: Egy darab kis burgonyát finom darabkákra vagdalunk, ezt kevés vízzel a pohárba tesz- szük és alaposan összerázzuk. Pár perez múlva már észlelhetjük a jó eredményt, s kellő öblögetés után az üveg egészen tiszta j lesz. * Kályha-ragasz. Füstölő kályháknak jó ragaszt készíthetünk, ha egyenlő sulyrész agyagot, sót és fahamut össszekeverünk. Miután nevezett anyagokat vízzel megnedvesitettíik, alaposan átgyurtuk, bekenjük velők a hideg kályhán a réseket. — Borax is kitűnő szer az agyag tartóságának előmozdítására. Ha e ragaszt vaskályhákra akarjuk alkalmazni, akkor 3 rész agyaghoz egy rész boraxot kell venni és mindkettőt jól összegyúrni. Ilyen ragasztó igen erősen tartja össze a részeket. * Vérzések csillapítására a következő reczept szolgál: 4 rész porrá tört gyanta, 3 rész 95 százalékos karbolsav és 2 rész kloroform. Használat alkalmával kevés vattát 1 ezen oldatba mártunk és erősen a vérző sebre nyomjuk. A köteléket néhány óra múlva ! eltávolíthatjuk a nélkül, hogy újból vérzés : állana be. * Piros limonádé. Vörös répát meleg ; szobában elfonnyasztanak, azután eczetbe tesznek és jól összerázzák s végre az egészet egyenlő mennyiségű, 90 perczentes alkohollal keverik. Az igy készült vörös pigmen- tumot limonádé festésére vagy a vörös bor szépítésére is használják. * Hogy lehet felismerni, vájjon a vörös bor színe természetes-e? E czélra a következő egyszerű eljárás ajánlható : egy darab sik felületűre reszelt égetett mészre néhány cseppet kell önteni a gyanús borból; ha a mész néhány perez múlva sötét sárgabarna lesz, akkor a borban csak természetes festőanyag van; ha ellenben a mész ibolyába menő szint vesz fel, akkor mályvával, ha a mész vörös és ibolyaszinii lesz, úgy koche- nillével, ha rózsaszínű akkor fukszinnal, ha sötét ibolyaszinü, akkor berzsenynyel, végre ha sárga vörösre festetik, akkor álkörmössel van a bor kezelve. * A kútviz (ivóvíz) tisztítása. Vegyünk jól kiégetett porózus széndarabokat és kössünk fonalak segélyével 20 drbot egy csomóba, csomagoljunk 3 ilyen, csomót és kössünk mindegyikéhez 2 klgr. kősó darabot. Eresszük e csomókat a viz tükrének különböző pontjain le a kút fenekére, 3 nap múlva kristály tiszta és legjobb minőségű lesz a vize. Ezt az eljárást ismételjük évenként 3—-4-szer, de csak egyszer kössünk a széncsomóhoz kősót a többi alkalomkor porózus téglákkal súlyosítsuk azokat meg. — A faszéndarabok annyi piszkot, meszet, gipszet stb. magukba szívnak, hogy végre olyan súlyosak lesznek, mint a kőszén. Ugyanazon faszéndarabok 2—3 esztendeig a kutban maradhatnak. * A méz, mint gyógyszer. Ismeretes körülmény, hogy a szorgalmas méhek a különféle növények legtisztább kivonatát hordják össze, melyben sokféle betegséget sikerrel I gyógyító gyógyszer halmazódik össze. Egy varróleány vérszegénységbe esett s annyira elgyengült, hogy járni sem volt képes. Az orvosok gyógykezelése eredménytelennek bizonyult. A beteg leány végre mézet kezdett beszedni. A méz hatása nehány nap múlva már mutatkozott s végre a leány arezszine, ereje annyira megjött, hogy folytathatta a betegség miatt elhagyott foglalkozását. Jó lesz ezt azoknak megpróbálni, akik hasonló, vagy más betegségben szenvednek, mert a méznek sokféle betegség ellen való gyógy- liatása immár be van igazolva. JsSL "CT O X5. Adomák az anyósokról.*) A gyűrű ára. Bizonyos férjtől, a kinek rettentő Xan- tipe anyósa volt, egyik házasulandó barátja kérdi: — Pajtás, mondd kérlek, mibe került a jegygyűrűd ? — Boldogságomba! — lön rá a rövid, de őszinte válasz. __ Közös sors. — Uraim tiz óra, haza kell mennem, elvesztettem a kapukulcsot. — Ajánlom magamat! ... én is önnel tartok. — Micsoda ? Ön is elvesztette a kapukulcsát ? — Azt nem, de. .. én is együtt lakom az anyósommal, mint ön. Az évforduló. — Ugy-e kérem, nem méltóztatik tudni, hogy milyen alkalomból rendezte líerényi ur a mai estélyt ? Bizonyosan kedves napja ez neki. — Oh igen nagysád! Anyósa halálának évfordulója. Különös bosszú. — Miért engedted meg, hogy sógornőd a te ellenségedhez menjen nőül? — Hogy megboszuljam magamat rajta ; mert a sógornőmmel az anyósom is hozzá költözött. Elővigyázat. A fiatal férj fényes ebédet ad. Mikor egy tál gombát hoznak s a vendégek kissé félve nyúlnak a csemegéhez, a háziúr megnyugtató hangon mondja: — Ah ! látom önök attól tartanak, hogy a gomba mérges. Ne féljenek. Volt bennem annyi elővigyázat, hogy előbb megkóstoltattam az — anyósommal. Kárt ya-asztalnál. Múltkor S. barátunk kalábert játszott és fölvette egy alsóra és hetesre, mit képzelnek önök, mi jött utánna? — Felső, kilenczes. — Nem az ! — Felső, király, disznó. | — Nem az? — Hát mi? Micsoda? — Hát először is a bukás, aztán meg az anyósa ezer menykővel. *) Mutató : S i r i s a k a Andor pécsi tanítónak most megjelent „Anyósok könyvéiből. Megrendelhető a szerzőnél Bogdásán (Baranya- megye.) Egy fűzött példány 2, díszpéldány 4 kor. Meggondolatlan udvaricisság. — Bemutatom önnek az anyósomat, szegény nagyot hall. — Nagyon örülök. — Anyókám, bemutatom Játafi urat; csakhogy neki is az a baja, ami anyókámnak. — Nagyon örülök. Nincsen rózsa tövis nélkül. Bizonyos fiatal férj, anyósának jelenlétében egy rózsával kedveskedett nejének. — Nézd édesem, * ez a rózsa a te | hasonmásod. — Ej-ej. fiam-uram — szól közbe az anyós — udvariasabb hasonlatot is mondi hatott volna. Vagy nem tudja, hogy a ró- ■ zsának tövise is van ? — Csakugyan mama, ha nem figyelmeztet rá, majdnem elfelejtem. Fürdőbe ! — Hova megy anyósa az idén fiirdőzni ? — Legjobban szeretném, ha Asztrakánba menne. A gyáva. A foglalkozására nézve állatszeliditő- vö egy alkalommal becsipve jővén haza, anyósa által szemrehányással fogadtatik. A szóbeliséget tettlegesség készülvén felváltani, a vő az oroszlán ketreezbe menekül. Anyós: Gyere csak ki . . . te gyáva! Mitől félteni volna. — Mondd csak édes barátom, mikor azon a rablóiról hírhedt vidéken utaztatok keresztül, nem féltél egy cseppet sem ? — Mitől féltem volna, mikor az anyósom — a ki különben szeret gyönyörködni a szép vidékben — egész utón a bakon ült. Különbség. Mi a különbség az anyós és a kalendárium között, — A kalendárium egy évre, az anyós egy napra se jó. Csak kétszer. — Házasodjál csak meg barátom, majd megtudod akkor, hogy mi az „anyós.“ — Na te nem igen panaszkodhatol: hisz a múltkor is azt mondtad, hogy az anyósod évenkint csak kétszer szokott meglátogatni. —- Az igaz, de mindig egy fél évig marad. Háborús évek. —- De őrnagy ur, hogy lehet az hogy ön már ezüst lakodalmát üli, pedig még csak negyven éves? Csak nem nősült 15 éves korában ?! meg Misit, azokkal tanácskozik. A szerkesztőnek elmondja, hogy mit akar, hogy szeretné megcsináltatni az olvasók karácsonyi ajándékát. Először nyomatni kell pár száz körlevelet s abban fel kell kérni a notabili- tásokat, hogy írjanak czikkeket vagy emlék-1 sorokat az újság karácsonyi ajándéka számára. — Helyes, nagyon helyes! — szólt rá ! a szerkesztő nyugodtan. — Nagyszerű, fenomenális! — kiált ugrándozva Misi, mert most megint bejár-, hatja a várost azzal, hogy ő annak az uj-! Ságnak a főmunkatársa. Pedig Misi tulajdonképen egy egészsé- í ges mondatot se képes leimi, még a czim-! szalagokat se tudja hiba nélkül lemásolni; de azért ő is munkatárs, sőt pertu van a szerkesztőtől kezdve mindenkivel, az Otthonban pedig olyan nagy hangon veregeti a vállát a hires Íróknak, mintha legalább is ő lenne Mark Twain, az amerikai humorista. Misi a hirlapiró-gárda amaz osztályába , tartozik, a kit a közönség Kóbi névvel tisztel meg. A hová nem küldhetik a szolgát, vagy a hová derogál menni a szerkesztőnek, oda Misinek kell elmennie. Nagyságos, mél- tóságos és kegyelmes urak kilincseit egyforma biztonsággal nyitogatja s a nagyságos urat méltóságosnak, a méltóságost kegyelmesnek és a kegyelmes urat — excellenciásnak szólítja, mert azt hiszi, hogy ez egy fokkal nagyobb a kegyelmes czimnél. — Misi, — mondja a főszerkesztő — í a miniszteri tanácsos ur még mindég nem küldte el a karácsonyi ajándékunk számára a czikkét. Menjen, itt ez a levél, vigye el neki és ne jöjjön el tőle kézirat nélkül. Érti ? ! De siessen, mert holnap már zárlatot szeretnék csinálni a könyvből. És Misi két villanyos jegyet zsobre- vágva, boldogan vágtat a minisztériumba. — Kegyelmes uram, én N. Mihály hírlapíró vagyok, a M. M. főmunkatársa. Karácsonyi ajándékunk részére jöttem kérni kegyelmes uram nagybecsű dolgozatát. — Áh, kedves N. ur ! Tessék ide, nem, ebbe a puha fotelba helyet foglalni. Cziga- rettázni, vagy szivarozni méltóztatik. Szivarozni. Na, fogadja el ezt a jó kis Upp-ot. Talán egy pohárka franczia konyak sem árt meg. Igen. Itt tartom a könyvszekrényben, mert mediczina helyett használom. De azért jó ez az olyan egészséges fiatal embernek is, a milyen öcsém uram. Misi egy cseppet sem szerénykedik, hanem azon melegében rágyújt a szivarra, felhörpinti a konyakot és a legnagyobb kényelemmel veti magát az alacsony fotelbe. — Hát igen, — szól újra a miniszteri tanácsos — czikk kellene, czikk? Na szívesen, hanem legyen szives, adjon hozzá valami témát. — Témát ? —- kérdi első pillanatra meglepetten. De azután, mint a ki feltalálja magát, folytatja: Témát nem adott a szerkesztő ur, csak két villanyos vasúti jegyet, azok közül is az egyiket már felhasználtam. A miniszteri tanácsos azt hitte, hogy Misi a humoristák közül való, azért tudatlanságát tréfának vette és újra kérdezte: — Na igen, hogy miről is Írjak? Mondja meg, kedves barátom, azután holnapra meglesz a czikk. Misi nem sokat gondolkozik, mert azt már a szájába rágta a főszerkesztő, hogy erre mit feleljen. — Méltóztassék, kegyelmes uram, a saját tetszése szerint írni valamiről, vagy pedig a magyar művészekről az ipar szolgálatában. Helyes, erről fogok írni. Adja át üdvözletem a főszerkesztőnek. Isten önnel. És egészen az ajtóig kisérte Misit, a ki még a folyosóról is hangosan visszaköszönt, hogy a szolgák is meghallhassák: Ásszolgája, kegyelmes uram! Kiszti- hand !... A miniszteri tanácsos pedig boszusan csapta be utána az ajtót s nem éppen hízelgő kifejezésekkel emlékezett meg Misiről. De hát legalább szinleg jól kell lenni az újságokkal — gondolta magában. Azután pedig csengetett a titkárjának. — Kedves Szekeres ur! Éppen most volt a nyakamon a M. M. egyik hátramozdi- tója, egy kis fekete Kóbi és kért, hogy holnapig írjak valamit a lap karácsonyi könyve részére, j Nekem ilyen ostobaságokra most nincs időm. Pedig ott kell lenni az én nevemnek is, mert ott lesz a miniszteré is. Nos, ért engem? Majd ir maga valamit Művészek az ipar szolgálatában czim alatt. Én majd aláírom a nevem. Szekeres nagy hajlongások között megígéri. hogy még az éjjel megfelel a méltó- ságos ur kívánságának és csakugyan meg is írja a czikket. * * * Misi azonban két órával később egyik neves íróhoz állít be, attól is czikket kér a karácsonyi ajándék számára. — Jó napot, kedves uram bátyám! állít be hozzá Misi, igazi Kóbi pózzal. — Nem lennél szives egy kis czikket adni a karácsonyi ajándékunk részére? Már mindnyájan irtunk bele a minisztertől kezdve, csak éppen a te neved hiányzik még a díszes névsorból. A főszerkesztő nagyon kéret.. . — Eh, ne fecsegj annyit. Tegnap óta te vagy az ötödik, a ki e miatt háborgat! Hát honnan vegyem elő azt a sok újdonságot. — Kedves bátyám! Egy fél óra és megvan nálad az ilyen csekélység. Urambátyám azonban tudja, hogy az ilyen szívességekért nem jár honorárium, hát azt mondja Misinek: — Tudjátok mit. Keressétek elő az 1867-iki Hölgyfutárt,, abban van tőlem egy novella. Szedessétek ki azt, változtassátok meg a czimet és megvan. Punktum! Misi megöleli az öreg urat és siet a múzeumba, hogy kikeresse a Hölgyfutár régi számát, abból kiírja a czikket és szalad vele a főszerkesztőhöz. * * * Hogy azonban Misi se, meg a szerkesztőség se maradjon hazugságba, a szerkesztőség egyik sokoldalú tagját felkérik, hogy régi, fiatalkori Írásai közül keresse elő a leggyengébb dolgozatot és adja azt oda Misinek, hogy ö azt papírra leírva, leadhassa a nyomdába, mint saját elméje szülöttét. Mert hát a tekintélyt fönn kell tartani mindenütt: a közönség előtt és a nyomdában egyaránt. Misinek ott kell szerepelni a munkatársak között, aztán meg szükség van egy olyan czikkre is, a melyik utolsó legyen a könyvben. * * * így készülnek a fővárosi hírlapírók és a lapok hires karácsonyi ajándékai; ez utóbbiak egy ötletnek, egy szerkesztőnek és egy — Kóbinak köszönik létezésöket. Pedig hány naiv kis leány, meg ábrándos menyecske lapozgatja áhítattal a karácsonyi ajándékot, a melyről azt hirdetik az újságok, hogy ennyi meg ennyi anyagi áldozattal állitották elő, hogy kedveskedjenek azzal az olvasóközönségnek. Csak éppen a nagymama huzza össze néha a szemöldökét s ránczolja össze a
