Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-13 / 50. szám

IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. december 13. 50. szám. W A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyiltfér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: Főinunkatárs: SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. WB“ megjelenik MINDEN SZOMBATON. A LAP Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára ELŐFIZETÉS! ÁRA: ................................20 fillér. Városi képviselőtestületi gyűlés. — Saját tudósításunk. — Nagykároly r. t. város f. hó 7-én d. e. 10 órakor rendes közgyűlést tartott. A város­atyák igen szép számban jelentek meg. Fontos ügyek is voltak a napirenden. Polgármester be­jelenti Neuman Ferenc ny. adótiszt elhalálozá­sát, mi fölött a képviselőtestület őszinte rész­vétét fejezi ki. Különböző bizottságokba a kö­vetkező tagok választattak be : A gazdasági bi­zottságba : Orosz Lajos, a jogügyi bizottságba : dr. Merts László, az építési bizottságba: Riskó György, a közkórházi bizottságba: Taub Géza, a szinügyi bizottságba: Luczay János, a nyug- dijügyi bizottságba: Kaufman Izidor. A köz­gyűlés megválasztja szavazó árvaszéki ülnök­nek: dr. Várady János-t. A gyermekvédő bi­zottságba a következő 3 tag választatik meg : Rédei Károly, Schönfeld Lázár és Hadnagy Ignácz. A városi képviselő választó-kerületekre vonatkozólag elfogadtatik a tanács előterjesztett indítványa, hogy az eddigi 5 választókerület beosztása és a tagok eddigi száma hagyassák meg. A Nagykároly—peéri h. é. vasút ügyében, mellyel múlt számunk vezércikkében foglalkoz­tunk, a képviselőtestület a következő határozat tot hozta : Ha az építendő vasút minden ko­csija Nagykárolyból közlekedik, a vonal Szalacs érintésével Peérig építtetik és Szentháromság dombnál megállót épit, akkor a város 10 évi 10 ezer koronás hozzájárulásban részesíti, mi­nek ellenértékéül a vállalattól 82 ezer K névér­tékű vasúti törzsrészvényt kap. Ezen határozat névszerinti szavazás utjáh 77 igen szavazattal, 4 nem-mel szemben fogadtatik el. A városi ke­zelés alatt álló pénzek és a gyámpénzek pénz­intézeti elhelyezésére vonatkozólag a következő feltételeket fogadja el a testület: A bank min­den év jan. és jul havában tartozik nyilatkozni, hogy a betétet megtartja-e; közben fel nem mondhat és a kamatot le nem szállíthatja. Kü­lönböző nagyságú összegekre megállapittatik azon időtartam, mely alatt azt ki kell fizetni. A fizetendő kamatláb az 0. M. Bank áttal fizetett váltóleszámitolási kamatlábnál kisebb nem lehet. Lukácsovits János kívánja, hogy a városi beté­tekért a pénzintézetek igazgatósága egyetemle­gesen és személyesen vállaljon felelősséget. Több komoly hozzászólás után az indítvány 52 szavazattal 18 ellenében elvetik. A helybeli ke­gyesrendi főgimn. igazgatójának kérelmét, hogy a helyettes tanár illetményeire megszavazott 1600 K-t a város többletórák díjazására enge­délyezze, csak oly feltétel mellett teljesitik, hogy az megszűnik, mihelyst a rend az államtól meg­kapja a neki járó 22 ezer K-át. Előterjesztetik a helybeli Kereskedő Társulat és a Kereskedő Ifjak Köre egyöntetű kérése az üzleti záróra szabályozása tárgyában szabályrendelet alkotás iránt. A törvény értelmében a Budapest vidéki záróra törvény bái hol életbeléptethető. Itt munka­adók és munkások egyaránt kívánják, igy életbe­lép a következő formában : Fűszer és csemege üzletek zárva lesznek: jan., febr., márc. hóban este 8-tól reggel 6-ig, ápr., máj., jun. hóban este V2 9-től reggel V» 6-ig. jul., aug., szept. hóban este 8-tól regget Va 6-ig, okt., nov., dec. hóban V2 9-től reggel 6-ig. A belügymi­niszter leirt a városhoz, hogy a vágóhidat elő­írás szerint bővítse ki, illetve szerelje fel. Hiá­nyokat állapított meg a forrázó és kopasztó résznél. Minthogy e helyiségek nem igen hasz­náltatnak, továbbá a vágóhidat egy pár év múlva úgy is át kell építeni, Belügyminisztert arra kéri a város, hogy adjon engedélyt ezen bő­vítés teljesítésére addig, mig az általános újjá­építés el nem következik. Lobi Jakab nyug. városi állatorvos megfelebbezte nyugdíjazását, azonban elutasittatott, mert 15 napon túl érke­zett, tehát elkésett. Özv. Schuller Istvánné telke előtti járdának az építési költsége róla leiratik azon részben, amennyiben ő azt nem hasz­nálja. A városi ács, kőműves, földmunkás, köz­munkások, utcaseprők, utkaparók kérelme, hogy a városi alkalmazottak nyugdíjintézetébe felvé­tessenek elutasittatik, amennyiben értük a vá­ros munkaképtelenségük esetére fizeti a baleset és munkásbiztositó intézetnél a járulékokat. A nagykárolyi 316. sz. betétben 6493. hrsz. alatt felvett 17 hold 223 D-öl területű tagos birtok árverésen való megvételére 48 igen szavazattal a polgármesternek felhatalmazást adott a kép­viselőtestület. Tudomásul vétetik Szatmár azon átirata, melyben hozzájárulást kér ahoz, hogy vá­sárát 1914. szept. 29—30-án tarthassa meg. Ne- ményi Lipót színigazgató most is, mint eddig is a színházépület fűtési költségének elengedé­sét kérte. A múlt évi rossz színházi időszak, a városi közönség érdeklődésének, a színházba járásnak hiánya miatt e kérésben van is mél­tányosság, a kultúra és a közönség igényei ér­dekében. Azonban a jog- és pénzügyi bizott­ság javaslatára a színigazgató támogatását a Ä megkéselt vonat. Irta: Jacques Des Cachons. — A bűnöst! A bűnöst! Vasak, fák, állatok, emberek és minden­féle áruk rettenetes tömkelegében a két össz- szeütközött vonat lobogó lánggal égett. — A bűnöst! A bűnöst! A levegő telve volt sikoltásokkal, melyek asszonyok és gyermekeit sóhajtásaival és őrült kiabálásokkal váltakoztak. M. Marcelin hol a pályatesten, hol pedig a mellette lévő mezőn szaladgált. Kezében volt a bojtja, hajadonfőtt volt, hóna alatt egy újság azon módon, ahogy az összeütközés után kie­sett kocsijából és teljes erejéből kiabálta : — A bűnöst! A bűnöst! Meg kell találni. Én látni akarom ! látni ! Senki sem figyelt reá, senki sem hallga­tott reá. Szervezték a mentést: a sebesülteket elhelyezték a pajtában, a hallottakat sorba rak­ták egy szalmakazal mentén. Húsz holttest volt. De egy másodosztályú kocsi két szakaszát nem lehetett felnyitni és egy tucatra becsülték az áldozatok számát, akik ottan szénné égtek. Negy­venhét sápadt és kimerült beteg nézte egymást. Igyekeztek visszaemlékezni. Miért vannak itt ? Kikkel utaztak együtt ? Hová mennek ? Egymás után tért vissza beléjük az emlékezés és nevek hangzottak fel: „Pista! . . . Ferenc . . . Ká- rolykám! ... hol van az én kis Károlykám ?“ A sürgést-forgást, a felkiáltásokat, a hivó sza­vakat néha-néha baljóslatú csend váltotta fel. — A bűnöst! A bűnöst! — dörögte M. Marcelin. — Hol a bűnös? Kell bűnösnek lenni ! De mit törődtek most ezzel az emberrel? Ők szenvedtek és sírtak. Gondolatuk nem ter­jedt túl azon a kis világon, ahol feküdtek, tö­rött tagokkal, ahol feleségük, gyermekük, atyjuk hirtelen halálát lelte. M. Marcelin egyedül utazott, pusztán a maga gyönyörűségére. Ő a bajnak az okát ke­reste és igaza is volt. Mindig van egy bűnös, aki gyakran nem az, akit először gondolnának, sem az, akit a hivatalos vizsgálat kiderít. * És már délután elindult, hogy megkeresse az ismeretlent. Elolvasta az összes újságokat, jól megrágva a szomszédos állomás főnökének a pályaőrnek, a váltóállítónak és a tehervonat­nak, melybe a gyorsvonat beleszaladt, vezető­jének vallomásait. Meghallgatta az utasok be­szélgetéseit, a fecsegőket, a riportereket. Úgy vizsgálta az embereket, mintha csak valamelyi­kük az ő tekintete alatt hirtelen megvallaná a vétkét. Meglátogatta a két gépészt és a két fűtőt, akik mind a négyen szinte csodálatos módon megmenekültek. Ők pontosan csak azt tettéK, amit a köteleségük rakott éléjük és ez eléggé szűk keret között mozog. Ha a pálya jelzése szabadot mutat, nekik előre kell rrjenniök. Nem okoskodhatnak! Az állomásfőnök majdnem a haját tépte ki kétségbeesésében, de ő sem volt bűnös. Fi­zetése bizon nem áll arányban felelősségével. És különben is, lehet-e ugyanabban az időben bárcákat ragasztani a küldeményekre és fi­gyelni a gyorsvonatokat, melyek elrobognak az ő kis állomási épülete előtt. — A bűnöst! a bűnöst! — mormogta a makacs M. Marcelin. — Látni akarom a bűnöst. Hirtelen egy eszméje támadt. A teher­vonat, amely miatt annyi szegény ember pusz­tult el és sebesült meg, tolatott. Honnan jött ez a vonat? Ötöd fél óra késése volt. Miért? * Kis hijján felkiáltott: Heuréka! Nem ta­lálta meg még a bűnöst, de már jó utón volt. Ez a tehervonat egy kis mellékvonalról jött. Ezen végigment állomásról-állomásra, kikér­dezte az alkalmazottakat, jegyzeteket csinált és

Next

/
Oldalképek
Tartalom