Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-13 / 50. szám
I 2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 50-ik szám. képviselőtestület 29 szavazattal 27-el szemben megtagadta. Polgármester bejelenti, hogy nov. hó folyamán a városi pénztárt megvizsgálta és azt rendben találta. Városfejlesztés. Várass zöldségtermelés. Lapunk legutóbbi számában szerencsénk volt egy városi uszoda és népfürdő kérdését megvilágítanunk. Ezé:1 terv megvalősuihatása esetére önkéntelenül bontakozik elénk egy másik, ezzel kapcsolatos tervnek, a városi zöldségtermelésnek keresztül'.itele. Hisszük, hogy említett cikkünknek sikerült bebizonyítani, hogy Nagykároly ezidő szerint hijjában van egy nagy uszodának és egy olcsó népfürdőnek. A népfürdő ne vezessen félre senkit sem. Az nem azt jelenti, hogy a társadalom legalsó rétegei számára szolgál. Ott van a pesti, városligeti uj népfürd ő amelybe autón is járnak fürdőzők, olyan népfürdő. Csak azért volt ezt szükséges megmond,ni, nehogy valaki épen azért jósoljon a tervbe vett fürdőnek biztos kimúlást, mert helytelen szándékkal csak a népre veti magát, igy elriasztva az u. n. jobb vendégeket, kiknek bizonyára derogálna az igen népies környezet. A népfürdőknél az a cél, hogy a jobban jövedelmező drágább fürdőhelyek mellett olcsóbb, a nép számára való helyeket is építsen. Ugyanolyan tiszta kivitelben, de kevesebb pompával, ami tetemes olcsóságot is jelentene és lehetővé tenné a szegényebb osztály fürdőzését is. Épen ez az, ami a népfürdőknek némi kultur és higiénikus missziót juttat, ilyen körülmények között mindenkinek módjában van megválogatni a környezetet, illetve a neki való helyet. Igy el van oszlatva az az aggodalom, hogy a népfürdő a nagy olcsósága és a népnek egyelőre nem nagynak várható pártolása miatt nem egzisztálhatna. Ugyancsak emelné a fürdő forgalmát az uszoda jellege, mert ilyenre van itt szüksége a közönség nagy részének a már meglevő fürdő mellett is. Egy ilyen intézménynek a létesítésénél, mely annyi vízzel dolgozik, magától vetődik fel a kérdés, hogy mi lesz azzal a töméntelen vízzel, ami ott elhasználódik azután? Talán eleresztik további haszonvétel nélkül? Itt kapcsolódik be a városfejlesztési tervekbe az az uj ötlet, hogy a fürdésre már hasznavehetetlenné vált vizet öntözési célokra használjuk fel egy létesítendő kertgazdaság keretében. Hiszen a fürdőkből kieresztett viz úgyis az anyaföldnek lesz átadca, mit az mohón, vagy kelletlen végre is megiszik. Hát nem lehetne ezt neki úgy adni, hogy ellenértékűi kövér zöldség félékkel ajándékozzon meg bennünket ? A bolgárkertészet kiváló produktiv képessége nagy eredmények elérhetésére csábit mindenkit s a városok nem viseltetnek közönyösen azon tervvei szemben, hogy azt részint a saját pénztárunk javára, részint a városi lakosság fogyasztásának fedezésére üzembe vegyék. Az általános élelemdrágaság csökkentése sorompóba szólította a legfelsőbb fórumokat is. Maga az igazságügyi minisztérium is foglalkozik a kérdéssel és a maga eszközeivel segíteni is tervezi az agyonszorongatott társadalmat. Erre vonatkozólag egy nagyon eredeti tervvel foglalkoznak az igazságügyi minisztériumban. Azt tervezik, hogy a nagyobb városok határában hatalmas konyhakertészeteket állítanak fel, melyeknek a művelését fiatalkorú bűnösökkel és más elitéltekkel végeztetnék szakavatott kertészek és felügyelők \ezetése mellett. A nagyon olcsó munkaerő használata lehetővé tenné, hogy az élelmiszer uzsorát gyorsan megszüntethesse, másrészt a nagybani termelés sok fogyasztási mennyiséget fedezhetne. Ezek mellett külön kell még elkönyvelni azt a hasznot, ami a fegyen- cek kertészi kiművelésében rejlik, kik talán épen e munkájuk utján adódnak vissza majdan a munkás-társadalomnak. íme eggyel több ok, melynél fogva jogosan beszélhetünk városi zöldségtermelésről. Ha a minisztériumnak terve van rá, hogy az élelmi szer drágaságon az egyes városoknál segítsen, mennyivel inkább érthető, iia maguk a városok tesznek valamit a saját lakóik jobb megélhetése érdekében. Az az állandó motívum, mely e terveken végigvonul, hogy t. i. egy intézmény szolgálja úgy a város, mint a lakosság igényeit, ebben a tervben is megvan. Bizonyos, hogy nincsen biztosabb üzlet az élelmi szer üzletnél, mert : enni kell ! Nem tarthat igényt semmiféle vállalkozás olyan nagy keresletre, mint egy szolid árakkal dolgozó élelmiszer üzlet. Amikor az általános drágaság mindenkit nyom, valóságos menedéknek tekinthető egy mérsékelt árakkal dolgozó bevásárlási forrás. Más oldalról a lakosságnak egyik legnagyobb szüksége, hogy fogyasztására bő és olcsó beszerzési forrásokat kapjon. Ha a város maga is a termelők sorába áll, ezzel csak segít fedezni a szükségletet, de ártani nem árt vele más termelőknek. Nem tesz tönkre senkit, legfeljebb a viszont elárusítók dolgát nehezíti meg, ami csak előnye a dolognak. A hatósági termelés nem tesz tönkre senkit sem, már csak azért sem, mert az egész szükségletet úgy sem fedezheti és nem is óhajtja fedezni a város. Csak a hiányokat kell pótolnia és a tisztességes árak kialakulását elősegítenie. Ez pedig minden tekintetben üdvös tevékenység. Fizessünk elő a „Nagykároly és Értneilék“-re. egyre jobban éltette a remény, hogy különös kutatása eredménnyel fog járni. Bizonyosan megtudta, hogy a késésből két óra L . . .-ben okvetlen szükséges volt, mert be kellett várni egy személy vonat keresztezését. Feljebb ment A . . ,-ba, ahol hasonló eset volt. Itt be kellett várni egy utána haladó személyvonatot. Percről-percre akadt a késés, inig végre elérkezett R . . .-be, ahová a tehervonat rendesen érkezett, de ahonnan húsz perc késéss I indult. Itt a tudakozódás már kényessé kezde t válni. Rögtön érezte, hogy a pályauJ- varon senki sem adna neki őszinte feleletet Tartózkodók vokak ezzel a „de.ektivvel,, szemben, aki néhány száz kilóméternyi utat tett meg azért, hogy „a szerencsétlenségről beszéljen“. Nem is* igyekezett tehát, hanem elment villás- regelizni a „Fehér Ló“-ba. Mikor belépett a nagyterembe, mely egyben volt kávéház, biliárd terem és étkező, ugyancsak hangosan beszéltek ott. — Meg fogom kapni a kártérítésemet — szavalta egy kis, sárgás oldalszakálu ember, aki kezeit bársony zekéjének zsebében tartotta, nagyon dühösen nézett ki és úgy látszott, hogy az összes jelenlevőket terrorizálja. — Meg fogom kapni, ha mondom nektek! . . . Ah! a piszkos vasúttársaság! Már régen a begyemben van; de most végre megcsíptem! És nem fo- gom elengedni! Ki fogja gubáini a nyolcvan frankot, vagy pedig nagyobb baj lesz ! — Tehát a disznód nem került elő? — kérdezte valaki. — Nem. Ott égett azokkal együtt, akiknek a neve benne van az újságban. Arról persze nem beszélnek ! Hát mi is egy polgárembernek a disznaja ! De majd én emlékezetükbe hozom! Az én disznóm megér egy disznót. Sem többet, sem kevesebbet. Nyolcvan frank! És ezt meg kell kapnom. A szavaló ember körül valamennyien bó- longattak. A községnek csak egyetlen áldozata volt a szerencsétlenségben: egy disznó és vele együtt a kis oldalszakállas és hegyes orrú ember. Az emberek arról szoktak beszélni, amiről tudnak. — Komám, hogy megkapjad a nyolcvan frankodat, én a helyedben százat követelnék — tanácsolta valaki. — Bizd csak reám, — válaszolta a másik. És a kis ember, akit láthatólag valamenynyian csodáltak, M. Marcelin, az idegen felé fordult, aki számára a nagy nyilvánosságot jelképezte. Azt gondolta, hogy mondania kell valamit, ami méltó legyen a megörökítésre. — Monsieur, Pisserat papával nem lehet ám tréfálni. Ha én valamibe belekezdek, akkor az alaposan megy. M. Marcelin nagyon örült, hogy igy érintkezésbe léphetett egy fecsegő emberrel, akj úgy látszik, jelen volt a hires tehervonat elin- dulásánál, mivel a disznaja azzal utazott. _____ A többiek lassankint elszéledtek és ketten egyedül maradtak. A paraszt elfogadta Marcelin meghívását, hogy üljön az ő asztalához. * De hát miről beszéljenek, ha nem a disznóról, mely olyan alkalmas időben fogja megtölteni a jó ember erszényét. Marcelin ügyesen a derék állati elindulása felé terelte a társalgás fonaiát. — Ah! komisz dolog volt az az elindulás. Az átkozott vonat hajnalban elindul és az állatok nem szeretik, ha az ember tulkáron és hirtelen ébreszti fel őket. Ugyancsak dolgot adott, inig feltettem a kocsimra. Ugyanabban az időben érkeztünk meg az állomásra, mint a vonat. Eugéne már várt. Eugéne tetszik tudni a raktáros, nagyon derék ember. De ekkor az a gazember állomásfőnök akadályokat akart csinálni. Nem akarta felvenni a küldeményt! Ah ! a kutyafáját! A vérem egészen felforrt. — „Nem veszi fel a disznómat, uracskám, nos ! majd meglátjuk ! Ez lenne mindennek a teteje ! Máris mindig az ellenzékkel szavaz. Hogyha most még a kötelességét sem jteljesiti, akkor ugyan jól áll. Majd ígondoskodunk az előmeneteléről !“ — „A politikával én nem törődöm, — mondja ő, — de a vonatomnak pontosan kell elindulnia.!“ — „Az nem a maga vonata — felelém én, — hanem a disznómé. Aztán meg tudja, majd megjegyzem magamnak, hogy mit mondott a politikáról. Már eddig is gya: Modern ruhafestés: lfÁ|fÁÍA|* ttÁl Legszebb ruhafisztítás bármily divatszinre. ÄBiÄJ vdjvl dl Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a r‘óm. kath. elemi fiúiskola mellett.
