Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-29 / 13. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. március 29. 13. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s#i Hirdetések szintén ott vétetnek fel. i#=- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő DR. VETZÁK EDE. Főinunkatárs: DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. 1)®“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .......................................8 korona. Fé l évre............................., . . 4 korona. Ne gyed évre..................................2 korona. Eg y szám ára.............................20 fillér. Já mbor szándék marad, légvárakat építő jámbor emberek jámbor szándéka, minden még oly becsületes törekvés is, mely a nemzetiségi kérdés és elsősorban ennek gerincét képező román kérdés célirányos, nemzet- erősitő végérvényes megoldását célozza, mig csak egy nemzetmentő termékeny napon az ország minden egyes polgáráért egyformán aggódó, velük egyformán együttérző és törődő lángelme, ki távol fog állani minden politikai mesterkedéstől és akinek keze irtózni fog minden paktumos, hátsó gondolatokat sunyin rejtegető vásártól, meg nem találja azt a drágalátos gyémántot, mellyel egyszerre kétfelöl, úgy román mint magyar részről egyforma buzgósággal, egyformán lázas igyekezettel foghatunk hozzá egymásfelé mindnyájunk közös érdekében törekedve az alagutforráshoz a köztünk emelkedő dombon keresztül, mely gonosz emberi leleménnyel mindnyájunk közös veszedelmére és állandó romlására minden oldalról várszerien megerősítve, már szinte hatalmas, átfurhatatlan sziklának képzelheti magát. Az alagút kétfelől fúródik. Épily módon történhetnék meg csak a magyarságnak és románságnak egymásra találása. Csakhogy a románság, egy karco- lásnyi nem sok, de annyit sem tett még ennek a magát sziklafalnak képzelő, emA nemezis. Irta Elizabeth Olayde. I. Amikor először láttam meg Danvers Bettyt apja öreg kertjének virágai között, éreztem, hogy ő az a nő, aki az életemet be fogja tölteni. Fiatal és gyönyörű volt és én mélyen, gyöngéden szerettem. Azonban az is kétségtelen volt, hogy Stornoway Chariest, aki iskolatársam volt és most hajós ember, mint én— szintén megbüvöltve az ő sötét haja és ibolya szeme. Ennek a fiúnak művészi hajlamai voltak és valami ördögi szépség rejlett az arcában : férfiasságnak és gyöngédségnek valami különös keveréke. Az asszonyokkal való dolgaiban azonban különös rossz hírneve volt. Nos, Bettynek bevallottam, hogy szeretem. O hasonlóképen nyilatkozott. Menyasszonyom lettt. Egy ideig úgy éltem — úgy éltünk, mint csudás álomvilágban. & A legjobb minőségű V vásznak, kész női és V térti fehérnemüek, fehér I és színes damaszt téritékek és türölközők berektől, nem a természettől alkotott cementfalnak rontására, mely a dombot lefelé is, szinte alapjáig erődíti. Mert hogy a domb megvan, azt nem lehet tagadni. Akik a román-kérdést csak a lázitók müvének tulajdonitják, épugy tévednek, bár nem egészen any- nyira, mint azok, akik a szocializmust egy pár toprongyos lázongó, hóbortos alak kútba dobott kövének tekintették. Ugyanaz az erő hozta létre ezt a dombot, amely az egységes, magyarnyelvű Magyarországot is összetartja: az egynyelvüek összetartozása tudatának hatalmas energiája. Ez az erő egymáshoz tömöritő, államalkotó energia. A magyarországi románok összetartozásának tudatában rejlő energia azonban államalkotásra elkésett, amennyiben már kész, egységes, hatalmas magyar államot talált, mikor felébredt. Csak a már meglevő magyar államnak, melynek testében’maguk is élnek, normális élete folyását akadályozzák céltalanul, sőt önmagukat rontva a románok, ha az összetartozásuk tudatában rejlő energia nem törekszik parallel irányban működni a már meglévő államot összetartó energiák irányával. A hazai románság a maga javára csak úgy működhetik, ha a magyar állami öntudat energiájának irányában munkálkodik közös mindnyájunk egyforma javára. Itt volna már most szükség arra a Igen, dacára a később történteknek, örökké hinni fogom, hogy Betty az enyém volt egészen azon az egyetlen idillikus nyáron és épp oly sugárzóan boldog volt, mint én . . , Felejthetetlen szép idők voltak — mindent elfelejtettem a világon, csak Bettyt nem — Bettyt fehér ruhácskájában a rózsái között. Stornowáy egy ideig nem zavarta meg terveimet, hanem amikor a nyár tovaszált, Betty megváltozott. Lassan, fokonkint történt, de én mindjárt észrevettem. Világosan emlékezem, hogy a kert melyik lugasában álltunk, amikor először támadt szivemben gyanú egy fagyos pillantásának nyomán . . . Más alkalommal meg hirtelen szokatlan kedves és őszinte volt, gyöngéden megcsókolt — de valami árnyék mindig ott settenkedett mögöttem . . . Egyik délután a kert valamelyik kanyarulatánál váratlan együtt találtam őket — Bettyt Stornowayt. Komolyan beszélgettek. Amikor Betty meglátott engem, vidám fejbólintással otthagyta őt, a karját a karomba fűzte és együtt divatára üzletében kaphatók NAGYKÁROLY, Deák-tér. Tanuló felvétetik. lángelmére, kit jámbor szándékú soraink elején bizakodva aposztrofáltunk. A románság csak a magyar kuljura hatása alatt emelkedhetik ki abból a szomorú állapotból, amelyben leledzik. Csak a magyar kultúra hatása alatt. Mert hogy szomorú ez az állapot, a román nép jobbjai már régóta látják. Kulturátlan állapotában ki van szolgáltatva ez a nép a sötétség ezer halálos gödrének. Lelketlen izgatok egyik markukba megelégedetten röhögve' másikba a szent lelkesedéssel adott tallérokat szaporán gyűjtögetve hordatják a tudatlanságában vak néppel a domb erődítésére a köveket. S az erődökből tajtékzó szájjal szórván a seholsem látható ellenség felé gyűlölettől megmérgezett szavaik nyilait, sar- colni szállanak ki más hijján önön véreiket. A kultúra fényénél meglátnák nagyszájú hőseik hitványságát s belátnák hogy a magyar haza érdekei az ő érdekeik. De hogy férjünk a románsághoz kultúrával, a magyar kultúrával ? Mikor virrad fel az a termékeny nemzetmentő nap, melyen előkerül a drágalátos gyémánt, mellyel hozzáfoghatunk az egymás felé törekvő alagút fúrásához ? Bármily reménységgel várjuk is ezt a napot, addig is ne felejtsék a románok, hogy mi „birtokon belül“ vagyunk, hogy Magyarországon vagyunk. sétáltunk haza — de ez árnyék, mint csöndes harmadik, kisért és én félni kezdtem . . . A gyors tettek embere vagyok - de most nem tudtam eldönteni, melyik a legokosabb lépés ? Rosszul választottam. Sietettem a házasságunkat. Azt hittem, a legjobbat cselekszem. Különbnek tartottam magamat Stornawaynál, méltóbbnak Betty kezére és azt hittem, hogy boldoggá fogom tenni. Amikor az előkészületek megtörténtek, először elcsügedt, de később — látszólag — boldogabb és vidámabb lett. Egy héttel az esküvő napjának kitűzése előtt váratlanul lecsapott a villám. Megszökött Stornowayal. Egy kis papírlapot küldött nekem, könny- áztatottat, fellengőset: „Nem tehetek róla. Azt hittem, szeretem magát — később azonban rájöttem, hogy Stornowayt szeretem. Szomorú vagyok — igen, igen szomorú — szeretném, ha maga azért Vászon törlők és mindenféle finom zsebkendők mindig a legnagyobb választékban vannak raktáron.
