Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-24 / 52. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. december 24. 52. szám. W Nagykároly és Érmeitek A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s* Hirdetések szintén ott vétetnek fel. W Kyiltiér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : Főinunkatárs : SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. ^ST MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ARA: Egész évre...........................................8 korona. Fél évre ............................... , . . 4 korona. Ne gyed évre..........................i . 2 korona. Eg y szám ára................................20 fillér. Magunkról — Olvasóinknak. Nemde sajátságos, hogy mi, akik minden hétnek eseményeiről meghozzuk véleményünket, magunkról egy esztendőben csak egyszer írunk. Ez egyszer magunkat állítjuk a közönség Ítélő széke elé, hova minden héten a legjobb akaratunk szerinti véleményünket vittük. Most a közönség véleményét kérjük. Ez lesz nekünk irányadó arra nézve, hogy mennyiben sikerült kitűzött programmunkat megvalósítani és legjobbnak vélt szándékainkról a közönséget meggyőzni. A közelgő uj évvel lapunk uj évfolyamába lép. Ezzel a köz érdekében kifejtett küzdelmeink láncolatába egy uj láncszemet kapcsolunk be az uj esztendőben kifejtendő működésűnk révén. Célunk a régi és csak egy. Ez. pedig: a város előrehaladásának ügyét szolgálni. E mellett mellékcéljaink nincsenek. Mindennel és mindenkivel csak úgy és annyiban foglalkozunk, amint ezen egyetlen céllal valamilyen vonatkozásba kerülnek. Egyéni célok szolgálatába sohase adjuk erőnket, mélyéi úgy hisszük, eléggé lefoglal a mindennél elébb való: a közügy. Szenzációkat nem hajszolunk. Embertársaink botlásaiból, bűnös szörnyűségekből kétes értékű szellemi táplálékot, mely a szenzáció erejénél fogva némi élénkséggel hatna ugyan, 'nem csinálunk, mert ezt a jóizléssel és törekvéseink komolyságával összeférhetetlennek tartjuk. Mindamellett hírszolgálatunk, előnyős és kiterjedt összeköttetéseinknél fogva, elsőrangú. Írói gárdánkat legnagyobb lehetőség szerint helybeli erőkből toborozzuk, kiknek szavát, mint városi társadalmunk elsőinek véleményét bizalommal fogadhatja a közönség. Amennyiben teljesen helyi nem tehetünk, előnyös összeköttetéseinknél fogva módunkban van tárca rovatunkban hazánk legjobb íróitól hozni közleményekéi. Hisszük, hogy a „Nagykároly és Érmellék“-ben egy teljesen nívós, komoly és becsületes lapot sikerül a közönség kezébe adnunk, mely működésűnk révén egyesíti és erőssé teszi azokat, kik városunk fejlődésének elősegítését akarják. > Fiatal lapunknak síép elterjedése és az igen tisztelt Olvasóközönségünknek kiérdemelt megclégcdt ól Ömf nyűgtatásul szolgál nekünk arra nézve, hogy magunkra vállalt kötelességünket sikerült betöltenünk. Mikor uj előfizetést hirdetve az eddigi jóakaratot hálásan megköszönjük, kérjük t. Olvasóinkat, hogy kitűzött feladataink elérésében továbbra is támogatni szíveskedjenek. Kiváló tisztelettel: a „Nagykároly és Ér mellék“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Nagy örömet hirdetek nektek... Ültem a karácsonyfa árnyában. Már nem mint gyermek, hanem gondolkozó, tepelődő férfi. Néztem a gyermeksereget. Éreztem, hogy annak a tüleveles, teleaggatott karácsonyfának lágy, beszédes, édes susogása van. Figyelni kezdtem s úgy éreztem, hogy nem sokat értünk már a karácsonyfa zizegő-susogó beszédéből... Öröm, sok nagy öröm, tiszta forrásokból, az evangélium vizéből felfakadó öröm kell ahhoz, hogy megértsük a karácsonyfa beszédét. Lelkiség, nagy stilü élet, emancipáltság a kisszerüségek alól, az erős életnek naponkénti energikus nekilendülései — ezek szükségesek. Hozzászoktunk lassanként, hogy kevés az öröm a emberekben. Megszoktuk a fáradt, hosszúra nyúlt, kifejezéstelen, örömtelen arcokat. Btazirtságból divatot csináltunk s nem gondoltuk meg, hogy a lelki életet egy újfajta bacilussal infi- ciáltuk. Hullaszerü emberek a társaink s mi is éreztük, hogy a hullaszag kegyetlenül sorvaszt, bágyaszt... Gazdasági életünkből inkasszálta az örömöt az uzsora és panama. A munkásvilág milliói örömtelen gépek; áldozatai egyrészt egy pogányul hideg, örömtelen és talán nem is őszinte világnézetnek, másrészt a szívtelen kizsákmáA four a doháuynyal. Irta: Tömörkény. István. Mostanában van már olyan tudományos elmélet is, amely arról szól, hogy a dohány ártalmas, de mégis legártóbb akkor, ha pipából szívja az ember. Valamikor ennek az ellenkezőjét mondták. Hogy a pipa, az jó, a bőrszivar olyan közepes, a papirszivar az rossz. Most megfordítva mondja az elmélet, mert ennek is divatja van, mint a nyakkendőnek : egyszer keresztben, másszor hosszában viselik. De azért a falusi ember csak a pipához ragaszkodik. A szivar, az már csak városba való, vagy pedig ünnepi ebéd után tartozik a parádéhoz. A papirszivar pedig nem is numerái, az a katonatisztnek való, akinek a gyakorlótéren csak tiz perc szünete van s ilyen rövid időre nem lehet szivarba fogni. Ellenben a hosszuszáru pipa, az a kényelmességek kényelme. Amellett lehet olvasni, irni, a nagy karosszékben még szundikálni is. Ha rendes a dohány, nem is igen szokott kialudni. Persze, rendes dohány, rendes dohány — ez is ritka madár ma már, mint az arasztos szalonna. A régi szűz magyar dohányok nem nagyon járnak-kelnek már s hiába, a falusi embernek csak ez bizseregteti meg a vérét. Az ő gondolatában Debrő, Verpelét, Réthát olyan nevek, mint a történelemben a nevezetes dicső csaták helyei. Ha a régi dohányokról beszélnek, valami csöndes áhitat van a szavukban s egy-egy hosszú sóhajtással vissza akarják szívni a jelenbe azt a régi világot, mikor még a szüz- dohány vidámabban égett a selmeci cserépben, és parazsával kidagadván belőle, „kereste a fináncot.“ A plébános urnák azonban vannak jó barátai, akik szeretik olykor megörvendeztetni egy és más földi jóval. ílykép a posta visz neki egy csomagot, igen gondosan körülkötözve és tömérdek pecséttel ellátva. Levél is kiséri, és a levélben el van mondva, hogy a csomagban, ami érkezik, dohány van. Vigyázva bontsa fel, avatatlan szem meg ne lássa, jó helyre eltegye, se nedvesre, se szárazra, hanem csak úgy rendesre (legjobb az ilyent a kamrában a pad- malyba vert szegre akasztani, hogy a falhoz ne érjen a drága kincs, mert különben a mész szagát magába szívja.) És aztán mikor egészen egymaga van, gyújtson rá, oly titokzatos módon tevén azt, mint a csizmadia, aki csak éjjel sötétben merte otthon viselni a lopott sipkát — mert ez a dohány — ez dohány 1 ilyent még a török császár sem pipált, ennek illata van, ize van, aromája van, ilyent pipázhatnak csak a nagy mennyo«zágban a röpködő sarkantyus angyalok. A megilletődés pillanatai tehát azok, amidőn vasárnap délelőtt, a szent beszéd megtarNagy karácsonyi vásár ÄÄ* SZABÓ KÁLMÁN készrillia-üzletében NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. —: Lábzsákok és utazóbundák füSHTkölcsön kiadatnak. ■Mérték szerinti ruhák gyorsan I és olcsó árban | készíttetnek. :: psr Igen nagy választék férfi-, női- és gyermek-ruhákban és téli kabátokban, valamint női és leányka kabátok, boák, muffok és utazó bundákban. "Hggl ©SUT Egy próba vásárlásnál minden t. vevőm meggyőződést szerezhet.
